Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1974-07-28 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó
1974. VII. 28. Beszélgetés dr. M. Lúčannal, a CSKP KB tagjával, a szövetségi kormány alelitökével A CSKP legutóbbi ülése óta — amelyen a tudományos technikai forradalom időszerű, kérdéseit vitatták meg — nemcsak szakmai körökben beszélnek sokat az iparitanuló-képzésről, s a szaklanintézetek jelenlegi helyzetéről. Korunk követelményeinek megfelelően egyre növekszik a munkásutánpótlás megfelelő nevelésének a jelentősége, és az eddiginél jóval igényesebb feladatok várnak azokra az intézményekre, ahol ez az oktató-nevelő mun ka folyik. Ezért tartjuk időszerűnek és érdekesnek az alábbi beszélgetést. • Az iparitanijó-képzés kérdéseivel foglalkozó ostravai aktíván alelnök elv- társ hangsúlyozta, hogy ezen a területen fó eredményeket értünk el. Azonban az eredmények, amelyek tegnap még kielégítették az igényeket, ma már nem felelnek meg a követelményeknek, ugyanis az ipari szaktanintézeteknek fokozatosan el kell érniük a középiskolák színvonalát. Vannak tanintézetek, amelyek felkészültek erre a minőségi változásra, de vannak olyanok is, amelyek a nevelőmunkában a ma óhajtott eredményeket sem érik el. Egyébként az iparitanuló-képzésben tapasztalható eltérő feltételek és nevelési eredmények problémája régi keletű. Hogyun oldható meg ez a kérdés? — Bizonyos, hogy számunkra nem elegendő néhány kiváló szaktanintézet eredményeket érnek el az ipari tanulók ló-képzés lényegesen magasabb színvonala a cél. Tapasztalatból tudjuk, hogy az ipari tanulók nevelésében, szakmai képzésében, a különböző ágazatokban, üzemekben, de gyakran még egy ágazaton belül is eltérőek az eredmények. Azt mondhatjuk, bogy ez a különbség, ez az aránytalanság a jelenlegi állapot jellemzője. Vannak olyan— anyagilag és személyileg is nagyon jól ellátott — szaktanintézeteink, amelyek szép eredményeket érnek el az iparitanulók oktatásában, szakmai képzésében, szakköri tevékenységének irányításában, de vannak olyan létesítmények, amelyekkel még a saját üzemük sem törődik. Negatív hatású tényező, hogy az egyes szakmákat tagoltan, több tanintézetben és néha egyenesen a műhelyekben tanítják, és az utóbbi esetben nem is beszélhetünk szakmai kiképzésről. Az ilyen szétforgácsolt oktatás nem lehet hatékony, és nem biztat a nevelési és az oktatási színvonal emelkedésével. — Ezért kell már a CSKP XV. kongresszusáig terjedő időszakban nagyobb gondot fordítani az iparitanuló-képzés- re, elsősorban az egyes szakmák helyes konyságának a növelését, másrészt a költségek csökkentését. '— Ezért ezt a gondolatot támogatni akarjuk. Eiőbb csak kísérleti méretekben valósítjuk meg. íla ennek során a nevelés nem szakad el a szakmai gyakorlattól, akkor az ötletet általános gyakorlattá fejlesztjük Számítunk ebben az illetékes tárcák és a nemzeti bizottságok segítségére, valamint arra, hogy a kijelölt Üzemek is igyekeznek olyan feltételeket teremteni a vállalatok feletti tanintézetek számára, amelyek szavatolnák az óhajtott minőségi eredményeket. • A nevelömunkánuk ápolnia, fej lesztenie kellene a munkásfiatalokban a fejlett szocialista társadalomban éli) ember munkaszeretetét és erkölcsi tulajdonságait. Ezt szolgálja az elméleti oktatás, különösen a polgári nevelés, valamint a munkásmozgalom története, csakúgy, mint a gyakorlati oktatás, a munkáskollektívábun végzett munka. De hatékony eszköze az iskolán kívüli, a szabad időben végzett tevékenység is. Lúöan elvtárs. is hangsúlyozta, hogy az ipari tanulók jól szervezett kollektívája az egyénnek nemcsak a tanulmányi és munkaeredményeit befolyásolhatja, hanem életmódját, érdeklődésének irányát, viselkedését, politikai, kulturális és egyéb szokásait is. Ez nagymérték ben függ a nevelőktől, magatartásuktól és munkájuktól. Mt a véleménye erről a kérdésről? — Helyesen említi a nevelők problematikáját, mert minden szaktaninté- zelben a tantestülettől, a nevelői befolyástól függ az eredmény. Ezért a jövőben igényesebben akarjuk megválasztani, képezni és továbbképezni a nevelőket. Már dolgozunk az ezzel kapcsolatos intézkedéseken. Semmi esetre sem elégedhetünk meg a nevelők jelenlegi képesítésével. — A jövőben minden nevelőtől megköveteljük, a magas színvonalú politikai és ideológiai érettséget, az erkölcsi minőséget, a nevelői tehetséget, valamint a nevelőmunkához szükséges áldozatkészséget, érdeklődést és lelkeszétosztására. Az iskolaigazgatóságok és a vállalatok felettes szervei hivatottak keresni a lehetőségeket az említett tagoltság és aránytalanság felszámolására. Ügy véljük, hogy helyes lesz az ipari tanulók nevelését — néhány vállalat számára — olyan nagyobb közös szaktanintézetekben vagy oktatóközpontokban összpontosítani, amelyekben kialakíthatók a nevelő-oktatómunka minőségi javításának anyagi, személyi és pedagógiai feltételei. Az úgynevezett vállalatok feletti szaktanintézetek létesítése nem elvetendő ötlet, mert realizálása lehetővé tenné egyrészt a munka színvonalának és hatésedést. Tudjuk, hogy jelenleg még nem minden nevelő felel meg ezeknek a követelményeknek, . de sokan vannak, akik megértéssel támogatják a szaktanintézetekben végzett munka színvonalának növelését célzó erőfeszítéseinket. Ezekre kell támaszkodni, ez az a törzsgárda, amelyet a követelményeknek megfelelő új erőkkel kell kiegészíteni. — Ha jelentős javulást akarunk elérni, ha azt akarjuk, hogy a munkás- osztály új nemzedékét szakmailag és eszmeileg is alapos tudású emberek ne-, véljék, akkor ezt a .kérdést céltudatosan kell megoldani. Már említettem gozók alapfokú kategóriáinak indokolatlan különbségeit, azokat, amelyek nemcsak a nevelők és a mesterek helyzetét, de anyagi értékelését is érintették. • Hogyan jellemezné — a gimnáziumokhoz és a szakközépiskolákhoz hasonlítva — az ipari szaktanintézetek távlatait? — A cél nem az, hogy ezek a középiskolák hagyományos típusainak gépies „hasonmásai“ legyenek, hanem a fokozatos és kölcsönös közeledés, ami kialakítja a második ciklusba turtozó tanintézetek olyan új típusát, amely jobban megfelel a tudomány, a technika, a közgazdaság és a kultúra követelményeinek. E cél érdekében tovább kell mélyíteni iskolaügyünk demokratizálását. Az ipari szaktanintézetekben tanulók 60 százaléka előtt nyílik meg a magasabb műveltséghez vezető út. • Ezt bizonyára nem lehet könnyen megvalósítani. — Ha azt akarjuk, hogy az ipari szaktanintézetek tanulói a szakmunkásképesítés mellett megszerezhessék a teljes középiskolai műveltséget is, akkor egészen másképp kell értelmeznünk az általános műveltséget nyújtó tantárgyak, valamint a szakmai elmélet küldetését ezekben a tanintézetekben. Az általános műveltség tárgyainak tanterve már az első évfolyamban kötődik az általános iskolák tananyagához, és e tárgyak oktatását az iparitanuló kép zés egész időszakában folytatni kell. A szakmai oktatásban az általános elméletre kell helyezni a hangsúlyt, hogy ezáltal — az üzemek jelenlegi technikájához és technológiájához viszonyítva — időelőnnyel képezhessük ki a fiatal munkásokat. — Alapvető változásra került sor nemcsak az iparitanuló-képzés egész szerkezetében, hanem minden tantárgyban, beleértve a szakmai gyakorlatot is. Ez megköveteli a minőségileg is új tanterveket és tankönyveket. Sőt: változásokat tervezünk az oktatott szakmák összetételében is. Ugyanis a népgazdaság távlatilag az eddiginél sokkal több ágazatban igényel szakmunkásokat. — Tehát az