Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1974-07-03 / 155. szám, szerda
Két nap Gombaszögön Jegyzetek a XIX. országos dal- és táncünncpélyről Ki tudja hányszor írtuk már le, hogy Gombaszögnek sajátos varázsa van. S mégis, újra és újra jóleső érzéssel állapítjuk meg ugyanezt. Nincs az az ember, akinek ne dobbanna hevesebben a szíve, ha meglátja a természet csodálatos „díszleteivel“ körülvett szabadtéri színpadot, a nézőteret, valamint a környező réten ülő, tapsoló, zsibongó több tízezres tömeget. A hömpölygő emberáradat láttán újra eszünkbe jut az is, hogy egykor itt gyülekezett a a sarlósok maroknyi csoportja. A kis létszámú társaság nagy terveket kovácsolt: a dolgozó tömegekhez, a néphez akartak közelebb kerülni, felkarolni több évszázados művészetüket, az emberiség örökbecsű kincseit. Az akkori tervekből valóság lett, s a gombaszögi találkozó nemes hagyománya immár csaknem két évtizede ál és újabb sikerekkel gazdagodik ... Az idei országos dal- és tánc- ünnepély — amely az SZNF 30. évfordulója, valamint a CSEMADOK megalakulásának negyed évszázados jubileuma jegyében zajlott le — jelentőségét fokozta az a tény, hogy magas rangú párt- és állami küldöttség jött el Gombaszögre. Peter Colotka elvtárs, a küldöttség vezetője, a szombat esti ünnepi nagygyűlésen elmondott beszédében többek között hangsúlyozta, hogy pártunk és kormányunk megkülönböztetett figyelmet szentel a lenini nemzetiségi politika érvényesítésének. Többek között e politika eredményeképpen épültek föl és épülnek a közeljövőben Dél- Szlovákiában különböző Ipari üzemek, melyek megváltoztatják az egykor elmaradott vidék arculatát, s jelentős mértékben növelik a lakosság életszínvonalát. Colotka elvtárs méltatta szocialista mezőgazdaságunk eredményeit is, s kiemelte azoknak a magyar nemzetiség# dolgozóknak az érdemeit, akik részt vettek a nagyüzemi termelés alapjainak a lerakásában. Több értékes gondolatot hallottunk a szocialista kultúra társadalmi jelentőségéről, s ezen belül népi hagyományaink ápolásának fontosságáról is. Úgy vélem, valamennyiünknek jólesett, hogy a küldöttség vezetője és a többi tagja a hivatalos műsoron kívül is melegen érdeklődött nemzetiségi kultúránk iránt. Többször láttuk és hallottuk a két nap során, amint Lőrincz Gyulával, a CSEMADOK országos elnökével és más ismert személyiséggel a kulturális szövetség tevékenyPeter Colotka, a párt- és kormányküldöttség vezetője mondta a szombat esti nagygyűlésen az ünnepi beszédet. (Tóthpál Gyula felvételei) faltuk a közönség nagy érdeklődését. Ök évről évre azért jönnek el ide, hogy szépet lássanak, nemes érzéseket és gondolatokat szívjanak magukba, s így mindig gazdagabbán térjenek haza. Becsüljük meg és mindig tartsuk szem előtt dolgozóink érdeklődését és kulturális igényét. Két nap alatt szerény becs lések szerint is mintegy 25 ezer néző tapsolt a hivatásos és öntevékeny népi együtteseknek, ' tánccsoportoknak és szólistáknak. Véleményünk szerint a vasárnap délelőtti Bokrétát kötöttem című összeállítás volt a legszínvonalasabb és a legváltozatosabb. Itt nem volt üresjárat, a jól pergő műsorban bőven akadt látnivaló. Ezúttal is nagy sikert aratott a féli Kis-Duna és a szinai Rozma- ring-táncegyüttes, tetszettek a CSEMADOK nagyidat, jüleki, rimaszombati, érsekújvári helyi szervezetének tánccsoportjai is. Nagy taps köszöntötte Goda Marika és Kovács Béla népdal- énekesek fellépését is. A délelőtti műsor „slágere“ kétségtelenül a michalovcei Zemplín folklór együttes fellépése volt, melynek tagjai technikailag Igényes, jól kidolgozott, temperamentumos táncokat mutatta be. Tőlük és az utánuk fellépő magyarországi AVAS tánc- együttes műsorából sok tanulságot szűrhettek le hazai magyar tánccsoportjaink vezetői fól kezdődött a szombat esti szépséghibája: sok olyan néző akadt, aki néhány héttel ezelőtt Zselízen csaknem ugyanezt már egyszer látta. Az ilyen ismétlöKMiJ 1974. VI. 3. ségéről beszélget. 6 nadd számoljunk be egy kedves epizódról is: Colotka elvtárs — habár a délelőtti műsor, s így az ünnepi ebéd Időpontja is elhúzódott — a rozsnyól Kras-szálló teraszán elbeszélgetett népi tőnccsoportjaínk tagjaival munkájukról és problémáikról. Néhány órával később, a búcsúzás perceiben, elismerőleg szólt a gombaszögi rendezvényről: — Emlékezetes két napot töltöttünk itt. Örömmel tapsoltunk a népi együtteseknek, akik ápolják és tovább gazdagítják népeink művészetét, kultúráját. Jóleső érzéssel tapaszA kőzönsún tói szórakozott és sokat tapsolt ebben az esztendő ben Is műsor Is: magyarországi nép dalénekesek kitűnő hangulatot teremtettek a nézőtéren. A Csehszlovák Állami Dal- és Táncegyüttes egész estét betöltő népművészeti összeállítása ugyan nem keltett csalódást, de azt viszont nem hallgathatjuk el, hogy többet és talán kissé mást vártunk a szombat esti fö műsortól. El kellene gondolkodni azon, hogy miképpen lehetne változatosabbá tenni azt a részt, amelyet talán a legtöbben néznek meg. Igényes volt a Hősök emlékére című vasárnap délutáni ösz- szeállítás is, azonban volt egy A délelőtti műsorban felléptek legjobb hazai magyar tánccsoportjaink is. désaknek — néhány indokolt kivételtől eltekintve — a jövőben nem szabadna előfordulnak. Jövőre huszadszor rendezik meg a gombaszögi ünnepségeket, s ez a jubileum még inkább Indokolttá teszi, hogy az illetékes szervek és intézmények képviselői elgondolkozzanak e rendezvény koncepciójáról. Az utóbbi években minden szempontból átgondoltabb és Igényesebb lett a dal- és táncünnepély műsora, lényegesen kevesebb volt a „hakni íz“ és a múltban előforduló egyéb zavaró körülmény. Mégis úgy érezzük, hogy nem egészen tisztázott a zselízi és a gombaszögi rendezvények koncepciója, pontosabban a közöttük lévő különbség, s ezért fordulhatott elő a már említett ismétlődés. Véleményünk szerint a zselízi ünnepségek hazai magyar tánc- csoportjaink szemléje és vetélkedője lehetne, Gombaszögön pedig a legjobbak képviselnék népművészetünket. Rajtuk és a népi együtteseken kívül szerintünk helye lenne Gombaszögön a könnyű műfaj képviselőinek Is, hiszen a közönség jelentős része fiatal. S ami a legfontosabb: tovább kell munkálkodnunk azon, hogy a gombaszögi találkozó hazai magyar szocialista kultúránk egyik reprezentáns rendezvénye legyen, ahol megismerkedhetünk a szlovák, a cseh, az ukrán és más nemzetiségek népművészetével Is. A XIX. gombaszögi dal- és táncünnepély sikere arra kötelez minden illetékest, hogy a fentebb említett és az egyéb problémákat megoldva a mostaninál még színvonalasabb, eredményesebb jubileumi rendezvényt készítsen elő. SZILVÄSSY JÓZSEF Akit a jelen értékel Százhúsz éve született Leoš Janáček S zázhúsz évvel ezelőtt — 1854. július 3-án — született Hukvaldy morva faluban Leoš Janáček, a zseniálisan, tehetséges zeneszerző, a századforduló egyik legjelentősebb zenei alkotója. Küzdelmes utat járt végig, kemény és nehéz harcot kellett vívnia a hazai és a külföldi rosszakarók ellen, akik nem tudták, vagy nem akarták megérteni művészetének újszerű eredetiségét. Hosszú évek teltek el 1928-ban bekövetkezett halála ulán, amikor előbb külföldön, majd foko zatosan itthon is felfedezték a szinte senkihez sem hasonlítható művész nagyságát. Leoš Janáček fejlődése bo nyolult volt, de mégis logikus. Éveken át regionális zeneszerzőnek, a morva folklór feldolgozójának, néprajzi és zeneelméleti szakelemzések szerzőjének tartották. Brnóban mint zenetanár, majd mint az orgonistaképző igazgatója tevékenykedett, és nevét csak a lokalitás határain belül ismerték. Csak Jenufa című operájának brnőí ősbemutatója ébresztett nagyobb figyelmet, de 14 év telt el, amíg ez a müve helyet kapott a prágai Nemzeti Színház műsorában. Ekkor derült ki, hogy bár a mű a gazdag morva népzene talajából ered, kevés köze van a hagyományokhoz, az eddig elért zenei fejlődés hez. A prágai bemutató után gyors ütemben ívelt, felfelé az akkor már 62 éves mester zenei karrierje, láthatóvá váltak stílusának olyan egyedi jelei, mint a szakítás a hagyományos harmóniával, a dinamika, a ritmika, a dallamképzés és a hangszerelés lendülete, az élet sokszínű hangulatának vérbó, emocionális kifejezése. Sajátosan eredeti stílusát azonban fokozatosan alakította ki. Szakított tanítója, Pavel Križovský folklo- risztikus beállítottságával, Smetana és Dvorák klasszikus-romantikus szintézisével, valamint R. Strauss és G. Mahler hagyományaival. Határozottan letért a romantika útjáról, következetesen érvényesítette a népi ihletettségű realizmust, felhasználva szűkebb hazája zenéjének és beszédmódjának sajátos lejtését, csakúgy mint a stilizált kifejezésmódot. A vokális zene területén a szövegmondás hangvételét kihasználva alakította ki a hagyományoktól független, realista zenei kifejezésmódot. Ilyen sajátos stílusban alkotja legjobb műveit, azokat, amelyekben csiszolt kifejezésekkel és tudatosan tanúsítja nemzeti, szláv, szociális és humanista érzéseit. És éppen ennek az eredeti újszerűségnek köszönhető, hogy Janáček a mai napig is a cseh és általában az egész zenekultúra egyik lég nagyobb egyénisége. Janáček stílusának legjellemzőbb vonásai zenedrámai alkotásaiban láthatók, amelyek életművében vezető helyen állnak. Kilenc operája közül különösen örökért^kűek a Janufa, a Katja Kabanová, a Ravasz rókácska. A Makropu- losz-ügy és a Holtak házából. De szerzői munkásságának az opera csak egyik, jóllehet legértékesebb területe. Nem kevésbé jelentősek szimfonikus. kórus- és kamaraművei. Szimfonikus művei közül figyelmet érdemel a Tarasz Búiba nagyvonalúan felépített zenekari rapszódia és különösen a nagyon népszerű, zeneileg színgazdag Sinfoníetta. Úttörő jelentőségű az Ószláv mise ís, amelyben a nép szellemi nagyságát és erkölcsi erejét örökíti meg. Janáček páratlan invenció- gazdagsága, újszerűsége, haladó és szociális érzése jelentkezik az olyan mesteri kórusművekben, mint például a Ma- rička Magdonová, vagy a „70 000". Kamarazenei művei közül örökértékű a két vonósnégyes, a hegedűszonéta és a zongoraszonáta. Dalművei közül említsük meg legalább az Egy eltűnt naplóját. Janáček világraszóló jelentősége műveinek eredetiségéből, sajátosságából, érett stílusából és következetesen haladó eszmeiségéből ered. Saját útját járta és ezért nem szorítható be egyetlen zenei irányzat korlátai közé sem, bár nem szakítható ki a cseh és az általános zenei fejlődés egészéből. Éppen a fenti tulajdonságokkal magyarázható, hogy műveit kezdetben nem értették, elutasították, de ugyanakkor életművének ezek a sajátosságai avatják olyan alkotó egyéniséggé, aki megérdemli, hogy a cseh zene évében felidézzük emlékét. ALFRÉD GABAUF.R SZÁZ PERC A RÁDIÓ MELLETT Amikor szombaton, (június 29-én], 11 órakor bekapcsoltam a rádiót, azt reméltem, hogy a Csehszlovák Rádió magyarnyelvű adásának FÁKLYA című műsorából értesülünk néhány kulturális újdonságról, megismerhetek valamit, vagy valakit. Sajnos, nem így történt. Szürke, egyhangú kérdés-felelet játékot hallottam, a riporter semmitmondó kérdéseket tett fel és a riportalanyok semmitmondó válaszokat adtak. Kmeczkó Mihály például a hazai magyar öntevékeny művészeti mozgalmakról beszélt. Enyhén szólva furcsának tartjuk, hogy nem beszélt ezzel kapcsolatban a CSEMADOK két évtizedes eredményes munkájáról. Grman Jolán az egyetemi énekkarról „olvasta fel“ nyilatkozatát, kántá- 16, rossz hangsúllyal, Szaszák Györgyöt pedig az alsólánci Látó Irodalmi Színpad tevékenységéről vallatta a riporter, azt kutatva, hogy milyen mértékben „valósult meg az irányelvek szerint meghatározott irány". Nem a riportalany a hibás, ha nyilatkozatában olyan kifejezések fordulnak elő mint pl. „figyelmet fordítanak a to- vábbképzésneA:", vagy „Szlovákia Kommunista Pártja plénu- ma“, (holott ugyebár a KB plé- numáról volt szó!?), nem a riportalany a hibás, ha nem mer „hasból“ beszélni, hanem olvassa a szöveget, de ijesztően rosz- szul olvassa! Ezt az adást a a szerkesztő „összecsapta“, éppen ezért valamiről beszéltek, de semmit' sem mondtak és még ezt ís unalmasan és nyelvileg hibásan. A TÜKÖR 13 órakor jelentkezett és kárpótolt az előző csalódásért. Gondosan összefogott, az Időkeretet maximálisan kihasználó, a felvetett témakörökről sokrétűen tájékoztató adást hallottunk. A szerkesztő egészséges nrányérzékkel nyújtott a hallgatóknak Információt a Nemzetbiztonsági Testületről szóló új törvényről, a kommunista szellemiségű iskolai nevelésről, a kommentárban felhívta a figyelmet a hulladékanyagok népgazdasági fontosságára és végül élénk, pergő, időszerű külpolitikai tájékoztatóval zárta a nagyon jól megszerkesztett, tartalmilag és nyelvileg egyaránt igényes műsort. Az új hét és egyben a hónap kellemes nyitányát jelentette július 1-én reggel 6 órakor a magyar adás újdonsága, a „HÉTFŐ REGGEL“. Ügy érzem, hogy a magyar adás minden hallgatója nevében gratulálhatok ehhez az újdonsághoz a Csehszlovák Rádió Magyar Szerkesztőségének. Tartalmi gazdagsága, „naprakész“ tájékoztató anyagai és a nagyszerű zenei betétek adták meg az adás különlegességét: tájékoztatott, szórakoztatott, gondolkodásra késztetett. Olyan műsor volt ez, ami mindenkinek adott valamit, ami kellemessé tette a nap kezdetét és a változatos melódiákat még az én korosztályom tagjai is együtt dúdolták „a csodálatos dobozzal“. A műsorért elismerést érdemel a szerkesztője, Agőcs Valéria és a szerkesztésben közreműködő Mészáros János. Egyébként az lenne számomra — és minden hallgató számára a legnagyobb öröm, ha legközelebb minden műsorról csak jót írhatnék! PÉTERFI GYULA.
