Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1974-07-28 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó

iktor tragédiája egy pohár ko­nyakkal kezdődött. Akkor ke­rült vezető beosztásba, akkor üdvözölte első hivatalos ven­dégét. ligy pohár konyakkal. Mert valami íratlan, soha nem volt, soha nem lesz „protokoll" meg­követelte és megköveteli, hogy a hi­vatalos megbeszélésre érkező vendé­get szeszes itallal kínálják, hogy még az őtödrendü szervezetek vezetői is a diplomatákat és az államférfiakat utánozzák. Húsz évvel ezelőtt kezdődött a drá­ma öt szereplővel, ma már csak négy él közülük, mert a drámai hős elbu­kott. Előbb erkölcsileg, aztán ... Dr. Ivan Novotny főorvos ren­delőjének ablakán bekönyököl a nyá- jri délelőtt. Az épületnek még mallei' szaga van. 8,5 millió koronába került a bratislavai Antialkoholista Tanács­adó Hraničná utcai új épülete. Dr. No- votný a Tanácsadó vezetőle. — Kezdetben általában senkinek sincsenek rossz tapasztalatai az alko­hollal, hiszen egy pohár bor vagy ko­nyak nem a világ. És senki nem gon­dol arra, hogy az alkohol: méreg! Az egyetlen olýan méreg, ami könnyen beszerezhető, és amit az ember — kez­deti stádiumban — saját maga adagol­hat. Az egyetlen olyan méreg, aminek fogyasztását a társadalom nemcsak tolerálja, hanem kodifikálta, szertar­tássá avatta. Az ünnepi ebéd kötelező nyitánya az' aperetlf, mert az „ét­vágygerjesztő“ Botcsinálta „szertar­tásmesterek“ előírták, hogy melyik fogáshoz milyen bort „illik“ és „kell“ felszolgálni. mámort választja. Ismétlem, az alko­hol nagyon könnyen beszerezhető ká­bítószer, és nagyon könnyen alakítja ki — hamis alapokon — az új, meg­értő közösséget, a problémáktól sé­rült egyén tehát megtalálja az élő „panaszfalat“, ahol elmondhatja vélt vagy valódi gondjait, sérelmeit, és mindig egyetértő részvétre talál. Az egészséges környezet pedig rosszul reagál. Felettesek és családtagok er­kölcsi okokkal igyekeznek megfékez­ni a szenvedély elhatalmasodását. Vi­szont az alkoholista soha nem is­meri el, hogy ő a szenvedély rabjai Az lenne a helyes, ha ilyen esetben az érintett személvboz közelállók va­lamelyike orvoshoz fordulna taná­csért. Mikor? Akkor, amikor az érin­tett személy többet iszik a környe­zete által normálisnak tartott meny- nyiségnéll Viktor egyre többet ivott, és egyre rosszabbul dolgozott. Alacsonyabb be­osztásba helyezték, korholták, meg­intették — hiába. Velünk, régi bará­tokkal megszakította az érintkezést. Üldözési mániában szenvedett: ellen­ségei vannak, rosszakarói, irigylik az elért eredményeit. Majd ő megmutat­ja, megél ő a két keze munkájából isi Gyors egymásutánban volt fűtő, kapuőr, segédmunkás, kocsikísérő. Az egykori gyengéd férj. szerető, gondos apa durva ökle kíméletlenül csapott le a feleségére és a három gyermek­re. A negyed egykor köztiszteletnek örvendő polgára a negyed szégyene és réme lett. Már nem is keresett munkát. Az otthon gyorsan fogyó ap­ró értékeit elkótyavetyélte, aztán is­merősöktől kért kölcsön vagy csalt ki kisebb nagyobb összegeket, mert kel­lett a pénz — italra, mámorra, ami immár nem jelentett jókedvű, derűs könnyedséget, hanem őrjöngő tombo- lást. Viktort élősködésért jogerős sza Senki sem tudja, hogy mit érzett Viktor, amikor kinyílt előtte a nagy kapu, amikor ismét szabad emberként léphetett az utcára. A sors felemelte előtte a sorompót, szabad volt az út — a rendes, munkás, emberi élet út­ja. Elindulhatott volna az első üzem felé: Itt vagyok, dolgozni akarokI Letehette volna az első előleget a konyhaasztalra, és gyönyörködhetett volna a felsége és a gyermekei min­A kiszabadulást követő harmadik napon Viktor tajtékzó dühvei lépte át a küszöböt. Szeme vérben forgott, az elfogyasztott szesz lángolva szágul­dott az ereiben, feszítette az agyát, és megszülte a gondolatot: megöli a feleségét, mert az döntötte szeren­csétlenségbe, az juttatta börtönbe. Az. egyik ajtószárnyat emelte ki, és dü­löngélve indult a remegő asszony felé. „Agyonütlek, most megdöglesz, most véged van, megöllek, teeeee!