Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1974-07-14 / 28. szám, Vasárnapi Új Szó
A SZLOVÁK NEMZETI TANÁCS ÉS A FORRADALMI NEMZETI BIZOTTSÁGOK A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉSBEN 3 Minden forradalom sajátságos módon, jellegétől függően oldja meg a politikai hatalom kérdését és ennek érdekében még kitörése előtt megszervezi a forradalmi hatalom szerveit. A Szlovák Nemzeti Felkelés mint nemzeti demokratikus forradalom kezdődött, és forradalmi hatalmi szervei a Szlovák Nemzeti Tanács és a nemzeti bizottságok voltak. A Szlovák Nemzeti Tanács a szlovák antifasiszta front központi politikai szerve volt, amely előkészítette, majd katonailag és politikai' lag vezette a felkelést. A nemzeti bizottságok voltak a hatalom és az igazgatás alapvető forradalmi szervei, amelyek meghatározták a központi szerv forradalmi jellegét, biztosították, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés a csehszlovák nemzeti demokratikus forradalom kiindulópontjává váljon. A forradalom vezető ereje a munkásosztály volt. A nemzeti bizottságok tették lehetővé, hogy Szlovákia Kommunista Pártjának képviselői a Szlovák Nemzeti Tanácsban a felkelés népi demokratikus jellegét érvényesítsék és fejlesszék. A nemzeti demokratikus forradalom forradalmi szerve a régi hatalmi szervekkel folytatott harcban, a régi szervek felszámolásával győz. Ez az általános szabály a klerofasiszta szlovák állam politikai rendszerével és szerveivel kapcsolatban is teljes mértékben érvényesült. A Szlovák Nemzeti Felkelés forradalmi szervei állandó konfliktusban álltak a csehszlovák alkotmányos szervekkel, amelyeket a londoni burzsoá kormány képviselt. A felkelés előkészítése, majd megvalósítása során nem szabadott megengedni, hogy ez a konfliktus teljes mértékben megnyilvánuljon, különösen nem azokon a területeken, ahol gyengítette volna a közös érdekeket és a fasizmus elleni harc egységét. A felkelés előkészítése során és kitörése után is küzdelem folyt a Szlovák Nemzeti Felkelés koncepciójáért, értelméért, azért, hogy a München előtti Csehszlovákia korszerűsítésének kezdetét, vagy egy új népi demokratikus Csehszlovákia kezdetét jelentse-e. A Karácsonyi Egyezmény A Szlovák Nemzeti Tanács az 1943. évi Karácsonyi Egyezmény és az 1944. szeptember elsejei deklaráció értelmében Szlovákia egész területén átvette a törvényhozói és végrehajtó hatalmat, valamint az ország védelmét is. Ezt fejezte ki a Szlovák Nemzeti Tanács 1/1944. Sb. számú rendelete. A szlovák nemzeti szervek létezésének jogi elismerése a München előtti Csehszlovákia alkotmányának érvényesítését jelentette. A Szlovák Nemzeti Tanács tehát forradalmi úton lépett hatalomra. A csehszlovák államiság kérdésében és a belső viszonyok rendezésében más álláspontra helyezkedett, mint az emigráns csehszlovák kormány. Meg kell említeni, hogy már az illegális Szlovák Nemzeti Tanács elvi álláspontot foglalt el ebben a kérdésben, amikor E. Benešnek a Karácsonyi Egyezménynyel kapcsolatos üzeneteire többek közölt így válaszolt: „Teljes mértékben elismerjük a folytonosság elve védelmének szükségletét, de csakis a külfölddel szemben és a nemzetközi kapcsolatokban. A hazai viszonyok rendezésében ez az álláspont semmiben sem befolyásolhatja a belpolitikai viszonyok új rendezését. Szükségesnek tartjuk, hogy kihangsúlyozzuk, nálunk az az elváuás, hogy az új csehszlovák köztársaság új módon értelmezze és oldja meg elsősorban a cseh—szlovák problémát, a politikai és gazdasági demokráciát, a szociális és külpolitikai irányzat kérdését.