Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1975-07-15 / 165. szám, hétfő

AZ ELRAGADTATÁS HANGJÁN Bulgária szinte egyetlen ha­talmas stadion — mondták a külföldi látogatók, akik megte­kintették a III. országos spar­ta kiádot 1969-ben. A bo:gár sporttörténet ed­dig három spartakiádot jegy­zett fel: az első 1958—59-ben zajlott le, 950 ezer fiatal rész­vétel ével. A második öt évvel később került megrendezésre orszá­guk felszabadulásának 20. év­fordulója alkalmából. Akkori­ban két és fél millió sporto­ló versenyzett. A spartakiád egyben sereg­szemle, amely tükrözi a tó- ni élsportban, az élsportban el­ért eredményeket, s jelzi azt a támogatást, amelyet az állam a testnevelésnek és sportnak nyújt. Tehát alkalom lesz át­tekinteni az utóbbi öt évben elért eredményeket. Sokáig lehetne sorolni a IV. országos spartakiád céljait, de elég lesz az olvasók számára kiragadni a legfontosabbakat. Lehetőséget ad minden spor­tolónak, vezetőnek és edzőnek, hogy csatlakozzék az antifa­siszta népi forradalom har­mincadik évfordulójának meg­ünnepléséhez. Lehetőség nyílik, még szélesebb körben, még erőteljesebben népszerűsíteni a testnevelést és a sportot, amely a fiatalok és az idősebbek egészségének erősítését szol­gálja. A spartakiád lehetőséget ad, hogy jobb feltételeket teremt­senek a tömeges sportolásra, és az ifjóság sportbeli tudású­ivá k emelésére. Nem utolsósorban a IV. or­szágos spartakiád mozgósítja az ifjúsági, a szakszervezeti és testnevelési szervezeteket és vezetőket, az állami, gazdasági és társadalmi szerveket a párt- határozat megvalósítására: „Tö­megsport, tömeges testnevelés, magasfokú sportbeli tudás, ne­mes, kommunista jellem.“ Korai lenne még boncolgat­ni a spartakiádversenyek so­rán elért eredményeket, hiszen a rendezvények 1972. október 1. óta folynak. Egy azonban biztos: újabb csúcsok szület­nek ezen a hatalmas jubileumi eseményen. Az első siker — a tömeges részvétel. A ver­senysorozat első szakaszában — 1972. október 1. és 1974. március 21. között — 6245 pio­nírverseny zajlott le 251 936 résztvevővel, a középiskolások számára 3264 versenyt rendez­tek 176 256, a főiskolások szá­mára 408 versenyt 11 888, a falusiak számára pedig 2890 versenyt 65 982 indulóval. A legtöbben, 227 855-en az atlé­tikai versenyeken, 212 700-an a labdarúgásban, 66 647-en a röplabdában, 61 275-en a ko­sárlabdában, 31281-en a bir­kózásban vettek részt. Talán fölösleges is hangsúlyozni, hogy a tavaszi és a nyári hó­napokban a résztvevők száma még tovább emelkedik majd. A IV. országos spartakiád a döntőkön csúcsosodik ki, ame­lyeket július hónapban rendez­nek különböző helyeken és kü­lönböző sportágakban. Július 15-én a szófiai Va­szil Levszki-stadion nagyará­nyú sportünnepély színhelye lesz. A különböző korcsopor­tok és foglalkozási ága,k kéjv viselői tömegtorna-gyakorlato- kat mutatnak be. A döntőket a baráti országok sportszerve­zeteinek képviselői, a Nem­zetközi Olimpiai Bizottság, a nemzetközi sportszövetségek küldöttei is megtekintik. SZERENCSÉS CSAPATKAPITÁNY Ezt a megállapítást nyugod­tan tehetjük Franz Beckenbauer- ről, a Bayern München 28 esz­tendős, s immár 85-szőrös vá­logatott játékosáról. Aligha akad még egy ilyen egyéniség, aki ennyi értékes érmet mondhat magáénak. Az Angliában sorra került labda­rúgó-világbajnokságon (1966) tört be az élvonalba, s már ak­kor nagy jövőt jósoltak neki. Ott második helyezett lelt együttese, tehát ezüstérmet kapott. Négy évvel később Me­xikóban meg kellett elégednie a brozéremmel, hiszen az NSZK válogatottja a brazil és az olasz mögött a harmadik helyen vég­zett, a világbajnoki ezüst és brozérmet most, 1974-ben az aranyérem követte. A sikertelen hadvezérek véle­ményére kevesen figyelnek jól, mégis hadd idézzük, amit Za­gallo mondott a VB döntő után: „A VB két nagy egyéniségének, Beckebauernek és Cruyjjnak párviadalából határozottan az előbb említett keltette a jobb benyomást.“ Sokan hűvös egyéniségnek tartják, aki restell egy lépést fölöslegesen megtenni. Mozgása elárulja magabiztosságát. Min­dent tud, amit a nagy játékos­nak tudnia kell. Abszolút két­lábas, mesterien fejel. Indításai általában mérnöki pontosságn­ak, s ha előretörésre szánja el magát, veszélyes minden kapu­ra. Elképzelhető, hogy jóval túl­szárnyalja a 100-szoros váloga­tottság bűvös határát, hiszen erőnléte kifogástalan, s olyan képességű együttes, mint a vi­lágbajnok csapata, évente leg­alább 10 országok közötti mér­kőzésen szerepel... Nevét minden futballrajongó megjegyzi, hiszen az uruguayi NAZZ ARI (1930 Montevideo ), az olasz COMBI (1934 Róma), az ugyancsak olasz MEAZZA (1938 Párizs), az uruguayi VARE LA (1950 Rio de Janiero) a nyu­gatnémet F. WALTER (1954 Bern), a brazil BELLINl (1958 Stockholmi, az ugyancsak bra­zil MAURO (1962 Santiago de Chile), az angol MOORE (1966 London), a brazil CARLOS AL- BERTO (1970 — Mexikó város) után a nyugatnémet BECKEN­BAUER vehette át csapatkapi­tányi minőségben a világbaj­noknak kijáró serleget. — Köz­tudott, hogy az előző kilenc esetben az úgynevezett Rímet Kupáról volt szó; amely végle­gesen Brazíliáé maradt, miivel labdarúgói három alkalommal voltak védői, míg most első \t- ben küzdöttek a csapatok az 5 kiló színuranyból készült új kupáért, — amely örökös ván­dordíj marad, s a mindenkori világbajnok csak kicsinyített, hűséges mását kapja... Beckenbauer a világbajnoki arany, ezüst és brozérmen kí­vül vitrinjében még két nagyon értékes aranyérmet őriz: a Bayern München játékosaként a KEK döntőben 1967-ben ara­tott győzelemért, valamint a BEK ez évi elnyeréséért. Vajon mit kívánhat még? Ta­lán a klub Világkupáért járó érmeket, amelyekért a BEK és a Dél-amerikai Kupa védője megmérkőzhet, ha ugyan erre hajlandóságot mutat a bajor klub vezetősége. .. Az NSZK válogatottja az Eu- rópa-bajnoki cím megszerzése után a VB-ig 17 úgynevezett előkészületi mérkőzést játszott, s azok mindegyikén csak Bec­kenbauer szerepelt. Ö Schön edző legnaayobb támasza, aki a mexikói VB óta a nyugatnémet válogatott valahány országok közötti találkozóján játszott. (zaj A HOSSZÜTAVFUTÖ MAGÄNYOSSÄGA . . . ĽUDOVÍT L A U Č í K, AZ SZNF SPORTOLÓJA „Az ember nem szívesen emlékszik vissza arra a rosszra, ami már életében érte. Erről azonban még évek múltán sem lehet megfeledkezni.“ így kezdte visszaemlékezését a volt komszomn- lista, az ogyesszaf katakombák partizánja, a Szlovák Nemzeti Felkelés résztvevője, az 52 esztendős Ľudovít LanCík, a TJ Ba­ník Handlová síszaknsztályának alelnöke. Sokgyermekes bányászcsaládból származik. Nehéz gyermekévei voltak, kevés volt a munkalehetőség, a drága iskolára nem fu­totta és 16 éves korában apja mellett kezdett dolgozni a bá­nyában. 1940-ben Trenííínbe a hidászokhoz vonult be, onnan No­vé Mesto nad Váltómra került. Ott ntég meg sem melegedett, mert hat liét után megtagadta az engedelmességet, a gyors di­vízióba sorolták, amely Szimferopol, Szevasztupol, jalta és Meli- topol térségében tevékenykedett. Az egyik hajún géptávirász volt. — A hajó személyzete oroszokból állt — mondotta Ľudovít LauCfk. — Eleinte csomagok és levelek kézbesítését bízták rám, így szereztem kapcsolatot az emberekkel, s tettem szert bi­zalmukra. Ogyesszában ismerkedtem meg Terzimannal, az egyik csoport parancsnokával. A visszavonulásnál, amikor a németek lefegyverezték a gyors divíziót, a munkaszolgálatosokhoz he­lyeztek át és Ogyesszába kerültem. Ján Krašlákkal együtt, a szlo­vákok közül elsőként találkoztunk azzal az ejtőernyős csoport­tal, amelynek egyesítenie kellett az ogyesszai katakombákban a földalatti tevékenységet. Mi szerveztük meg 88 katona áljövetelét a 41. hidászzászlóaljból. Fegyvert, lőszert és élelmiszert hoz­tunk magunkkal. Különböző akciókban vettem részt, jobbára né­met egyenruhában, mivel beszéltem a német nyelvet. Szerencsém volt, elkerültek a golyók. Ogyessza felszabadulása előtti éjszakán egy jól rejtett német járőrre bukkantunk, s az egyik felrobbant gránát szilánkja megsebesített. Felgyógyulásom után a 3. ukrán fronton ejtőernyős kiképzést kaptam és hiradási tevékenységet folytattam az ellenség vonalai mögött. Segítettem partizáncso­portok szervezésében. Így jutottam szülőhazámba, ahol kezdetét vette a Szlovák Nemzeti Felkelés. Ennek elnyomása után a he­gyekbe mentem, majd a duktai harcok során az I. hadtest fel­derítő osztagának parancsnoka lettem. A Liptovský Mikulásért folytatott harcokban negyedszer szenvedtem súlyos sebesülést. Máj'us 9-ét, a felszabadulás napját Kežmarokon a kórházban töltöttem. Ľudovít Laučík két nagy szovjet katonai kitüntetés tulajdono­sa. 1946-ban ajánlották, hogy a katonai főiskolán folytassa ta­nulmányait. Meggyengült egészségi állapota és hosszadalmas gyógykezelése ebben megakadályozta, leszerelt, visszatért Hand- lovára, ahol a Nagybánya műszaki fejlesztésén dolgozik. Aktív síző volt, szívesen játszotta a labdarúgást és a röplab­dát. 1960 óta a Baník Handlová síszakosztályának alelnöke. El­sősorban a fiatalokkal foglalkozik. Munkájának eredményéről tanúskodnak a Kuzman nővérek sikerei, akiket a sízés rejtelmei­be éppen Handlován vezettek be. Itt fejlődnek az alpesi sízés további tehetségei, mint az 1973-as ipari tanulók olimpiájának győztese, Viktor Kalina, továbbá Štefan Hadovití, Palkó Kothaj, Katka Doln?ková és Olga Michalíková. Közös erőfeszítéssel Vojnicén JBátorkeszi) a baj­noki labdarúgás utáni pihenőt arra használják fel, hogy a ve* zetők, a szurkolók és a játé­kosok értékeljék a befejezett bajnokságot. Ebben a faluban a szurkolók lehajtott fejjel jár­nak. A csapat egy év alatt két osztállyal került lejjebb, s az új idénytől kezdve már csak a komárnói járás II. osztályában szerepelt. Ebben a faluban a labdarúgás az egyedüli sport, amely nagyobb számú közönsé­get vonz, bár igaz, hogy az el­múlt idényben nagyon kevesen foglaltak helyei a lelátókon. ősszel sok pontot vesztett a csapat, a tavaszi mérkőzések előtt bizakodtak, hogy majd jobban megy. Ráadásul a fel­nőtt csapat példáját az ifjú­sági is követte, szintén sereg­hajtó lett és kiesett. Sokszor érthetelenül állnak a csapat gyenge szereplése előtt, ugyanis téien megfelelő volt az alapozás, a játékoskeretre sem lehet különösebb panasz, tizenhatan álltak az edző ren­delkezésére. A várt siker mégis elmaradt, s így az együttes az utolsó négy mérkőzésen már edző nélkül játszott. A játéko­sokat a hűtlenné még nem vált nézők sem bíztatták, inkább gúnyolták és kifütyülték. A vé­gén a legtöbb játékosnak el­ment a kedve az edzéstől is, Az edző után szükségedző je­lentkezett. de csak két-hároin játékos mutatott hajlandóságot az edzések folytatására, s így ő is abbahagyta. Akadnak, akik mégis kitar­tottak a labdarugók mellett, mint például Szegi István, a helyi egyesület és Zatykó Lász. 16, a csapat vezetőségének tag­ja. A község vezetőitől is el­kellene több támogatás s akkor nem volna szükség olyan sok „miért" kérdésre válasz! adni. Bátorkeszi labdarúgása éve­ken át jó hírnévnek örvendett, s ha a szurkolók alapállasa gyökeresen megváltozik, nem­csak a sportegylet, hanem a fa. lu vezetősége is segítőkezet nyújt, a felemelkedés ismét el­képzelhető és valósnak látszik. MIRlAK FERENC Mit vár magától a fedettpályás Európa-bajnok Geoffrey Capes angol súiy- lökő fedettpályás Európa bajnok és csúcstartó a következő ki­jelentést tette: — Tudtam, hogy most nem fog annyira menni a versery- zás, egyelőre még nem vagyok csúcsformában, ezt csak a Ró­mában megrendezésre kerülő Eurúpa-bajnokságon szeretném elérni. Jelenleg a finn Stiahl- berg, az NDK-beli Briesenick és Gies a csehszlovák Brabec és a szovjet Vojkin kép is kiemel­kedő eredményekre, már ami Earópát illeti. Aztán majd ki­derül, kinek sikerül jobban. Az ilyesmire csak az eredmény- hirdetés után lehet és könnyű választ adni. Hogy én is kö­zöttük lehessek, ahhoz nagyon sokat kell edzenem. — Ez az utóbbi megjegyzés kis­sé furcsán hangzott a 24 eszten­dős, 198 cm magas. 137 kiló súlyú óriás szájából. Az angol óriás így folytatta: — Nem voltam mindig ilyen hatalmas termetű. Néhány év­vel ezelőtt sovány fiúcskának látszottam. Nagyon sok sport­tal foglalkoztam. Kosaraztam, futballoztam, rövid ideig ököl­vívó voltam, de legjobb ered­ményeimet mezei futásban ér­tem el. A római Európa-bajnok- ságon 21,50 métert szeretnék dobni. Egyelőre nem tudom, ez elég lesz-e a győzelemhez. Ez nemcsak tőlem függ, hanem el­sősorban a nagy vetélytársak- tól is. — •* ” ’ vízár borította a labdarúgópályát az NSZK— j— ----mgrj;(52§3 előtt. Még mielőtt az osztrák játék­V5 Z2Í j, ‘ i.ííü'j ír szemrevételezte volna a sporttelepet, rendezők és tűzoltók váltók birtokukba az „árvízsújtotta“ gyepet, hogy a sok vízből legalább valamit eltávolítsanak. A játékvezető félórás késéssel alkalmasnak minősítette ezt a játékteret. ^ Jövőre Svájcban 1975-ben Svájc rendezi meg az ifjúsági labdarúgók UEFA torná­ját, mégpedig május 9 és 21 kö­zött. Az I. csopurt mérkőzései í.au- sanne, a II.-é Luzern, a III.-é Bellinzona és Lngano, a IV.-é Aa- rau, Baden és Brugig várasában les-;nsk. A döntőmérk ázések megrende­zése Bern. Bfel és Neuanbn-g vá­rosának jut. Csak a házigazda csapatának részvétele biztosított selejtez^ nélkül. A sorsolást június 24-én Zürichben ejtik meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents