Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1974-07-07 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó
Stel'an Forgáč ,a társult Pud Cliu- čum-i Egységes Földnuivesszövetkezet elnöke L enyűgöző, érdekes táj, mindenekelőtt a sík vidéken élő számára. Északra a Magas-Tátra hegygerincei emelkednek a magasba, délre az Alacsony-Tátráé, nyugatra pedig a Nagy-Fátra látható. A hegyek között méltóságosan folyik a Vág, mellette békés egyetértésben pedig a vasút és az autóút húzódnak. Az utóbbitól pár kilométerre északra, Ružomberok és Liptovský Mikulás között több falu található, köztük Lisková. Hogy éppen ezt a falul emeljük ki, annak megvan az oka. Lisková ugyanis a CSKP 50. évfordulója üzemének, a társult Pod Chočom-i Egységes Földmű vesszővel kezelnek a székhelye. A szövetkezet pedig a Liptovský Mikuláš i járás legjobb sző vetkezeteinek egyike, s nem véletlenül. A szép eredmények tervszerű és előrelátó munka törvényszerű következményei. üröm volt hallgatni Sie fan Forgáč elnököt, amint meggyőzően és részleteiben is kifejtette gazdálkodásuk eredményeit. — Amiből kiindulunk — mondta az elnök —, azok a természeti adottságok. 1100 ha mezőgazdasági területünkből 570 ha a szántó, a többi rét és legelő. Ezzel összhangban és terv szerűen fejlesztjük a szakosítható termelési ágazatokat, így a burgonya és a takarmányok termesztését, valamint a tejtermelést. Szövetkezetünkben objektiven meghatározott szilárd munkanormákat használunk. Valamennyi tagunk tudja, miért dolgozik, és hogy aznap mennyü keresett, te- jésátlagunk 2730 liter, gabonafélékből -14, burgonyából pedig 215 mázsa az átlagos hektárhozam. Az utóbbinál 250 mázsa a cél, annak ellenére, hogy a 100 hektáros burgonyate- rület 90 százaléka szaporításra szolgál. Az igazán meggyőző szavak akkor hangzottak el, amikor az elnök az állattenyésztésről kezdett beszél ni. Amint elmondta, rövidesen 700 fejőstehenük lesz, ami 100 hektárra 65 állatot jelent. Amit ezen a szakaszon már eddig is tettek, egyértelŐSZINTE SZAVAKKAL t ■ .-v - *• ' •. r'c: >-v 5 -V 1974. VII. 7. 5 — Évek múltán mindent pontosabban lát az ember. Az a két és fél évtized, amely alatt a szövetkezeti gazdálkodást kialakítottuk, kézzelfoghatóan gyümölcsözik az elért eredményekben. Hogy csak a nyárasdi szövetkezetnél maradjak, ceruzával, papíron is kimutatható a fejlődés — mondotta beszélgetésünk alkalmával Dömény János, a Topofníkyi (Nyárasdi] Efsz elnöke. Számításai nyomán jegyzetfüzetemben én is szívesen örökítettem meg a közös gazdálkodás eredményeit bizonyító adatokat. A nyárasdi szövetkezet évente 1 millió 800 ezer liter tejjel, 700 vagon cukorrépával, 110 vagon gyümölccsel, 170 vagon gabonával és 75 vagon hússal járul hozzá a közellátás biztosításához. — Ha ezeket a vagonos tételeket apróra váltjuk — folytatja Dömény elvtárs —, akkor kiderül, hogy szövetkezetünk évi árutermelése Szlovákia lakóinak egynapi élelmiszerfogyasztását fedezi, ami személyenként 4 deci tejet, 24 deka cukrot, 25 deka gyümölcsöt, 0,5 kg zöldséget, 30 deka kenyeret és 13 deka húst jelent. — Ez tehát azt tanúsítja, hogy a Nyárasdi Efsz-hez hasonló 365 szövetkezet termelése egy egész évre fedezné Szlovákia fogyasztását? — Igen — válaszolja határozottan. — A többi szövetkezet és állami gazdaság pedig jó pénzért exportra termelhetne. Egyszerű, logikus számítás. A nyá- rasdiak példája ékesszólóan igazolja pártunknak azt a célkitűzését, hogy élelmiszerfogyasztásunkat hazai termelésből a XIV. kongresszus határozatai által megjelölt szinten biztosíthatjuk. Amikor a szövetkezetei 1958-ban a Kiváló Munkáért kitüntetéssel, 1972- ben pedig a Munkaérdemrenddel tisztelték meg, senki sem vonta kétségbe az elismerések jogosultságát. Tavaly viszont már ott tartottak, hogy gabonából átlagosan 54 mázsát, kukoricából 69 mázsát, cukorrépából pedig 525 mázsát takarítottak be hektáronként. Sok számadat kívánkozna még papírra az állattenyésztés területéről is, hiszen a tehenek évi tejtermelése darabonként jóval felülmúlja a 3600 litert, a hízómarháknál 1,13 kg a napi súlygyarapodás, a sertések pedig naponta 0,63 kilogrammot híznak. A legjellemzőbb mégis az, hogy az eleséget saját termelésből fedezik. Tekintélyes meny- nyiségű takarmányt kell évente előállítaniuk, hogy 1994 darab szarvasmarhájuk és 3348 darabot számláló sertésállományuk takarmányszükségletét folyamatosan biztosíthassák. — És mi a közeljövő legfontosabb feladata? — Szövetkezetünk olyan közös gazdaság, amely kimondottan a növény- termelésből és az állattenyésztésből tartja fenn magát. Mi semminemű melléktermelési ággal nem rendelkezünk. Ezért legfontosabb teendőnknek tartjuk a szakosítás bővítését és a tudományos ismeretek széles körű felhasználását a termelési ágazatokban. Tarthatatlannak tartom, hojjy a fejők pétidéül egyenként 15—16 tehenet gondozzanak, ugyanakkor a hét valamennyi napján az istállóban időzzenek, s ráadásul nem is a legideálisabb feltételek között. Korszerű fér-Sholyekre lenne szükségünk, ahol meghonosíthatnánk az űj technológiát, nagyüzemi módon, műszakokban szervezhetnénk meg a termelést. Állatgondozóink jól keresnek, mégis ez a szakasz tsz, ahol a legjobban érezzük a munkaerőhiányt. A fiatalabbak nem szívesen vállalnak munkát az állattenyésztésben. A párt legutóbbi határozatai ebben is megmutatják a követendő, helyes utat. Az elnök a továbbiakban még azt is elmondta, hogy a szövetkezet vezetősége a pártalapszervezettél karöltve a napokban dolgozza ki a termelés korszerűsítésének további feltételeit. Jelenleg azonban minden figyelmüket a küszöbönálló gabonabetak/irítás szervezésére irányítják. Tavaly az aratás 14 munkanapot vett igénybe. Ez idén valamivel nehezebb lesz a munka, mert nagyra nőtt a szalma, É6 á gabonatáblák is bővebb hozamokkal kecsegtetnek. Ám, ahol ilyen körültekintően és rugalmasan szervezik a munkát, a megnövekedett feladatokkal is sikeresen birkózhatnak meg. SZOMBATH AMBRUS műén bizonyítja, a liskováiaknnk jó ötletért nem kel! a szomszédba men niük. Az egyik fontos feladat volt az állatállomány felújítása és gyarapítása. Mivel ezt a saját erejükből nem tudták megoldani, szerződést kötöttek a szomszédos Liptovské Sliače-i szövetkezettel, melynek értelmében a választás után a borjúkat eladják a Liptovské Sliače-i szövetkezetnek, majd az üszőket visszavásárolják. Az eladott borjak kilogrammjáért a sliaceiek, a visszavásárolt üszők „felszedett“ kilogrammjaiért pedig ök fizetnek 15- koronát. — Korszerű és a lehető leggazdaságosabb állattartásra törekedtünk — magyarázta az elnök. — Kiszámítottuk, hogy ha új istállókat építünk, egy állat elhelyezése 35—40 ezer koronába kerül, míg a régi istállók korszerűsítésével 450 fejőstehén számára egyenként 10 000 koronáért is tudunk helyet biztosítani. Az utóbbi mellett döntöttek. A tér melő tehenek istállóit kétsoros, trágyacsatornás tehénszállássá alakították át. Az állatok bekötése automatikus, kikötése központilag történik. Az önműködő takarmányadagoló kocsi síneken jár, amelybe a szenázs az istállók szomszédságában emelke dő silótornyokból, ugyancsak gomb nyomásra és futószalagon érkezik. A „körhinta“, pontosabban az ön működő forgó fejőberendezés külön kiemelést érdemel, annál is inkább, mivel Szlovákiában egyelőre az egyetlen. Náluk is csak 1974 januárjától üzemel. A korszerűsített tehénistállók, középütt a síneken futó takarmányadagolú kocsival Az Istállókat .a fejőházzal folyosók kötik össze, s a tehenek a fejőgép hez beépített felhajtókon érkeznek. A fejőgép körben forgó gyűrűje a fejőház padlózatával egy magasság ban helyezkedik el. Vasráccsal nyolc ketrecre van osztva. Amikor a ketrec ajtaja a felhajtó végében álló tehén elér ér, az besétál a ketrecbe, és ezután az álló tehenet már a forgó gyűrű viszi tovább, akárcsak a kör TEHENEK A .KÖRHINTÁN A silótornyokból gombnyomásra és futószalagon érkezik a szenázs az istállókba S. Barčák felvételei hinta a rajta ülőket. A fejők a forgó részen belüli mélyedésben vannak, így a fejést állva, hajlongás nélkül végzik. A gyűrű, amelyen egyszerre nyolc telién van, 6 perc alatt tesz inog egy fordulatot, és a két különálló gyűrűn egyszerre 16 tehenet fejnek. Egy ember egy óra alatt 75 tehenet tad megfejni. A tehenek fe- jés után szintén a felhajtókon jutnak vissza az istállóba. A fejőberendezés előnye mindenekelőtt a nagy munka termelékenység. — A hagyományos tartás és fejés mellett 400 fejős tehénre 32 ember - re volt szükségünk, közöttük 20 fe jőre, nyolc etetőre és 4 takarmányszállítóra. Ma csak kilenc ember kell, de úgy, hogy közülük egyszerre csu pán heten dolgoznak, ketten pedig szabadnaposok. Tehát nálunk, már e szakaszon is bevezettük a szabad napokat. A munka vonzóbb lett, még a fiatalok is elvállalják. Ugyancsak a gép pozitívuma, hogy az automatiz mus a vakfejést és túlfejést teljesen kiküszöböli, a fejés befejeztét ugyanis lámpa jelzi. Az elmondottak után persze téves lenne azt gondolni, hogy itt minden komolyabb gond és baj nélkül megy. Ilyenről sajnos szó sincs, probléma Liskován is akad bőven. Ami leginkább fájó, az a lejtőkön használható mechanizmusok hiánya, és így az intenzív legelőgazdálkodás kiterjesztése bizony nehézségekbe ütközik. Ezt nagyon érzik, hiszen a teheneket évente hat hónapon át legeltetik, s a legelő minősége nagyban befolyásolja a tejtermelést. A réteken eddig éven le kétszer arattak, ezután legkevesebb háromszor szeretnének. Ehhez szintén újabb speciális gépekre van szükség. Ugyancsak problémát okoz a burgonya. amelynek e vidéken egyelőre csupán a gépi ültetése és bedolgozása van megoldva. A rendelkezésre álló burgonyakiszántó gépeket csak részben tudják használni, mivel azok csupán laza és kavicsmentes talajon tudnak kifogástalan munkát végezni, s nakik éppen az ilyen talajok hiányoznak. EGRI FERENC