“ A csehszlovák kormány nem tartotta szükségesnek, hogy magáévá tegye az illegális Szlovák Nemzeti Tanács álláspontját. Erről tanúskodik Srobár csoportjának kísérlete, amikor félre akarta állítani a Szlovák Nemzeti Tanácsot, és a felszabadított területeken a csehszlovák kormány intencióival próbálta kezébe ragadni a politikai hatalmat. A londoni csehszlovák kormány újból megkísérelte a hatalom átvételét a felkelő területeken, amikor a kormány meghatalmazottat küldött a felszabadított területekre. Idézzük a csehszlovák kormánynak a Szlovák Nemzeti Tanácshoz intézett táviratát: „A kormány képviselője a felszabadított terület igazgatásában a Csehszlovák Köztársaság 1938. szeptember 29-én jóváhagyott jogi szabályai szerint jár el. A közigazgatást a nemzeti bizottságok végzik, amelyek a kormány alá tartoznak. A kormányzást a csehszlovák kormány végzi a nemzeti bizottságok segítségével. Egyetértünk azzal, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács mint Szlovákia területi nemzeti bizottsága, meghozza a szükséges intézkedéseket az érvényes csehszlovák alkotmány szellemében.“ A Szlovák Nemzeti Tanács plénuma válaszként határozatot fogadott el a hazai és a külföldi ellenállás kölcsönös viszonyáról. Következtetései nem tartalmaznak diplomáciai húzásokat: „A csehszlovák kormánynak 1944. szeptember 24-i 311-335. számú táviratában a kormány képviselőjével kapcsolatos állásfoglalását a szlovák felkelés és a mai helyzet hatálytalanítja ... A kormány álláspontja a kormány képviselőjének és a hazai forradalmi szervek viszonyának kérdésében, különösen a hazai népi szervekkel szembeni abszolút felülrendeltsége ellentétben áll a demokrácia elvével, és teljes mértékben értékteleníti a hazai ellenállást. A csehszlovák kormány tagjának jelenlétét területünkön az együttműködés érdekében szívesen látjuk.“ Amikor október 10-én a csehszlovák kormány meghatalmazottja a lelkelő területre érkezett, jogkörét a Szlovák Nemzeti Tanács határozata már megszabta. A Szlovák Nemzeti Tanácsban kétségtelenül a felkelés kommunista koncepciója győzött. Bizonyára helyénvaló az a kérdés, hogy a hazai burzsoázia miért helyez kedett a csehszlovák kormánnyal ellentétes álláspontra, és a csehszlovák kormány miért hátrált meg. A forradalmi helyzet nem tett lehetővé más álláspontot. Az alulról érkező nyomás erős és egyértelmű volt, a burzsoá csapatok nem merészkedtek arra, hogy nyíltan fellépjenek ellene, ha fenn akarták tartani a demokrácia látszatát addig az időszakig, amíg a nép leadja a fegyvereket. A polgári blokk tagjai körében léteztek ilyen elképzelések. A szlovák burzsoázia egy része viszont a nemzetek egyenjogúságáról beszélve arra gondolt, hogy az államjogi rendezés következményeit hogyan használhatná fel saját osztályának megszilárdítására. A csehszlovák és a szlovák burzsoázia egyenlőségének szemszögéből harcolt a csehszlovák államiság felújításáért. A burzsoázia saját érdekében tudta és tudja felhasználni a nemzetiségi kérdést. Ez a kérdés azonban nem oldható meg a burzsoázia által, csakis a forradalmi proletariátus tudja megoldani az osztályharc többi alapvető kérdésével együtt. A burzsoá nemzet nem hegemón, hanem heterogén, antagonisztikus osztálykapcsolatokkal rendelkező közösség, és ez arra ösztönöz, hogy az osztályharc szempontjából ne becsüljük le a nemzetiségi kérdés jelentőségét. A nemzetiségi kérdés pozitív elem az osztályharc szempontjából, mivel a nemzet többségét a dolgozók tömegei képezik, a nemzet a munkásosztály szövetségeseként felszámolhatja a burzsoáziát mint osztályt, s ezáltal a burzsoá nemzet szocialista nemzetté változtatható. Ez a szocialista forradalomba átnövő nemzeti demokratikus forradalom értelme... Lenin szerint a forradalom eredménye attól függ, hogy a munkásosztály a burzsoázia segítőjének szerepét vagy pedig a népi forradalom vezérének szerepét tölti