Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1974-07-28 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó
* a " ■ ***** ff k HWTOHíHitóiraiC VERSEI Tran Dang Khoa: a mHBitszmnu ÜLTÜHK mmiiB Tizennégy éves voltál, derekadra omlott hosszú, éjsötét hajfonatod, s néztük a csillagokat szótlan búcsúzkodással. •f" Hajnalig ültünk a bambuszhídon, apró köveket szórva a vízbe, s csak a hullámgyűrűk ölelkezésében találkoztunk, riadt kis madaram. Ismertük füvek, fák, virágok nevét, tudtuk miről beszél a némaság, hova viszi tarajos hullámait a folyó, s a parti sekélyben fekete kövekként heverő bivalyok milyen út porát mossák le magukról, csak azt nem tudtuk, ülünk-e még a hídon a harcok után? Most itt vagyok újra, halkszavú sípot faragtam két csata közt egy fiatal gumicserje törzséből, s átadnám neked, ha eljönnél kedves a hídra, köveket dobnánk megint a vízbe, figyelnénk mint ölelik egymást a hullámkarikák, s átfognám gyenge vállad sokszor sebesült karral, s vinnélek örök örömre az új kőház üvegablakai mögé, gyermeket virágzó szerelemre. Hajnalig várlak a híd°n- Harmat-gyöngyét gyűjtve tenyeremre. Neked. Gyere, símítsd meg homlokom, töröld le a harcok súlyos emlékeit ÖRÖMÖDDEL Tran Dang Khoa: Csak most, hogy másként kezdődik minden napunk, hogy hozzánk szelídült a rizsszalma illata, a bivalyok vonaglásszerü mozgása, a tapiola kesernyes íze, a hegyek sebesült oldala, s az újra szabadon lélegző fák hűvöse, csak most tudom, hogy mennyit ér a vérünkkel megváltott csend, s hogy este fényesek újra az ablakok JVIom Ky: Tu Mo: Tízéves voltam, amikor Thanh Tuat, ez a Hong Gai-ban született bányász 1930 május elsején elindult pártunk zászlajával a Nui Bai Tho csúcsára, s felért. Kilencven nappal előbb egyesült országunk három kommunista pártja Nguyen Ai Quoc vezetésével, s akkor hívta harcra oz egycélú párt népemet újra, azért, omit ma szabad országnak hívunk. Akkor csak gyerekként féltem, s féltettük a zászlót magasba vivőt. Akkor csak szívünk lángja lobogott, s nem tudtuk, hogy házat és hazát kell lángra gyújtani azért, hogy örökre fenn maradhasson a zászló. Akkor még messze volt a szabadság, akkor még apánk lehalkította a szót, ha elvtársaival beszélt a szalmafalon túl. Akkor még nem tudtom, hogy fiaimhoz csak a temetőbe vihetem ki a jó hírt: béke van újra, s fent van a zászló a csúcson. yßfRT (Az American Report értesülése szerint még mindig kétszázezer hazafit tartanak embertelen viszonyok között börtönben Délen.) „Surtera infero“ - mondja a börtönőr, s undorodva kiköp a fjjldre, „Földi pokol" - nyögi a rács mögött valaki, s eszelősen vigyorog, amikor valahonnét az izzásig átmelegedett kőketrecek mélyéből vízért könyörög a társa. Keselyűk szigete, a Dél-Kínai- tenger vízrengetegéből ölelve, vízért könyörgő eleven holtak kórusa kiált hajnaltól hajnalig szüntelen: „Vizet!" A holtakat alkony után temetik, közvetlenül a bögrényi vízfejadag kiosztása után. KÄTAY ANTAL fordításai Művészi szóval az embertelenség ellen A. Straka és E. F. Burian közös harcai 1974. VII. 28. u A megalakulásának 40. évfordulóját nemrég ünnepelt E. F. Burian színházban jelentős tevékenységet fejtett ki Anton Straka, a magyar és a cseh írók közeledésének, kapcsolatainak ösztönzője is. A volt budapesti diplomata, a nemzetközi megértés úttörője a harmincas évek végén sem adta fel eszményeit. Ellenkezőleg, minél súlyosabb volt a helyzet, annál elszántabban küzdött értük. Karéi Čapek halála 1938 karácsonyán, az ország feldarabolása és további sorsa, barátok és pályatársak üldöztetése olyan mozzanatok voltak, hogy nem maradhatott tétlen. E. F. Burian és merész munkaközössége vonta bűvkörébe. 