Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1974-07-28 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó
JO ÖTLET Betörő a rendőrségen. A nyomozók hiába vallatják: a gyanúsított mindent tagad. A felügyelő elveszti türelmét, és részletesen leírja, bogyan hatolhatott be a házba, és hogyan feszítette fel a szekrényeket. — így volt? — kérdi végül. — Most már nyugodtan bevall- hatfa. — Nem így volt — feleli a gyanúsítntt —. de a módszer nem rossz. Legközelebb majd kipróbálom . .. VETÉLKEDŐ — Az enyém hármat pattant... Barát lózsef rajza PÁRBESZÉD — Elégedett vagy a feleségeddel? — Elégedett vagyok. Az egyetlen, amit kíván- h«tojk magamnak: a kővetkező se Jegyen rósz-’ ■ i szabb.., KEGYELET Bizottság érkezik egy női fogházba. Az egyik cellában a priccs felett egy férfi arcképe függ gyászkeretben. — Ez volt az ön férje? — kérdi az egyik látogató az elítélttől. — Igen — mondja könnyez ve a nő. — Meghalt, ugye? — Sajnos. Hiszen éppen ezért vagyok itt. NYARALÁS FALUN — Itt a szappan, majd leeresztelek, és mosakodj meg alaposan! Várnai György rajz« PUSZTÁN — Kapja fel gyorsan a subát, Mihály bácsi, jönnek a turisták fényképezni! Fülöp György rajza., TÁRGYALÓTEREMBEN A bíró megkérdi az előtte álló vádlottat: — Mondja, nem láttam én Hiár magát?- Könnyen lehet - feleli a vádlott. — Én már rengeteg csapszékben megfordultam ... SZUPERVEVÖ — Uram, ön becsapott! — ront be a magából kikelt vevő a televíziókészülékek üzletébe. — Azt mondta, hogy ezzel a készülékkel a tokiói adást is foghatom! Hát mii ta«sa be nekem! Az elárusító nyugodtan válaszol: — Nagyon szívesen. De ahhoz előbb el kellene utaznunk japánba. MAGYARÁZAT Az elmegyógyintézetben néhány ápolt kártyázik, egy pedig felettük lóg a csilláron. Arra jön egy ápoló, és kérdezi: — Az miért lóg ott fenn a csilláron? — Azt hiszi, hogy ő villanykörte, és világít nekünk. — És miért nem veszik le onnan? — Nem tudnánk a sötétben kártyázni. NYELVTUDÁS .— Voltál Párizsban? — Voltam. — Megtanultál franciául? — Igen. — Akkor mondd meg nekem, hogyan mondják franciául azt, hogy: hó. — Azt nem tudom, mert én nyáron voltam ott i.. TENGERPARTON — Ember, én nagy üggyel-bajjal behajítom a mély vízbe, maga meg visszahozza nekem! Milan Vavro rajza ' KÖNNYŰ KIS NYÁRI MŰSOR — Most bemutatjuk önöknek a Bánk bánt; a teljesség igénye nélkül . .. Lehoczki István rajza MEGNYUGTATÓ —; — ^ — • •.- Hogyan tudsz megélni? - aggodalmaskodik a rendes férj. — Ez ne aggasszon! Még legalább három évig kijövök abból a pénzből, ami a nyomrave- zetésedért ki volt tűzve. 1974. VII. 28. 19 Lezajlott hát az üszokfalvi táncdalfesztivál is, amely — jóllehet — nem múlta jelül ugyan az idei San Remó-i könnyűzenei fesztivált, bizonyos tekintetben méqis újat hozott. A külsőségekről szólva, csak túlzófokokban beszélhetünk a rendezők munkájáról. A soha eddig nem tapasztalt érdeklődésre tekintettel nem a helyi művelődési otthonban, hanem villanypásztorral körülkerített, hatalmas mezőségen került sor a fesztivál megrendezésére, amely az ászokfalvi malomároktól egészen a kerecsenbaglya- sl tölgyerdőig terült el. Mintegy 680 000 ember tolongott a réteken és legelőkön, hogy 1600 darab 500 wattos hang- erősítő jóvoltából hallhassa a idei nemzetközi slágerlista élén szereplő sztárok szuperprodukcióit — sokan méregdrága helyárakért. (Mert tudni való, hogy a jegyüzérek az utolsó napokban már csillagászati számértékekben beszéltek — egy egy jegy ára a legújabb Ford-Mustangokéval is vetekedett.] . A fesztivál színvonala megszolgálta ezt a viharos közérdeklődést. A nagymenő énekesek java lépett pódiumra: Gary Glitter, Olivia Newton-John, Mouth and MacNeal-ék, Tom