Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1974-07-28 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó
1974 VII. 28. Nem felejtünk! Kicsi, mondhatnánk eldugott falu čremošné. Ma alig kétszáz ember él itt, százzal kevesebb, mint közvetlenül a felszabadulás után. Az iskolaköteles gyermekek száma mindössze hatra zsugorodott. Elárvult az iskola, a fiatalok inkább a közeli Hájba vagy Turčianske Teplicé- ben telepednek le. S mi mégsem feledkezünk meg Čremošnéról, ahol a Felkelés idején oly magasra csapott a harci elszántság, a hősi helytállás lángja. A falucskához közel egy gerendaházon emléktábla hirdeti: „1944. július 27-én itt tartotta meg illegális ülését a Szlovák Nemzeti Tanács, amelyen a Szlovák Nemzeti Felkelés katonai és politikai előkészületeiről tárgyalt." Az ide látogató idegen a čremošnéi vasútállomáson további emléktáblára bukkanhat, amely tájékoztatja: 1944 októberében Jegorov partizánbrigád- ja, az I. csehszlovák hadsereg, a nemzetvédelmi szervek alakulatai, valamint cseh és francia partizáncsoportok harcoltak a falucska térségében. És megtaláljuk a harcok résztvevőit, szemtanúit. Ondrej Rakyta, az egykori váltóőr, ma a čremošnéi vasútállomás forgalmistája, szívesen megmutatja, hol állt a Húrban nevet viselő páncélvonat, amelyet a zvoleni vasutasok készítettek sebtében a Szlovák Nemzeti Felkelés megsegítésére. Čremošné festői szépségű tájain ma gombamódra szaporodnak a hétvégi házak. Társadalmunk nem feledkezett meg a hős faluról. Ma új út vezet Čre- mošnéba, lakói korszerű művelődési otthonban szórakozhatnak, minden igényt kielégítő bevásárlóközpontban szerezhetik be a napi szükségleti cikkeket. S amire Čremošné lakói különösképpen büszkék: a Medvedia dolinában sífelvonó épült. így azután nem csoda, hogy az óv minden szakában sok-sok turista látogat el errefelé. Sok-sok ember, akik a pihenés percei közben arra is találnak időt, hogy közelebbről is megismerkedjenek a falu forradalmi múltjával. Ma, három évtized múltán ismét kigyülnak szabadságunk őrtüzei. A partizánösvényeken meg-megzörren a haraszt, a kéklő messzeségben kibomlanak az emlékezés ejtőernyői. Harminc esztendő -r a partizánsírokon üdék, harmatosak a rózsák, lenn a völgyekben fémesen csillannak az emlékezés obeliszkjei. És vannak hősök, kik nem térnek vissza... és vannak hősök, kik csendben itt hordozzák közöttünk szívük könnyes titkait. Kik ásót, kalapácsot fogtak a kezükbe, hogy a pusztítás üszkös romjaiból kimunkálják a jelent, a még boldogabb holnapot. Most újra és újra felkeressük őket, Újra és újra olvassuk életük könyvének nehéz, küzdelmes fejezeteit. Csendes, halk beszédű emberek. Bátrak voltak, amikor merni kellett, akartak, amikor már-már minden elveszett. Ma szerény meghatódottsáqgal veszik kezükbe a hála. a köszönet virágait. letlennek köszönheti, hogy uem vált szintén a lángok martalékává. Zlatá Baňa a Vörös Csillag Rend tulajdonosa. Lakói mindmáig hűen követik a Csapájev brigád, a Szlovák Nemzeti Felkelés hősi hagyatékát. A fel- szabadulást követő napokban, hetekben első gondjuk volt, hogy gyermekeikről gondoskodjanak. Iskolát építettek. Igaz, átmeneti jelleggel, de pár esztendő elmúltával új, korszerű iskolát kaptak a Zlatá Ba- ňa-i gyerekek. De újjáépült az egész falu, amelynek főterén megrázó erejű emlékmű — „Menekülés az égő faluból“ — idézi a borzalom napjait. Egy emberként Ostrý Grúň valamennyi felnőtt lakosa részt vett a felkelésben. S ez nem „költői túlzás“ — hanem hiteles történelmi tény. A falu környékén különböző partizáncsoportok tevékenykedtek, amelyek ellátásáról az Ostrý Grúň-i lakosok gondoskodtak elsősorban. Mindenüket megosztották, mindé nüket, amit a fasiszta hordák meghagytak. A völgyben meghúzódó házacskákban menedéket talált a ’sebesült partizán, ruhát, cipőt kapott a Felkelés harcosa. Aztán elérkezett a gyilkos bosszú napja. A fasiszta pribé kék bosszúja nem ismert határt. Izidor Debnár házában 64 nőt gyilkoltak meg. Aggok, gyermekek estek ismét a hitleri hordák áldozatául. S aztán? Gyújtogatás, szabad rablásl... Ostrý Grúň lakói nem felejtenek. Ostrý Grúň mementó! Felkiáltójel, amely ezerszer és ezerszer visszhangozza: soha többé háborút, solia többé fasizmust! ... S a jövőt ígérő távlatok?... Tulajdonképpen csak a Februári Győzelem után kap lendületet az újjáépítés. Hiszen, bár az elűzött lakók a felszabadulás után visszatértek Kľak völgyébe, a demokrata párti vezetés nem sok megértéssel viseltetett gondjaik iránt. A munkáshatalom, a győzelmes proletár forradalom teremtette végül újjá Ostrý Grúnt, amelyen oly végzetesen taposott végig a Csapájev nevével... Zlatá Baňa neve örökre ősz* szeforrott a Csapájev nevét viselő partizánbrigád hősi harcaival. Ľudovít Kukurelli a Matiaš- ka környéki erdőkben alakította meg és képezte ki legendás hírű harcosait, akik oly dicső szerepet játszottak Kelet-Szlo- vákia felszabadításában. A Szlovák Nemzeti felkelés kirobbanását követő napon a Csapájev brigád megsemmisítő csapást mér a hanušovcei né met helyőrségre, elvágja a Prešov—Strážske közötti vasútvonalat. Pár nappal később a Kysak—Obišovce vasúti csomópont kerül sorra, de innen a brigádnak a német túlerő elől Zlatá Baňa térségébe kel! visz- szavonulnia. Az SS 108. számú gépesített hadosztálya szeptember 8-án kísérli meg harapófogóba kapni a mintegy hétszáz harcost számláló brigádot. Kukurelli parancsnok — bár most már valóban számottevő túlerővel áll szemben — bravúrosan vágja ki magát a nehéz helyzetből. És ekkor következik az SS bosszúja. Felgyújtják Zlatá Baňát... Ondrej Rakyta, a čremošnPt vasútállomás for-' galmistája. Még emlékszik, hol állt a felkelők páncélvonatal... hi tleri szoldaleszka véres csizmája. Korszerű iskola, postahivatal, művelődési otthon, vízvezeték, bolthálózat, portalanított utak, gyalogjárók — mindez természetesnek tűnik ma Ostrý Grúňban. Él, növekszik, fejlődik a sokat szenvedett falu. Szocialista társadalmunk nem csupán a háború ejtette sebeket gyógyította be, hanem munkát, szociális biztonságot adott a falu lakóinak, amely több magas kitüntetés tulajdonosa. fán Pullk-Kováč, a Zlatá Bafia-l tragédia szemtanúja és Stefan Zajac volt partizán a „Menekülés az égő faluból“ emlékműnél adott találkát a legifjabb nemzedék tagjainak. fá n Lelák és František Kasta- lovič erdészeket — elrettentő példaként — puskacső elé állítják. Mindössze két ház maradt épen. Két otthon, amely a véAz aranybányáiról híres városban szemlátomást gyarapodnak az új lakónegyedek. Ott, ahol minden talpalatnyi földért elkeseredett küzdelem folyt, ma békében, boldogságban él, dolgozik, tanul, pihen az új nemzedék. A múlt kötelez Banská Štiavnica gazdag történelmi múltjával már az alapiskola padjaiban ismerkednek a nebulók. A bányáiról, aranyáról, pénzverdéjéről ismert közép szlovákiai várost sem érte meglepetésként a Szlovák Nemzeti Felkelés kitörése., Ladislav Kxnár, a tapasztalt, harcedzett kommunista Sitno néven alakítja meg a környék első partizán- csoportját. Exnár csoportja mindenekelőtt a propaganda fegyveréhez nyúlt. Folyóiratokat ad ki, a Hlas ľudu és a Já nosík illegálisan készülő példányai kézről kézre járnak a városban és a környéken. A Sit- no-partizáncsoport az előkészületek szakaszában elsősorban szabotázsakciókra összpontosít, bénítja a klérofasiszta államszervezel munkáját. Exnár elvtárs azonban nem vehetett részt a Szlovák Nemzeti Felkelés dicső napjainak harcaiban. 1944 áprilisában Dvorníkiban rendőrkézre kerül. A halál Ausztriá ban — útban Mauthausen felé — éri utol. A Felkelés kitörését követő órákban a Sitno Ján Nálepka partizánbrigádjához csatlakozik. De Banská Štiavnicában a mozgósítás napjaiban újabb gyalogos század alakul tartalékosokból, amely a PrenČov— Pukanec térségében folytatódó harcokban tüntette ki magát. A fasiszták kegyetlenül bősz- szút álltak a város lakóin. Napirenden voltak a kivégzések, naponta indultak a transzpor- > tok a haláltáborok felé. A felszabadulás után Banská Štiavnica lakói hűek maradtak forradalmi múltjukhoz. Kommunisták álltak az újjáépítés élére. És a város történetében alapvető fordulat áll be. Soha nem látott ütemben épülnek a korszerű lakások, lakótelepek, bővítik, fejlesztik a szolgáltatások hálózatát, hatalmas lendületet vesz a kulturális élet. Társadalmunk milliókat és milliókat áldoz a történelmi nevezetességű épületek megmentésére. Ám a város lakói sem maradnak adósak. Az elmúlt esztendőben nyolcmillió koronát meghaladó kötelezettségvállalással járultak hozzá szükebb hazájuk fejlesztéséhez. S az már csak természetes, hogy vállalásukat több mint százezer koronával túl is teljesítették. Vidám gyermekek zsivaja veri fel az Ostrý Grún i új iskola ud~ varát. A fasiszta szoldaleszka ezt a falut is „le akarta törölni a térképről“. (A ČSTK FELVÉTELEI) íme: szabadságunk őrtüzei. Falvak, városok, amelyeknek hős fiai és leányai életüket áldozták jelenünkért! Falvak, városok, amelyek ma is élen járnak, példát mutatnak, a szocialista országépítés úttörői. Hősiesen helytálltak, hogy élhessünk — kemény harcot vívnak, hogy gyermekeink még szebben, boldogabban élhessenek... hogy mindenütt, kerek e földön elhintsék a szocialista humanizmus, a béke és szabadság magvait. (—mre./
