Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1974-07-22 / 171. szám, hétfő

Szénrakodú berendezés a stetíni kikötőben (ČSTK — felvétele) A Lengyel Népköztársaság ragén A népi Lengyelország meg­alakulásának 30. évfor­dulójához érkezett. 1944 július 21-én a hitlcrista megszállás alól elsőként felszabadított já­rási székhelyen, Chelmben (lublini vajdaság) megalakult a lengyel nemzeti felszabadí- tási bizottság — az ideiglenes kormány — amely kiáltványá­ban meghirdette a Szovjetunió oldalán vívott általános fegy­veres harcot, a lengyel—szov­jet szövetséget, s a társada­lom mély átalakítását, többi között az ipar államosítását és ti földreformot. Lengyelország felszabadulás utáni fejlődési sikereit, lakói­nak képzettársításait, hasonla­tait, reagálásait csak az tudja megérteni, aki a második vi­lágháború végén látta ezt a kegyetlenül elpusztított or­szágot, amely a nácL megszál­lás időszakáért több mint 6 millió állampolgárának életé­vel és összes nemzeti vagyona 38 százalékának elvesztésével fizetett. Amikor 1945-ben a blarew folyó újjáépített hídján áthaladt az első vonat, az em­berek ezrei sírtak... Az ország városainak háromnegyede ro­mokban hevert. 350 ezer pa­rasztgazdaság teljesen elpusz­tult, az állatállománynak csak 4 százaléka maradt meg. És most a 30 éves jubileu­mon senki előtt sem kell bi­zonygatni, hogy e történelmi­leg igen rövid időszak alatt nemcsak újjáéledt, hanem a fejlődés nagyobb útját tette meg, mint előtte századok alatt. Az 50-es években meg­kezdődött az ország szocialista Iparosítása. Azóta több mint 4000 milliárd zlotyt ruháztak be a népgazdaságba (ebből 1000 milliárdot 1971—73-banJ, s minden ezer zlotyból 411-et az iparba. Jelenleg mintegy 20 ezer lengyel iparvállalat mű­ködik, amelyek több mint 5 millió dolgozót foglalkoztatnak. Az ország ipara most 3 hét alatt termel annyit, mint 1938- ban egész esztendőben. Fellen­dült a mezőgazdaság is, amely most a világ mezőgazdasági termeléséből több mint 2 szá­zalékkal részesedik. Rendkívül nagyok a szociális vívmányok. Minden lakosra ki­terjed az ingyenes orvosi el­látás. A szellemi és fizikai dol­gozók azonos szabadságidőt élveznek. Az idén 3,5 millió felnőtt és 2,5 millió gyermek vett részt kedvezményes üdül­tetésben. Az ország felemelkedését biztosító tervek megvalósításá­ban nagy segítséget nyújtott a Szovjetunió. Egy példa: 1945 óta több mint 100 nagyüzem épült szovjet segítséggel és részvétellel. A lengyel társadalom- és gazdaságfejlesztés üteme 1971 óta jelentősen meggyorsult. Az összes ipari termelés 1971—73 között 36 százalékkal emelke­dett, ami rekordnak számít. A mezőgazdaság több mint 20 százalékkal növelte termelését A nemzeti jövedelem gyarapo­dása évi 9—10 százalékos volt és összegszerűen tavaly először haladta meg az 1000 milliárd zlotyt. Az ipari munkások re­álbére most közel egyharmadá- val nagyobb mint 1970-ben volt. Az ipar ez év végére tel­jesíti egész 5 éves tervének eredeti előirányzatait. A múlt évben OH új, külföldi gépekkel és berendezésekkel felszerelt gyárat és üzemrészt adtak át rendeltetésének. Licenc-vásár­lások révén az idén 140 válla­latot avatnak fel. A jubileumi számvetés során igen sok szó esett a jelenlegi eredményekről és problémák­ról. Ezeket a LEMF KB leg­utóbbi plénuma is értékelte. Az idei első félévi terv fő mu­tatóit eredményesen teljesítet­ték, sőt az ünnep tiszteletére indított szocialista verseny mintegy 34 milliárd zloty ér­tékű terven felült árul biztosít a belső piacra és exportra. A dolgozók jövedelme az elő irányzottnál jóval gyorsabban