Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1974-07-07 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó
(Folytatás az 1. oldalról) A látnivaló A kiállítás jól elrendezett és köny- nyen áttekinthető térségén helyet kapott minden, aminek bármilyen formában köze van az állattenyésztéshez. A több mint ezerkilogrannnos bikák istállóépületben, a tehenek pedig kerületek szerint elosztva, hatalmas sátrakban kaptak helyet. A sertéseket a kiállítás legnagyobb pavilonjában összpontosították, itt mutatták be a hibridizációs programban szereplő csehországi és szlovákiai fajtákat. A látogatók a sertéspavilon melletti sátorban a csehszlovákiai ló- tenyésztés legkiválóbb képviselőit is megcsodálhatták. A lovak és a lo- vasbernutatók iránt megnyilvánult lelkes érdeklődés azt is bizonyította, hogy a lovak a mai motorizált világban sokkal népszerűbbek, mint régebben, a szekerek, hintók, csézák és a konflisok korszakában. Ez nem is csoda, hiszen a lovaglás és az akadályok feletti ugratás látványosságnak is szép, s különösen nagy élményt jelent azoknak, akik ezt a nemes sportot űzik. A kiállítás vendégei természetesen a takarmánybegyűjtés és az állattenyésztés legújabb gépeivel is megismerkedhettek. Érdekes és tanulságos volt továbbá a takarmányipar, az állatorvosi szolgálat, a mezőgazdasági felvásárló és ellátó vállalat, valamint a többi szolgáltatási ágazat bemutatója. Ugyancsak nagy volt az érdeklődés az élelmiszeripar gazdagon berendezett pavilonja iránt. Ezen a mindent felölelő állattenyésztési bemutatón azonban a kis- állattenyésztők, továbbá a méhészek, a vadászok és a halászok bemutatója sem hiányozhatott. A cseh és a morva kerületekben közismerten népszerűek ezek a hasznos kiegészítő és egyúttal szórakoztató foglalkozások. Az észak-morva kerületben nagy hagyománya van például a halászatnak és a mesterséges haltenyésztésnek, s hogy ezt most is eredményesen végzik, azt a halsütőben kapható ízletes pisztrángok is bizonyították. Aki viszont friss halat akart fogyasztani, az 20 koronáért horgot is kapott, s a halsütő melletti tavacskából ki is foghatta magának. Ez nem volt nehéz feladat, hiszen a tavacskában szinte több volt a hal, mint a víz. Akinek azonban ennek ellenére sem akadt hal a horgára, az sem ment el üres kézzel — *'.!etve gyomorral —, mert vigaszraiasul egv szép porciót kapott a halászásba fektetett húszasáért. A kiállítás legnagyobb látványossága kétségkívül a tenyészállatok délelőtti felvezetése volt, amit a színültig megtelt lelátók előtt naponta megismételtek. Az egyik bemutató alkalmával olvan jelenetre is sor került, amely neun szerepelt a műsoron. A bemulatott állatok kitűnő kondíciójára vall, iiogy az egyik jól fejlett szlovák-tarka tehén kitépte magát gondozója kezéből, és önfeledt ugrán- dozással vonta magára békésep vonuló társat és a közönség figyelmét. Hiábavaló volt minden kísérlet a megfékezésére. A lelátóról egy mindenre elszánt „önkéntes jelentkező“ is a gondozók segítségére sietett, de ő sem boldogul* a szilaj tehénnel, amely még egy tiszteletkört futott a tribün előtt, ott egy pillanatra megállt, majd az „aréna“ kijáratánál kissé kifáradva megadta magát a sorsának, illetve a gondozók erős kezének. Aznap a sertések felvonultatása is élénk derültséget keltett a nézők soraiban. Az éjszakai zápor alaposan feláztatta a talajt, s a bemutató térségen tócsák, pocsolyák keletkeztek. A felhajtott kanok és a malacokkal körülvett kocák nem tudták megállni, hogy meg ne f űröd jenek a fekete latyakban, mert a sertés az csak sertés marad, legyen az akár fehér nemes, akár más, még „kifinomultabb" fajtához tartozó. így tett a šuricei (ső- regi) szövetkezet landrace kocája is, amely tizenkét malacával meg akarta ismertetni az iszapfürdő örömeit. Az állattenyésztési bemutató azonban az említett epizódok ellenére is sikeresen végződött, s utána a közönség is megpihenhetett az éttermekben, a halsütőknél, valamint a különböző füstölt ínyencségekkel és grillezett csirkékkel csábító sátraknál. Az ennivaló Az állattenyésztési kiállítás egyébként abban is különbözik az ipari kiállításoktól, hogy itt az exponátumo- kat is etetni kell. A mintegy 400 szarvasmarha, 540 sertés, 190 juh, 120 ló, a baromfi és az apróállatok takarmányozása nem kis gondot okozott a kiállítás szervezőinek, annál is inkább, mert kiváló teljesítményű, tehát jó étvágyú állatokról volt szó. A fejőstehenük például a 3 kg széna mellett naponta 5 kg abrakot is kaptak. Zöld- takarmányról a környékbeli szövetkezetek gondoskodtak. így a kiállítás valódi kooperációs nagyüzemként működött, hiszen a tehenek csaknem négyezer liter tejet termeltek naponta, sőt még kisborjú is született a kiállításon, amely a rendező város tiszteletére a „Prerovanka“ nevet kapta. Ami viszont a látogatók étvágyát illeti, a kiállítás első öt napja alatt a halételeken kívül 11 tonna húskészítmény, valamint 581 