Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1974-07-19 / 169. szám, péntek
Visszhangra talált a felhívás Mezőgazdasági üzemeink szinte kivétel nélkül csatlakoztak a levicei |lévai) járás mezőgazdasági dolgozóinak felhívásához, amely a mezőgazdasági dolgozókat az idei aratási munkák gyors és minőségileg kifogástalan elvégzésére szólította fel. A felhívás további lényeges kitételei a gabonaeladási szerződések maradéktalan teljesítésére és a minimális szemveszteségekre vonatkoznak. Az, hogy a levicei járás ilyen nagy jelentőségű felhívással fordulhatott Szlovákia mezőgazdasági dolgozóihoz, a járás valamennyi dolgozójának közös érdeme. A munkában tanúsított eddigi helytállásukkal alapot és biztosítékot adtak ahhoz, hogy a járás a gabona aratását ’és felvásárlását valóban gyorsan és a lehető legkisebb szemveszteséggel végezze el. A járás mezőgazdasági dolgozóinak kezdeményező készségét bizonyítja például, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. és az első efsz-ek megalakulása 25. évfordulójának tiszteletére 1974-ben járási méretben terven felül 12 500 000 korona értékű mezőgazdasági terméket állítanak elő és adnak el az állami alapokba. zetben, amely még járási méretben Is a kisebb szövetkezetek közé tartozik, a kombájnok már az aratás kezdetén is csoportosan dolgoztak, az aratással párhuzamosan folyt a szalma begyűjtése, és másnap már a tarlóhántást is megkezdték. A gépek csoportos munkába állítása és a betakarítás folyamatos megszervezése általánosan elterjedt, szinte nincs szövetkezet, ahol ne alkalmaznák. Ugyancsak a jó példával szolgálók sorában említhetjük a járásban a Zemianska Olča-i (nemesócsai) felvásárló központot ís. A gabonát szállító traktoroknak itt nem kell várniuk, amíg a szárítótérségben felszabadul annyi hely, hogy rakományukat oda kiönthessék. A zboruvicei Győzelmes Február Efsz konibájnosai segédkeznek a Cilizská Radvah-i (Csilizradványi) Efsz dolgozóinak a gabonabegyűjtésben. (Felvétel: B. Palkovič — ČSTK) A járás mezőgazdasági dolgozói az idei aratásban is meglehetősen nagy feladatokat teljesítenek. összesen 46 726 hektárnyi területről kell betakarítaniuk a gabonát. A várható mintegy 180 000* tonna gabonából a felvásárló üzemek a terv szerint 57 530 tonnát vesznek át az állami alapokba. Persze az aratás sikere nemcsak az embereken múlik, hiszen a gabonatáblákon és a magtárakban egyre több korszerű gép dolgozik. Ezért a járásban az aratási gépek előkészítésére ís nagy gondot fordítanak. Az aratásra való alapos é? részletes felkészülés adta a lehetőséget, hogy a járás felhívással fordulhasson Szlovákia mezőgazdasági dolgozóihoz. Még csak az aratási munkák kezdetén járunk, de máris le* szögezhetjük, hogy a loviceiek felhívása több szempontból Is jelentős. Egyrészt azért, mert a XIV. pártkongresszusnak a mezőgazdaságra vonatkozó legfontosabb céljaival összhangban hozzájárul a gabonafélék termesztésére vonatkozó feladatok teljesítéséhez, másrészt pedig azért, mert idejében felhívta a mezőgazdasági üzemek figyelmét az aratási munkák gondos és részletes megszervezésével kapcsolatos feladatokra. Mindennek most, amikor az időjárás kiszámíthatatlan szeszélyessége az aratók erejét és munkabírását kétszeresen próbára teszi, hatványozott jelentősége van. A felhívás további pozitívuma, hogy a legmegfelelőbb időben és a legfontosabb feladatokra hívta fel a figyelmet. Ezt bizonyítja az a nagy visszhang, amivel a felhívás találkozott. Ami még örvendetesebb, mezőgazdasági üzemeink a felhívás minden pontját következetesen érvényesítik a gyakorlatban. A járások túlnyomó többségében, így a galántaiban is, a szemveszteséget közvetlenül a terepen ellenőrzik. A járás valamennyi szövetkezetében az egyes kombájncsoportok mellé veszteségellenőröket osztottak be. A komárnói járásban, a brestovcei (szilasij szövetkeA folyamatos átvevés érdekében az átvevő központ három ideiglenes lerakóhelyet is készített, ami nem más, mint egy palánkkal körülvett terület. Mázsálás után a traktorok ide fordítják rakományukat, az összegyűlt gabonát