emelkedett: Január óta 2,5 millióan kaptak fizetésjavítást, s a szocialista szektorban 17,5 százalékkal lettek magasabbak a keresetek. A parasztságnak a terményeladásból származó bevétele ezalatt 24,3 százalék­kal gyarapodott. Ez a fejlődési ütem mind európai, mind pe­dig világviszonylatban kiemel­kedőnek számít. A rendkívül gyors fellendü­lés érthetően bizonyos feszült­ségeket is magával hozott. Ezek a beruházási tevékenység, az anyaggazdálkodás, szállítá­sok, a külkereskedelem és a belső piaci ellátás területén je­lentkeznek. Az idén például 41(3 milliárd zlotys beruházást terveztek. Ez az összeg végül is kb. 450 milliárd zloty lesz, vagyis 135 milliárddal- nagyobb a tavalyinál. Ebben az 5 éves tervben legalább 1,9 billió zlo­tyt ruháznak be, tehát több mint 400 milliárddal túlhalad­ják az eredeti elgondolást. Az igen komoly kereset-gya­rapodás következtében erős nyomás nehezedik a belső piacra. A kiskereskedelmi for­galom ez év első felében 13,4 százalékkal nőtt, de néhány árucikkből nem tudták mara­déktalanul fedezni a keresle­tet. A lengyel nép szoros nem­zeti egység jegyében fogadja a 30. évfordulót. A legszéle­sebb rétegek egyetértenek ugyanis az ország távlati fej­lesztési programjával, amelyet a LEMP „Építsük fel a máso­dik Lengyelországot" jelszóval hirdetett meg. E célkitűzések a többi között előirányozzák, hogy 1990-ben a jelenlegi nem zeti jövedelemnek legalább a négyszeresét kell megtermelni. 1990-ig ötször annyit ruháznak be a népgazdaságba, mint 1950 és 1970 között. A többi között 7,3 millió új lakást építenek. Ez a hosszú távú fejlesztés tér mészetesen az iparra támasz­kodik, bár közben a mező- gazdaság termelését is kétsze resére növelik. A XX. század a lengyel tör­ténelem két pólusát mutatja: a század elején a rabságot, nyo­mort, elmaradottságot, nemzeti és osztályelnyomást, a történel­mi távlatok hiányát, a század végén pedig egy jómódú, ma­gas fejlettségű, erős Lengyel- ország képét. A XX. század utolsó éveinek 40 milliós len­gyel nemzete olyan szocialista társadalom lesz, amelyet a gaz­dasági és kulturális fejlődés dinamikus üteme, a magasren- dű eszmei törekvés jellemez. MÁRKUS GYULA Tényleges katonai szolgálat — jó rajt az életbe Nemegyszer állítják, hogy a tényleges katonai szolgálattal lezárul az emberélet egyik fe­jezete és e szolgálat az első lépést jelenti a felnőttek éle­tében a teljes érvényesüléshez vezető úton. Az embert — szü­letésétől kezdve — különböző pozitív és negatív hatások érik, amelyek az egyén belső hajla­mával együtt alakítják ki az illető egyéniségét. Bármiféle nevelői beavatkozás bizonyos nyomokat hagy az egyénben, amelyek jelentős mértékben be folyásolhatják az ember továb-' bi társadalmi és egyéni fejlő­dését. Ez a bonyolult nevelési folyamat többnyire a tényleges katonai szolgálattal ér véget. A laktanyában különböző élettapasztalatokkal, képessé­gekkel rendelkező és különbö­ző tulajdonságú egyének talál­koznak. Különböző szociális ré­tegekből származnak, különbö­ző nemzetiségűek, és az élet- ideáljaik, a családi állapotuk, a műveltségük stb. is különbö­ző. Teljesen ismeretlen embe­rek találkoznak egymással ka­tonai környezetben, ahol gyor­san kell alkalmazkodniuk a katonai élethez. És éppen eb­ben rejlik az a probléma, amely felett egy kissé el akarunk gondolkozni e cikkünkben. A Filozófiai Füzetek „Hegel logikájának bírálata“ című fe­jezetében írja V. I. Lenin, hogy ha valóban meg akarjuk ismer­ni valamilyen jelenségnek az okát, akkor a jelenség külső megoyilatkozásain kívül alapo­san meg kell ismernünk