Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1974-07-24 / 173. szám, szerda

A ciprusi események szemtanúja voltam i. Nem véletlen, hogy az idén különösen nehezen vártam sza­badságom idejét. Mindenek­előtt annak örültem, hogy a hűvös, esős, nyárinak nem ne­vezhető időjárást rövidesen a délvidék melegével cserélhe­tem fel, s hogy végre meglá­tom Aphroditének, a görög mi­tológia szerint a szerelem és a szépség istennőjének pompás szigetét. Ciprust. Noha közis­mertek az ottani görög lakos­ság és a török kisebbség közti évek óta tartó ellentétek, egy pillanatig sem hittem, hogy a Zavargások vagy valamilyen más ok miatt sokat ígérő úti tervem füstbe mehetne. Tud­tam, hogy független baráti ál­lamba megyek, melynek köztár­sasági elnöke, Makariosz, ro­konszenvezik a szocialista or­szágokkal. Ezért is bízlam Utam sikerében, a kívülálló akadályokra nem is gondolva. Balsejtelmeim nem voltak, s ezért már a repülőgépben nyu­godtan átadhattam magam az Utazás élvezetének. Országok, Városok suhantak tova alat­tunk. Minél délebbre értünk, Unnál ritkább volt a felhőzet, tehát annál könnyebben voltak felismerhetők. Míg Budapestet és a Nagy Mnfcyar Alföldet vagy Belgrádot csak lelki sze­meinkkel láttuk, Szófiát már régi jó ismerősként üdvözölhet­tük. Bár tízezer méter magas­ból a paloták is csak gyufado­boznak tűnnek, Leszboszt, Szá­moszt, Ródoszt és a többi gö­rög szigetet átrepülve, se vége, se hossza nem volt a találga­tásoknak: kisebb épületeket vagy legelésző juhnyájakat lá­tunk-e a kopárnak, kiégettnek tűnő szárazföldön, hatalmas hajók vagy kis vitorlások kö­zelednek-e a tengeren, melynek hullámai ezüstös fényben csil­lognak. Ki tudta volna eldönte­ti! ebből az óriási távolságból, valóság vagy talán csak képze­letünk szüleményei voltak ezek az alattunk gyorsan kergetőző, filmszerűen pergő felejthetet­len képek. Repülőgépünk utasait négy és fél órás álmodozásukból a CEDOK turistavezetőjének, Mi­lada Zakovának, a hangja térí­tette magához. — Rövidesen földet érünk — mondotta —, nem árt tehát, ha legalább dió­héjban már most megismer­kednek a több mint 9200 négy­zetkilométeren elterülő Ciprusi Köztársasággal és a vele kap- fcsolatos tudnivalókkal. A sziget iakosainak a száma alig halad­ja meg a hatszázezret. Nyolc­van százalékuk görög, 18 szá­zalékuk pedig török nemzeti­ségű, a többi örmény és arab. Míg nálunk 114, Cipruson mind­össze 59 lakos jut egy négyzet- kilométerre. Festői vidékét a Torosz, illetve a Troodosz hegy­ség teszi még vonzóbbá. Köz­tük és a tengerpartokon ter^ mékeny síkságok húzódnak^ melyeken gabona is terem. A sziget éghajlata mediterrán, ami azt jelenti, hogy csak de­cemberben esik néhány napig az eső, tehát az év 350 napján ragyogó napsütés aranyozza be a vidéket. Ennek ellenére tűr­hető a hőség — árnyékban 35 —38 fok — az állandó szellő jóvoltából. A szárazság nyilván nem árt az ország — hazánk­ban is jól ismert és kedvelt — gazdag déligyüraölcs-termésé- nek. A repülőtérről autóbu­szunkkal Larnaka felé köze- ledve számos végeláthatatlan citrom- és narancsligetet lát­tunk. A pálma- és a ciprus­fákon kívül az utcák járdáit is többnyire — akárcsak nálunk az akácfák — narancsfák sze­gélyezik, melyeknek érett gyü­mölcse — az idén különösen jó a termés — leszakításra csá­bítja a járókelőket. Ám minden bizonnyal csak a külföldieket, akik a világ minden részéből, elsősorban az USA-ból, Angliá­ból és az. NSZK-ból keresik fel nagy számban a szigetet. A bennszülöttek érzéketlenül ha­ladnak el és észre sem veszik a rájuk mosolygó gyümölcsöt, mely a gyapottal és a szőlővel együtt a sziget legfőbb export­cikkének számít. Ezzel azonban nem ér véget Ciprus természeti gazdagsága, mely ásványi kincsekben is bő­velkedik. Réztermelése ősrégi eredetű. A sziget nevét valószí- leg a réz latin neve: cuprum után kapta, de az sincs kizár­va, hogy az itt sűrűn előfordu­ló ciprusfáktól. Záková elvtársnő magyaráza­tát a légikisasszony hangja szakította félbe, aki a mikro­fonon keresztül búcsúzott el tőlünk. Akkor még barátságos fogadtatásban részesültünk a nicosiai repülőtéren, melynek személyzete egy-egy vörös szeg­fűvel kedveskedett a csehszlo­vákiai vendégeknek. Jólesett ez a figyelem, mely légkondicionáló berendezéssel felszerelt autóbuszunkban és később szállodánk személyzete részéről csak fokozódott. KARDOS MÁRTA A forradalmi szolidaritás ereje A Szlovák Nemzeti Felkelés közelgő 30. évfordulója alkal­mából František Miseje, gz Ant ifasiszta Harcosok Szövetsége Közjjonti Bizottságának elnöke, a Szlovák Szocialista Köztár­saság pénzügyminisztere interjút adott a Csehszlovák Sajtó­iroda tudósítójának. • Mik a Szlovák Nemzeti Fel­kelés hagyományának alap- gondolatai és milyen a mér­lege ezen eszmék 30 éves teljesítésének? — A Szlovák Nemzeti Felke­lés része és betetőzése volt a csehszlovák nemzeti felszabad!: tó antifasiszta ellenállásnak, a néptömegek nagy fegyveres harca a nemzeti szabadságért, a csehszlovák állam visszaállí­tásáért, a fasizmus legyőzésé­ért és felszámolásáért. Ugyan­csak része volt a világ haladó és demokratikus erői interna­cionalista küzdelmének, élükön a Szovjetunióval. Kezdető volt a nemzeti demokratikus forra­dalomnak, befolyással volt ál­lamunk és társadalmunk egész háború utáni fejlődésére. A Szlovák Nemzeti Felkelés elesett harcosainak s a fasiszta terror áldozatainak nevében so­ha többé nem szabad eltűrnünk nemzeti szabaságunk és állami létünk veszélyeztetését. Ezért Ítéltük el és távolítottuk el a politika színpadáról a fasisztá­kat és szekértől óikat, felszá­moltuk az áruló burzsoázia uralmát és a társadalom forra­dalmi átalakításának útjára lép­tünk. Az antifasiszta harc fo­lyamán s különösen a Szlovák Nemzeti Felkelés idején ezért orientálódtunk a Szovjetunió felé, mely a legkövetkezetesebb harcosa a népek önrendelkezé­sének, szabadságának és füg­getlenségének. A szocialista forradalom győzelme után ál­lamunknak ezt a külpolitikai orientácóját hangsúlyoztuk és megerősítettük tagságukkal a Varsói Szerződés szervezetében és a KGST-ben. Szilárd része vagyunk a szocialista közösség országainak, a béke és a népek szabadsága erős pajzsának. A Szlovák Nemzeti Felkelés­ben s nemzeteink egész antifa­siszta harcában a vezető erő a munkásosztály volt, élén élcsa­patával, a kommunista párttal. Mert a fasizmus a gyakorlat­ban nemcsak mint a népek sza­badságának leggonoszabb el­lensége mutatkozott meg, ha­nem úgy is, mint a kizsákmá­nyoló osztályoknak és a pénz­ügyi monopóliumoknak a dol­gozók elleni támadó ökle. A kommunisták tántoríthatatlan ellenállásukkal szervezettségük­kel és bátorságukkal nagy te­kintélyre tettek szert a töme­gek szemében, egységesíteni tudták a munkásosztályt, s kö­ré közös antifasiszta táborba tömöríteni az összes hazafias, demokratikus és haladó erőket. Csak természetes volt, hogy a felkelésben keresztülvitték nemcsak a nemzeti, hanem az osztály érdekeket és követelése­ket is. Ez a forradalmi mozgás 1948- ban a dolgozó nép dicső februári győzelmében csúcsosodott ki. A CSKP vezetésével egyetlen em­beröltő alatt óriási haladást tettünk a lakosság anyagi, mű­veltségi és kulturális szintjének emelkedésében, a termelőerők fejlesztésében, a dolgozók szo­cialista öntudatának növekedé­sében és életmódjában. Tovább­František Miseje ra is céltudatosan folytatni kell a megkezdett művet, különös tekintettel a polgári ideológia és erkölcs hatásának gyorsabb leküzdésére, s a tudományos- műszaki haladás eredményei­nek a gyakorlatban való sokol­dalú megvalósítására. Szlovákia felkelők által el­lenőrzött területe egyértelmű­ig hitet tett a csehszlovák ál­lamiság, a közös csehszlovák haza felújítása, s a cseh és a szlovák nemzet kapcsolatainak az egyenjogúság, a kölcsönös bizalom és a testvéri együtt­működés alapján való rendezé­se mellett. A szlovákiai prole­tariátus ismerte az osztályszo­lidaritás elvét a tőke elleni kö­zös harcban, és elvárta, hogy a számbelileg nagy és tapasz­talt cseh munkásosztály segíte­ni fog a közös államban kihar­colni a felkelés forradalmi kö­veteléseit. A háború utáni fejlődés iga­zolta a Szlovák Nemzeti Felke­lés hagyományának helyessé­gét. Történelmileg rövid idő alatt sikerült leküzdeni a cseh és a szlovák nemzet fejlődésé­nek szintjében mutatkozott kü­lönbségeket, és megszilárdultak testvéri kapcsolataik. Csehszlo­vák példánkon nagyszerűen be­vált a proletár internacionaliz­mus és a nemzetiségi kérdés lenini megoldásának ereje a szocialista társadalom viszo­nyai között. • Milyen helyet foglal el a Szlovák Nemzeti Felkelés a nemzetközi antifasiszta el­lenállásban és miképpen va­lósul meg internacionalista öröké napjainkban? — A Szlovák Nemzeti Felke­lést tartalmánál, politikai és katonai jelentőségénél s a nép tömeges részvételénél fogva ál­talánosan úgy értékelik, mint az európai ellenállási mozga­lom egyik legjelentősebb ese­ményét. A partizánalakulatok- ban Szlovákia területén 27 nemzet fiai harcoltak a közös internacionalista antifasiszta küzdelemben. Ezek az interna­cionalista harci tradíciók a mai napig fennmaradtak. A volt an­tifasiszta harcosok ma is aktí­van küzdenek a fasiszta, a neo­fasiszta, a revansista és más reakciós erők ellen a tőkés vi­lág különböző országaiban, ki­állnak a háborús konfliktusok­nak és az agresszió tűzfészkei­nek a felszámolásáért, a béké­ért, és a népek békés együtt­működéséért. • Hogyan fejlődnek az elvtársi és baráti kapcsolatok s az együttműködés a Csehszlo­vák Antifasiszta Harcosok Szövetséqe s a Szovjetunió­ban és a többi szocialista országban levő testvéri anti­fasiszta szervezetek között, s hogyan veszi ki részét a Csehszlovák Antifasiszta Harcosok Szövetsége az El­lenállók Nemzetközi Szövet­ségének, a FIR-nek munká­jából? — A Csehszlovák Antifasisz­ta Harcosok Szövetsége rend­szeres kapcsolatokat tart fenn a szocialista közösség országai­nak testvéri antifasiszta szer­vezeteivel. A kapcsolatok for­mái különbözők: küldöttségek kétoldalú megbeszélései az együttműködésről, nemzetközi találkozók előkészítése, részvét tel a külföldi antifasiszta szer- vezetek jelentősebb rendezvé­nyein stb. A Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójával kap­csolatos ünnepségekre is a kül­földi testvérszervezetek kül­döttségeit várjuk. Különösen intenzív az együtt­működésünk a szovjet háborús veteránok szövetségével. Szov­jet barátaink és bajtársaink igen jól ismerik a mi problé­máinkat és feladatainkat, és készségesen átadják nekünk gazdag tapasztalataikat. Ugyancsak bővül együttmű- désünk a volt ellenállóknak azokkal a haladó szervezetei­vel, amelyek a tőkésországok­ban működnek. Szövetségünk tagja a FIR- nek, az Ellenállók Nemzetközi Szövetségének, mégpedig 1951- ben történt megalapítása óta, és aktívan részt vesz választott szerveinek, bizottságainak á munkájában és nemzetközi ren­dezvényein. Fegyelmezettebben, óvatosabban A legtöbb balesetet a gyorshajtás okozza • Hat hónap alatt 152 hajtási jogosít­ványt vontak be, 2657 gépjárművezetőt pénzbírsággal sújtottak • Több közleke­dési gyermekjátszótérre van szükség A puccsisták által fqlgyújLott niuosiai elnöki palota épülete lángokban |Telefoto: CSTK — UPI, AP) Az autók száma a Nové Zám- ky-i (érsekújvári) Járásban évente több mint 800-zal növek­szik. Ez örvendetes tény, de annál szomorúbb, hogy ezzel párhuzamosan évről évre nö­vekszik a közlekedési balesetek száma is. Tavaly a járás terü­letén 387 karambol történt, amelyek soj;án 14 ember életét vesztette, 52-en súlyos, 160-an pedig könnyebb sérülést szen­vedtek. Az anyagi kár 2 805 100 korona. Az év első fele sem hozott javulást, mivel kilenc karam* bollal többet jegyeztek fel, mint az előző év hasonló Idő­szakában. A 160 közúti baleset négy ember halálát — eggyel kevesebb, mint 1972 első felé­ben — és 1 236 100 korona anyagi kárt okozott. NEM ÉRDEMES SIETNI A közúti balesetek okai kö­zött első helyen a gyorshajtás, illetve az engedélyezett sebes­ség túllépése áll. Ezt igazolja az is, hogy az említettekért az év hat hónapja alatt 907 gép­kocsivezetőt bírságoltak meg. A második helyen az elsőbbség meg nem adása, a harmadikon az ittas állapotban való vezetés áll. Nem érdektelen megemlí­teni, hogy alkoholos állapotban történt vezetés miatt a szóban forgó idő alatt 152 gépkocsive­zetőtől vonták meg a hajtási jo­gosítványt. A közbiztonsági szervek rendszeres és követke­zetes munkáját, a motoros jár­művezetők hanyagságát igazol­ja az a tény, hogy az első fél év alatt 2562 járművezetőt bír­ságollak meg. Elgondolkoztató tény az is, hogy az említett idő alatt 454 kerépárost és 984 gyalogost is pénzbírságoltak a közlekedési előírás megszegé­séért. ELŐTÉRBEN A MEGELŐZÉS Az érsekújvári járásban a balesetek nagy része hétfőn, kedden és pénteken történik. Ezeken a napokon és azokon a helyeken, ahol leggyakoribbak a közúti balesetek, a közbiz­tonsági szervek megerősítik az őrjáratot, elsősorban a gyors­hajtásra ügyelnek, intézkedése­ket tettek a közrendészeti táb­lák felújítására és az utak sár­tól való gépi megtisztítására. A biztonságos közlekedés érde­kében a járási székhely utcái­ról kitiltják a lovas járműve­ket és a traktorokat. KIFIZETŐ BEFEKTETÉS A közlekedési szabályok el­sajátítását már gyermekkorban kell kezdeni. Az elméleti okta­táson kívül a legjobban a köz­lekedési gyermekjátszótér szol­gálja ezt a célt. Számuk — á kezdeti nehézségek ellenére — évről évre növekszik. Szlová­kiában ma 15 ilyen létesítmény­nyel dicsekehetünk, 14 pedig jelenleg épül. Ám ezek kihasz­nálása nem egységes, s különö­sen nyáron inkább vidám­parkhoz, mint közlekedési-ok; tatási célt szolgáló játszótérhez hasonlítanak. A tervek és a kivitelezés kö­zött is igen nagyok a különbsé­gek. Míg pl. Rožňaván (Rozs­nyón) építése 1200 000 koroná­ba, Spišská Nová Ves en 500 000; Veľký Krtíšben (Nagykürtösön) 216 000 koronába kerül. Bratlsj- tavában a Tomáši kova utcai közlekedési gyermekjátszótér ugyanakkor több mint 7 millió koronába került, összegezve te­hát: egységes építési és okta­tási tervre és több ilyen léte­sítményre van szükség. Hiszen csupán az elsősök száma Szlo­vákiában több mint 800 000. Rendszeres, körültekintő mun­kával a gyerekek nagyobb is­meretekre tehetnek szert, ami a jövőben a közlekedési balese­tek számának csökkenéséhez vezethet. _nj __

Next

/
Thumbnails
Contents