Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1974-07-21 / 29. szám, Vasárnapi Új Szó

Koppenhágai városrészlet 1974. VII. 21. oppenhág'aiakkal — egész családokkal először a Put- garden és Rödby között köz­lekedő komphajón találkoz­tam. Rövid, kétszer alig 40 perces tengeri utazásunk célja mindig nagyon prózai. A „President Heuss“ a Ion- dón—koppenhágai expresszi szállítja a nyugatnémet Feh- maren-sziget északkeleti csúcsáról, Putgardenből a dániai Röd- by-be; a vonatot két részre osztva to­latják a hajó fenekére, s miután ott lerögzítik, éppúgy mint az autókat, az utasok elárasztják a felső fedélze­teket, éttermeket, kávéházakat, de mindenekelőtt a kis pénzváltót és a két boltot. A dánok itt fedezik vám­mentesen cigaretta- és alkoholszük­ségletüket, a nők pedig szépítőszereik jó részét. A vevők sorait figyelve, eleinte nem is értettem, miért sora­kozik ott egyes családok valamennyi tagja — apa, anya, két sőt három gyerek is egy-egy karton cigarettáért (200 drb), skót whiskyért vagy fran­cia konyakért. Koppenhágában aztán felvilágosítottak. Ott tudtam meg, hogy nincs Euró­pában még egy ország, ahol oly drá­gák lennének a luxuscikkek, mint Dá­niában. A dohányárú, az alkohol, a kozmetikai specialitások, no meg a személyautó a dán törvények szerint luxuscikknek számít. Fogyasztásuk, használatuk ott fölösleges, nem fon­tos, de ha mégis megkívánod őket, megveheted, de fizess érte alaposanl Cigaretta? Káros könnyelműség! Még­hozzá árt is az egészségnek. Tehát szokj le róla; ha ez nincs szándékod­ban, akkor guberálj le érte 8 dán ko­ronát, vagy még többet, 20 darabérti A szomszédos NSZK-ban ez a mennyi­ség 2—2,5 márkába kerül, azaz 4—5 dán koronába. A legolcsóbb portugál, algériai vagy francia vörösbor üveg­je (7 del) 9—12 korona, whisky és konyak 80—12(T korona. így aztán érthető, miért ülteti kocsijába egész családját a koppenhágai polgár, hogy átruccanjanak Putgardenbe. Minden személynek joga van egy-egy üveg szeszes italra vagy egy karton ciga­retta vámmentes behozalatára. Nyolcszázéves város Koppenhága Európa egyik legszebb kikötője és fővárosa. Több mint 800 éves fejlődése során sok véres, szo­morú korszakod vészelt át, de bol­dogabb éveket *•$ megélt. Kedvező földrajzi fekvésének és lakossága ki­tartó Igyekezetének is köszönhető, hogy az egykori kis püspöki erődből > ópa egyik legforgalmasabb és leg­barátságosabb metropolisává fejlődhe­tett. Míg a napoleoni háborúk előtt? a 18. század végén az alig 10 000 la­kost számláló kis kikötővárosba éven­te mintegy 5000 hajó futott be, ma Dánia fővárosának több mint másfél millió lakosa van, és hatalmas ore- sundi kikötőjében évente 35—40 000 hajó vet horgonyt. A város az elmúlt századok építke­zési stílusainak tarka mozaikját tük­rözi — közös sajátossággal: az épü­letek nagy többségének falait minden oldalról vörös vagy sárga tégla borít­ja. Normális, másutt megszokott va­kolatot alig látni, szinte ritkaság­számba megy. Az ottani Időjárás, a levegő dús nedvességtartalma, a gya­kori esők a nálunk alkalmazott vako­latot egyhamar lemállasztanák. Koppenhága egyre terebélyesedik, a közeli kisvárosok és falvak, az újabb lakótelepek mind a fővároshoz számítódnak. A belváros területén számtalan kis park, apró tavak és csatornák találhatók. A főcsatorna a város szívéből a kikötőbe vezet, s raj­ta a mintegy egyórás hajókirándulás a várost látogató túristák közkedvelt attrakciója. A nevezetesebb épületek­ről szólva, említést éidemel, hogy Amalienborg, a jelenlegi királyi pa­lota Európának talán a legkisebb, nyűgöző tűzijáték előzi meg, melynek a nyári hónapokban mindig több száz nézője van. Űj lakónegyedek A külső kerületek és peremváro­sok századunk utolsó három évtized­beli építészeti fejlődéséről tanúskod­nak. Nagy, többszintes háztömbök kö­zött hatalmas rét, gyakran nem is egy futballpályával, játékterekkel, spor­toló, hancúrozó gyerekhaddal. A ház- *^rok ritkulnak, az út mindkét olda- án rétek, apró tavak, majd újabb vá­rosrész következik, melynek magja nég magán viseli régebbi korok jel­egét, de nagyobb része már teljesen Hódéra. A szédületes forgalmú autó­it mindkét oldalán kerékpárosok szá­zai karikáznak a számukra épített úton. A villamosok csaknem teljesen Ulűntek, 1967-ben Koppenhága még ele volt velük, tavaly már csak egy árat volt. Helyettük korszerű nagy ■utóbuszok gyors időközökben bo- lyolítják le a forgalmat. A távolabbi, legújabb lakónegye­dekben emeletes épület már nem is látható. Gyönyörű, kisebb vagy na­gyobb kertekben álló, rendszerint A kikötőben nagy a forgalom egyszerű stílusban épített, nagy ab- lakú házak láthatók, amelyeket mint­ha a legszebb építészeti szaklap szí­nes oldalairól vetítették volna a táj­ba. Bizalom Sokat hallottunk már arról, hogy mennyire megbíznak egymásban a skandinávok. Mégis meglepődtem, amikor egy nagy lakótelep kapube­járata mögött egy nagyobb helyiség­ben nagy rakás gyerekjátékot, foci­kat, labdákat, babákat stb. és tucat­nyi kis gumicsizmát pillantottam meg a nyitott ajtó mögött. Megmagyaráz­ták nekem, hogy a 4-emeletes házban sok a gyerek, akik otthagyják játék­szerüket és a csizmácskákat, mielőtt hazamennének a mamához. Ha vala­mit kint felejtenének a ház előtti ré­ten, a házmester viszi be oda. Kínt sem veszne el, de elég gyakran esik az eső, és kár lenne a szép játékért. A második emeleten viszont azon cso­dálkoztam, hogy a társaságomban le­vő asszony — egy tanárnő — rö­vid kopogtatás után egyszerűen be­nyitott a számomra mégiscsak ide­gen lakásba, és tovább tessékelt en­gem is. Meglepődtem, mert ott a la­kás bejárati ajtajának kívül is kilin­cse van, s ha otthon vannak, egysze­rűen benyithatsz. Vagy: Koppenhága központjától 15 kilométer távolságban fekszik Uerlev, a kb. 26 000 lakosú kisváros. Állomás- épülete előtt elég nagy autópark te­rül el, amelynek egyik sarkában leg­alább 150 közönséges kerékpárt és né­hány mopedet láttam, egyszerűen le­rögzítve — lakatok és láncok nélkül. Tulajdonosaik reggelente kerékpáron vagy mopeden jönnek az állomásra, és vonaton folytatják útjukat koppen­hágai t munkahelyükre. Munka után visszautaznak Herlevbe, és ott bicikli­jükre szállnak. Infláció Dánia a háború gyötrelmei után •agy fejlődésről tett tanúbizonyságot, amely a hatvanas évek végefelé érte el tetőfokát. Az egykor csaknem ki­zárólag mezőgazdaságból élő ország aránylag rövid időn belül szép sike­reket ért el ipara fejlesztésében is. Az utóbbi évek folyamán azonban a helyzet lényegesen rosszabbodik. A kormány adópolitikája, az ország politikai és gazdasági függősége a NATO-tól és a Közös Piactól, az infláció, a fokozódó drágaság rá­nyomja bélyegét a lakosság hangu­latára és elégedetlenségére. A dánok nemcsak honfitársaik, ha­nem általában embertársaik iránt is szolidárisak. Megnyilvánul ez minden­napi életükben, kommunális politiká­jukban, az öregek iránti tiszteletük­ben, és ami számomra a legmeglepőbb volt: tucatszámra láttam Koppenhá­gában fiatal dán családok által örök­be fogadott elárvult, gyakran nyomo­rék vietnami gyermekeket. s—s / elég igénytelennek látszó uralkodói rezidenciája, és az őrségváltás órái­ban előtte parádézó királyi testőrség tagjai mintha Andersen-mesebeli ólomkatonák lennének. Az egykori nagy királyi palota, a „Rosenborg“, az egymást követő Frederikek és Christiánók (azaz Keresztélyek) haj­léka, ma már csupán zsúfolt múzeum, A dán uralkodók íratlan szabálya, hogy már a 14. század óta minden királyt felváltva h'rederiknek vagy Christlánnak neveznek: Mivel a jelen­legi uralkodó asszony, őt az 1412-ig uralkodó Margaréta királynő, Hakon norvég király felesége után nevezik II. Margarétának. További idegenforgalmi szenzációja Koppenhágának a Tivoli, a dán gye­rekek „Vidám parkja“, kis emberek Monte Carlója, ahol a legkülönbözőbb szerencsejátékok űzhetők 25 őre elle­nében. Ott láttam a királyi balett sza­badtéri előadását; mintegy 600—700 apró gyerek tágra nyílt szemekkel, izgatott részvétellel figyelte a szín­padon pantomímban életrekelt Ander- sen-meséket. A Tivoli záróráját le­Márványhid vezet a Christianbor ghoz

Next

/
Thumbnails
Contents