pedig éjjel is forgatják, az esőtől pedig ponyvával védik. Talán még egy példát említsünk. A Kútni- kyi (hegyétei) Efsz határában a vasút 6 km hosszúságban húzódik. Itt a tűzvédelemre is nagy gondot fordítanak. Minden kilométeren két személy teljesít szolgálatot, akik arra ügyelnek, hogy a mozdonyokból esetleg kipattanó szikrák ne okozzanak tüzet. Tovább is folytathatnánk a példák felsorolását, hiszen az aratási munkák zavartalan és folyamatos menetének a biztosítására valamennyi járásban és üzemben részletes gabona- betakarítási ütemtervet dolgoztak ki. Ezek nagyban segítik az aratási bizottságok munkáját, s lehetővé teszik, hogy a bizottságok mindig a pillanatnyi helyzetnek megfelelően szervezhessék a gépek csoportos munkába állítását, ügyelhessenek maximális kihasználásukra, és megszervezhessék a kicsépelt gabona folyamatos elszállítását. Ugyancsak az aratási munkákkal összefüggésben valamennyi járásban megszervezték az aratók szocialista munkaversenyét, az eredményeket rendszeresen értékelik és népszerűsílik. Gondoskodnak az aratásban részt vevő dolgozókról, a munka- és egészségvédelmi előírások megtartásáról, s az egész aratás idején figyelmet szentelnek a gazdaságos anyag- és energiafelhasználásnak. Mindez azt igazolja, hogy mezőgazdasági üzemeink teljes megértéssel fogadták a levi- ceiek felhívását, egyértelmű csatlakozásukkal bebizonyították, hogy egyaránt szívügyük a termés gyors és veszteség nélküli betakarítása, akárcsak az aratókról való messzemenő gondoskodás. TANÚSÁGTEVŐK A munkásmozgalomra vonatkozó visszaemlékezések Néhány éve, a CSKP megalapításának 50. évfordulója alkalmából arra ösztönöztük a párt még élő alapító tagjait, az idős harcosokat, hogy írják meg emlékeiket, a munkásmozgalomban szerzett tapasztalataikat. A kezdeményezés visszhangra talált. Az életük alkonyán járó veteránok közül számosán tollat fogtak, és szinte az utolsó órában elmondták, hogy egykor hogyan éltek, hogyan küzdöttek, mit tettek a párt és a munkásmozgalom érdekéért. Mostanában, a Szlovák Nemzeti Felkelés közelgő 30. évfordulója alkalmából közöljük rendszeresen a harcosokról szóló, vagy a harcosok által írt cikkeket, visszaemlékezéseket. Mind a felkelésről, mind a párt megalapításáról szóló írásokat publicisztikánk gönygy- szemeinek tekinthetjük, és múltunk értékes dokumentumaiként kezeljük. Annál is inkább, mert a munkásmozgalom örökségének a feltárására és a jobb megismerésére irányuló törekvés világjelenség. Nálunk is, másutt is egyre gyakrabban jelennek meg visszaemlékezések, cikk- és dokumentumgyűjtemények. A szándék mindé* niitt azonos: közeibe hozni, és jobban megismerni azt az óriási erőt, amely ma már döntően meghatározza a világ fejlődését, a társadalmak alakulását. A munkásmozgalom irodalma a napokban a Tanúságtevök című kötettel gazdagodott. A budapesti Kassuth Könyvkiadó által megjelentetett mű egy visszaemlékezés-gyűjtemény sorozat első része. A kiadvány az említett témához szolgáltat forrásműveket, adalékokat. A Tanúságtevök első kötete az 1869 és az 1905 közötti magyarországi munkásmozgalom történetéről közöl visszaemlékezéseket. Ismeretes, hogy a munkás- osztály tudományosan megalapozott világnézetét a múlt század negyvenes éveiben Marx és Engels dolgozta ki. Mozgalmunk teoretikusai A kommunista párt kiáltványa című alapozó művükben bebizonyították, hogy az osztályokra bomlott társadalmak története tulajdonképpen az osztályharcok története. A kommunista párt kiáltványa behatóan vizsgálja a tőkés rendszert és megvilágítja, hogy a proletárok kizsákmányolásának valódi oka a termelőeszközök tőkés tulajdona. A kizsákmányolók és a kizsákmányoltak osztályellentéte áthidalhatatlan. E társadalmi ellentmondás csak akkor szűnik meg, ha a proletariátus megdönti a burzsoázia uralmát, megszerzi a politikai hatalmat, köztulajdonba veszi a termelőeszközöket, megszünteti a kizsákmányolást, és az egész dolgozó néppel együtt felépíti az osztálynélküli társadalmat. A Kiáltványból tudjuk azt is, hogy egyedül a munkásosztály az a társadalmi erő, amely képes az