a je­lenség lényegét is. Ez igen fontos tézis. Részben elővigyázatosságra ösztönöz minket a katona cselekedeté­nek elbírálása során, részben pedig azoknak a lényeges té­nyeknek a lelkiismeretes fel­kutatására irányuló törekvések­hez vezet, amelyeknek az is­merete elengedhetetlenül szük­séges ahhoz, hogy helyesen ítélhessük meg azt, ami a meg­szokottól eltér. Az egyik legfontosabb köve­telmény az, hogy a parancsnok alaposan ismerje meg a kato­na bevonulása előtti életét. A katonák közvetlen parancsno­kai számára a katonai rendsza­bályok előírják, hogy külön-kil- lön is foglalkozzanak egysé­gük minden egyes katonájával. Ez azonban még nem elég. A katona élete, érdeklődési köre, szükséglete, életmódja utáni tájékozódás azonban csak­nem értéktelenné válik, ha nem vonjuk le ennek alapján a helyes következtetést a neve­lői munka részére. Néha olyan eset is előállhat, amikor a ka­tona éleiéről kapott értesülés­ben a rosszaság megváltoztat­hatatlan jelét véljük észreven­ni, és így a katonát közvetve „javíthatatlannak“ minősítjük. Sőt az ilyen értesülés nemegy­szer a katona egész életére Is rányomja a bélyeget. Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk a büntetett előéle­tűeket. Az ilyen egyének igen érzékenyen reagálnak arra, ho­gyan fogadja őket a közösség. Ha a században csupán „börtön- tölteléknek“ tartják őket, ak­kor mindenkitől és mindentől elfordulva ellenzéki álláspontra helyezkednek. Ezért nem he­lyes, ha az ilyen egyénnel szemben már előre a „vigyázat, nehézségek lesznek vele“ el­vét valljuk, hanem annál na­gyobb megértéssel és gondos­kodással kell viseltetnünk irán­ta, mert neki van a legtöbb szüksége a támogatásunkra. Hasonló alapelvek alapján kell foglalkoznunk a nem bün­tetett előéletű katonákkal is. Nem minden bevonult új ka­tona képes minden nehézség nélkül azonnal hozzászokni a katonai környezethez. Különle­ges figyelmet érdemel a kato­nák két csoportja: először azok, akik eléggé sikertelenek voltak a polgári életben, másodszor pedig azok, akik viszont jelen­tős sikereket értek el eddigi életükben. E két csoport szá­mára ez az alkalmazkodási fo lyamat egyaránt nehéz. Az a katona, aki meg van győződve arról, hogy nem tűn­het ki a polgári életben, ezt a meggyőződését a katonai életre is igyekszik kiterjeszteni. Az Ilyen egyént meg kell győznünk arről, hogy ő is hasznossá vál­hat és sok mindent megtehet minden hiba nélkül. Kezdetben olyan feladatokat kell rá bíz­nunk, amelyeket meg tud ol­dani. Az igényességünket csak később fokozhatjuk. A katonai élethez nehezen alkalmazkodnak azok a kato­nák is (ha kissé könnyebben is mint a megelőző csoport ka­tonái), akiknek a polgári éle­tük nagy mértékben sikeres volt. Abban a hiedelemben él­nek, hogy a társadalmi körük­ben élvezett tekintélyükkel együtt vonultak be s ugyanésak meglepődnek amikor nem ré­szesülnek a kivételes szemé­lyeket megillető elbánásban. Egyeseknek ugyan ismét si­kerül az újonnan kialakuló kö­zösség élére kerülniük, de so­kan — a társadalmi biztonsá­guk veszélyeztetésének benyo­mása alatt — elvesztik helyes tájékozódó képességüket. Nem tudnak beilleszkedni az új vi­szonyokba, elkülönülnek, vagy ki akarnak tűnni minden áron, ami gyakran negatív állásfog­lalásban jelentkezik. Nemegy­szer- éppen ezekben kereshetjük a normális katonai élettől való eltéréseket. Általánosságban érvényes az az alapelv, hogy a századok, a szakaszok parancsnokainak, az ifjúsági szervezeteknek töreked­niük kell a katonai aktivitásá­nak és kezdeményezésének ki- fejlesztésére. Figyelembe kell venniük az igyekezet legkisebb megnyilvánulását is és ok nél­kül nem szabad egyetlen pozi­tív javaslatot sem elvetniük. A katonáknak szükségük van arra, hogy érvényesíthessék, ki­fejleszthessék legjobb képessé­geiket, hogy tudatában lehesse­nek saját tekintélyüknek, szük­ségességüknek és hasznosságuk­nak. Jó, ha nekik ehhez lehe­tőséget nyújtunk, ha rámuta­tunk a helyes útra, s azután ön­állóan hagyjuk őket dolgozni. Ilyen módon elérjük a?t, hogy a tényleges katonai szolgálat pozitív módon befolyásolja a fiatalok nevelését, hogy szá­mukra valóban jó rajt lesz az életbe. Dr. K. Veéerka tisztjelölt tizedes A LEGJOBB SZAKASZ ÉS PARANCSNOKA Amikor Pavol Petroviő befe­jezte a tartalékos tiszti iskolát, a híradósok kiképzési köz­pontjának szakaszparancsnoká­vá nevezték ki. Az újoncok be­vonulása után egy ideig a SZISZ alapszervezetének elnök­ségi tisztségét is betöltötte, amelyet tagjelöltségi feladat­ként vállalt el. Most, amikor már megfelelő utódot talált, az ezredbizottság alelnökévé vá­lasztották meg. A pártba való jelöléséről már Košicén a Kelet-szlovákiai Vas­műben is beszéltek. Ugyanis ko­rábban itt dolgozott. Az üzem levele alapján katonaideje alat­ti munkásságát is figyelemmel követték, és egy év elteltével felvették a CSKP tagjelöltjének. Csak ekkor szerzett tudomást az üzem leveléről és az elv­társak bizalmáról... „Szakasza a legjobb eredmé­nyeket éri el a században“, mondja a parancsnoka. „A har­ci és a politikai felkészültség elősegítése céljából széles kö­rű szocialista munkaversenyt szerveztek. A szakasz minden egyes tagja konkrét kötelezett­séget vállalt. Legtöbbjük a „Példás katona“ és a katonai rátermettségi jelvény megszer­zésére, a véradásban való ön­kéntes részvételre, valamint a munkabrigádokban való részvé­telben stb.“ A kötelezettségvállalás telje­Júľus 14-én a haiárui-ség napján emlékeztünk meg a határőr­ség megalakulásának 23. évfordulójáról. Ez alatt az idő alatt az említett alakulat katonái bebizonyították, hogy megbízhatóan őr­zik államhatárunkat. Felvételünkön a határőrség kiképzésének egyik mozzanatát örökítettük meg. >—né — PAVOL PETROVIC (A szerző felvétele/ sítését bizonyítja, hogy a téli időszak folyamán már 11 kato­na megszerezte a „Példás kato­na“ címet, május végéig pedig a katonai rátermettségi jelvény megszerzése terén az úszáson kívül a katonák minden felté­telt teljesítettek. Nagy részük van abban is, hogy már több mint három hónapja -az egész század, csak kitűnő eredmé­nyeket ér el. „A néphadseregbe való bevo­nulásom óta nagyon megváltoz­tam. A katonaságnál a SZISZ- tagok és az egész SZISZ-szer- vezet aktív tevékenységét lát­va én is tevékenyen kezdtem részt venni munkáfukban, sok tapasztalatot gyűjtöttem az em­berekkel való bánásmód terén, s a pártoktatási érdekkörben gyarapítotlam politikai ismere­teimet. Május 8-tól Pavol Pelroviő elvtárs az alhadnagyi tisztsé­get tölti be. Sok érdeme van abban, hogy százada ebben az évben is komoly sikereket ért el a kulturális tevékenységben és a „Vörös zászlóért“ verseny­ben. Szakaszának csapata meg­nyerte a versenyt a század év­fordulóban, az alakulati fordu­lóban pedig a harmadik he lyen végzett. Pelroviő elvtárs a tényleges katonai szolgálat befejezése után visszatér vállalatához — a Kelet-szlovákiai Vasműbe. Időközben levelező tanulóként ipari gazdaságtant tanul, és szeretné majd azt a katonaság előtti tervét megvalósítani, hogy a nagyolvasztóban dolgo­zó fiatalok körében ifjúsági bri­gádot alakítson. Svatomír Ambrož, alezredes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents