Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1974-07-28 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó
Az „India Gate“ /India Kapujaj elnevezésű emlékmű Bom• bayban. Jobbról a Taj Mahal luxusszálló épülete Ismerkedés Indiával Ismerkedésem Indiával tulajdonképpen nem a szubkontinens földjén, hanem már Moszkvában kezdődött. Amikor ugyanis a vnukovói repülőtéren beszálltunk az Air India (Indiai Légitársasági hatalmas lioeipg típusú gépébe, hamisítatlan indiai légkör fogadott bennünket. A gép be- járutánál a száriba (indiai női viseletbe) öltözött, rendkívül megnyerő és kedves légikisasszony indiai szokás szerint összetett kezét fölemelve, „namaszlé" köszöntéssel üdvözölt. Majd egy másik légikisasszony vett pártfogásba, s ügyesen helyre kalauzolt. Bár jegyeink számozottak voltak, végeredményben mindenki a számára legmegfelelőbb bel vet választhatta, mivel az egész turistaosztályt csupán harmincfőnyi csoportunk vette birtokába. Hogy az utas már a repülőgépen Indiában érezze magát, a gép ízlésesen tapétázott fala hindu mitológiai személyeket és eseményeket ábrázol. Ezek közül is kidomborodik a hindu vallás hármas főistenségének, a Trimurtinak képe, melynek kőbe faragott dombormű eredetije az Elephanta szigeten levő hatalmas sziklatemplomban található. Alig helyezkedünk el üléseinken, már halljuk Is a bemondó először hindu, majd pedig angol nyelvű üdvözlő szavait és információit. Megtudjuk többek között, hogy a Moszkva—Űj-Úelhi vonalon mintegy 10 000 méteres magasságban repül majd gépünk, csaknem ezer kilométeres óránkénti sebességgel, miközben utunkat csupán Teheránban szakítjuk meg rövid időre. És már startol is gépünk, hogy néhány perc múlva a levegőbe emelkedve, szinte álomszerűén, a legkisebb kilengés nélkül, finom, méhzsongásszerű zúgással haladjunk kitűzött célunk, Űj-I)elhi felé. Közben természetesen meguzsonnázunk, majd 1950. január 26 án, az új alkotmány elfogadása után kikiáltják a köztársaságot, amely a brit nemzet közösség tagja lesz. Ettől az időtől kezdve D. Nehru, L. B. Sasztri és Indira Gandhi miniszterelnökök vezetésével India következetesen halad a pozitív semlegesség útján, élvezve a Szovjetunió és a szocialista államok önzetlen, baráti támogatását és segítségét, politikai és gazdasági téren egyaránt. Első találkozás az indiai valósággal Ha a bemondó nem jelezné, észre sem venném, hogy-gépünk lassan leszállóban van Új-Delhi repülőterén. Akaratlanul is az órámra pillantok, amely még közép-európai idő szerint jár. Pontosan éjfél van, tehát Moszkvától csaknem kilenc- órás út áll mögöttünk. Itt azonban az összindiai egységes idő már reggeli fél ölöt mutat. A köte lező, bár rendkívül gyors és előzékeny útlevél-, vám- és egészségügyi vizsgálat után autóbuszunkba szállunk, amely a repülőtér bejárata előtt várakozik ránk. Előbb azonban az utazási iroda alkalmazottja üdvözöl, s mindenkit sárga virág- lüzérrel ajándékoz meg,'hogy aztán indiai szokás szerint feldíszítve érkezzünk a fővárosba. Azt hiszem. Indiában turista nem utazhat szerencsésebb időpontban a repülőtérről a belvárosba, mint a kora reggeli órákban. így ugyanis, hacsak az autóbusz ablakán keresztül is, a szó legszorosabb értelmében találkozhat az ébredező várossal, amire különben nem igen nyílik alkalma. Ezen túlmenően az ébredő Új-Delhiben tulajdonképpen az egész ébredő Indiát láthatjuk, melynek legszínesebb, de egyben legjellegzetesebb városában vagyunk. Mert míg például Bom- baynak inkább európai, helyesebben világvárosi stílusa van, s Calcutta, Madras, Jaipur és más megvacsorázunk, s a különböző elő- és főétel-különlegességek, erősen fűszerezett körítések és mártások, gyümölcsök, édességek és üdítő italok sokasága már előre jelzi, hogy étkezés szempontjából a keleti bőség várakozik reánk. Mivel •hely bőven van, vacsora után a légikisasszony •kényelmes fekvőhelyet készít számunkra, hogy frissen, kipihenve érkezzünk az indiai fővárosba, utunk első állomáshelyére. Egy kis történelmi visszapillantás ... Hiába próbál).ozom, nem jön álom a szememre, egyre a reám váró élmények foglalkoztatnak. Vajon milyen benyomásokat és meglepetéseket tartogat számomra ez a hatalmas szubkontinens, az emberi civilizáció egyik legősibb bölcsője, ahol ■■évezredeken keresztül váltakoztak és keveredtek ű különböző népek és civilizációk, nyomot hagyva az ország mai arculatán. E nagy nemzet történelmének egyes fejezetei elevenedtek meg előttem, kezdve az időszámítás előtti harmadik évezredtől, amikor is az Indus folyó völgyében az akkor ismert világ egyik legnagyobb és legfejlettebb birodalma terült el, gyönyörű városaival, közfürdőkkel, csatornarendszerrel és fejlett, pro- toindiai néven ismert kultúrájával. Későbben, i. e. 5.500 körül fokozatosan elfoglalják csaknem az egész mai India területét az Afganisztán felől Jövő harcos árják, akik aztán asszimilálva az "őslakókat, s azok kultúráját, megteremtik a mai India kultúrájának alapjait. Ebből az időből származnak az legősibb, sokáig csak szájhagyományon alapuló irodalmi emlékek, a védák, melyekhez később a brahmánok, upanisádok, szutrik, sasztrik és puránok csatlakoznak, betetőzve a ♦flahábhárata és a Rámájana hatalmas, világirodalmi viszonylatban is jelentős eposzaival. I I. e. a 6. században a terület egy részét l. Dá- .Tiusz perzsa király hódítja meg, majd pedig Nagy ^Sándor birodalmának részévé válik. Ebben az időben, i. e. 540 körül, megjelenik a színen Buddha »eredeti nevén Sidhata Gotana], a nagy gondolkodó, aki beszédeiben élesen kikel a kasztrend- iszer ellen, elveti a hindu vallási tanítást, kikel a tiindu papság ellen, erkölcsi megújhodást hirdet, s megteremti egy új vallás, a buddhizmus -falapjait. Majd Asóka, a nagy uralkodó egyesíti hatalma alatt csaknem az egész szubkontinenst, s biztosítja a jólétet. Halála után azonban a birodalom felbomlik, s helyén kisebb-nagyobb királyságok keletkeznek. A 13. század első éveiben a török eredetű szultánok megalapítják a delhi szultánságot. A középkor legjelentősebb államhatalmát a mai India területén a Nagy Mogul Császárság képviseli, melyet Timur Lenk utóda, Bá- uur létesít. Utódai alatt a császári udvar a tudományok és művészetek központja lesz. De a nagy mogulok hatalma is Iehanyatlik, a birodalom ismét kisebb-nagyobb tartományokra oszlik, s a kaotikus politikai viszonyok lehetővé teszik, hogy a brit gyarmatosítók fokozatosan megvessék lábukat a szubkontinens egész területén. Ezután hosszan tartó politikai harc kezdődik, melyet végül 1947. augusztus 15-én siker koronáz, araikor Kihátma Gandhi, a nagy politikus vezetésével India elnyeri függetlenségét. Majd nagyvárosok mintha két különböző világnak, mármint Indiának és Európának lennének a keverékei, addig Delhi hamisítatlan indiai jellegével tűnik ki. Bár lakosainak számát tekintve, melyet jelenleg öt millióra becsülnek, Calcutta és Bombay után az ország harmadik legnagyobb városa, politikai, társadalmi és kulturális szempontból jelentősége szinte felbecsülhetetlen. E rövid bevezetés után lássuk azonban az ébredő várost. Felejthetetlen az a kép, ami itt az idegen szeme elé tárul, főleg az óvárosban, melynek szűk utcáin át halad autóbuszunk. Az emberek tíz- vagy talán százezrei az utcán, pontosabban a házak előtt töltik az éjszakát egyszerű gyékényágyakon, -vagy csak földre terített lepedőkön, esetleg egyszerű ruha- vagy papírdarabokon. Ennek a ténynek kettős magyarázata van. Egyrészt naponta sok-sok vidéki utazik fel a nagyvárosokba, akik munkát keresnek, de lakáshoz csak nehezen jutnak. Másrészt sok család a lakásából éjszakára a szabadba költözik, mivel légkondicionáló berendezése nincs, s így nem bírja a meleg, fülledt, éjszakai levegőt. Egyéb ként ez a kép fogad csaknem valamennyi indiai nagyvárosban. Az épületek között, de az utcáról nagyon jól látható helyen töltik legtöbb esetben éjszakájukat az igavonó-, teherhordó- s általában a háziállatok is. A kutak körül már a kora reggeli órákban asszonyok, gyerekek és öregek csoportosulnak, fejükön óriási korsókkal, cserépedényekkel, hogy beszerezzék a család napi vízszükségletét. Mások a kutak közelében éppen reggeli mosakodásukat végzik. Helyenként egyesek már reggelijüket készítik egyszerű, néhány téglából rögtönzött tűzhelyükön, izzó parázs fölött. Közben megjelennek az utcákon a négykerekű mozgó büfék, melyeket tulajdonosaik maguk húznak, s ugyancsak a szabadban, az utca szemeláttára megkezdik a sütést- főzést, ínycsiklandó keleti illatokkal árasztva el az egész környéket. Persze egykettőre ott teremnek a munkába sietők is, akik ugyancsak az utca szemeláttára fogyasztják el reggelijüket. Lassan szállodánkba érünk, ahol a legnagyobb csend, rend és tisztaság fogad. Szobánkban kifogástalanul működik a légkondicionáló berendezés, asztalunkon a legfrissebb lapok találhatók. Bár hibátlanul működik a felvonó is, csomag jainkhoz hozzá sem nyúlhatunk, azokat a szálloda személyzete viszi fel szobánkba. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy az Indiába érkező külföldi vendég bárhol és bármikor maga cipelje csomagjait. Ha netalán mégis megfeledkezne magáról, azt hiszem nevetségessé, de legalábbis érthetetlenné válna a hazaiak szemében. A szálloda bejáratánál állandóan egyenruhás alkalmazott teljesít szolgálatot, aki minden alkalommal mosolyogva, mély meghajlás kíséretében nyit ajtót a szálloda vendégeinek. Közben természetesen nem feledkezik meg a barátságos köszönésről, s a szokásos „IIow are you, sír, thank you sir!“ („Hogy van uram, köszönöm uram!“) üdvözlő szavakról sem. Bár kezdetben mindez kissé különösnek tűnik, lassan mégis jőleső érzéssel könyveljük el a számunkra bizony szokatlan bánásmódot. KOHÁN ISTVÁN A „Sors keze“ elnevezésű vasoszlop a romok között A történelmi Delhi egyik legrégibb szimbóluma a Kutub-Minar Az indiai városképhez csaknem mindenütt hozzátartozik a szent tehén 1974. VII. 28.
