Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1974-07-21 / 29. szám, Vasárnapi Új Szó

A CUK—171 elnevezésű szén kom bájn elhagyta a Bá­nyászati Kutató Intézet műhelyét. A fejtőhengert lesze­relték róla, úgy szállították Cígel Bánya felé. Ott a há­nya szellőzőaknájához vitték. Innen már saját hernyótal­pas futószerkezetién haladt tovább, föld alatti munkahelye felé. A lejtaknán át és emelkedő vájatvégen, nem éppen síknak nevezhető terepen vonult a fejtőhelyre. Ez a télen történt. Azóta már letöltötte „próbaidő­jét“, s megállapították, hogy egy óra alatt 250 tonna szenet termel, alkalmas a legkeményebb fajta szén fej tésére is. Egy óra alatt 10—15 méternyi folyosót vág, mely 180—450 cm magas és 270—400 cm széles. Kartus fán mérnök, a prievidzai Bányászati Kutató Intézet is­mert újítója és feltaláló ja már nem egy szénjövesztő és fejtógépet konstruált. Az űj bányakombájnról elmondta, hogy olyan szerkezetről van szó, amilyet ezelőtt cseh­szlovákiai bányákban még nem használtak. Részletesen ismertette a 35 tonna súlyú szénkombájn technikai ada­tait. A bányászok, akik tanúi voltak a szénkonibáju próbaidejének, elmondták, hogy a gépezet kezelése és karbantartása egyszerű, legnagyobbrészt üzemzavar nél­kül működik, teljesítményét még a negatív környezeti, illetve földtani tényezők sem befolyásolják lényeges mértékben. A prievidzai születésű új csehszlovák szén­kombájn tehát jól vizsgázott, bevált, s rövidesen más hazai és külföldi bányákban is jó hírét költi majd alko­tóinak. Szántó György Jól vizsgázott az új szénkombájn Elsőként a járásban Paxián Károly a Duna- szerdahelyi Járási Építő­ipari Vállalat bádogos­mestere. Ha életrajzot ír­nánk róla, a lényeg ez vol­na: 1939-ben született, a vállalathoz 1956-ban került mint ipari tanuló, ma pél­dás mester. Szorgalma, munkaszeretete, tudásvá­gya és akaratereje nyo­mán 1972-ben nevezték ki a bádogos részleg meste­rének. Így tehát vezetője, mestere a bádogosok 14 tagú szocialista munkabri­gádjának. A vállalati mun­kaverseny során az első negyedévben ők nyerték meg a munkaversenyt. Ez már másodszori kitünteté­se a brigádnak és a mes­ternek, aki egyébként megkapta a „Szocialista munka úttörője“ című ki­tüntetést is. Méri Mihály Tulipántos láda Ma már ritkán lehet lát­ni ezt az egykori szoba­bútort, mely még az 1800- as évek elején mint a menyasszonyok kelengye- tartója volt használatos. Mikszáth Kálmán A néhai bárány című novellájában tesz róla említést. A múlt­koriban egészen véletlenül bukkantam egy ilyen lá­dára, Tomašovce (Tamási] községben, nagyanyám há­zának padlásán. Valame­lyik nagyszülejétől maradt rá, s a mintegy kétszáz éves ládában kukoricát tartott. Megtudtam a láda felől, hogy az kézi munka, valamelyik nagybalogi mester készítette, egyszer már feketére befestették, de a gyermekek, hozzám hasonlóan rábukkantak, petróleummal letisztítot­ták, s előtűnt a régi fes­tés: piros, kék, sárga vi­rágok. A tulipántos láda mint régi házak, régi bú­tordarabja kiment már a divatból, de reméljük, hogy néhányat megőriznek a múzeumok a kései utókor számára is. Borzi László Munkájukat dicséri A felvételünkön látható levicei (lévai) toronyház is a bratislavai STAVOÍNVESTY vállalat munkáját dicséri. A nyugat-szlovákiai kerületben ugyanis ez a vállalat foglalkozik a lakóházak építésének tervezésével. Az idén 1 milliárd 504 millió koronát fordítunk a kerületben lakóházak építésére, ami annyit jelent, hogy az idén 7881 lakást átadnak rendeltetésének, és további 8351 lakás építését megkezdik. A lévai toronyházhoz hason­ló sok sok épület dicséri majd a jövőben jó munkáju­kat. Matašeje M. Hat falu népe Kedves ünnepség A Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója tisztele­tére a felső-csallóközi öntözőrendszer központjában, Zlaté Klasy (Nagymagyar) községben az AGROPROG- RES üzem vezetősége és szakszervezeti bizottsága két új munkabrigádot szervezett. Figyelembe vették, hogy a brigádok két nagy körzetben, majdnem azonos körül­mények között dolgoznak. A két brigád vezetője Pós- fay László és Árva Vendel. Mindketten jó szakmai és politikai képzettséggel rendelkező technikusok. Mind­egyik munkabrigádnak 18—18 tagja van. Vállalásaikat pontokba foglalták, melyek közül néhány említésre méltó. A tervezett energiaszükségletet 2 százalékkal csökkentik, ugyanakkor egy-egy öntözőmunkás az ed­digi naponkénti 2,2 hektár holyet-t 2,5 hektáros területet öntöz majd. Reméljük, hogy az országos öntözési ver­senyben való részvételük sikeres lesz. Méry István Megérdemelte A Stará Turá-i CHIRANA üzemben az'idén negyve­nen kapták meg Miroslav Nerád mérnöktől, az üzem igazgatójától jó munkájuk elismeréseként „A vállalat legjobb dolgozója“ címet. Közöttük a felvételünkön is Irtható Rybnikárová üernardina, a vízmérők gyártásával foglalkozó részleg dolgozója. Tizen­négy éve dolgozik az üzemben, ugyanazon a munkahelyen. Amikor munkába állt, ő volt az egyetlen nő ezen a mun­kaszakaszon. Ma már többnyire nők dolgoznak vele, mert a munka fizi­kailag nem olyan nehéz. Csak az ipari vízmérők el­lenőrzésével foglalkoznak férfiak. Viszont bővült is feladatkörük, hisz ma már a tejmérők gyártásával is az ő munkacsoportjuk fog­lalkozik. A szocialista munkaversenybe bekapcso­lódva azonban minden problémát megoldottak, még az időnként mutatko­zó anyaghiány sem késlel­tette a munkacsoport ter­vének teljesítését. Termé­szetesen, jó példával járt a többiek előtt. Megérde melte a kitüntetést. Mató Pál Új út Ezelőtt Kiarov |Kér) községből a járási szék; helyre, Nagykürtösre való utazás naponta 3 órát is igénybe vett. Természetes kívánságuk volt tehát a lakosoknak, hogy olyan utat építsenek, mely lerö­vidíti a járási székhely és a község közötti távolsá­got, közelebb hozza a fa­lut a városhoz. Kovács István elvtárs, a Kéri Hnb elnöke az új út átadása után örömmel újságolta, hogy 3700 méteres új utat építettek, tehát több mint 20 kilométerrel lerövidült a falu és a város közötti távolság. Az út építését 1971. április 17-én kezd­ték. A lakosok több mint 10 000- brigádórát dolgoz­tak le az út építésénél, de jelentős segítséget nyúj­tott a Nagykürtösi Gép- és Traktorállomás, az Autó­buszközlekedési Vállalat is. Főleg a föld elszállítá­sánál. És dicséretet érde­mel a losonci Útépítő Vál­lalat az aszfaltozási mun­kák időbeni befejezéséért. Az utolsó „simításokat“ Ragdal József munkaveze­tő irányította. Azután át­adták rendeltetésének az 5 millió 900 ezer korona értékű új utat. A bejáró dolgozók tehát az utazás­ra fordított idő lecsökken­tésével több időt fordíthat­nak pihenésre, szórakozás­ra. Az efsz pedig a csúcs­munkák idején sokkal rö- videbb úton juttatja el ter­ményeit a rendeltetési he­lyére, mint azelőtt. Az új út azonban mást is jelent: a helyi efsz nem tud min­den nő részére állandó munkát biztosítani, de a járási székhelyen és kör­nyékén épülő új üzemek, a PLETA. a Borfeldolgozó Üzem szinte kínálják a munkalehetőségeket, és az új út, a rövfdobb út, lehe­tővé teszi a nők számára a munkavállalást. Zolczer László Bodrogközben Lelesz község már az első cseh­szlovák köztársaság idején is a forradalmi megmozdu­lások központja volt. La­kosai, mint a jászóvári prépostság uradalmának cselédei keresték meg szűkös, mindennapi ke­nyerüket, vagy a különbö­ző szakmák mestereiként, segédjeiként járták az or­szágot, munkát keresve. Természetes volt, hogy bekapcsolódtak a munkás­mozgalomba. Természetes volt az is, hogy 1949. jú­nius 28-án a járásban el­sőként alapították meg 36 taggal a földművesszövet- kezetet. Az alapítás jubi­leumi évfordulóján. Dobos Imre elvtárs, az efsz el­nöke többek között el­mondta, hogy 150 ökrös­fogattal kezdték, s ma már a falu lakosai 150 autóval járják az aszfalto­zott utcákat. Még kirán­dulásra is jut idejük. A ta­gok átlagos havi keresete 2000 -2500 korona. Megér­demelte tehát az efsz a járási pártbizottság köszö­nőlevelét. Parujos László Ismét kitüntették Amikor Dlhá Ves (Hosz- szúszó) községben az Aranykalász Efsz a fal­vak szövetkezetesítése 25. évfordulója alkalmából ün­nepséget rendezett, a szó legszorosabb értelmében véve hat falu népe ünne­pelt. Fejes Győző, az efsz elnöke felelevenítette a múltat: a hat község kö­zül elsőként Ardóban már 1949 februárjában megala­kult az efsz, Borzován pe­dig 1949 szeptemberében. Azután az elért eredmé­nyeket méltatta. Az ün­nepségnek részese volt a szomszédos, magyarorszá­gi Tókörnyéki Tsz kül­döttsége is. Említésre mél­tó, hogy az efsz védnök­ségével az ünnepség előt­ti napon a domicai völgy­ben mind a hať község fiataljai közös, nagyszabá­sú ifjúsági találkozót ren­deztek. Pomaj János A Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz Trhové Mý­to (Vásárvámos) község­ben megünnepelte alaku­lásának 25. évfordulóját. Házi Vince elvtárs, a párt- szervezet elnöke és Csö­mör Géza, az efsz elnöke méltatták a földmfívesszö- vetkezet életútját, fejlődé­sét. Főleg 1962 óta nagy­arányú a fejlődés, mert akkor egyesült a két szomszédos község, Vásár- út és Felsővámos szövet­kezete. Ma már az egye­sített szövetkezet elért eredményei alapján a já­rás legjobbjai között tart­ják számon. A méltatás után kitüntették az alapí­tó tagokat. Minisztériumi kitüntetést kaptak: Ágh Ferenc, Vári Béla, Házi Vince, Győrög Ferenc, Ko­vács János, Kovács Fe­renc, Juhos Imre. Többen mások pedig jó munkáju­kért dicsérő oklevelet kaptak. Androvics Jena Új munkabrigád

Next

/
Thumbnails
Contents