Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1974-07-11 / 162. szám, csütörtök

ISMÉT A KOMBÁJN NYERGÉBEN A hűvös nyár ígérete Pakusza Lajos elnök és Kováé Štefan mérnök elégedettek az ara­tásiba induló gépek állapotával (A szerző felvételeJ Ha az aratásról és az aratók­ról beszélünk, elsősorban a kombájnosokra gondolunk, s nem véletlenül. Az ő ügyes­ségük, kitartásuk és hozzá­értésük valóban nagyon fon­tos szerepet játszik a gyors és veszteségmentes gabona be taka­rításban. Tavaly például a ga- lantai járásban a kombájnosok szocialista munkaversenyében Szalay Emánuel és munkatársa Mészáros János, a Salai (Vág- sellyei) Egységes Földműves­szövetkezet gépjavítói végeztek az első helyen. E—512-es gé­pükkel idehaza 192,5 ha gabo­na termését takarították be, a csehországi szövetkezetekben pedig 148 hektárét. Amikor közvetlenül az ara­tás megkezdése előtt* a szövet­kezet gépjavító műhelyének ud­varán találkoztunk, mindketten egy hatalmas vontatóval voltak elfoglalva. — Gépjavító kombájnosok, és napokkal az aratás előtt vonta­tót javítanak? Ez az aratásra való felkészülés szempontjából bizonyára jó jelt? — A kombájnokra gondol? Azok javításával már végez­tünk, és a többi aratási géppel együtt indulásra készen vára­koznak — mondta Szalay Erná­iméi. — Mészáros János szó nél­küli bólintással igazolta szava­it. Ezt a „tulajdonságát“ egyéb­ként a továbbiakban is meg­tartotta, amikor már a gépja­vítók öltözőjében szemtől szem­ben ültünk, és kombájnos pá­lyafutásukról beszélgettünk, Feltett kérdéseimre elsősorban Szalay Emánuel válaszolgatott, míg ő szavait általában csak egy-egy igennel, vagy nagy rit­kán rövid mondatocskával tol­dotta meg. Bizonyára nemcsak azért, mert ő a fiatalabb és egyben a segédkombájnos, ha­nem azért is, miivel a kom­bájnos szakmában kettőjük kö­zött mindenképpen Szalay Emá- nuelé az elsőbbség. Először 1958-ban aratott kombájnnal, mint segédkombájnos, a kö­vetkező évtől pedig egyfolytá­ban minden nyáron első kom- bájnosként vett részt az ara­tásban. — Vagyis ezen a nyáron már hányadszor? — Bizony már tizenhatod­szor, és így együtt másodszor. Hacsak nem jön közbe vala­mi. Ugyanis szövetkezetünk még az aratás .olőtt két új SZK 5-ös kombájnt kap, s meg­történhet, hogy munkatársam előlép a kombájnos-ranglétrán. Mindenesetre ez idén is öröm­mel dolgoznánk együtt, és persze ezúttal sem szeretnénk elmaradni az élenjáróktól. — És mi minden kell egy ilyen járási elsőséghez? — Elsősorban jó gép. A mos­tanit tavaly kaptuk, s egy-két kisebb hibától eltekintve ki­tűnően működött. Ugyancsak sok függ a kícsépelt gabona elhordásának a megszervezésé­től. Ha ez folyamatos, nem Pártunk gazdaságpolitikája folyamatosan figyelmeztet nép­gazdaságunknak a műszaki fej­lesztés, a komplex szocialista racionalizálás, valamint a tar­talékok feltárására, kihasználá­sa útján történő gazdaságosab­bá tételére. A mezőgazdasági dolgozók szakszervezete kelet-szlovákiai kerületi bizottságán kapott tá­jékoztatás szerint a kerület me­zőgazdasági üzemeiben is jelen­tős mértéket ölt az újítómoz­galom. 1971 óta eddig több mint kilencszáz újítási javas­lat született, ezekből hatszáz- kilencvennégyet megvalósítot­tak, melyek 73 millió koronát meghaladó megtakarítást ered­ményeztek. E sikeres mozgalom fejlesz­tésében jelentős szerepe van a Poprádi Állami Gazdaság minél több újítási javaslat beadására irányuló versenyfelhívásának. Az idén például a Mezőgaz­dasági Felvásárló és Ellátó Vállalat košicei üzeme halad az újítómozgalomban legjobb ered­ményeket elérő üzemek élén, ahol öt hónap alatt hetvenegy újítás született, s 223 000 koro­na értékű megtakarítást ered­ményezett. Ezt követi a barde­kell az üres pótkocsikra vár­ni, gyorsabban megy a munka. Ezért