Jones és Sammy Davis, Mirelle Mathieu, Gilbert O’Sullivan, David Essex, Suzy Quatro, Gigliola Cinquetti, Karel Gott, Kovács Kati, valamint egy helyi üdvöske is: Suhajda Icuka. Ami különös jelentőséget kölcsönzött ennek a slágerfesztiválnak, először került sor arra, hogy ilyen tömeges előadásban elevenítsék fel a magyar folklórt, mert valamennyi énekes a népdalok vagy a magyarnóták kincsestárából merítette repertoárját, az együttesek pedig egytől egyig a Rajkó zenekartól lekopírozott magyarmiskás öltözéket viselték. A Tom Jones—Sammy Davis páros például csínompalkós toalettben lépett színre, s a Szomorú vasárnap, a Mi mozog a zöld leveles bokorban? és a Kellene ma éjjel egy kis hacáré, ha- cacáré... című népzenei feldolgozásokat adta elő frenetikus sikerrel. Rita Pavone csángó dalokat énekelt, Engelbert Humperdinck eredeti dunaszerdahelyi gypsy-songokkal jeleskedett, Elton lohn kuruc kori kesergőkkel és múlt századbeli betyárnótákkul produkálta magát, s így tovább. Egyedül Suhajda Icuka énekelte angolul a beat- számokból álló műsorát. A tizenévesek, csakúgy, mint másutt, itt is torkuk szakadtából visongtak a páratlan gyönyörűségtől, s nem maradt el a hagyományos happening sem — legfeljebb ez esetben belső berendezések híján eleven tölgyfákat hasogattak, bokrokat téptek ki tövestül, s a legelő üdezöld pázsitját túrták fel, egy valamikori nagyobb urasági kondát is megszégyenítő módon. Engem sem hagyott érintetlenül a sláger parádénak ez az újszerű felfogása, ezért a slágerfesztivált követő koktélpartin, amelynek kiadásait három nyereséges nagyvállalat és hét egyesített szövetkezet fedezte, igyekeztem megkörnyékezni Tom Jonest. Amikor két koktél között megkérdeztem a népszerű sztártól — aki közben a fellépéseknél kötelező pitykés dolmányos formaruhájából már áltöltözött rendes mindennapi szmokingjába —, hogy mi okozta ezt a pálfordulást a slágeréneklésben, végigsimította fodros ingmellét, s így válaszolt: — Valahogy beleuntunk már a világszerte dívó anglomániába. Ha csak némileg is figyelemmel kíséri a mai slágerkultúra fejlődését, látnia kell, hogy beat-tel elérkeztünk a dekadenciához. Ma már ott tartunk, hogy az óvodás csöppségek is angol gyermekdalokat fújnak Helsinkitől Fokföldig, s Tokiótól Kerecsenbaglyasig. Ez pedig rossz ómen. Valahogy ki kell kevered.- nünk ebből a slamasztikából, ha nem akarjuk, hogy teljesen elcsúfítsák at angolok szép, ősi nyelvét. — Ez nagyon jól megfigyelhető volt a most lezajlott fesztiválon is — kap- csolódott a beszélgetésbe Sammy Davis is. — Az a kis hamvas tehetség, a Su? hajda Icuka, aki különben ístenáldotm táncdálénekesi orgánummal rendelkezik, olyan destrukciót vitt végbe az angol nyelvben, hogy az már végérvényesen szertefoszlottá a trafalgari győzelem emlékéből táplálkozó brit nagyhatalmi illúziók maradványait is. Hát ezért vállalkoztunk mi arra a nemes feladatra, hogy a slágeréneklés új forrásaival ls• mertessük meg a világot. Mellesleg szólva, egyúttal arra is törekszünk, hogy kézbe vegyük az itteni pangó hanglemezpiacot is. Sokáig poharaztunk még jó egyetértésben, de a társasági csevegésre már nem nagyon tudtam odafigyelni, mert titkon azt az édes álmot kezdtem dédelgetni magamban, hogy ez az új hullám hamarosan magával ragadja majd a táncdalszerzőket is, megalkotják a népdalok és a beat szintézisét, új vért ömlesztenek a slágerirodalomba, s megjelelő pop-zenei hangszerelésben világkörüli diadalutat járnak be olyan dalok, mint amilyen mondjuk a Végigmentem az ormódi temetőn. Addig pedig csak hadd énekelje álrekedt altján, tősgyökeres galgamácsédi akcentussal Suhajda Icuka, hogy: Why, oh why... MIKUS SÁNDOR
