Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1974-07-28 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó
ÍZ AZ SZNF 30. ÉVFORDULÓJÁRA A Banská Bystrica-i Mototrans nemzeti vállalat az autósoknak nyújtott szolgáltatások fejlesztése terén következetesen teljesítik a CSKP XJV. kongresszusán kitűzött feladatokat. A vállalat jelenlegi fő célja, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának előestéjén Banská Bystricán átadják rendeltetésének az első szlovákiai műszaki-ellenőrző állomást. Ez azt jelenti, hogy az építkezés átadásának tervezett határidejét öt hónappal lerövidítik. Ez a tény a dolgozók nagy aktivitására vall. A pártszervezet, a szakszervezet és az ifjúsági szervezet a felkelés évfordulója tiszteletére szocialista kötelezettséget vállalt, amely értelmében a dolgozók, főleg az építkezések hatékonyságának növelésére összpontosítják erejüket. Az idei feladatok közé tartozik még: hét autószerviz átadása és a bratislavai műszaki-ellenőrző állomás építésének a megkezdése. Természetesen csak annyi építkezést kezdenek meg, amennyit jó minőségben és gyorsan be is tudnak fejezni. Különben már készülnek a hatodik ötéves tervidőszakban rájuk háruló feladatokra is. E távlati tervek szerint Szlovákiában 34 műszaki-ellenőrző állomás tervdokumentációját kell elkészíteni és alaposan fel kell készülniük az építkezések megkezdésére. Az első szlovákiai műszaki-ellenőrző állomás tehát rövidesen megkezdi működését. A vállalat dolgozóinak aktivitása alapján arra következtethetünk, hogy a továbbiak gyors építése érdekében is minden tőlük telhetőt megtesznek. (k) A Szovjetunióban új típusú autóbusz gyártását kezdték meg • távoli tanyákról iskolába járó gyerekek szállítására. A LAZ —B95-P jelzésű autóbuszt a moszkvai népgazdasági kiállításon mutatták be. Az autóbuszt inesefigurák díszítik, az üléseket külön a gyermekek számára alakították ki. A ČSTK — TASZSZ felvétele Az eszpresszóban — 7halna kevesebbet is — jegyezte meg az ijjone pincér ŕs egg újabb korsó sört tett a jérfi elé. — Semmi közöd hozzá, nem a te pénzedért, a sajátomért iszom — gagyogta a férfi —, különben is, töltsd bple még egyszer ugyanazt! — Jó huzatja van, mondhatom, méghozzá sört rummal, ezt már igazán régen láttam. — Akkor most láthatod. Az eszpresszó szinte kongott az ürességtől. Néhány légy röpködött még az elromlott lemezjátszó szekrényen ... A férfi állandóan mormolt valamit az orra alatt, és a megsértődött pincér — tulajdonképpen még csak tanonc — visszavo nult a bárpulthoz és az ott könyöklő felszolgáló kolléganőnek halkan megjegyezte: — Ki kellene tessékelni, még valami balhét csinál. — Az? — intett fejével a vendég felé, aztán « semmibe nézve hozzáfűzte: — ... már annyi mindent csinált. Most már csak a keservét öblögeti. — Hét, te kölyök ... — Nem hallod, téged hív — bökte meg a pincértanoncot a leiszolgálónő. — Oj vagy itt, bizonyára 'el akarja mesélni neked is a történetét. Fűnek fának mondogatja. — Milyen történetet? — Na, menj csak, majd megtudod — mondta vállvono galva. A férfinak valóban beszélhetnék je volt. Zagyván, összefüggéstelenül beszélt, sőt kényszeritette az ifjoncot, hogy igyon vele és hogy legyen a bírája, vajon bűnös-e? — Nos, kedves barátom, mondd meg — ismételgette állandóan —, hisz nem vagyok gyilkos, véletlen volt az egész, érted, véletlen ... T Az ifjú pincér igyekezett felfogni a lényegei; éspedig, hogy a férfi az egyik vasárnapi délutánon baráti látogatásról igyekezett hazafelé a szomszéd városkából. De tulajdonképpen nem is egy közönséges baráti látogatás volt az, hanem egy kisebb ünnepség. Barátja szombaton ünnepelte ötvenedik születésnapját, feleségének pedig névnapja volt — így egész éjfel szórakoztak, iszogattak. Ki gondol ilyenkor alvásra ... ? Vasárnap délután kocsiba ültek — a férfi feleségével, tizenkét éves kislányukkal, és barátjuk főiskolás lányával. Miért ébresszék hétfőn reggel olyan korán az autóbuszra...? Elviszik most Bratislavába, szóra sem érdemes ennyi szívesség! A jó barát lánya a főiskolán irodalmat tanult, és útközben szavalgatott. A férfi szeme azonban lecsukódott. Csak egy másodpercre, lehet kettőre. Éppen akkor tévelygett ki a forgalmi sávból és összeütközött egy szembejövő gépkocsival. A felesége a heh/színen meghalt. A lányok kórházba szállítás közben haltak meg. A férfi súlyos sérüléseket szenvedett, de megmentették. .. — Nem nekik, érted, nem nekik kellett volna meghalniok — gagyogta a férfi. — Nekem kellett volna meghalnom... Véletlenül történt, ilyen a sors, hidd el nekem ..., ki tudhatta...? A férfi feje az asztalra bukott. Sírt vagy szundított Az ifjú pincér undorral szedte össze a poharakat. A felszolgálónő mellett elhaladva ilyesmit hallott. — Ilyen az élet. Most lelkiismeretfurdalása van... — Két másodperc.... — Általában többről van szó. Keltsd fel, talán mégicsak ki kell tessékelnünk... — mondta sajnálkozva a felszolgálónő... »..és a törlőronggyal kedvetlenül csapkodta a legyeket. E. T. Elkészült az S288RS A Mladá Boleslav-i Autógyárban annak idején — a sorozatban gyártott modellek alapján — elkészítették az Š 120 S Rallye sportkocsit, amely az 1300 köbcentiméteres géposztályban több versenyen kiválóan szerepelt. Azonban az abszolút sorrendben nem tudott betörni az első helyezettek közé. Ezért elhatározták, hogy olyan versenykocsit szerkesztenek, amely az abszolút helyezések terén is lehetővé teszi a Skoda helytállását. Ez elsősorban azt igényelte, hogy az előkészületek folyamán a középliteres géposztályra térjenek át. A néhány hónapos tervezések és vizsgálatok eredményeképpen megszületett — a képen még szerelés közben látható — az Š 180 RS és az Š 200 RS versenyautó, amelyek igényes versenyeken hivatottak bizonyítani. A motor teljesítménye 154 LE 6250, illetve 163 LE 6000 ford/percnél. Az új verseny- kocsi — a nagyobb teljesítményű motorral — tervezett legnagyobb sebessége 210 km/óra. Hossza 4000 mm, szélessége 1680 mm és magassága 1190 mm. Vagyis 155 mm-el rövidebb, 150 mm-el alacsonyabb, viszont 60 mm-el szélesebb, mint az S 110 R sorozatban gyártott sportkupé. versenyautó Negyedszázad a társadalom szolgálatában Negyedszázados évfordulót ünnepelnek a Csehszlovák Gépkocsifuvarozás (ČSAD) dolgozói. A kezdet elválaszthatatlan a dolgozók — a gépkocsivezetők és kocsikísérők — odaadó, szorgalmas munkájától, hiszen ezek az emberek nem törődve az akkor még gyakori nehézségekkel, fogyatékosságokkal, minden erejükkel az alakuló szocialista népgazdaság érdekeit szolgálták. A vállalat autóbuszai ma már a mindennapi élet nélkülözhetetlen részei. Reggel ezek szállítják a dolgozókat a munkahelyekre, a gyermekeket az iskolákba, a falvak lakóit ügyesbajos dolgaik intézésére a legközelebbi városba, járási székhelyre, délután autóbuszokon utaznak otthonaik felé a pihenni vágyó, napi munkától fáradt emberek. Ez már annyira természetes, magától értetődő, hogy nem is tudatosítjuk kellőképpen e hatalmas vállalat munkájának jelentőségét. Nem tudatosítjuk, hogy a közlekedés a gazdaságos termelés kialakításának egyik alapvető tényezője. Ha figyelembe vesszük, hogy a vasúti közlekedés lehetőségeinek a határához értünk, hogy a jelenlegi körülmények között a vasúti személyszállítás további intenzifikálása megvalósíthatatlan, akkor értjük meg, milyen fontos szerepe van ennek a vállalatnak az egyén és a társadalom életében. Ezt a fontosságot hangsúlyozta az SZSZK kormányának 1972. évi 13. sz. határozata, ami kötelezte a vállalatokat és az ipari szervezeteket, hogy a személyszállítási igényeiket hozzák összhangba a CSG lehetőségeivel. Köztudomású, hogy a néjjgazdaság hatékonyságának növelése megkövetelte néhány kisforgalmú vasútvonal felszámolását és a szállítási igényeket autóbuszok elégítik ki. Ez természetesen nemcsak a személyszállításra, hanem a teherszállításra is érvényes. A teherszállítást elsősorban a közepes és kisebb távolságokon végzik, főleg olyan fuvaroz* tatuk számára, akik megkövetelik a gyors szállítást. Munkájuk nékülözhetetlen az építőipar számára is. amit bizonyít, hogy az egész tonna- leljesítméy 70 %-a építőanyag és föld. Szlovákiában a Csehszlovák Gépkocsifuvaro- zás szállítja a tejet a mezőgazdasági üzemekből a tejfeldoígozó ipari létesítményekbe és ezt a feladatot is maradéktalanul teljesíti. Kiemelést érdemel, hogy a CSG több szállítási rendszer fejlesztésén dolgozik. Ezek közötti igen fontos és jelentős a konténeresítés, ami’5 ma már nemcsak hazai ügy, mert már napjainkban is egyre több konténer-szállító vonat- szerelvény közlekedik a szocialista országokban. A vállalat elősegíti a KGST-tagállamok integrációját és olyan közúti közlekedési rendszer kialakítására törekszik, amely minden tagállam számára lehetővé teszi, hogy részesüljön a szocialista közösség országai integrált közlekedési rendszereinek az eredményeiből. A vállalatnak a teherszállításban nincs monopolhelyzete, mert a teherszállító kocsiparknak csupán 20 %-ával rendelkezik. De ennek ellenére a tonnakilométerekbe számított teljesítmények több mint 50 százalékát realizálja. 1948 ban a vasút 744 millió tonna árut szállított, a CSG pedig 24,8 millió tonnát. 1960-ban ■azonban a vasút csak 180,5, a közúti forgalmi eszközök pedig 428,4 millió tonna árut szállítottak, ebből a CSG 131,6 millió tonnát. A fejlődést kifejezően szemlélteti néhány adat. Hazánkban 1948-ban 1615 autóbuszvonal volt, 1960-ban már 4219, 1972-ben pedig 5791. Míg 1948-ban az autóbuszok közlekedési hálózata 44 047 kilométer volt, 1972-ben már elérte a 221356 kilométert. 1948 ban a vasút 415 millió, az autóbusz pedig 293 millió utast szállított, ezzel szemben 1972-ben csak 504.9 millió utas vette igénybe a vonatot és 1 776 400 000 volt az autóbuszon utazók száma. A statisztika bizonyítja, hogy nemcsak az uta-* sok mozgékonysága fokozódott jelentős mértékben. hanem ezzel egyidejűleg egyre nagyobb až autóbuszok terhelése, ami egyre több és jobb munkát követel a CSG dolgozóitól. Negyedszázados becsületes, példamutató ma-* gatartásuk, önfeláldozó munkájuk szavatolja, hogy a kor színvonalán állnak és minden bizonnyal sikeresen teljesítik a jelen és a jövő egyre igényesebb feladatait is. (— fi—I