be. A burzsoázia öntudatos képviselői ezt nagyon jól értik — mondotta. A felkelésben a forradalmi erők kötelessége volt, hogy ilyen értelem ben biztosítsák a nemzetiségi kérdés megoldását. A történelem azt bizonyítja, hogy így cselekedtek, annak ellenére, hogy nem találtak mindig meg értésre... A felkelés alatt a nemzeti bizottságok létezése és tekintélye a nép elismerésétől függött, és ezért túllépte a szűk nemzeti és korabeli szerepet. Kikényszeritette a München előtti helyzet felújítása burzsoá koncepciójá nak kudarcát. A felszabadított Csehszlovákiában népi demokratikus állam megteremtését jelentette. Az első ülés A felkelő Szlovák Nemzeti Tanács első ülése nem azért történelmi jelentőségű, mert első volt, hanem azért, mert megteremtette a forradalmi nemzeti szerveket. A felkelés sorsa attól függött, hogy elismeri-e őket a nép. A felkelés első napjaiban ezen a lé pen óriási munkát végeztek. Szlovákia Kommunista Pártjának aktivitása, vezetőségének kezdeményezése és szervező muqkája irányította a nemzeti bizottságokat és a forradalmi hatalom alapszerveit. Lényegét tekintve a felkelés céljainak szilárd meghatározását jelentette. És ez döntött a Szlovák Nemzeti tanács munkájának eredményéről is. A Szlovák Nemzeti Tanácsra vonatkozó Karácsonyi Egyezmény lehetővé tette, hogy maximálisan kihasználják az ellenállás hazai forrásait, és biztosította, hogy e források erejét megsokszorozza a Szovjetunióval való együttműködésre irányuló külpolitikai és katonai koncepció. Fasiszlaellenes koalíció volt, amely úgyanúgy, mint a világ Hit- ler-ellenes koalíciója, heterogén volt. A partnerekkel való megegyezés nem biztosíthatta azonban a fegyveres felkelés osztályjellegét. Ezért a Karácsonyi Egyezmény nem beszél a nemzett bizottságokról, annak ellenére, hogy az egyes illegális ellenállási csoportok, hatalmi politikai céljaikkal összhangban, ezek kiépítésére törekedtek. „Tudtunk erről — írja G. Husák —, senkivel sem veszekedtünk arról, hogy mit tehetnek, és mit nem a nemzeti bizottságok. Szlovákia Kommunista Pártja olyan szervező politikai munkát fejtett ki, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés kitörésekor azok a nemzeti bizottságok vegyék át a hatalmat, amelyek a nép forradalmi erejét képviselték, és a párt befolyása alatt álltak. Ez volt a döntő az adott helyzetben.“ A forradalmi nemzeti bizottságok a Szlovák Nemzeti Felkelés kitörésekor már megvoltak, illetve nem jelentett problémát kiegészítésük úgy, hogy a párt vezetésével a terület túlnyomó részén a nép és a párt megbízásából forradalmi úton átvegyék a hatalmat. Olyan erőt képviseltek, hogy a búr- zsoá felkelő csoportok és a felkelő hadsereg vezetősége is kénytelen volt elismerni. Srobár csoportjának kísérlete is azért vallott kudarcot, mert abban az időben már legálisan dolgoztak a kommunisták által vezetett járási és helyi nemzeti bizottságok. A járási nemzeti bizottságok elnökei csaknem mind kommunisták voltak. Közülük többen a felkelő Szlovák Nemzeti Tanács tagjai lettek. Fontos volt, hogy a nemzeti bizottságok a belügyi megbízotti hivatalhoz tartoztak, amelynek élén az SZLKP megbízottja, Gustáv Husák állt, aki mint a Szlovák Nemzeti Tanács elnökségének tagja, biztosította a nemzeti bizottságok tulajdonképpeni helyzetét. A szlovák felkelésre vonatkozó programjel- legű cikkében, amely a Nové slovo első számában jelent meg, nem véletlenül olvashatjuk, hogy „amikor a munkások és a parasztok a népi szervek, a nemzeti és üzemi bizottságok által saját belátásuk szerint oldják meg a gazdasági, adminisztratív és védelmi feladatokat, számolni kell azzal, hogy egyesek kísérleteket tesznek, hogy előírásokkal és paragrafusokkal korlátozzák a nép kezdeményezését és befolyását. Néhány héttel a felkelés kitörése után a forradalmi népi szervek felszámolását is követelhetnék . . ez azonban a forradalom megtorpanását és végét jelentené.