Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1974-07-28 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó
1974 VII. 28. 5 hói a kiváló Őrien lemezeket, amív lyeknek a minősége a legjobb farost^* lemezekével is felér. Ma a pozdorja- laminát jól bevált a faiparban, pl. ajtókat, falburkolatokat állítanak elő belőle, sőt a bútoriparban is keresett cikk. Az utóbbi időben nagyon divatosak a lenből készült anyagok, amelyekkel a trutnovi Texlen látja el a hazai piacot, és külföldre is szállít belőlük. A šumperki Moravolen nemzeti vállalat törlőruhái, törülközői, hófehér és színes ágyneműi, abroszai lránt oly nagy érdeklődés inutatkd- zik szerte a világon, hogy e gyártmányoknak kb. 93 százalékát exportáljuk jó áron a kapitalista országokba. — Ez a gazdag választéknak, és az áruk kitűnő minőségének köszönhető — utal V-áclav Niki igazgatóhelyettes a rendszeres piackutatással, a műszaki fejlesztés és a divat állandó figyelemmel kísérésével kapcsolatos eredményekre, majd megjegyzi, hogy a hagyományos lenanyagokon kívül a Dvür Králove-i Tuta n. v. termékeit, valamint a Lomnice nad Popelkou-i Technolen sportsátrait szintén nagy becsben tartják külföldön. A lenipar dolgozói azonban nem elégszenek meg eddigi sikereikkel. Arra törekszenek, hogy minél több új áruval lepjék meg hazai és külföldi vevőiket. Aki türelmetlenül várja az újdonságokat, annak máris elárulhatjuk, hogy az idei 3. és 4. negyedévben poliésztert is tartalmazó, új ruhaanyagok és szintetikus szálból szőtt abroszok jelennek meg a piacon. A félselyem színes, mintás abroszok és az új ágyneműkészlet is minden bizonnyal kellemes meglepetésben részesíti majd a fogyasztókat. Ez az ágynemű azelőtt idehaza nem volt kapható. A hazai piacon a választék kiegészítésére csak néhány hónapja árusítják. A lenipar dolgozói tehát büszkék lehetnek eredményeikre, ez azonban nem zárja ki a problémákat. Az igazgatóhelyettes szerint a legnagyobb gondot a termelés hatékonyságának rendszeres növelésére fordítják. Pl. a Texlen rudníki üzemében, ahol három műszakban végzik a filmnyomást, a termelékenység évente egymillió méterrel növekszik. Igyekeznek a gépeket maradéktalanul kihasználni, d« még ezzel sem merül ki kezdeményező hozzájárulásuk, a dolgozók hatvan százaléka ugyanis bekapcsolódott a szocialista munkabrigád címért folyó versenybe. Az üzemeket járva meg-megállunk egy-egy zakatoló gép előtt. Percekig figyeljük a hengereken futó anyagokon a festés hatását, a fokozatosan kirajzolódó sokszínű mintákat. A dolgozókkal is elbeszélgetünk, akik azonban fél szemmel a gépüket figyelik. De azért így is szívesen válaszolnak kérdéseinkre. Szívesen és büszkén,'mert a hazai piacot nélkülözhetetlen áruval látják el, külföldről pedig értékes devizákat biztosítanak társadalmunknak. KARDOS MÁRTA Banská Štiavnica (Selmecbánya) Szlovákia legrégibb városai közé tartozik. Az érclelőhelyekben valamikor gazdag vidék elsősorban a bányászat fejlődését tette lehetővé, így a város és környéke az évszázadok során jellegzetes bányavidékké formáK.dott. A 18. század közepén azonban ebben a régi bányavárosban egy további jelentős iparág fejlődése is elkezdődött. 