Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1974-07-14 / 28. szám, Vasárnapi Új Szó

■ Szlovákiában a felszabadulás óta Összesen 135, egész estét betöltő játékfilm készült; ebből 14 koprodukciós film. Az alkotásokat 47 rendező (9 cseh, 10 pedig külföldi) forgatta.

☆

■ Sorsom a kámai autógyár

címmel másfél órás szovjet do- kumentumfilm készült a Káma folyó partján létesülő nagy teherautógyár építéséről, a hatalmas üzemkomplexum melletti új város lakófnak életéről. A film első képsora az 1969. szeptember 5-i alapkőletételt eleveníti föl, az utolsó képsorok felvételének dátuma pedig 1974. március 14. Ettől az időponttól kezdődő; n már termel a szerszámműhely üzemegység, s alkatrészeket ad a majdan másfél percenként egy teherautót és percenként egy Die- sel-motort kibocsátó hatalmas, 2,5 millió négyzetméter alap- területű gvárnak A film külön érdekessége, hogy a filmstáb a munkálatok megkezdésétől kezdődően mindmáig az építkezés színhelyén élt és dolgozott, s így rendkívül gazdag dokumentumanyaggal rendelkezik. ^

☆*

H Pirandello Utazás című Rosszabb elbeszélését filmre viszi Vittorio de Sica.

■ Harmincnégy évvel ezelőtt játszotta el Henry Fonda az Érik a gyümölcs című Steinbeck regény filmváltozatának főszerepét.- Fonda most ismét Steinbeck-szerepet alakít, A hosszú völgy Carl Tiflinét. A figura megszemélyesítésére még 1968 ban szemelte ki Henry Fondát az Író, aki már nem érte meg a forgatás megkezdését.

■ Luchino Visconti befejezte legutóbbi filmjének forgatását, a mű címe: Csoportkép enteriőrben. A Több szerepekben Burt Lancaster, Helmut Berger, Claudia Marsani és Silvana Mangano A film egy Visconti nemzedékéből való értelmiségi életűtjáröl szól, kontaktushiányról és csődöt mondó emberi kapcsolatokról.

■ A Szovjetszkij Ekran megszavaztatta olvasóit- az elmúlt évben bemutatott szovjet filmek közül melviket tartják a legsikerültebbnek Az olvasók A mostoha című filmre adták a legtöbb szavazatot; a film címszereplője: Tatjana Doro- nvina. A Nővérem, a színésznő című filmjével aratta első nemzetközi sikerét.

ü Egy Marséi lle-han dolgozó német nevelönő francia állampolgárságot akar szerezni. Ügyvédié tanácsára feleségül megv egv gazdag aggastyánhoz. A férj elhunvta után az ifjú özvegy, s az ügyvéd valóságos bűnszövetkezetet alapít. A Trio infernal című filmko- média főszerepeit Romy Schneider és Michel Piccoli játssza.

■ Városba került falusiak

problémáiról szól Janusz Zaor- ski lengyel rendező új filmje, a Mindennapi kenyerünk. Főfigurája egy idős parasztember, aki éjjeliőrként dolgozik Varsóban. A szerepet a több lengyel filmből ismert Bole- slaw Plotnícki alakítja.

ft inte lehetetlen vállalkozás, hogy e ; N7 rövid cikkben átfogó képet adjunk a szovjet filmújdonságokról. Ezt meg sem kísérelve, inkább beszámolunk néhány jelentős, a figyelem középpontjában álló műről, természetesen helyet adva a jó átlagot képviselő munkáknak és a könnyű műfajú filmeknek is.

Az utóbbi hónapok legizgalmasabb be mutatói között tarthatjuk számon két, nálunk is ismert alkotó legújabb művét. Ezek sok mindenben különböznek egymástól, de abban közösek, hogy mindkét film kiváltja a néző aktivitását, kényszerítőén felébreszti a gondolatok tovóbbfűzésének igényét.

Az egyik lulij Rajzman filmje, az Ud variassáqi látogatás. Rajzmanról a Má senyka, A kommunista, a Kortársaink című munkái után már elmondhatjuk, hogy a szovjet filmművészet élő klasz- szikusa, és mint ilyen, teljesen alkalmatlan arra, hogy bármelyik módszere, stílusa skatulyájába lehessen zárni. Új műve is egészen más, mint előző filmjei, noha fellelhető benne a dokumentarista Rajzman, a lírai Rajzman, az epikus Rajzman kezenyoma. A történet földrajzilag és időben négy különböző síkon páihuzamcaan játszódik, s az ókorban és napjainkban, a képzeletben és valóságban megelevenedő epizódoknak külön címet is adott a rendező: A hajó, A kikötő, Pompeii és A színház.

Hőse Glebov hadnagy, fiatal tenge résztiszt; a szovjet hadihajó, amelvcn szolgál, udvariassági látogatásra érkezik az olasz partokra. Glebov egy turistacsoporttal elmegy megnézni Pom- pejit. Az irodalmi ambíciójú hadnagy képzeletében egy, az ókori Pompejiben játszódó dráma jelenetei formálódnak az

IHM ES PERSPÉKHVAK

Szovjet filműjdonsógok *

egykori város romjai láttán. A képzelet képein ő maga is megjelenik, mint az Idegen, aki felismeri a veszélyt, s szeretné megmenteni a várost, de lakói nem veszik tudomásul a figyelmeztetést. Sőt, kezdeti közönyük egyre erőteljesebben ellenséges magatartásba fordul át az Idegennel szemben.

Az Udvariassági látogatásban Rajzman mindvégig következetesen realista ábrázolásmódot alkalmaz, sőt, dokumentumfelvételeket is felhasznál a mai Olaszországról. Ez a módszer jól szolgálja a több síkú mondanivaló megfogalmazását. A film elmélkedés az emberről és a háborúról, a morális viszonyokról, a közönyről és a közönyösökről. De Glebov alkotói erőfeszítéseit végigkísérve elmélkedés a művészet céljáról és értelméről is, és arról a kérdésről, kinek a nevében alkot a művész.

Rajzman egy nyilatkozatában azt mondta: „Semmiképpen nem szeretnénk, ha az Udvariassági látogatást bárki történelmi filmnek tekintené. Az ókori élet képei, amelyek a főhős képzeletében megjelennek, allegórikus értelműek.“ Az Idegen erőfeszítéseinek jutalma a megtorlás, de a film mégis azt sugallja, hogy aki felismeri a veszélyt, annak semmilyen körülmények között nincs joga hallgatni. Rajzman ezúttal is remekül választotta meg színészpartnereit, mindenekelőtt a főiskoláról frissen kike rült Borisz Guszakovot, aki első szere pében érzékeny, karakteres művésznek mutatkozott be.

A másik jelentős alkotás Joszif Hejjic Csehov Párbaj című művének alapján készült filmje, A rossz jó ember. Hejfic i\emcsak rajongója Csehov művészetének, hanem alapos Ismerője is. A kutyás hölgy és a Ionics című elbeszélésből készült Sz. városban után A rossz jó em bér című művében harmadszor fordul

Csehovhoz. Hejfic láthatóan nagy jelen tőséget tulajdonít a helyszínnek, a tá jaknak, amelyeket Csehov leír. Képein rendkívüli körültekintéssel jeleníti meg ezeket a leírásokat, s megteremti a tá jak és tárgyak drámaiságát. A környe zet nála önmagában is nagyszerű esz köz a jellemzéshez — a hangulatokat,

lelkiállapotokat, a hősök egymáshoz va 16 sokrétű viszonyát, a pillanat drámai ságának kicsengését szolgálják a leg apróbb részletek is

A legnaey^bb feladat mégis a csehov5 hősök megteremtése volt. És itt van Hejfic művészete, ö nem fogalmazza át Csehovot. nem gyúrja a maga képére hőseit, és mégis úgy tudia elénk állí tani őket, hogv a nézőben korunk ta pasztalataira utaló asszociációkat képesek ébreszteni. Például von Karen, aki az „erős ember“ elméletét vállalva kategorikusan kiáll amellett, hogv a gyengéket és munkaképteleneket meg kell semmisíteni. A filmbeli Lajevszkij — Oleq Dal remek alakítása — jóval fiatalabb az eredetinél, ezzel erősebb hangsúlyt és mai k csengést kap lelki nyugtalansága, belső hevessége. Lajevszkij

szerelmének, Nagyezsda Fjodorovnának a szépsége — Ljudmtla Makszakova állítja elénk — „átlelkesítettebb“, szellemibb szépség irodalmi ihletőjénél. Mindez pedig mai gondolatokkal gazdagítja Hejfic értelmezését, amelynek alapja a hősökben élő remény és az erkölcsi újjászületés vágya. A film olyannak mutatja Csehov hőseit, akik felismerik saját kudarcukat, de él bennük egy más, egy tisztább élet lehetőségének a homályos reménye.

A második világháború ma is ihletője a szovjet filmművészetnek. A témával foglalkozó egyik legújabb alkotás módszerének ritkaságával tűnik ki a hasonló jellegű filmek közül. Vulfovics „Tábornok elvtárs“ című munkájában a szovjet filmekben ritkán alkalmazott

szemszögből tekint vissza az eseményekre. A film főszereplője egy hadvezér; a harci stratégia és taktika kidolgozóját, <i hadműveletek irányítóját hozza emberközelben. A film története: két hadvezér párviadala. Kapitonov tábornok — Igor Ledogorov egyszerű, emberi portrét formáló alakításában — kerül ki győztesen az összecsapásból, noha ellenfele nem akárki; a hidegvérű, tapasztalt stratéga, Le:nz tábornok. Vulfovics arra 'élt kísérletet, hogy a történelmi események és hősök megjelenítésében egyesítse a pszichológiai és a dokumentáris ábrázolási módszert. Ennek köszönhetően sikerült érzékeltetnie, hogy a szovjet és a német tábornokban két különböző jellem, két filozófia, két világ áll egymással szemben.

Anatolii Vehotko és Natalija Tros- ^senko ugyancsak a Nagy Honvédő Háborúból meríti témáját az Azokról, akiket szeretek és nem felejtek el című filmjéhez. „Filmünkkel a fiatalokhoz szeretnénk szólni — nyilatkozták az al- ’'"itók —. azokhoz a fiúkhoz és lányokhoz, akiknek a szülei, igen: az édesany- iuk is, a háborúnak áldozták fiatal éveiket. Azt akarjuk, hoqy a mai 20 évesek lássák és értsék meq, milyen volt az apák és anyák nemzedéke.“ Az egyszerű, szép történet alapjául egy dokumen- umregény szolgált, amely hat fiatal nő hősiességét idézi fel. Valamennyien mérnökök, a leningrádi fronton utászként teljesítenek szolgálatot. Aknátlanítának. Minden lépésüket a halál közvetlen közelsége kíséri. A rendezők hőseiket úgy rajzolták- meg, hogy nemcsak bátorságukat, önfeláldozó helytállásukat ábrázolták, hanem megéreztették, mennyi él- niakarás, szeretetvágy, szép remény, megismételhetetlen és páratlan érték pusztult el minden halállal.

A 20-as évek haladó szellemű lett írójának Pavil Roziinak a regényét dolgozta fel Roland Kalniny a Ceplisz-affér című filmjében. Szatirikus társadalom- rajz ez a burzsoá Lettország létrejöttének első éveiről. A gyors meggazdagodásért felettébb kétes pénzügyi machinációkba kezdő Ceplisz feltörésének és bukásának történetében a rendező — a regénynek megfelelően — egy arcképcsarnokba vezeti a nézőt, ahol a lett burzsoázia jellegzetes képviselőinek remek iróniával megrajzolt portréit tárja elénk.

A kalandfilmek szinte valamennyi rek- vizitumát felsorakoztatja O. Lenciusz a polgárháborúban játszódó A fekete kapitány című filmje. Van itt álruha és ál- szerzetes, cselvetés, vágtatás, lövöldözés, üldözés, romantikus szerelem, fogság és szökés. Mindezek középpontjában pedig egy jóképű fiatalember, aki Gyenyi- kinék bandája ellen hajtja végre kalan dós tetteit.

Nyikolaj Szanyisvili egy könnyed filmkomédia kedves bohóságát használja fel arra, hogy Grúzia gazdag népdalkincséből csendítsen fel jó néhányat. A Ne qyedik vőlegény humorával és főként a különös, szép ősi dallamokkal ragadja meg a figyelmet.

B. R. S.

Jevgenyija Szabelnyikova és Jekatyerina Vasziljeva az Azokról, akiket szeretek és nem felejfek-el cfmjFfilmb«« * 10