1939 júliusában megalakította a D 40 Barátainak Körét, amelynek ügyvivő titkára, legtevékenyebb vezetője lett. A színházbarátok körét Burianék oly mozgalommá fejlesztették, amely sokezres tömegeket emelt fel a reménytelenségből. A körnek háromezer egyént és családot számláló tagsága volt Prágában, más cseh városokban, sőt még Bécsben is, s így a kifejezetten antifasiszta jellegű politikai munka kb. 15 000 emberre gyakorolt hatást. A kör legfontosabb két tagozata a munkás- és a diáktagozat volt. Fiatalok csoportosan utaztak ki Straká- val egy erdei faházba, ahol V. Ková- fik szavai szerint „... lelkesen beszélt arról, rrtily példás, öntudatos né- zöközönséget épít ki a Baráti Kör éppen most, amikor a nácisták azt hiszik, hogy az öoék a világ. A Százává partján Anton Straka ifjú barátainak Sztaniszlavszkijból olvasott fel, Honzl könyveiből magyarázott a szovjet színházról, és szavalta a klasszikus és modern maqyar költészetből készített műfordításait“ Zuzana Kočová, E. F. Burian özvegye a művész hozzáértésével és a levéltáros alaposságával gyűjti össze és foglalja krónikába a színházra vonatkozó adatokat, okmányokat. Itt olvassuk A. Straka beadványát, amelyben a rendőrségnek adja tudtára, hogy a kör színházi tanfolyama ártatlan dolog. „A tanfolyamon csak tagok vehetnek részt, akik jelentkeztek, és belépéskor felmutatják tagsági igazolványukat. A színház vendéglőjének kicsiny a terme, ezért két 50 —€0 tagú csoport számára tartunk előadásokat, melyeket előre bejelentünk, s mellékeljük tartalmukat.. .* Ennek az volt a jelentősége, hogy a körbe ne juthasson besúgó, hiszen az ártalmatlannak tűnő program után a munkás- és diákifjúság csoportjai nem csupán a színházművészet, a kultúra és a társadalom haladó irányairól, hanem a megszállók elleni harcról Is beszélgettek. Az előadásokat fan Mukarovský indította el. E. F. Burian a körben két előadással szerepelt, az egyiknek „A cseh népi hagyomány és a színpadi alkotás sza* badsága", a másiknak „Sztaniszlaoszkij könyve — az Életem a művészetben“ volt a címe. Hivatalosan bejelentett témájától messzire jutott az előadó: Sztaniszlavszkij tulajdonképpen ürügy, hogy a szovjet színházról, a szovjet emberekről és a szabadságról szólhasson, ezért oly maradandó az emberek szívében a visszhang, az emlék. A színház forradalmiságához méltón fejezte be tevékenységét 1941 tavaszán. A fasiszták jól előkészítették a rajtaütést, még provokatőrt is bejuttattak a színfalak mögé, aki E. F. Burian rövid távolléte alatt kihasználta a feszült légkört, és botrányt kavart. Ilyen alapon került sor a színház, valamint a Baráti Kör vezetőségének letartóztatására. Az utolsó előadás a D 41 színpadán a „Mese a táncról* című balett volt, amelynek zenéjét Zbynék Pfecechtél, szövegét pedig Nina firsíková szerezte. A hat képből álló mese rövid tartalma: a mozgás szépségét nem ismerő emberek szomorúak. Az udvarnál a királynő szebbnél szebb leányokat mutat be fiának, a királyfinak azonban egyik sem tetszik, és megszökik. Az erdőben tündéreket lát táncolni, közülük választ egyet, s hazavezeti. A királynő haragos, mert a tündér másként mozog, mint a többiek, ezért börtönbe veti. Az emberek, akik látták a tündér táncát, titokban táncolni tanulnak, de mind börtönbe kerülnek. .A börtönben találkoznak a tündérre*. tovább táncolnak vele. A királynő még szigorúbb büntetéssel sújtja őket; a tündér meghal, de az emberek úgy táncolnak tovább, ahogyan tőle tanulták. Ezzel az allegóriával azt példáztuk, hogy E. F. Burian színpadán a jelkép is igen egyértelmű volt, akár az ő élete, művészete s az irány, amelyet e korban képviselt. E. F. Burian és Nina firsíková 1941. március 12-én a Gestapo-ra kerülnek. Aznap fogják le a pribékek Strakát is, akinél államellenesnek, felforgatónak mondott anyagot találnak. Az antifasiszta ellenállás nélkülük küzd tovább. Burian koncentrációs táborban veti papírra színházfejlesztési elképzeléseit a háború utáni időkre, lázító verseket ír, zenét költ, jeleneteket rendez fogolytársai fellépésével, s amikor hazakerül, a felszabadult országban megteremti új színházát. Anton Straka azonban már nem segít többé: a börtönből, majd a lágerből csak egynéhány levelezőlapot kap családja, s a Gross Rosenből elindított halálmenetben nyoma vész. A D 34, s az utolsó években annak Baráti Köre is, kitörölhetetlen nyomokat hagyott a csehszlovákiai munkás- mozgalom és az antifasiszta ellenállás történetében. E. F. Burian, Anton Straka, a művészgárda és a színház- barátok munkássága a megszállt fővárosban kommunistákhoz méltó, merész és sikeres vállalkozás volt. SZÁNTÓ GYÚKOI Somogyi István: Vietnami motívum