hl sör és 167 alkoholmentes ital fogyott el. A kiállítás első napjaiban az egyik élelmiszeripari exponátum, a 3,6 m hosz- szú és 165 kg súlyú óriásszalámi is elfogyott, ehhez azonban a pferoviak is hozzájárultak, mert főleg a városi húsüzletekben mérték szét. Ezt az órt&sszalámit a kiállítás további napjaira egy 2,5 m hosszú és 105 kg súlyú „kisebb“ szalámival pótolták. Az élelmiszeripari pavilonban kiállított 22 kg súlyú konyhakész pulykát azonban végig megcsodálhatták a látogatók. A húsipari termékek fogyasztásával kapcsolatban azt is megemlíthetjük, hogy köztársaságunk az 1 főre eső húsfogyasztásban már a harmadik helyen áll a világranglistán, s hazai viszonylatban éppen a vendéglátó észak-morva kerületé az elsőség, ahol egy személyre számítva évente csaknem 90 kg húst és húsféleséget fogyasztanak. így az is érthető, hogy épi>en ebben a kerületben, Csehszlovákia bányászati és kohászati központjában, Ostrava-Martinovban van Európa legnagyobb húskombinátja, ahol naponta 100 tonna húst és 70 tonna húskészítményt állítanak elő. Emellett állandóan bővítik a termékek választékát is. Ojabb készítményeik közé tartozik a kiváló minőségű Vysočina szalámi, a vadászszalámi, a juniorszalámi, a csípős, paprikás turistaszalámi, valamint a csabaihoz hasonló minőségű martinovi kolbász. A tennivaló Húsipari üzemeink természetesen csak akkor tudnak eleget tenni a lakosság változó igényeinek, ha megfelelő minőségű vágóállatot kapnak a mezőgazdasági üzemektől. Köztudomású, hogy lakosságunk életmódju és életszínvonala az utóbbi években sokat fejlődött, s a fogyasztók érdeklődése inkább a kevésbé zsíros húsfélék és húskészítmények felé irányul. Elsősorban a sertéstenyésztést kell ilyen irányban fejleszteni, éspedig a már említett hibridizációs program által, a hústípusú fajtákkal való keresztezéssel, valamint azok tenyésztésének elterjesztésével,. Ilyen például a külföldről importált landrace fajta is, melynek tenyésztésével és a vele való keresztezésekkel számos szlovákiai gazdaságban foglalkoznak. A kiállításon bemutatott kollekciókért például díszoklevélben részesítették a Űulov Dvor-i (Gyulamajori) és a Rohoveei (Szarvasi) Állami Gazdaságot, valamint a Suricei (Sőregi) és a Záhorská Bystrica-i Egységes Földművesszövetkezetet. A kiállításon szolgálatot teljesítő sőregi állattenyésztőket dél tájban éppen a sertéseknél, a központi pavilonban találtam. Kovács Erzsébet, a kiállításon szereplő állatok gondozója éppen a malacok hátáról kefélte le a délelőtti sar-at, nehogy „koszosaknak“ nézzék őket a gyakori látogatók. Karis József zootechnikussal csak néhány szót válthattam, mert ünneplőbe öltözve éppen a díszokie- vél átvételére készült. Röviden elmondta, hogy nagyon elégedettek a landrace fajtával, bár a gondozás szempontjából sokkal igénvesebu a feliér nemesnél. Legfőbb előnyük a rendkívül gyors növekedés és súly- gyarapodás, ami ráadásul elsősorban a hústermelésre irányul. Problémát jelent azonban a landrace érzékeny vérmérséklete, bugáskor például szív- infarktus jellegű elhullások is előfordulnak. Ezt a hibát az Amerikából származó, jó testi felépítésű duroc fajtával akarják keresztezés útján el-> távolítani. Már vásároltak is egv ilyen kant a dunaszerdahelyi Járásból, a Kútnikyi (Hegyétei) Efsz-ből. A kút- nikyi duroc sertések egyébként éppen a sőregi süldők tőszomszédságában kaptak helyet a kiállítási pavilonban. A megoldás tehát adva van, ám sok évi gondos tenyésztési munkára lesz még szükség, amíg a mezőgazdasági üzemek a sertéshús termelésében elérik a kívánt célt. Hasonló feladat előtt állnak az állattenyésztők a szarvasmarha-tenyésztésben, ahol a nagy teljesítményű állatokat szintén kombinált keresztezéseikkel akarják felnevelni. A nyugatszlovákiai kerület hibridizációs programjában például a nagyobb teljesítményű típus előállításához 41,2 százalékban szlovák tarkát, 28.5 százalékban feketetarkát, 20,1 százalékban vöröstarkát. 10,2 százalékban pedig uyrshire fajtát használnak. A keresztezésben szereplő fajták egyébként tiszta tenyészetben is kiváló tulajdonságnak, a Topofníkyi (Nyársadi) Efsz például szintén díszoklevelet kapott azért a szlovák-tarka tehénért, amely a IV. laktáclóban 6680 kg 4,09-es zsírtartalmú tejet adott. Végül még meg kell említeni a kiállítás rekorderét is, a Bratislavai Törzstenyésztő Vállalat kaplnál üzemének tehenét, amely a IV. laktáclóban összesen 9503 kg, 4,37-es zsírtartalmú tejet adott, s az eddigi 7 laktáció átlagában elérte a 6533 kg-os teljesítményt. A kiállítás látogatói megismerkedhettek a csehországi és a szlovákiai kerületek további rekordereivel, melyek teljesítményéből az a következtetés vonható le, hogy a céltudatos tenyésztői munkában a szarvasmarha-tenyésztés területén is nagy tartalékok vannak. Kép és szöveg: MAKRAI MIKLÖS A kiállítás főbejárata Ismerkedés az új technológiával 1974, VII. 7. A vadászszüvetség bemutatója 4