örülünk mi kombájnosok a gépek csoportos munkába állításának, mivel így jobban megszervezhető a termés el- hordása is. De ugyanígy szá­mít, hogy miként készítették elő a talajt, és milyen a ga­bona. Itt nemcsak a megdőlt termésre gondolok, hanem a fajtára is. Ügy tapasztaltam, az Aurorát a. legjobb aratni, mivel a többi fajtához képest nagyobb a kalásza és arány­lag kisebb a szalmája. Termé­szetesen az időjárástól is sok függ, hiszen akkor igazi az aratás, ha tűz a nap. És per­sze a kitartás is fontos. Nem­egyszer előfordul, hogy napi 12—14-órás munka után még 3—4 órán át dolgozni kell a gépen, hogy a napközben je­lentkező legkisebb hibákat is eltávolítsuk. — Tehát nehéz a kombáj­nos munkája? — Inkább igényes. Nemcsak a szemnek, a fülnek is állan­dóan nyitva kell lennie. A kí­vülálló szemlélő csak annyit lát, hogy az ember áll, és tart­ja a kormányt. Ennél pedig sokkal többről van szó. Ugyan­is állandóan kell figyelni a gép hangját, mivel ez sok min­dent elárul. Például azt, hogy megfelelő-e a gyorsaság, bír­ja-e a gép a cséplést, és mind­ezzel összefüggésben milyen a mag tisztasága és mekkora a szemveszteség. Mert nem úgy van az, hogy gyerünk és ro­hanás teljes sebességgel. Ne­künk is érdekünk, hogy a szemveszteség a lehető legki­sebb legyen. — Ha idehaza végeztek, hol folytatjátok az aratást? — Ide a szomszédba a pre- rovi járásba megyünk 3—4 hét­re. — A szomszédba? — Ha azt veszem figyelem­be, hogy arattam már a na­chodí járásban is, ahová két éjszaka és egy nap tartott az út, akkor ehhez képest Prerov valóban csak a szomszédban van, hiszen az út géppel mind­össze 10—12 óra. Persze, Csehországnak nem­csak e két járásában aratott. Amikor számba vettük, kide­rült, hogv legkevesebb tizenöt helyen járt. — És ha ott is végeztek? — Akkor ismét idehaza foly­tatjuk. A mák és a lucerna, majd a kukorica lesz soron. Persze ez már nem igazi ara­tás. Más ritmus, más hangulat. Ami igazán vonz, az a gabona begyűjtése, ez érdekel, ezért nem tudok megválni a kom­bájntól ennyi év után sem — mondta befejezésül Szalay Erná­iméi. Mészáros János ismét bele- egyezően bólintott. Minden két­séget kizáróan, az egyik leg­jobb dolgozó oldalán kezdte meg kombájnos pályáját. EGRI FERENC jovi, a michalovcei testvérüzem. A kežmaroki gépállomáson hu­szonhét, a Zemplínska Nová Ves-i Állami Gazdaságban hat újítás látott napvilágot. A Veľ­ká Ida-i (Nagyidai) Állami Gaz­daságban például egyetlen újí­tással 678 000 korona megtaka­rítást értek el. Figyelemre méltó eredmé­nyeket értek el a Prešovi Me­zőgazdasági Építkezések n. v. dolgozói is, ahol már tavaly jelentős megtakarítással dicse­kedhettek, s az idén tíz újítási javaslatot nyújtottak be. A kerületben megalakult tíz racionalizálási brigád is sike­res munkát fejt ki a munka gazdaságosabbá tétele terén. Ezek közül külön említést ér­demel a Sp. N. Ves-i gépállo­máson működő Ifjúsági brigád, melynek az egyes tagokra ap­rólékosan kidolgozott program­ja van. Hasonló jó munkát vé­gez a Šarišské Lúkyn székelő Mezőgazdasági Építkezések n. v. racionalizálási brigádja is. Az eddigi tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy a párt májusi plenáris ülését követően ez a hasznos mozga­lom tovább fokozódik a mező- gazdasági üzemekben is. (-ik) Elérkezett a munkakezdés ideje. A traktorosok fázósan gördülnek ki gépeikkel a Te­kovské Lužany-i (nagysallói) Efsz udvarából, jól benne va­gyunk már a nyárban, ám ezen a Garam menti tájon sem si­mogat az évszaknak megfelelő meleg. Kováč Štefan mérnök, az • efsz gépesített brigádjának ve­zetője nem véletlenül méltat­lankodik: — Higyje el, már az ember idegeire megy ez az időjárás. Tavaly ilyenkor? A búzát és az árpát vágó kombájnosok javá­ban izzadtak a gabonaföldeken Most meg? A szín alatt állnak még a kombájnok. Kováčik Ján, az efsz mellett működő üzemi pártalapszerve­zet elnöke higgadt ember, egé­szen másképpen ítéli meg a helyzetet: — Többször hangsúlyoztam már, nincs semmi ok az ide­geskedésre. Ne sajnáljuk, hogy tétlenül vesztegelnek a kom­bájnok. Meg aztán voltak rosz- szabb nyaraink is az utóbbi években. Nem panaszkodhatunk az időjárásra, hasznára volt a gabonának, s ez, ha csak vala­mi csapás nem jön még közbe, a termésben is megmutatkozik majd. Való igaz. Rosszabb nyarak is voltak az utóbbi években; ag­gasztó, már-már katasztrófával fenyegető aszályos májusok, jú­niusok. Kedvezőtlen, száraz idő­ben került földbe az idei gabo­na vetőmagja is — mégis azt mondjuk, jól fog fizetni a búza. Mitől ez a megalapozott ma­gabiztosság? Mitől fizet majd jól a gabona? Pakusza Lajos efsz-elnök ér­kezése megtöri a beállt rövid csendet: — Az a fontos barátaim, hogy megbízhatóan működje­nek majd a kombájnok. Az ara­tás megkezdéséig hátralevő idő­szakot jól fel kell használnunk a gépek tökéletes előkészítésé­re. Tíz kombájnnal rendelke­zünk. Ha minden jól megy, két hét alatt sikeresen befejezhet­jük a gabonabetakarítást. Az elnök bizakodással teli hangja feloldotta a hangulatot. A fiatal mérnök is közvetle­Az idei aratás megkezdése alkalmából a Komárnói Járási Mezőgazdasági Igazgatóság fő- agronómusával, Ľudovít Kočiš mérnökkel beszélgettünk. — Az általunk irányított me­zőgazdasági üzemekben 18 648 hektár búza, 325 ha rozs, 610Ü hektár tavaszi árpa, valamint 1160 ha tavaszi és őszi keve­rék kerül kasza alá — mon­dotta Kočiš mérnök. — Ha a 306 ha repcét és a 378 ha hü­velyest is hozzászámítjuk, meg­közelítőleg 27 ezer hektárról van szó, ebből körülbelül 3500 hektáron lesz szükség kétme- netes aratásra. Még néhány szót a fontosabb tennivalók­ról: a középszántást és a tar­lóhántást 22 280 hektáron kell elvégezni. — Milyen gépállománnyal kezdik meg a betakarítást? — Tavaly egy kombájnra át­lagosan 84 ha gabona betaka­rítása jutott, az idén kedve­zőbb a helyzet, 81,5 ha aralni- való vár egy gépre. Járásunk­ban 321 kombájn vesz részt az aratásban, ebből 163 más já­rásokból érkezik. A legújabb típusú Nyiva és Kolosz kom­bájnokból járásunkban 14 kap. csolódik be az aratásba. A kombájnokon kívül 70 rendra­kó, 185 szalmaprés, 153 szal­maszállító kocsi, 700 tehergép­kocsi és utánfutóval ellátott tisztító áll a mezőgazdasági üzemek rendelkezésére. A gépállomány ellenőrzését a traktor, valamint 83 gabona­közbiztonsági szervekkel közö­sen végeztük, és megállapítot­tuk, hogy jó és munkaképes állapotban várják az aratást. — Hogyan állnak a szárító- berendezésekkel? nebbül beszél az aratási teen­dőkről. — Sokféle számítást végez­tem a kombájnok üzemeltetésé­ről. Véleményem szerint most nem is annyira a mennyiségre, hanem az aratás menetének minőségére kell fektetnünk a fő súlyt. Ez annyit jelent, hogy csökkenteni kell a kombájnok haladási sebességét. Egy gabo­naszem sem mehet veszendőbe. Egyébként kombajnosaink azt a kötelezettséget vállalták, hogy ez idén 1 százalékkal csökken­tik a szemveszteséget. — Mennyi ez az egy száza­lék Nagysallón? — Kétezernégyszáz hektáros határunkban ezer hektárt fog­lalnak el a gabonák. Ha csak egy százalékkal sikerül csök­kenteni a szemveszteséget, ez a mi viszonylatunkban legalább hat vagon gabonát jelent — magyarázta a szövetkezet el­nöke, aki helyénvalónak találta Kováč mérnök véleményét. — Nálunk — folytatta — nagy pontossággal kell végez­nünk az aratást. Több mint tíz éve vetőmagtermesztők va­gyunk. Eddig még soha sem volt kifogás a nálunk termett vetőmag minőségére. Ez idén sem lehet. Tavaly vetőmag gya­— Számításaink szerint na­ponta 860—906 vagon termény szárítására lenne szükség. Vi­szont a mezőgazdasági üze­meknél és a felvásárló üzem­nél meglevő kapacitás elméleti teljesítménye 24 órp alatt ked­vező feltételek mellett is csu­pán 527 vagon. A tapasztala­tok szerint gyakorlatilag csak napi 400 vagon termény szárí­tásával kalkulálhatunk, de a helyzet így is jobb, mint az elmúlt évben. Üj szárítóberen­dezéseket adtak át Kolárovon l Gután J, Ilurbanovon (Őgyal- lánj és Radvaü nad Dunajom- ban (Dunaradványon), össze­sen 168 vagon teljesítménnyel. Mindent egybevetve 13 stabil és 22 mozgó szárítóberendezés­sel rendelkezünk, amelyekre különösen a betakarítás első napjaiban nehezedik majd nagy nyomás, s ezért arra kell törekedni, hogy a meglevő ka­pacitásokat több műszakban, maradéktalanul kihasználják a mezőgazdasági üzemek. — A raktározás terén milyen a helyzet? — Az aratás során ez kulcs­kérdésnek számít. Járásunkban megközelítőleg 8500 vagonra van kapacitás, s körülbelül 4000 vagonnyit kell majd ideiglenesen, nem mezőgazda- sági épületekben, betonalapo­kon és fóliák alatt elraktároz­ni. — A raktározás nagy gond, do az illetékesek szívesen vál­lalják, ha gazdag a termés. Ezzel kapcsolatban milyenek az észrevételek? — A harmadik bioíógiai in- ventarizáció eredményei bizta­tóak. A növényzet állapota jó, néhány helyen ugyan mutatko­zott lisztharmat, de komolyabb nánt 50 vagon búzát, 30 vagon árpát és 60 vagon kukoricát ér­tékesítettünk. Most még alapo­sabban felkészültünk az új ter­més fogadására, mivel ötszáz vagon terménnyel számolunk. Hektáronként legalább 50 má­zsás hozamot várunk. Tavaly 53 mázsás átlagterméssel dicse­kedhettünk. — Hogyan raktároznak el ilyen nagy mennyiségű gabo­nát? — Ez az, ami mindnyájunk­nak komoly fejtörést okoz. Tá­roló kapacitásunk csak 300 va­gon termény elraktározására nyújlt lehetőséget. Száz vagon gabonát szükségraktárakban kell elhelyeznünk. Persze óva­kodnunk kell, nehogy keverőd- jön a vetőmag. Ezért igénybe vesszük a szérűn történő táro­lás lehetőségét is. Sokéves gya­korlatunk most is kisegít eb­ben. A rövid eszmecserét a gépek szemléje követte. Az elnök a fiatal mérnök kíséretében meg­vizsgálta a rajtra készen álló kombájnokat. Ä magasra emel­kedő nap sugarai ekkor már nyalábokban árasztották a me­leget. SZOMBATI! AMBRUS károsodásról nincs tudomá­sunk. Az árpa a tartós esőzé­sek miatt egy kissé megdőlt. A hozamokkal kapcsolatban nem szívesen bocsátkozom jóslásokba, hiszen egy-két na­pon belül erről is pontos érte­süléseink lesznek. Annyi bizo­nyos, hogy az idén is sikere­sen fogjuk teljesíteni gabona­eladási tervünket, ami 4442 va­gon merkantil gabonafélét irá­nyoz elő, ebből 3352 vagon a búza, 1010 vagon az árpa és 80 vagon a rozs. Ezeken kívül 430 vagon vetőmagot kell a felvásárló üzemnek átvennie. — Mit tesznek az aratás zökkenőmentes lebonyolítása érdekében? — Elsősorban a szocialista munkaversenyt említeném. A múlt évben is beigazolódott, hogy ha az aratók kezdemé­nyezését felkarolják, az meg­hozza az eredményt. Az aratást 15 nap leforgása alatt be akar­juk fejezni, ezért operatív, há­romszor 5 napos időtartamra szóló versenyt hirdettünk ki. Az aratás ideje alatt a szállí­tásokat úgy szervezzük meg, hogy a várakozási idő minimá­lis legyen. Szem előtt kell tar­tani, hogy az idén a két éve tapasztalt esős időjáráshoz ha­sonlóra számíthatunk, ehhez alkalmazkodva kell tehát meg­szervezni a begyűjtést, a szá­rítást és a raktározást. A szak­emberekeknek a kalászok érettségi állapotához mérten kell megszervezni a betakarí­tást, hogy a szemveszteség a lehető legkisebb legyen. A ve­tőmagvak tisztaságára és rak­tározására szintén nagy gondot kell fordítani. MALINÁK ISTVÁN Űjítómozgaiom a mezőgazdaságban Gyorson és veszteségmentesen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents