Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1974-07-04 / 156. szám, csütörtök

A pionírszervezetek is megemlékeznek a Szlovák Nemzett Felke lés 30. évfordulójáról. Felvételünkön a nitrai Janko Krát alap­iskola pionírjai vezetőjükkel a Szlovák Nemzeti Felkelés króni­kájában lapozgatnak. (Felvétel: Matls Pavel) Segítenek a szovjet kombájnok A hivatásos forradalmár Jász Dezsőről, a Hugenották című könyve kapcsán (ČSTK) — Az idei aratási, munkálatokban először vesznek részt mezőinken a Nyiva és a Kolosz típusú szovjet kombáj­nok. A Nitrai járás részére pél­dául 18 Nyiva és 5 Kolosz kom­bájn érkezett, ami hattal több, mint amit a féléves terv elő­írt. A gépek „bejáratásánál“ már jelen vannak azok a műszaki szakemberek és kombájnosok, akik dolgozni fognak rajtuk. A szakemberek és a kombájnosok részére tanfolyamot is rendez­nek, hogy megismertessék ve­lük az új gépeket és kezelésü­ket. Az iskolázást szovjet szak­emberek vezetik. Ibragim Szultanooics Bajra- mov, a rosztovi Rosztszelmas üzem vezető mechanikusa az üzem legújabb gyártmányáról, a Nyiva SK 5 kombájnról így rül... De ez már így járja, hát nem igaz? Ami eddig sikerült! Nyolc szabadalmazott találmány, több újítási javaslat. £s újabb két találmány — már itt, a papír­gyárban. Éppen az egyiket akarjuk közelebbről is meg­nézni. A neve: homogenizátor. Szerkesztették: Gulan, Jakubek, Kundrák, LukoviC. — Mi tud ez a gép? — te­szem fel bizonytalanul a kér­dést. — Mit tud? Hát... homogeni­zál, ami magyarul annyit je­lent, hogy hűt, melegít szük­ség szerint, őröl, kever ... Pil­lanatnyilag azonban még itt „tétlenkedik“. Remélhetőleg rö­vid időn belül bebizonyíthatja képességeit. Nézegetjük, mustrálgatjuk az új gépet. Kundrák mérnök ész­revehetően nehezen válik meg tőle. Meg-meg áll, visszatekint. — Viszonylag rövid időn be­lül elkészült. Persze, az ember türelmetlen. S bár nem kétel­kedünk benne, hogy beválik, jó lenne már úgy „élesben“ látni. — Tehát egy géppel ismét kevesebbet kell behozni — jegyzem meg csak úgy hozzá­vetőlegesen. — Nem ... nemi... — tilta­kozik Kundrák mérnök. — Ez más eset. Itt a minőségről, konkrétan a különböző szigete­lő anyagok minőségéről van szó. Annak emelésére szerkesz­tettük az új gépet. Lassan-lassan befejeződik a műszak. A buszmegállónál is­merős arcokat vélek felfedezni. Nos, hát a viszontlátásra, hol­nap reggel... a buszonl. Anton Masár igazgatóhelyet­tes valóban másnap reggel fo­nyilatkozott: „üzemünk a kom­bájngyártásban gazdag hagyo­mányokkal rendelkezik. Ml gyártottuk az SK 3 és az SK 4 típusú közismert kombájno­kat is. Az SK 5-ösöket tavaly a mi mezőinken próbáltuk ki, majd ősszel megkezdtük soro­zatgyártásukat. Az önök szá­mára szállított gép motorának teljesítménye 100 lóerő. Másod­percenként 5 kg szemet csépel ki, és a tisztítás is jobb, mint az előző modelleké volt. Az. új tí­pus 2 tonna gabona tartaléko­lására alkalmas. Az összes mun­ka elvégzéséhez csak egy sze­mélyre, a komba jnosra van szükség, aki kényelmesen, egy kitünően berendezett fülkéből mindent tud irányítani. Hason­ló a Kolosz típusú kombájn fel­szerelése is. Ez utóbbit a ta- ganrogi gépipari üzem gyárt­ja.“ gad. Negyed hét alig múlt, de íróasztala már valóságos csa­tatér. Rövidre kell fognunk a beszélgetést, Masár elvtársat halaszthatatlan ügyben még délelőtt a minisztériumba vár­ják. Több részletben — már ahogyan az egymást követő te­lefonhívások engedik — el­mondom tapasztalataimat. — Újítóink munkáját mi is pozitívan értékeljük. A mozga­lom maga? Nyilvánvalóan vál­toztatni szükséges a dolgok me­netén. Komplex brigádok... ta­lán ez lenne a legjobb megol­dás. így mindenkit — mérnö­köt, technikust, munkást — si­kerülne bekapcsolni. — Bíráló "hangokat is hallot­tam. Előfordul hogy kissé hosz- szadalmas a benyújtott újítási javaslatok elbírálása. — Előfordul. Viszont néhány esetben valóban nehéz eldönte­ni vajon újításról, avagy a mun­kakör betöltéséből eredő fela­dat teljesítéséről van szó. Bí­zom benne, hogy ezek a kérdé­sek is hamarosan tisztázódnak. Ebben az esztendőben több meg­oldásra váró témát hirdettünk meg. Mert ugyebár nem csak kínálat, kereslet is van a vilá­gon! Egyébként a májusi plé- numokat követően aránylag terjedelmes felmérés készült az újítómozgalom helyzetéről. Szí­vesen a rendelkezésére bocsát­juk ... pillantson bele. Megfogadtam az igazgatóhe­lyettes tanácsát. Schmidt elv­társhoz is felugrottam, hogy szaván fogjam és „elbeszélges­sünk egy kicsit.“ Bevallom, iz­gatott néhány kérdés, amelyre úgy éreztem, nem kaptam ki­elégítő választ. — Pillanatnyilag, tehát a má­jász Dezsőnek, a magyar és a nemzetközi munlásmozgalom kiemelkedő haicosának, a Kas­sai Munkás egykori szerkesz­tőjének a napokban Hugenot­ták címmel új könyve jelent meg. A négy hadtörténeti ta­nulmányt tartalmazó kötet a XVI. század Franciaországába kalauzol el, és a nálunk több­nyire csak a szakembereik ál­tal ismert hugenotta háborúk eseményeit ele. eníti meg. A hugenották — a kálvini re­formáció franciaországi követői — a XVI. század derekán tűn­tek fel. Egyik legismertebb ve­zetőjük, Gaspard de Coligny (Kolinyi) az abszolút királyt hatalom meggyengítését és a tartományok önállóságának a kiterjesztését szorgalmazta. (A katonai tehetségével fiatalon kitűnt admirális szerepével a kötetben Gaspard de Coligny, a hadvezér címmel külön tanul­mány foglalkozik). A huge­nották tulajdonképpen az ak­kor fennálló társadalmi rend megdöntésére törekedtek. Kife lé a vallásszabadság biztosítá­sáért szálltak síkra. E követe­lés azonban akkor egyet jelen­tett számukra a teljes politikai egyenjogúsággal. A haladást képviselő törekvésükön kívül rokonszenvesnek és előremuta­tónak bizonyult az is, bogy „a hugenotta hadsereg kiegészíté­se a népfelfegyverzés elvén alapult", A Franciaországban, Belgium­ban, Hollandiában, Svájcban, Nyugat-Németországban és a Német Demokratikus Köztársa­ságban folytatott levéltári ku­tatásokra, valamint régi nap­lókra és emlékiratokra épülő adatok feldolgozásával a szer­ző elsősorban arra törekedett, hogy megvilágítsa az akkori küzdelmek ismeretlen és ke­véssé ismert összefüggéseit. Jász Dezső a hugenotta há­borúk fontosabb eseményeit nemcsak ismerteti, hanem — marxista történészhez méltóan — értékeli is. Mind hadászati, mind politikai szempontból. Könyvének különösen azok a részei kötik le az olvasó ér­deklődését, ahol a hadtörté­nész éleslátásával elemzi az osztályviszonyokat, és mutat rá a hugenotta háborúk sajátossá­gára. A tőlünk kissé távol eső témát a tudományos értékén kívül vonzóvá teszi a szerző rendkívül világos stílusa és okfejtése, nem utolsósorban az a tény, hogy négy háború ve­jusi plénumokat követő idő­szakban, az útkeresés, a lehető­ségek latolgatása, újabb céíok kitűzése és mérlegelése jellem­zi a helyzetet. S ez minden­képpen logikus. A társadalmi szervezetek bevonásával szeret­nénk fellendíteni az újítómoz­galmat. Mert bár elértünk bi­zonyos eredményeket, távolról sem vagyunk elégedettek. Ami engem illet, a szovjet tapasz- talokra építenék. S ezek a ta­pasztalatok egyértelműen az úgynevezett „komplex raciona- lizációs brigádok“ megalakítása mellett szólnak. Az újítókra terelődik a sző. A pártbizottság elnöke elgon­dolkodik. — Tudom, néhányan tán tü­relmetlenek. Jómagam híve va­gyok az egészséges, tettre kész türelmetlenségnek. Igaz, hogy rugalmasabban kell eljárni az újítások bevezetését illetően. A megérdemelt jutalom sem ma­radhat el. Viszont ez utóbbi másodrendű kérdés. Az újító­mozgalom nem lehet öncélú, hátterében nem állhatnak csu­pán anyagi érdekek. Ezt meg kell mondani, mégpedig őszin­tén. Elsőrendű feladatunk, inindunnyiunknak, a társadalmi érdekek szemmel tartása. S ebben a tekintetben szánunk komoly szerepet a legilletéke­sebbeknek, a társadalmi szerve­zeteknek. • • • Két műszakot töltöttem el „benn a gyárban“. Két mozgal más, eseményekben gazdag na­pot. Ügy érzem, őszinte embe­rek őszinte szavait jegyeztem fel. Olyan emberek véleményét, akiknek szívügye — több Is an­nál: élete a g y á r!... BALOGH P. IMRE terén ja vall, ha nem is szemé­lyes élményeiről, de olyan ese­ményekről, amelyeknek egy ké­sőbbi időpontban maga Is sze­mélyes résztvevője és irányító­ja volt. A magyar—francia szakos ta­nárnak készült Jász Dezső ugyanis alighogy leérettségi­zett, a frontra került, és 1919- ben részt vett a Magyar Ta­nácsköztársaság harcaiban. Ké sőbb, magas katonai beosztás­ban, Spanyolországion küz­dött. A második világháború csatatereit is megjárta, és fő­leg a francia népnek a náci megszállók ellen vívott harcá­ban szerzett érdemeket és gaz­dag tapasztalatokat. Hadászati és katonapolitikai ismereteit íRY a gyakorlatban szerezte, s az élet hitelesítette. Ám Jász Dezső több mint fél­évszázados forradalmi útját nem csupán katonai cselekede­tek jelzik. Egyike a kommunis­ta újságírás úttörőinek, s a kommunista újságíráson belül a szociográfiai irodalomnak. Az elmúlt rövid négy évben a Hugenottákon kívül három könyve jelent meg magyarul. A Tanácsköztársaságtól a Pire neusokig című kötetében élet útját írja meg, és egykori har cestársainak állít emléket. Az 197J-]>en rneyielent Budapesttől Budapestig című kötetében a Budapesten, Bécsben, Kassán és a Bukarestijén született és a Vörös Lobogóban, a Kassai Munkásban, az Előrében és más kommunista lapokban megje­lent cikkeiből, valamint az utóbbi években írt tanulmányai­ból közölt válogatást (E kötet számunkra a Kassai Munkás­ra utaló adataiért különösen érdekes és értékes). Az 1972- ben megjelent Hispániában cí­mű műben a spanyol polgárhá­ború katonai történetét mondja el, és állít ezúttal is emléket ismert és ismeretlen hősöknek, írásai mindegyikét — ahogy ezt már mások is megállapí­tották — a cicoma nélküli köz­lésmód, a tömörség, a latin tör­ténetírókra jellemző puritán, szűkszavú stílus jellemzi. A jeles had történ ész és szép- író néhány éve nálunk is járt. Mint a CSKP egyik alapító tag­ja részt vett a párt megalapí­tásának 50. évfordulója alkal­mából Ľuboohňán rendezett ün­nepi ülésen. Onnan jött fel Bra- tislavába és látogatott el az Üj Szó és a Pravda szerkesztő­ségétje. Hosszan beszélt életé­ről, valamint a Csehszlovákiá­hoz fűződő emlékeiről. — Hivatásos forradalmárnak érzem magam — mondta töb­bek között — 1918 óta, miután beléptem a kommunista pártba, sok helyen megfordultam. Jár­tam Ausztriában, Romániáiban, Jugoszláviában, Görögország­ban, Németországban, Svájc­ban, Hollandiában, Spanyolor­szágban, Franciaországban és még több országban. Életem legszebb szakaszának azonban még ma is a kassai éveket tar­tom. A városhoz nagyon sok régi emlék fűz. Amikor először jártam ott, még a császár ka­bátját viseltem és a kassai pá­lyaudvar parancsnokságán tel­jesítettem szolgálatot. A Ma­gyar Tanácsköztársaság leveré­se után emigránsként kerül­tem ismét Kassára. Az András- sy kávéházban volt a törzsasz­talunk. Itt találkoztak rendsze­resen a kommunisták és a ha­ladás képviselői. Itt ismerked­tem meg én is Seiden Árminnal akf az élén állt annak a szer­vező bizottságnak, amely 1920 januárjában napirendre tűzte a kommunisták kelet-szlovákiai csoportjának a megalakítását. Seiden Ármin mellett Berg- mann Géza, Bergmunn József, Máeza János, Sajó László és Szilágyi Dezső vett részt — úgyszólván az első perctől — a csoport létrehozásában. A ke­let szlovákiai magyar kommu­nista pár*csoportot a Tuboch- üal kongresszuson, amelyet 1921. január 16-án tartottak, Szilágyi Dezső képviselte. A beregszászi kommunista párt- csoport képviseletében Krausz György vett részt az értekezle­ten. Az én kassai vendégsze­replésem egy másfél íves Horthy-ellenes röplap kiadásá­val kezdődött. A proletárdikta­túra leverése után módomban állt megismerni a budapesti rendőrkapitányság kínzókamrá­it. Az említett röplapban azt írtam meg, amit ott átéltem. A vállalkozásnak nagy sikere volt, a járókelők egymás kezé­ből kapkodták a röplapot. Az azóta eltelt több mint ölvén év nagy idő, sok részlet elmosó­dott már az emlékezetemben, sokmindenre azonban még ma is úgy emlékszem, mint ami tegnap történt. jász Dezső az Új Szónak nem­csak olvasója, hanem munka­társa is. Életrajztöredékeit, cik­keit, tanulmányait rendszere­sen közöljük. Tavaly december­ben, lapunk jubileuma alkalmá­ból megkérdeztük, hogy mi a véleménye az Üj Szóról. Vála­szában többek között ezeket mondta: „A Kassai Munkás ide­jében stratégiui célnak Cseh­szlovákia szocialista átalakítá­sát tartottuk. A lapot a töme­gek megnyeréséért vívott harc eszközének tekintettük. Ezek a tények határozták meg a Kassai Munkás útját. Az Oj Szónak, mint az a lap cikkei­ből egyértelműen kiderül, az a célja, hogy elősegítse Csehszlo­vákia szocialista előrehaladá­sát. A két kommunista lap út­ja tehát lényegileg azonos, csak a történelmi adottságok mások." Az említett könyvek és a személyes találkozás bennünket is arról győzött meg. amit a kortárs-kritika Tolnai Gábor és Diószegi András révén többek között így fogalmazott meg: Jász Dezső életút ján a fegyve­res harc, az újságírói tevé­kenység, így a tudományos ku­tatómunkán alapuló hadtörté­nészi tanulmányok sora nem önmagukért való, egymástól független „szakmai" tényke­dés, hanem az adott történelmi pillanatban, hónapokban vagy esztendőkben, a hivatásos for­radalmár soron levő, egymás­sal összefüggő feladatai. Ha úgy kívánják a körülmények, fegyverrel harcol, ha az ügy érdekében írni kell, az esetben az újságíró kerül előtérbe, és tökéletesen végrehajt minden feladatot, amit megkövetel a forradalmi munkásmozgalom, az internacionalizmus ügye. Helye — az ötvenéves törté­nelmi múlt kontexusában — Stromfeld, Landler, Münnich, Zalka mellett van. Igényt tart érdemei elismerésére a nem­zetközi munkásmozgalom „ci­vil“ gárdája is. A „névtelen" pártfunkcionárius bonyolult megbízatásokat teljesít, és a párt érdekében egyre több ké­pességét bontakoztatta ki. BALÁZS BÉLA Csehszlovák szakemberek közreműködé­sével az észak- magyarországi zagyvarónai öntvénygyár­ban légtisztító szűrőberende­zést szereltek fel, hogy meg­akadályozzák a káros gyártási melléktermé­kek levegőbe futását. A vil­lamos porszű­rőberendezést Csehszlovákiá­ban vásárolta a Magyar Nép- köztársaság. , (Felvétel: ČSTK — MTIJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents