Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1974-07-21 / 29. szám, Vasárnapi Új Szó
Koppenhágai városrészlet 1974. VII. 21. oppenhág'aiakkal — egész családokkal először a Put- garden és Rödby között közlekedő komphajón találkoztam. Rövid, kétszer alig 40 perces tengeri utazásunk célja mindig nagyon prózai. A „President Heuss“ a Ion- dón—koppenhágai expresszi szállítja a nyugatnémet Feh- maren-sziget északkeleti csúcsáról, Putgardenből a dániai Röd- by-be; a vonatot két részre osztva tolatják a hajó fenekére, s miután ott lerögzítik, éppúgy mint az autókat, az utasok elárasztják a felső fedélzeteket, éttermeket, kávéházakat, de mindenekelőtt a kis pénzváltót és a két boltot. A dánok itt fedezik vámmentesen cigaretta- és alkoholszükségletüket, a nők pedig szépítőszereik jó részét. A vevők sorait figyelve, eleinte nem is értettem, miért sorakozik ott egyes családok valamennyi tagja — apa, anya, két sőt három gyerek is egy-egy karton cigarettáért (200 drb), skót whiskyért vagy francia konyakért. Koppenhágában aztán felvilágosítottak. Ott tudtam meg, hogy nincs Európában még egy ország, ahol oly drágák lennének a luxuscikkek, mint Dániában. A dohányárú, az alkohol, a kozmetikai specialitások, no meg a személyautó a dán törvények szerint luxuscikknek számít. Fogyasztásuk, használatuk ott fölösleges, nem fontos, de ha mégis megkívánod őket, megveheted, de fizess érte alaposanl Cigaretta? Káros könnyelműség! Méghozzá árt is az egészségnek. Tehát szokj le róla; ha ez nincs szándékodban, akkor guberálj le érte 8 dán koronát, vagy még többet, 20 darabérti A szomszédos NSZK-ban ez a mennyiség 2—2,5 márkába kerül, azaz 4—5 dán koronába. A legolcsóbb portugál, algériai vagy francia vörösbor üvegje (7 del) 9—12 korona, whisky és konyak 80—12(T korona. így aztán érthető, miért ülteti kocsijába egész családját a koppenhágai polgár, hogy átruccanjanak Putgardenbe. Minden személynek joga van egy-egy üveg szeszes italra vagy egy karton cigaretta vámmentes behozalatára. Nyolcszázéves város Koppenhága Európa egyik legszebb kikötője és fővárosa. Több mint 800 éves fejlődése során sok véres, szomorú korszakod vészelt át, de boldogabb éveket *•$ megélt. Kedvező földrajzi fekvésének és lakossága kitartó Igyekezetének is köszönhető, hogy az egykori kis püspöki erődből > ópa egyik legforgalmasabb és legbarátságosabb metropolisává fejlődhetett. Míg a napoleoni háborúk előtt? a 18. század végén az alig 10 000 lakost számláló kis kikötővárosba évente mintegy 5000 hajó futott be, ma Dánia fővárosának több mint másfél millió lakosa van, és hatalmas ore- sundi kikötőjében évente 35—40 000 hajó vet horgonyt. A város az elmúlt századok építkezési stílusainak tarka mozaikját tükrözi — közös sajátossággal: az épületek nagy többségének falait minden oldalról vörös vagy sárga tégla borítja. Normális, másutt megszokott vakolatot alig látni, szinte ritkaságszámba megy. Az ottani Időjárás, a levegő dús nedvességtartalma, a gyakori esők a nálunk alkalmazott vakolatot egyhamar lemállasztanák. Koppenhága egyre terebélyesedik, a közeli kisvárosok és falvak, az újabb lakótelepek mind a fővároshoz számítódnak. A belváros területén számtalan kis park, apró tavak és csatornák találhatók. A főcsatorna a város szívéből a kikötőbe vezet, s rajta a mintegy egyórás hajókirándulás a várost látogató túristák közkedvelt attrakciója. A nevezetesebb épületekről szólva, említést éidemel, hogy Amalienborg, a jelenlegi királyi palota Európának talán a legkisebb, nyűgöző tűzijáték előzi meg, melynek a nyári hónapokban mindig több száz nézője van. Űj lakónegyedek A külső kerületek és peremvárosok századunk utolsó három évtizedbeli építészeti fejlődéséről tanúskodnak. Nagy, többszintes háztömbök között hatalmas rét, gyakran nem is egy futballpályával, játékterekkel, sportoló, hancúrozó gyerekhaddal. A ház- *^rok ritkulnak, az út mindkét olda- án rétek, apró tavak, majd újabb városrész következik, melynek magja nég magán viseli régebbi korok jelegét, de nagyobb része már teljesen Hódéra. A szédületes forgalmú autóit mindkét oldalán kerékpárosok százai karikáznak a számukra épített úton. A villamosok csaknem teljesen Ulűntek, 1967-ben Koppenhága még ele volt velük, tavaly már csak egy árat volt. Helyettük korszerű nagy ■utóbuszok gyors időközökben bo- lyolítják le a forgalmat. A távolabbi, legújabb lakónegyedekben emeletes épület már nem is látható. Gyönyörű, kisebb vagy nagyobb kertekben álló, rendszerint A kikötőben nagy a forgalom egyszerű stílusban épített, nagy ab- lakú házak láthatók, amelyeket mintha a legszebb építészeti szaklap színes oldalairól vetítették volna a tájba. Bizalom Sokat hallottunk már arról, hogy mennyire megbíznak egymásban a skandinávok. Mégis meglepődtem, amikor egy nagy lakótelep kapubejárata mögött egy nagyobb helyiségben nagy rakás gyerekjátékot, focikat, labdákat, babákat stb. és tucatnyi kis gumicsizmát pillantottam meg a nyitott ajtó mögött. Megmagyarázták nekem, hogy a 4-emeletes házban sok a gyerek, akik otthagyják játékszerüket és a csizmácskákat, mielőtt hazamennének a mamához. Ha valamit kint felejtenének a ház előtti réten, a házmester viszi be oda. Kínt sem veszne el, de elég gyakran esik az eső, és kár lenne a szép játékért. A második emeleten viszont azon csodálkoztam, hogy a társaságomban levő asszony — egy tanárnő — rövid kopogtatás után egyszerűen benyitott a számomra mégiscsak idegen lakásba, és tovább tessékelt engem is. Meglepődtem, mert ott a lakás bejárati ajtajának kívül is kilincse van, s ha otthon vannak, egyszerűen benyithatsz. Vagy: Koppenhága központjától 15 kilométer távolságban fekszik Uerlev, a kb. 26 000 lakosú kisváros. Állomás- épülete előtt elég nagy autópark terül el, amelynek egyik sarkában legalább 150 közönséges kerékpárt és néhány mopedet láttam, egyszerűen lerögzítve — lakatok és láncok nélkül. Tulajdonosaik reggelente kerékpáron vagy mopeden jönnek az állomásra, és vonaton folytatják útjukat koppenhágai t munkahelyükre. Munka után visszautaznak Herlevbe, és ott biciklijükre szállnak. Infláció Dánia a háború gyötrelmei után •agy fejlődésről tett tanúbizonyságot, amely a hatvanas évek végefelé érte el tetőfokát. Az egykor csaknem kizárólag mezőgazdaságból élő ország aránylag rövid időn belül szép sikereket ért el ipara fejlesztésében is. Az utóbbi évek folyamán azonban a helyzet lényegesen rosszabbodik. A kormány adópolitikája, az ország politikai és gazdasági függősége a NATO-tól és a Közös Piactól, az infláció, a fokozódó drágaság rányomja bélyegét a lakosság hangulatára és elégedetlenségére. A dánok nemcsak honfitársaik, hanem általában embertársaik iránt is szolidárisak. Megnyilvánul ez mindennapi életükben, kommunális politikájukban, az öregek iránti tiszteletükben, és ami számomra a legmeglepőbb volt: tucatszámra láttam Koppenhágában fiatal dán családok által örökbe fogadott elárvult, gyakran nyomorék vietnami gyermekeket. s—s / elég igénytelennek látszó uralkodói rezidenciája, és az őrségváltás óráiban előtte parádézó királyi testőrség tagjai mintha Andersen-mesebeli ólomkatonák lennének. Az egykori nagy királyi palota, a „Rosenborg“, az egymást követő Frederikek és Christiánók (azaz Keresztélyek) hajléka, ma már csupán zsúfolt múzeum, A dán uralkodók íratlan szabálya, hogy már a 14. század óta minden királyt felváltva h'rederiknek vagy Christlánnak neveznek: Mivel a jelenlegi uralkodó asszony, őt az 1412-ig uralkodó Margaréta királynő, Hakon norvég király felesége után nevezik II. Margarétának. További idegenforgalmi szenzációja Koppenhágának a Tivoli, a dán gyerekek „Vidám parkja“, kis emberek Monte Carlója, ahol a legkülönbözőbb szerencsejátékok űzhetők 25 őre ellenében. Ott láttam a királyi balett szabadtéri előadását; mintegy 600—700 apró gyerek tágra nyílt szemekkel, izgatott részvétellel figyelte a színpadon pantomímban életrekelt Ander- sen-meséket. A Tivoli záróráját leMárványhid vezet a Christianbor ghoz