* Es ekkor lépett közbe a legidősebb fiú. Nem ütötte meg az apját, csak meglökte — az édesanyja védelmé­bent A részeg férfi elesett, és esés közben a feje az ágy oldallapjához vágódott. A belső vérzés rövidesen végzett vele. Viktor meghalt. A fiút elítélték. El kellett ítélni. De a ta­nácselnök hangja rekedt volt, amikor kihirdette a nagyon enyhe ítéletet, az egyik bírónő pedig nem tudta vissza tartani a könnyeit. A bratislavai Hraničná utcában épült fel az új Antialkoholista Ta­nácsadó. Itt vannak az úgynevezett kijózanító szobák is. Minden ragyog a tisztaságtól, és hófehér ágyakra fektetik azokat, akik önmagukat szennyezik be. Havonta átlag kétszáz, ittasságtól tehetetlen testet emelnek ezekre az ágyakra. Lassú léptekkel megyek a megálló felé, az idegesség­től kapkodó kézzel gyújtok cigarettá­ra... Viktorra gondolok; akinek a tragédiája egy pohár konyakkal kez­dődött. PÉTERFI 6Y0LA badságvesztésre ítélték. A cella ajta­ja becsapódott mögötte. — Az alkohol okozta károkat nem lehet tételesen felsorolni. Az emberi magatartás eltorzul, a felelősségtudat elsorvad. A gépkocsivezető ittas álla­potban embert öl, a családapa baltá­val töri darabokra otthona berendezé­sét. A dolgozó teljesítménye az ita­lozást követő két-három nap múlva is alacsonyabb, jelentősen több selejt kerül ki a keze alól. Az Iszákosok közel háromszor gyakrabban betegek, mint társadalmunk átlaga. Tehát gyakrabban veszik Igénybe az orvost, több gyógyszerre van szükségük. El­vesztegetett munkanapok, táppénz- többiet, idő előtt bekövetkező rok­kantság a szív és a máj korai megbe­tegedése miatt... És még valami, amiről gyakran megfeledkezünk. Az alkoholista neurotizálja a környeze­tét Is, tehát azok munkateljesítménye is csökken, több egészségügyi gon­doskodást, és igen gyakran speciális gondoskodást is Igényelnek. Termé­szetesen mindehhez hozzá kell számí­tani a morális károkat, az alkoholista környezetében élő gyermekek erköl- csi-etikai-pszichológiai sérüléseit, de erről nem ls akarok beszélni, ez már közhelynek számít. A felesége büszke volt a férjére, a három gyermek az apára. Vezető em­ber., aki tárgyal, tanácskozik más ve­zetőkkel. Mi, a szűkebb baráti kör, szinte örömmel figyeltük szorgalmát, igyekezetét, új rendünk . egyik jövő gazdasági szakemberét véltük benne felismerni. Viktor pedig dolgozott, reggeltől estig. Es fogadta a vendé­geit, mások pedig őt fogadták. A sze­szes ital soha nem hiányzott a tárgya­lóasztalról. Senki nem tudja, mikor érezte először, hogy az alkohol fel­oldja a feszültséget, feledteti a gon­dokat, elűzi a rossz hangulatot. Egyre többször tért be munka után is. vala­milyen presszóba, borozóba, egyre többször, ivott „nem hivatalosán", ha­rtem magánszorgalomból, egyéni kedvtelésből. Előbb eqyedül, aztán szeszkedvelő barátokkal, mert a po- brir mellé mindia akad társ. nHMBnBUH — Sohasem lehet tudni, hogy az érintett személy mikor válik az al­kohol rabjává. Ez egyénenként elté­rő. Többnyire úgy kezdődik, hogy az, aki már ismeri a szeszes italok „lazí­tó“ hatását, valami olyan probléma- , tikus helyzetbe kerül, amit nem tud azonnal megoldani, ezért a pszicho- gén emigrációt, a mindent feledtető dent megbocsátó boldog mosolyában. Néhány pohár aranyszínű bort is megihatott volna a vasárnapi ebéd után, otthon, azok között, akik olyan nagyon szerették volna azt mondani neki „drága, jó édesapám"I De Viktor nem ezt, hanem a másik utat válasz­totta, azt, amelyik a kocsmába veze­tett. . —r Az alkoholizmus „magunk csi­nálta betegség“. A gyógyítása nem könnyű.- Az lszákosság kifejlődésénél ténylegesen közrejátszó okok legtöbb­ször csak sejthetők: egy pszichiáter találó hasonlata szerint az alkoholiz­mus egy jéghegyhez hasonlítható, amelynek csupán a csúcsa emelkedik a tenger színe fölé, míg legnagyobb része a víz alatt rejtve marad. Köz­vetlenül mi ls a szembeszökő tünetet, az ittasságot, vagy a rendszeres szeszivást észlelhetjük, az'e mögött meghúzódó okok és okozatok szöve­vényét csak részleteiben foghatjuk meg. Az alkoholizmus tehát klinikai gyűjtőkórisme, mely bonyolult több tényezőjű eredetével olyan szervi bántalmakhoz hasonlítható, amelyek­nél az alkati hajlam, a külső káros behatások és a társaslélektani körül­mények egyénenként különböző arányban, de azonos következmé­nyekkel járnak. Ez is EMBER? Az utolsó stádium V

Next

/
Thumbnails
Contents