Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1974-07-28 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó
□ JAROSLAV PAPOUŠEK be- fejezte A televízió Bublicén avagy Bublice a televízióban című komédia forgatását. A vígjáték rövidesen bemutatásra kerül. □ KAREL KACHYNA A kis Robinson címmel ifjúsági filmet forgat. A főszerepet Miroslava Safránkovára, LibuSe Saf- ránková húgára bízta. □ SZERGEJ GERASZ1MOV szovjet filmrendező filmet forgat egy fiatal lányról, aki állami Intézetben nevelkedett. Az alkotás főbb szerepeit Tamara Makarova és lnnokentyij Szmoktunovszkij játssza. □ EGY KÖNNYELMŰ emberről szól az Egyszeregy című komédia, melyet G. Polada, a Lenfilm-stúdlóban forgat. A rendező az alkotásban az önzést és a karrierizmust kritizálja. A főszereplő: CHILE Landau—Serrano— Rouiz: Mi a téendö? című filmjéről 1973. szeptember 11-én bekövetkezett a chilei tragédia. Ezt megelőzően készült a Mi a teendő? című chilei játékfilm, amely a Népi Egység hatalomra jutásához vezető időszak politikai harcairól, a chilei élet néhány vonásáról szól. A film cselekményének — a dokumentumbetéteket leszámítva — két vonala van. Az egyik a baloldali chileiek vitáit, akcióit és nézeteit szintetizálja, a másik pedig a jobboldal és az északamerikai ügynökök összefonódását érzékelteti. Az alakok nemcsak Chilére, hanem Latin-Amerika legtöbb országára jellemzők. A kommunista apa bízik a választási győzelemben. Fia, a türelmetlen forradalmár, egy szélsőbaloldali szervezethez csatlakozik. A család barátja Kubából hazatérve, tájékozódik és fontolgat, de inkább a fegyveres harc sikerében bízik. A rejtélyes észak amerikai, aki szakértőnek mondja magát — nyilvánvalóan a hírszerzés és a baj- keverés szakértője. A Békehadtesthez tartozó fiatal lány pedig szereli és becsüli a chileieket, s végül csatlakozik a „balos“ ifjú forradalmárokhoz. És egy fiatal chilei pap, aki politikai vezetője híveinek-elvtársalnak. Szerepelnek még a filmben érzelmek, indulatok, erőszakos cselekmények. És viták, viták, viták. A tulajdonképpeni főszereplő pedig az 1970 szeptembere — novembere előtti Chile, ahol a politizálás hol össznépi szenvedélynek, hol tömeghisztériának látszik. A neorealizmus és Brecht hatását mutató film alkotói országuk, népük nagy problémájára keresték a választ: mi a teendő, hogyan lehet megragadni és megtartani a hatalmat? Azoknak van-e igazuk, akik bíznak a szavazócédulák erejében, vagy inkább azoknak, akik csakis fegyverrel a kézijén tartják lehetségesnek a szocialista átalakulást? A választ a nézőkre bízták. És az a néző, aki 1973. szeptember 11-e után látta filmjüket, talán hajlamos arra gondolni, hogy mégis Inkább a ..fegyveres út“ hívei voltak realisták. Vagy mégsem? Ami ezekben a gyászos hetekben-hónapokban történik a Csendes-óceán partján fekvő országban, az minden tragikuma ellenére sem dönti el a kérdést: parlamenti út vagy fegyveres út? Azt hiszem, hogy a történtek alapos elemzése, sok hitünk és tévhitünk fölülvizsgálása után helyes választ adhatunk a kérdésre egy másik chilei film címével: Szavazás plusz puska. Chiléről gyakran mondták és írták: távoli ország, hogy Chile európai ország, és hogy Chile egzotikus ország. Lassanként aztán kiderült, hogy egyik sem teljesen igaz. Lakosságának többsége ugyan európai származású, de mégiscsak latin-amerikai ország, ennek az adottságának minden — jó és rossz — összetevőjével együtt. A tömegnyomor, a gazdasági és szellemi elmaradottság ma már nem számít európai jellemzőnek. A politikai pluralizmus, a többpártrendszer viszont a legtöbb nyugat-európai ország sajátossága. Ebben az értelemben Chile európai ország; és ez magyarázza, hogy a baloldali koalíció — igaz, többszöri nekifutásra — választások útján kerülhetett kormányra. Kommunisták, szocialisták, radikálisok, baloldali katolikusok és más haladó csoportok fogtak össze, hogy fölemeljék népüket, és bé- , kés, parlamenti úton haladjanak a szocializmus felé. De a választási győzelem nem volt elegendő. Az új kormánynak a legelső pillanattól kezdve növekvő nehézségekkel kellett szembenéznie. A részben előre látott, részben váratlan problémák újból fölszították a viták lüzét: mi a teendő? Tartsunk ki a magunk választotta alkotmánytisztelet mellett, tudomásul véve, hogy így lassabban haladhatunk? Vagy gyorsítsuk meg a folyamatot, fogjunk fegyvert, és „kiáltsuk ki“ a szocializmust? Voltak olyanok is, akik a mind arcátlanabbá váló jobboldal törvénytelen akciói, a lázadó katonák szervezkedése láttán a fegyveres ellenállásra készültek. Amikor a chilei fegyveres erők végrehajtották a latin-amerikai történelem legkegyetlenebb puccsát, már késő volt. A Népi Egység három éve a kultúra és a művészet föllendítésé't is jelentette. Megkezdődött az a kulturális forradalom, amely minden szocialista átalakulás nélkülözhetetlen része. Megkezdődött az igazi irodalom tömeges kiadása és terjesztése, egymás után láttak napvilágot az érdekesebbnél érdekesebb társadalomtudományi és művészeti folyóiratok. Európában is kezdték fölfedezni a chilei elkötelezett filmművészek alkotásait, Aldo Francia, Miguel Llttin, Raul Rouiz, Patricio Guzmún, Alvaro Covacevich neve az Atlanti- óceánon innen is ismertté vált. A technikai és pénzügyi nehézségek miatt igen nagy erőfeszítéseket kívánt egy-egy film „saját erőből“ való elkészítése és forgalmazása, de a chilei filmesek — nemzetközi segítséggel — kezdtek utat törni ezekben az években. Nálunk, sajnos, elkésve vették tudomásul a chilei filmművészet létezését. Chilét nem szabad elfelejtenünk. Bár az országban folyik a boszorkányüldözés, a játékfilmek és a dokumentum- filmek egy része bizonyosan megtalálható Nyugat-Európában is. Filmforgalmazásunk adósságot törlesztene, ha beszerezné azokat a műveket, amelyek esztétikai élménnyel és politikai vagy szociográfiai ismeretekkel gazdagítják az érdeklődő nézőt. T. F. Rosztyiszlav Górja jev szovjet ren- lező ÉRINTÉS címmel filmet forgat Jan Fabriciuszról, a Vörös Hadsereg legendás parancsnokáról. A széles• •. -v" '• > %v ■ ’ V- • : vásznú életrajzi film a rigai stúdióban készül. A képen: G. Cilinszkij, a Lett SZSZK nemzeti művésze, a film főszeredében. 1974. VII. 28. ««• ) □ MOSZFILM—50 címmel színes szélesvásznú film készült a legnagyobb szovjet filmstúdióról. B. Glazkov és Ny. Orlov a stúdió legsikeresebb filmjeiből keresztmetszetet adva szemlélteti a stúdió munkáját és az eddig megtett utat. « « • □ AUDREY HEPBURN amerikai színésznő ismét visszatért a filmezéshez. Luchino Visconti Családi portré című filmjében állt felvevőgép elé. □ HAZAFELÉ címmel forgatja ú| filmjét Kovács András. Az alkotás Thurzó Gábor, A szent című regényéből vett motívumok felhasználásával készül. Főszereplők: Kozák András, Madaras József, öze Lajos. * » » □ A ĽIRON1E DU SORT című film a franciaországi Nan- tes-ben játszódik, 1943-ban. A dátum már maga utal a film tárgyára, a német megszállásra. A sokat feldolgozott témáról úgy látszik Edouard Molínaro rendezőnek sikerült újat mondani, mert a film csak elismerő kritikákat kapott. A főszerepeket: Pierre Clementi, Claude Rich és Juliette Mills játssza. □ VIKTOR TREGUBOVICS rendezte az öreg falak című új szovjet filmet; a főszerepét Ljudmila Grucsenko alakítla. A történet egy tengerparti üdülőben és egy szövőgyár öreg falai között játszódik: a gyár igazgatóját Ljudmila Gurcsenko játssza. • » • □ DINO DE LAURENTIIS filmproducer hátat fordítva Olaszországnak, családostul Amerikában telepedett le. Mr. Dino máris befejezte első amerikai filmjét, címe Serpico; for- galókönyve megtörtént eseményen alapul. Az amerikai rendőrség korruptságát leplezi le a film. A főszerepet Al Pacino, n Keresztapa című film egyik főszereplője játssza. Művészeti díjasok A Szovjetszkaja Kultúra egyik legutóbbi száma a MOSZFILM-stúdió új kitüntetettjeinek névsorát közli. Köztük van Szergej Nyikonyenko fiatal színész is, akit a Csillagosok, katonákban és az Újságíró című Geraszimov-filmben is láthattunk. Legutóbb Uru- szevszkij rendezésében Szergej Jeszenyint, a költői alakította filmvásznon. Az új kitüntetettek között sok más ismert művész nevét olvashatjuk. Kiváló művész lett Irina Szkob eeva, az emlékezetes Othello-iihn Desdemonája; Alekszandr Alov és Vlagyimir Naumov, a két ismert filmrendező. Ök rendezték a Menekülés című Bul gakov-dráma filmváltozatát. Kiváló művész lett Vsze- volod Szafonov, aki a Belorusz pályaudvarban az újságírót alakította. Érdemes művész címet kapott többek közt Andrej Tarkovszkij és Andrej Mihalkov-Koncsalovszkij, a Rubljov-film rendezője és forgatókönyvírója. Koncsa- lovszkijnak olyan rendezéseiben gyönyörködhettünk mint Az első tanító és a Ványa bácsi, (!) Vszevolod Szafonov és Alekszej Glazirin a Belorusz pályaudvar című filmben.
