Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1974-07-28 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó
'®IlWÍ®®®®«®®®®®®®®®®@®##S@®@@IM M ielőtt Oszkár a világra jött volna, éppen Katába voltam szerelmes, mivel Kata szép volt, fekete hajú, fehér bőrű, egyszóval remek; teremtés, akit mindennek a tetejére még tehetséggel is megáldott a természet. Kitűnően festett. Mikor Kata hozzám költözött egy festőál lvány- nyal és egy halom festékkel, ecsettel, valamint egyéb, a mesterségéhez fontos kellékkel a hóna alatt, talán Oszkár még nem is létezett, vagy éppen abban az időben készülődött anyagaiból eleven lénnyé összeszerveződni a természet szellemtelensége folytán, amely szerint léteznie kell valamiféle örök folytonosságnak a mindenség (általunk) Földnek csúfqlt pontocskáján. A természet eme fa tamásával szemben minden vitát szükségtelennek tartok. Alig függ össze Oszkár sorsával. A vityillóban, ahol abban az időben laktam, s ahol azt hittem boldog leszek, s megválthatom a világot, na- gyobbára hűvös félhomály uralkodott, mivel csak egyetlen ablaka volt, s azt is nagyon régen, talán a neolit időkben mosták meg utoljára dicső elődeim. Az elődeimet nem ismertem, de ez egyáltalán nem nyugtalanított soha, s ma sem nyugtalanít. Kata, ahogy említettem, hozzám költözött. Ha jól emlékszem, ez szeptember közepén történt. Katának munkájához szüksége volt némi világosságra, s ezért az ablak egyik szárnyát megmosta. Ekkor a nyitott ablakon át több légy is beköltözött a szobába. Fiatal, tudatlan legyek voltak, össze-vlssza mászkáltak az asztalom, a mennyezeten és a lelógó villanyégőn. Egyformák voltak mind: feketék és kissé szemtelenek. Olyanok, mint általában a többi légy. Reggelente nagyon fel tudtak dühíteni, s ilyenkor hangosan káromkodtam rájuk, s mikor így dühöngtem és káromkodtam, Kata felült az ágyban, kitárta mind a két karját, s mintha repülni akarna, meglengette. — Legyecskék, legyecskék, repüljetek — énekelte hosszasan elnyújtva a magánhangzókat. Aztán magára húzta a takarót, a falnak fordult, és elaludt. Az egyik reggel azonban Kata is megharagudott a legyekre. Valami olajképen dolgozott még késő este is, s mire felébredt, vagy öt légy a leg- vangóglbb sárgájába ragadt, s ezt nem bírta nekik megbocsátani. El is pusztított dühében néhányat, de később, mikor a nap sugarai beszöktek a tisztára mosott ablakszárnyon. Kata sokáig bámulta a vásznat a ráragadt legyekkel, s valamin mélyen gondolkodott. Én közben a reggelit készítettem, ami hagymából, zsírból és néhány feltört tojásból állt. — Nem is rossz — hallottam Kata hangját. — Istenemre, nem is rossz. — Az biztos — mondtam neki —, ha én készítem a tojásrántottát, az csak jó lehet. — Te tisztára dilis vagy — mondta Kata. — Ki beszél a te vacak rántot— Az az én d — Nem egész« — I-Iogyhogv akarsz ezzel ino — Semmit. Cs szik a név. áruit — Van jobb fi — Nincs. De 1 sem fiú, akkor í csinálni. Elvégri légy Is, nem hf ezt be kell Iá ti — De fiú, ha zi férfi! — vitai — Hát nem érti — Ha láttad. —, akkor legveu Kata erre el mi — üljünk le. A légy még asztalon nyugoi Kata oda tartolt, s várta, hogy n sétáljon rá őur volna a iegyet n véske vízzel, s szokásos szöveg elől mindig elzii lamelyik sarka mégiscsak sikerl gyet. Ettől a pi kár kis közössé) jává vált. Kata < zett valahol né szöcskét, amelye rup, hol kompó volt az asztalon kor Is, amelyen időzött. Ezenkl dolgunk, és pé) Oszkár kapott bort Is. Egyszei kisüstit is, de I gott egy félig festményt. Érdél szerette a töpör nem sikerült mf volt különös, me a húsféléket. S« vetette me0r. Kará gyümölcsöt kap( kompó tot. Igaz, nekirugaszkodás] megmaradt a lé, mivel Oszkárt cí dekelte. Karácsony tem a szobában, keveset, s kedvű ni. Kata bolonc kezdtük igazábó kát. De Kata hír revedett, olyan — Nézd, figye — Kicsoda? — Oszkár. Az: Oszkár valóba tünk. Káromkodi de fegyelmeztem karácsony első t káromkodni. Az esteledett, aztán a délutáni kedvű térni. Oszkár jel lat vont közénk, lékeny lett, s az lékenysége rám aztán igazán tür< mészetű vagyok, ról napra. Szilve miatt úgy össz még újesztendő tőle. Ekkor érlel gondolat, hogy e kárt. Reggelente, a: készültem, s am ban aludt, soks asztalon lakm' kámmal, ho^ világra kül tenni. Úgy v. szem, Kata aljas elköltözik tőlem, lett találnom O: Arra is gondolta nyitva hagyom a nuári fagy végez: tem, de rá jöttén minden további a felelősséget miatt. Eközben Oszkí hóterhes fellegek ri szelek, zajlott minden a maga i világban, csak a fel végérvényesei ideges lett, ha t korábbi, jókedvű lyek annyi délutí messe, eltűntek Kata alig dolgoz« tádról? Nézd meg ezt a képet, nocsak, told erre azt az álmos ábrázatodat, és csodálkozzl Megalkottam életem főművét. — Tudomásom szerint nem szültél ikreket — mondtam. —■ Na, gyere en- nil — Várj — mondta — előbb még fogok néhány legyet. Ledobta magáról a takarót, s elkezdett vadászni az ártatlan legyekre. Az összefogdosott és lemészárolt legyeket felragasztotta az olajos vászonra, a többiek mellé. Mikor elkészült a légyragasztással, magam is csodálkozni kezdtem a képen. Valami barbár szépség bontakozott ki belőle, valami döbbenetes fekete-sárga vágóhíd, amelv felett szürkén emelkedett a maeasságos semmi. Már ha valaki képes észre venni, hogy a semmi a magasságba emelkedhet. Kata legyes képén én ezt így láttam. — Óriási vagy — mondtam neki, s valóban óriásinak hatott, ahogy mezítelenül állt a rázuhogó napfényben. — Ugye? . — Óriási vagy — ismételtem az előbbi mondatot. Erre Kata a nyakamba ugrott, s egy fél órával később a megdermedt tojásrántottát újramelegítettük. Így kezdődött ez a legyekkel. Azon a reggelen Kata kiirtotta a szobában lakó legyek egyharmadát. Azután jött az ősz, s az ősz is sokat elvitt belőlük, mert akadt a legyek között néhány megfontolatlan teremtmény, olyanok, amelyeket kicsalt a déli napsugár melege, s aztán kint rekedted, s az éjszakai fagyban megdermedtek. Az idő zordabbra fordultával szobánk légyállománya egyre gyérült. Egyszer Kata festés közben így szólt hozzám: — Ide figyelj, te könyvmoly, ismersz-e olyan könyvet, amely a legyekről szól? A kérdés, bevallom, váratlanul ért, s megpróbáltam kitérni az egyenes válasz elöl. — Miért kérded? — Mert érdekel. Van ilyen könyv, vagy nincs? — Majd utánanézek — mondtam. —■ Jó. de igyekezz, mert nagyon fontos! — Mi az ördögnek kell az neked? — Még nem tudom. Ennyiben maradtunk. Vagy két napig kutattam a legyekről szóló könyv után, de semmit sem találtam. Később eszembe jutott, hogy valamikor réges-régen az Iskolában tanultam valamit a házi légyről. A többi aztán már gyorsan ment._ Felkerestem egyik tanító ismerősömet, elkértem tőle a keresett könyvet, « ünnepélyes keretek között átnyújtottam Katának. A könyvben alig több, mint negyven sor volt a házi légyről. Kata két napig ezt a negyvenegynéIgor Grossmann felvétele hány sort tanulmányozta lankadatlan szorgalommal. ' Egy. ecsetvonásnyit sem festett, s szóra sem méltatott. Enni is úgy evett, hogy az asztalon olt feküdt előtte a könyv. — Képzeld — mondta Kata a harmadik nap reggelén —, a legyek szeme nem egy szem. — Tudom, — mondtam nyugodtan, mert én is áttanulmányoztam közben a legyekről szóló olvasmányt. — Mindegyik szem sok apró szemből tevődik össze. Sikerült majdnem szó szerint idéznem a szöveget, s ez önbizalmat adott. Kata csodálkozva nézett rám. — Te ezt honnan tudod? — Ahonnan te — mondtam kissé fölényesen. Kata azonban most fölényességemre nem reagált úgy, mint máskor. Hallgatag volt és töprengő. Ölt a he- verőn ezer színű köpenyében, sört ivott és cigarettázott. A festőállványon egy félig kész képen megszáradt az olaj, s az ecsetek is megasza- lódtak. Néhány nap múlva, mikor haza mentem a könyvtárból, Kata nem volt otthon. Befűtöttem a kályhába, mert már november. Is a végét járta, s én nem szeretek hideg szobában üldögélni, mondom, befűtöttem és vártam, hogy Kata megjöjjön. S jött is nemsokára. — Merre jártál? — kérdeztem tőle óvatosan. — Konzultáción voltam — mondta. — Te? — Én. Mit csodálkozol? — S milyen ügyben? — A legyekkel kapcsolatosan. — S mit tudtál meg? — Sok és nagyon fontos dolgot. Képzeld — mondta Kata —, a légy szeme egészen különös szem. Ha például a közepébe beleszúrnék egy egészen vékonyka tűt, akkor a légy a megmaradt szemeivel, amelyeket a tű nem tett tönkre, egv olyan kört látna, amelynek a közepe teljesen üres. — Hát ez valóban érdekes. — Persze, hogy az —- mondta nagyon komolyan Kata — képzeld el, milyennek láthatja a világot ilyen szemmel... — Nem tudom elképzelni — ismertem be. Később Kata képein észrevettem valami különöset. Ha például egy házat festett, akkor a falak lyukasak voltak, s minden esetben egy köralakú lyuk volt a fal helyett. Ekkor jöttem rá, hogy Kata igyekszik a világot a kiszúrt szemű légy szemével nézni. Borzalmasak voltak ezek a vásznak. Egy emberi arc. amelyen átláttam, egy emberi test. óriást kerek lyukkal a közepén, s mindez vörös, sárga és fekete színben. Itt tartottunk december elején. A szobából a legyek, egv kivételével, eltűntek. Egyetlen legyünk maradt, s Kata ezzel az eggyel különös szeretettel kezdett foglalkozni. Előbb csak azt engedte meg neki, hogy reggelenként, miután már befűtöttem a kályhába, és meleg lett a szobában, az arcára szálljon. Maid reggelizés közben, vagy ha ebédeltünk, enni adott a légynek, amelv egyre bátrabb és egyre szemtelenebb lett. Az egyik délutánon, amikor kemény hideg volt, és apró szemű havatcsap- dosott a szél, Kata feldíszített asztallal várt. A meglepetéstől mukkanni sem tudtam. — Keresztelőt tartunk — mondta komoly ábrázattal. — Keresztelőt? Megtudhatnám, hol a csecsemő, s ki az apja? — Ne gúnyolódj. Öt kereszteljük meg — mutatott az asztalon sétáló légyre. — Értsd meg, képtelen vagyok egy szobában élni vele, ha tem tudom, hogyan szólítsam. — Milyen nevet választottál a számára? — érdeklődtem. — Oszkárra kereszteljük. — Miért éppen Oszkárra? Hátha nem Is fiú? — De fiú. *— Honnan tudod?