említett világtörténelmi feladat és küldetés teljesítésére. A munkásosztály hatalomra kerülésével az államot a történelemben először vezeti olyan osztály, amelynek nem az a célja, hogy a kizsákmányolás egyik formáját felváltsa a kizsákmányolás egy másik formájával, hanem az, hogy mindenfajta kizsákmányolást megszüntessen és biztosítsa az egész dolgozó nép társadalmi és szociális szabadságát. A kommunista párt kiáltványa az 1847-ben létrejött Kommunisták Szövetségének programjaként 1848 februárjában jelent meg, és az 1848-as európai forradalmak előestéjén eszmeileg felfegyverezte a szervezkedő és a politikai harc útját kereső munkásság élenjáró csoportjait. A magyarországi munkásság akkoriban a gazdasági és a társadalmi viszonyok fejletlensége és az önkényuralom következtében elmaradt a fejlett országok munkásmozgalmától. A szocialista eszmék azonban itt is rohamosan terjedtek. Hívei és terjesztői az Európát járt és hazatért magyar, valamint a Magyarországra vándorolt német, osztrák, svájci, cseh és morva munkások voltak. Kezdeményezésükre a magyar- országi munkásság első szocialista szervezete: az Általános Munkásegylet 1868 februárjában alakult meg Pesten. A megalakuláskor elfogadott kiáltvány az Általános Munkásegylet célját többek között „a munkásosztály szellemi és anyagi érdekeinek“ védelmében és előmozdításában látta, és követelte „a politikai és polgári jogokat“, valamint, hogy a munkások „termelő egyesület eket“ alakíthassanak. A kiáltvány az önképző tevékenység fejlesztését, beteg- és rokkantbiztosító egylet létesítését is szorgalmazta. Az Általános Munkásegylet, amely 1869 márciusában Pozsonyban, majd ugyanez év augusztusában Pesten nyilvános gyűlést tartott, arra törekedett, hogy fiókegyleteket létesítsen más városokban is, és országos szervezetté váljon. Célját az uralkodó osztály gáncsoskodá- sa miatt csak részben érte el. A viszonylag rövid ideig — mindössze három évig — tartó működése során mintegy 20 vá- rosbair alakult ÍLóRegylete. Tevékenységével azonban így is elérte, hogy a magyarországi munkásság első szocialista szervezete, a magyar munkáspárt bölcsője lett, és ha nehéz körülmények között is, de\ sikeresen előrevitte a szocialista mozgalom ügyét, fejlődését. A Tanúságtevők című kötetben az Általános Munkásegyletre vonatkozólag többek között a Bratislava melletti Jur községben született Hanslit- schek Károly, egykori asztalos- mester tollából olvasható érdekes visszaemlékezés. Hanslitschek (Hanzliček) tollából 1970-ben Bratisiavában szlovákul is megjelent egy gyűjtemény: Spomienky na začiatky robotníckeho hnutia v Bratislave — Emlékek a bratislavai munkásmozgalom keletkezéséről — címmel. Petrák Katalin, a Tanúságtevők című kötet szerkesztője «. gyűjtemény anyagát a régebben megjelent és ma többnyire már könyvritkaságnak számító kiadványokból, a munkás- sajtóból, valamint a budapesti Párttörténeti Intézet Archívumában található visszaemlékezésekből állította össze. A kötetben tulajdonképpen a magyarországi munkásmozgalom különböző nemzetiségű úttörői szólalnak meg. A legidősebb, az első generációhoz tartozók — kor szerinti sorrendben: Schulhof Géza, Kretooics József, Hanslitschek Károly, Heckmann István, Kürschner Jakab, Poór Árpád, Báron Ede, Jászi Samu és Krejcsj. Rezső — a múlt század negyvenes—ötvenes éveiben születtek. Többségük kezdettől részt vett a proletármozgalomban, és szinte mindannyian megértek azt az időt, amikor fiatalságuk küzdelmes évei történelemmé, a szocialista munkásmozgalom múltjává váltak. A visszaemlékezők másik csoportja — Gábriel József, Kalmár Henrik, Barsi József, Csizmadia Sándor, Ormos Ede, Weltner Jakab, Buchinger Manó, Jocsák Kálmán, Propper Sándor, Bíró Dezső, Szeder Ferenc és Bu- chingerné Ladányi Szeréna — a magyar szocialista munkás- mozgalom második generációjához tartozott. Többségük a hetvenes, az említett utolsó három a nyolcvanas években született. A munkásmozgalomba általában a kilencvenes években kapcsolódtak be. Megérték a Magyar Tanácsköztársaság megszületését és vérbefojtását is. Győztes és tragikus eseményeknek voltak tanúi, részesei; emlékeik is az élet fény- és árnyoldalát idézik. A kötet lapjain szabók, cipészek, asztalosok, nyomdászok, földmunkások és értelmiségiek számolnak be a századfordulót megelőző évtizedek harcáról, öröméről, a munkásszervezkedés gondjáról és sikeréről. Az életrajztöredékekből, a cikkekből és a tanulmányokból kibontakozik a munkásmozgalmi élet szépsége és nehézsége. A visszaemlékezők — összesen húszán — a sok egyéb mellett drámai hangon írnak a vándorló munkásokról, a kitoloncolt szocialista agitátorokról, a munkássajtó szerkesztőiről és terjesztőiről, a mesterek és inasok egykori életéről. (Kapesolattörténeti szempontból említjük meg, hogy az em- lékezők közül Poór Árpád deá- ki, Kalmár Henrik pozsonyi születésű. Krejcsi Rezső sokáig Prágában- élt, és ott it halt meg.) A balladai hangú és gyakran szépirodalmi értékű emlékiratok, a megrázó mondanivalót tolmácsoló, valóban tanúságtevő írások a munkásfolklórt is gazdagítják. ízelítőül Propper Sándor, egykori kárpitos Inas- évek — kutyaélet című írásából idézzünk néhány sort: „A mai munkásifjúságnak sejtelme sincs arról, mit jelentett 40— 50 évvel ezelőtt mesterinasnak lenni ... a céhkorszakból a szabad iparűzés korszakába való átmenet idején — akkor bizony kulyaélet volt az tparos- tanonc élete. Munkaidő: vég nélkül, bánásmód: komisz, brutális, védelem: semmi, ellátás: gyatra és elégtelen, szakmai képzés: rendszertelen, hiányos, elméleti képzés: semmi, iskola: este 7—9-ig, vasárnap egész délelőtt. Együttvéve ezek vol tak az inasélet feltételei, helyi különlegességekkel súlyosbítva. Különösen a bennkosztosok voltak rossz helyzetben. Ezek számára vége-hossza nem volt a robotnak. Munkaidő látástól vakulásig — ez volt a norma, és ha sok volt a munka, éjjel is dolgoztattak az inasokkal. Lótni-futni, bevásárolni, árut hazaszállítani, kocsit húzni, takarítani. A mester né után kosarat cipelni, gyereket peszt- rálni. Minden piszkos, szutykus munkát elvégezni s tetejében a mester és a segéd urak verekedő hajlamainak szenvedő alanya lenni. Ez volt, amit én láttam, és a saját bőrömön tapasztaltam, s amitől félelemmel irtóztam ... Higgye el a tisztelt olvasó, nincsen ebben semmi túlzás.“ ... Nincsen ebben semmi túlzás. Ám a ma élők — főleg a fiatalok — tudják-e, hiszik-e, hogy milyen volt egykor a munkások és a szegény emberek élete? A Tanúságtevök című kötet visszaemlékezései nemcsak értékes dokumentumok, hanem érdekes, sok újat mondó és tanulságos olvasmányok is. A visszaemlékezés-gyűjtemény sorozatnak érdeklődéssel várjuk a munkásmozgalom múltját feltérképező és bemutató újabb köteteit. S. Vincze Judit a gyűjteményhez írt bevezetőjében találóan írja: az emlékirat, a visszaemlékezés értékes irodalmi termék. Sokféle műfajhoz hasonlít, de egyikkel sem azonos: politikai célzatú, tanító szándékú mondanivalója a történelmi publicisztikához közelíti, színes ábrázolásmódja, életközelsége a szépirodalomhoz. Szemtanúk vallomása, tehát történeti forrás — de mert szubjektív, olykor egyoldalú néha felületes is, felhasználóitól a szokottnál is alaposabb kritikát kíván. Legnagyobb értéke, hogy éppen azt nyújtja, amit a történetíró még a beleélés nagy készségével, a művész ihletett- ségével sem rekonstruálhat teljesen: a régmúlt kor levegőjét, embereinek érzés- és gondolat- világát, életmódját és mindennapi szokásait. A gondosan szerkesztett, fényképekkel gazdagon illusztrált munkát említett értékein kívül érdeklődésijei olvastuk azért is, mert úgy véljük, hogy a Tanúságtevök — nagyobb apparátus munkájára épülve és magasabb színvonalon — kissé ikerpárja a nálunk tavaly megjelent Mielőtt elfelejteném ... című kiadványnak. A mi gyűjteményünk a dél-szlovákiai munkásmozgalom történetéhez nyújt adalékokat. Korban későbbi időszakkal foglalkozik, a szándéka azonban ugyanaz, mint a Tanúságtevőké: megidézni és — nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül — bemutatni a közös ügyért vívott küzdelmet, a munkásmozgalom történetének egy-egy dicső mozzanát. BALÄ#fr»£tA