“ Három évtized távlatából is egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a felkelő területen a forradalmi igazgatás magas politikai és erkölcsi színvonalon állt. (Természetesen a Szlovák Nemzeti Tanács tagjainak, a politikai dolgozóknak munkája éppen úgy, mint a nemzeti bizottságokban végzett munka, megtisztelésl jelentett és nem díjazták külön.) A forradalom folytatódott, és megvoltak a saját szervei. És nemcsak a felkelés területén, hanem Szlovákia egész területén, azután is, hogy a felkelők a hegyekbe vonultak, és azután is, hogy a Vörös Hadsereg felszabadította az egyes területeket. Ezért a belügyi megbízott javaslatára a Szlovák Nemzeti Felkelés utolsó plénuma (1944. október 23-án) küldöttséget küldött Ke- let-Szlovákiába, hogy ott a felszabadított területeken azonnal kezdje meg a nemzeti bizottságok szervezését. Említést érdemel, hogy amikor a küldöttség kommunista tagjai 1944. november elsején Lvovban véletlenül találkoztak Nemec miniszter apparátusának egy részével, és amikor az elsőrendű feladatokról, a nemzeti bizottságok megszervezéséről beszéltek, Uh- lír képviselő nyíltan kijelentette: „Uraim, Bystrica csak volt...“ A felkelés visszavonulását a mozgalom politikai felszámolásának tekintették, és Nemec minister Hustban Hasal tábornokkal úgy készítette elő a hatalom átvételét, hogy a felszabadulás után minden járás ideiglenes vezetőjévé a járási katonai parancsnokokat nevezi ki, akik a londoni csehszlovák kormány irányítása alatt állnak majd. A harc eredménye A kelet-szlovákiai felszabadító harcok krónikája nagyon nehéz harcokról beszól. Ez a krónika megemlíti a legszélesebb néptömegek egyedülálló politikai aktivitását. Ez egyértelműen abban nyilvánult meg, hogy Kelet-Szlová- kiában, majd fokozatosan egész Szlo vákiában a szovjet csapatok megérkezése a nemzeti bizottságok győzelmes hatalomra jutását jelentette. A nemzeti bizottságok megvalósították a felszabadított területeken a Szlovák Nemzeti Felkelés eszméit. A felszabadulás első pillanataitól kétségtelen volt, hogy a munkásosztály nem hagyja magát becsapni a burzsoázia állal, mint 1918-ban hagyta, és a felszabadított köztársaság más úton halad majd, mint a München előtti köztársaság. A felkelő területek és a Vörös Hadsereg által felszabadított területek politikai fejlődése hozzájárult ahhoz, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja lényeges koncepciós engedményekre kényszerítse a csehszlovák burzsoá emigrációt. Véglegesen s hivatalosan lemondott a München előtti Csehszlovákia megújításának terveiről, s ezzel kapcsolatban elfogadta a csehek és szlovákok nemzeti frontja első hazai kormányának programját. A csehszlovák burzsoá emigráció arra kényszerült, hogy komplexen megállapodjon a kommunistákkal arról, amiről a Szlovák Nemzeti Felkelés előtt még nem akart egyezkedni. A kommunisták taktikája meghozta gyümölcseit. A politikai helyzet nem tette lehetővé, hogy a burzsoázia megismételje 1918-at. A felszabadított területeken csakis olyan kormány alakulhatott, amely megerősítette és az állam többi területére is kiterjesztette a kialakult helyzetet. A CSKP elsőrendű feladata az volt, hogy biztosítsa a nemzeti demokratikus forradalomnak szocialista forradalommá való fejlődését. A forradalmi nemzeti szervek és nemzeti bizottságok történelmi jelentőségét értékelve leszögezhetjük, hogy többek között az ő érdemük: a csehszlovák államiság a múltba való visz- szatérés lehetősége nélkül újult fel, és megnyílt a szocialista jövőhöz vezető út. FELIX VAŠEČKA