ipari szakoktatás tartalmi átépítése nagyon bonyolult, az oktatáson kívül népgazdaságunk minden területét is érinti. Az oktatásügyi tárcában tartalmi, pedagógiai, koncepciós, kiadói, ügyintéző és törvényhozó feladatokat jelent. Ezzel kapcsolatban bizonyosan akadnak majd nehézségek, melyek szószólói azzal érvelnek, hogy a fiatal munkásnak hivatása teljesítéséhez elegendő bizonyos fokú kézügyesség, és egyáltalán nincs szüksége nyelvtudásra, magasabb színvonalú matematikai, humán, vagy természettudományi műveltségre. Mivel ezek a maradi nézetek évtizedeken át alakultak ki, ezért nem küzdhetők le egycsapás- ra, még az üzemek vezető dolgozói egy részének tudatában, sőt a munkások tudatában sem. Türelmesen kell megmagyaráznunk, hogy a tudományos- műszaki forradalom általános követelménye minden dolgozó magasabb fokú műveltsége, hogy egyre kevesebb lesz a csak a minimális szakképzettséget igénylő foglalkozások száma. — Politikai, demokratlzációs és osz- tcilyjellegű követelményekről van szó, arról, hogy a munkásosztály és a dolgozó nép hatalmának megszilárdítása minden bizonnyal megköveteli, hogy társadalmunkban valamennyi dolgozó képes legyen részt venni munkahelye irányításában és a közügyekben is, hogy felelősségteljes funkciókat tölthessen be a pártban, a szakszervezetek- bén, a közigazgatásban és a társadalmi szervezetekben, és szocialista emberhez méltó gazdag kulturális életet éljen. • A munkásfiatalok nevelésének és oktatásának minőségi javulása tehát változást idéz elő — az ifjúság más kategóriáihoz viszonyítva — a munkás- fiatalok társadalmi helyzetében is? — Mindazok az intézkedések, amelyekről beszéltünk, kifejezően megváltoztatják a szakipari tanulók, a munkásfiatalok szociális helyzetét is. Azonban mindenekelőtt le kell küzdeni azokat a nézeteket, melyek szerint a szakipari tanuló inkább fiatalkorú dolgozó, nem pedig diák, akinek elsődleges kötelessége- a művelődés, a felkészülés jövő hivatására. Ha majd a felnőtt dolgozók tudatában bekövetkezik ez a változás, ha majd tudatosítjuk, hogy a szakipari tanulók nevelésében íj nevelés és a gyakorlat mindenkor az első helyen áll, és nem az a feladata, hogy segítsen a termelési lemaradást bepótolni, akkor mindez megvalósíthatóvá válik. Talán nem kell hangsúlyozni, hogy a munkásfiataloknak a többi fiatalokéval azonos joguk van a műveltséghez, és művelődési lehetőségük korlátozása hosszú időre károsan hatna a szocialista állam termelőtevékenységének, általában népgazdaságának fejlődésére. jAn BARTÁK nem is beszélve e törekvések pszichn- lógiai és egyéb összefüggéséiről. • Alelnök elvtárs, milyenek az ipari szakoktatás átépítését célzó gyakorlati erőfeszítésekkel kapcsolatos első tapasztalatok? — Számos önfeláldozó dolgozó lelkesedése és eltökéltsége, valamint a nyilvánosság kedvező reagálása mellett már látjuk, hogy hányféle előítéletet kell leküzdeni. Tudjuk, hogy harcolni kell iskolapolitikánk irányvonalának helyes értelmezéséért. Még élnek a műveltséggel kapcsolatos elit-elképzelések, még él a szűk prakticizmus is, a nevelők kiválasztását, képzését és továbbképzését. Nagyobb igényességgel bizonyára elérjük náluk a jobb felkészülést. De ha a nevelőket meg akarjuk tartani a helyükön, akkor meg kell teremteni a megfelelő feltételeket is. A nevelőmunka csak így válik az eddiginél vonzóbbá, és csak így fokozódik társadalmi fontossága is. Azonban ehhez a nevelők segítségére is szükségünk van. A társadalmi elismerést nem lehet direktívákkal kikényszeríteni, az csak minőségi munkával, jó eredményekkel érhető el Az említett feltételek közé tartozik az anyagi elismerés is. Számolunk azzal, bogy fokozatosan kiiktatjuk az iparitanuló képzésben delA KEZOGVESSEG MA MAR NEM [LEGENDU