1759-ben egy gyapjúfonó műhelyt létesítettek, ezt a város bányászainak és kohászainak önsegélyező szervezete alapította. A munkások pénzéből létrehozott fonóműhelyben a város és a környék asszonyai, valamint gyermekei jutottak munkához. A Selmecbányái gyapjúfonók keze alól kikerült fonál messze környéken a legjobbak közé tartozott. A fonóműhelyt azonban 1816-ban feloszlatták. A konkurrens cégek ugyanis bevezették az új fonógépeket, amelyek a kézifonást fokozatosan kiszorították a termelésből. A Selmecbányái textilipar fejlődése ekkor megszakadt, s csak a 19. század végén indult újra fejlődésnek. A kapitalista vállalkozók kihasználták az Itteni olcsó munkaerőt, és több textilipari vállalatot hoztak létre. Ilyen volt például a Slovenka kötöttárugyár is, továbbá a Svetro, Erika, Trikota és mások, amelyeknek az összevonásával az államosítás után, 1949. július 4-én megalapították a „Pieta“ nemzeti vállalatot. Ma a kétszáz éves hagyományra épülő vállalat négy üzemében több mint 3000 alkalmazott segítségével felsőruházati kötöttárut gyártanak. A vállalatban dolgozók többsége nő. A legnagyobb üzem a vállalat székhelyén, Banská Stiavnicán működik. A látogató sok érdekességgel ismerkedhet meg az üzemben. A műhelyekben az ideszállított gyapjú- és műszálas fonalakat csévélik, sodorják, majd kötik, és végül a varróműhelyekben a termékek megkapják végső formájukat. A műhelyekben a régebbi típusú gépek mellett egyre több új kötőgép dolgozik, amelyek kiválóan alkalmasak a műszálas termékek kötésére. A slotera, terilén, trevira és a többi műszálas pulóverek, szvetterek és más ruházati cikkek a fogyasztók körében már évek óta közkedveltek, ezért a vállalatban korosztály számára állítanak elő kötöttárut. A szebbnél-szebb mintával gyártott termékeik 70 százaléka gyermekek részére készül. Állandó részvevői a közszükségleti cikkeket bemutató hazai kiállításoknak, amelyekről általában díjakkal térnek haza. Állandóan újabb és újabb modelleket terveznek és alkotnak. Az egy év leforgása alatt legyártott termékeik 95 százaléka új modell. Évente általában 1500 új modellt terveznek, amelyeknek 60 százaléka kerül forgalomba. A vállalat vezetői szorosan együttműködnek a kereskedelem szakembereivel, akikkel közösen a fogyasztók széles táborának a kielégítésére törekednek. A legnagyobb-gondjuk az, hogy a hazai vállalataink nem gyártanak eléggé élénk színű műszálakat, amelyekre elsősorban a gyermek-kötöttáruk előállításánál van szükségük. Hogy bővítsék a termékek színskáláját, behozatalra szorulnak. Nagyon szépek a japán Toraylon cégtől vásárolt műszálak, amelyekből a gyermekek részére állítanak elő különböző ruházati cikkeket. A „Pieta“ nemzeti vállalatból kikerülő, célszerű kötöttáruk — akár gyapjúfonálból, akár műszálból készültek — a hazai és a külföldi piacokon egyaránt keresettek. Termékeik 24 százalékát elsősorban a szocialista államokba exportálják. Ezek közül a legnagyobb vásárlójuk a Szovjetunió. A vállalatban elég gyakran előfordul az az eset, hogy hiányzik a gyártáshoz szükséges alapanyag. Ennek ellenére 1973-ban 50 millió koronás nyereséggel zárták az évet, ami majdnem kétszerese az 1972-ben elért 29 millió koronás nyereségüknek. A vállalat dolgozói, tervezői, modellezői lépést tartanak a kor és a divat követelményeivel. Korszerű gépeik segítségével olyan termékeket adnak a kereskedelemnek, amelyek bátran felvehetik a versenyt a külföldi országok ilyen jellegű termékeivel szemben. Az sem mellékes körülmény, hogy a vállalat a praktikus kötöttáruival a gyermekektől kezdve a felnőttekig mindenkit felöltöztet, és így öregbítik a több mint kétszázéves Selmecbányái textilipar hírnevét. PÁKOZDIGERTRGD Évente négy és félmillió méter anyagot festenek ezen a gépen, tízféle színben Eg yik legrégibb termesztett növényünk a len, amely már több ezer évvel időszámításunk előtt is ismeretes volt. Ezzel magyarázható, hogy az egyiptomi piramisokon a domborművek is gyakran ábrázolják a len betakarítását és feldolgozásának folyamatát. A mi vidékünkön már a 12. század óta termesztik ezt a hasznos növényt. Népgazdasági jelentőségét három értékes termékének, a rostnak, a magnak és a pozdorjánalr köszönheti. * A CSSZSZK-ban ma a lent kb. 24 000 hektáron, az SZSZK-ban pedig mintegy 6000 hektáron termesztik, méghozzá sokkal egyszerűbben, és kevesebb fáradsággal, mint azelőtt. Trutnovban, leniparunk vezérigazgatóságának székhelyén az elért eredményekről és a problémákról beszélgettünk Václav Niki vezérigazga tó helyettessel. Tőle tudtuk meg, hogy a CSSZK lenfeldolgozó üzemei által foglalkoztatott 23 000 munkaerő kétharmada nő. — A világ lentermékeinek öt százalékát állítjuk elő hazánkban, ami évente körülbelül 60 millió méter textilanyagot tesz ki — tájékoztatott vendéglátónk, majd el mondta, hogy üzemeikben ezen kívül körülbelül 20 millió méter pamut- és több mint 25 millió méter jutaanyagot is szőnek. Olyan teljesítmény ez, amelynek különösen ma, a behozott nyersanyagok árának rohamos emelkedése idején tulajdonítunk nagy fontosságot. Nagy könnyítést jelent, hogy a len- iparban is meghonosodott a korsze rű technológia, mely nélkül ma már elképzelhetetlen volna a fonás, a szövés és az anyag nemesítése. A len különféle műszálakkal történő vegyítése ugyancsak a minőség javítását célozza. A legnagyobb eredményt azonban ezen a téren a len racionális feldolgozásával érték el, mert ez nemcsak a fonal, hanem a pozdorja teljes felhasználását is lehetővé teszi. A pozdorját ugyanis a tiloló üzemek még néhány évvel ezelőtt hulladékként kezelték, és hogy könnyűszerrel megszabaduljanak tőle, elszállításáért is szívesen adtak néhány koronát. Ez volt a helyzet 1970-ig, mindaddig, amíg a humpoleci lenipari vállalat dolgozói elő nem terjesztették javaslatukat, melynek értelmében a pozdorja lemezeknek feldolgozva szerkezeti anyagként is felhasználható. Azóta gyártják ebből a hulladéka hagyományos gyapjúfonálból készült termékek gyártása mellett egyre nagyobb teret kapnak. A leggyakrabban alkalmazott műszálak a poliakril- nltril és a poliészter, amelyek biztosítják a korszerű kötöttáruval szemben fennálló követelményeket, vagyis könnyűek, rugalmasak, és ami a legfontosabb: könnyen tisztíthatok. A kötőműhelyekben kétféle típusú kötőgépet találhatunk. Az egyik a körkölőgép — ez a régebbi típus. A körkötőgépekről lekerülő anyagokból szabják és varrják a különböző pulóvereket és szvettereket, így elkerülhetetlen a technológiai hulladék keletkezése. Itt okvetlenül szükséges megjegyezni azt, hogy a vállalatban a százezresek mozgalmába bekapcsolódó dolgozók egy csoportja olyan eljárást dolgozott ki, amelynek segítségével ezt a hulladékot újabb termék előállítására használják fel. Az újítás eredménye sem megvetendő, mert ezzel az eljárással évente 700—800 ezer koronát takarítanak meg a vállalatnak. A legújabb típusú „Universal“ kötőgépen viszont már a szemfogyasztás Is lehetséges, így ezekről a gépekről csaknem kész termékek kerülnek le. A teljesen automatizált gépek kezelése könnyű, de szakértelmet és nagy figyelmet követel. Az új gépek könnyen átállíthatók új minták kötésére. A kötöttárugyár termelési programja nagyon széles. A gyártók a gyermekekre és a felnőttekre egyaránt gondolnak, mert kétéves kortól minden
