Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)
1974-06-09 / 23. szám, Vasárnapi Új Szó
■^sjÉgjgg Tévúton az amennyiben... T Vajmi kevés sikerrel járt eddig a Simonyi Zsigmond óta folyó harc: hogy rászoktassuk' az embereket az amennyi vonatkozó névmás -ben ragos alakjából kifejlődött kötőszó helyes használatára. Mindmáig elég kis eredményt ért el ezen a téren a nyelvművelés: az ameny- nyiben még most is gyakran belekerül olyan alá- és mellérendelő összetett mondatokba, melyekben a jelenléte nem indokolt... De azért nem adjuk fel a küzdelmet! Szóvá tesszük: mi keresnivalója van az amennyiben elemnek példáu] a feltételes h a helyén ebben a többszörösen összetett mondatban: „...a pakura (mint a múltkor a Dunában) szeszélyes alakzatokat vesz jel, megdermed, és a m e n y- nyiben kátrányt Is tartalmaz, akkor súlyosan szennyezi a folyóvizet:“ — Semmi! Hogy fér meg a főmondat úgy rámutatószava a mellék- mondat amennyiben kötőszavával pl. egy ilyen összetett mondatban: „Amennyiben mind az ismeretterjesztő, mind a szakmai művekről tájékoztatást kíván, úgy mindkét szám aláhúzásával jelezze.“ — Sehogy! Az ú g y kivétele a szóban forgó idézetben felesleges, az amennnyiben alkalmazása pedig aha helyett szabálytalan, mesterkélt. Sajnos, az amennyiben nemcsak a feltételes mellékmondatok esetében bukkan fel, hanem már otthon érzi magát olyan okhatározói mellékmondatokban is, mint például az alábbi: „A tárgyalást elnapolták, amennyiben a sértett személy beteg“ (jobban mondva: „mert a sértett személy beteg“). Bántó, hogy az amennyiben, ez a minden lében kanál nyelvi elem lassan gyökeret ver még a magyarázó mondat kötőszavai helyén is, mert egyesek így szerkesztik az összetett mondatokat: „A perben nem annyira szakértői, mint inkább védői feladatot látott el, amenn y i- b p n igyekezett a vádlottak által elkövetett bűncselekményt enyhébb színben feltüntetni“ (helyesen: „igyekezett ugyanis...“). Mindezek ellenére: az amennyiben rendreutasítására egy idő óta kevesen vállalkoznak. A magyar nyelv értelmező szótára is kitért ez elől a feladat elől: benne az a m e n y- nyiben néni tartozik a csillaggal jelölt szavak közé, amelyekkel szemben jó az óvatosság. De a Magyar értelmező kéziszótár részben pótolja ezt a hiányosságot: benne két szám fölött jobbról csillag mutatja, hogy gondosabb fogalmazásban vagy igényesebb beszédben az amennyiben nem helyettesíthet 1.* Ha, 2.* „Ugyanis“, „hiszen“ kötőszót. Az okhatározói kötőszavaink (mert, mivel, mivelhogy stb.) védelmének itt sincs nyoma ... Úgy látszik, hogy az amennyib e n feltartóztatása, illetve helyes használata érdekében még sok a tennivaló. Lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy a hivatalos nyelvnek ez a Bach- korszakból itt maradt ámokfutója komolyan veszélyezteti az alá- és mellérendelő kötőszavakat. Az anyanyelvi megnyilatkozások egy részében ily módon is kísért a múlt: a germanizmus. Jelen esetben: a német insofern vagy insoweit hajdani hatására visszavezethető a m e n n y i b e n-járvány ... „Ez a kertpusztító — Illyés Gyula sem kétli — ma is föl-föltűnik. De sántán, farba-pörkölten, csorba agyarral, el- kullogóban“ (Népszabadság, Vasárnapi melléklet, 1972, 1. 16., 5.) Bár csak Illyés Gyulának volna igaza! Akkor az a m e n n y i b e n-t — mint leleplezett idegenszerűséget — az említett mondatfajtákból hamar kitessékelhetnénk, illetve mint rossz útra tért nyelvi elemet — rövid idő alatt a helyére tennénk. Az amennyibe n-nek ugyanis van „szabályos“ helye, hiszen úgynevezett arányosító kötőszó. Az amenyiben helye olyan alárendelő összetett mondatokban van, amelyekben — Szende Aladár szerint — „eredeti jelentésének megfelelően a főmondat értelmének korlátozására használjuk“ (Magyar nyelvhelyesség, Tankönyv- kiadó, Budapest, 1969., 296). A mellékmondatból ilyen esetekben — ha nem indokolt — ne hagyjuk el az a n n y i b a n rámutatószót! Erre a figyelmeztetésre való tekintettel mutatjuk be az amennyiben szabályos használatát egy rámutatószavas és egy rámutatószó nélküli idézetben: 1. ,,A n n y i b a n vagyok, amennyiben különbözöm.“ 2. „Amennyiben (értsd: amilyen mértékben) rajiam áll, segítek neki." DOBAY BÉLA lumfCTríoTmfi MILAN RUFUS: PAVOL SURZIN: ft FOLYÓ Mint a harangláb mellett: fent madárfészkek, szél ringatja az ágakat. Kalciumot, mangánt, vasat és uránt sodor, apró élőlények nyüzsögnek benne. Csupa remegés, ragyogás, rángás.' Juharfák nőnek itt, és szájak találkoznak, mint a csónakok. Folyik, a hegy súlya lök’ tovább, s az alkony kíséri ki a tájból. De előbb még a partok kiszippantják az erejét. SZITÄSI FERENC fordítása VALLOMÁS Anyám, mint búzaszem a kalászok bronz tengerében, csendes szőke hajú lányok között különös utakra járt. Mezítláb, szégyenlősen állt a patrícius kopu előtt a zugban. S Üdvözlégy Mária helyett éhes szája egy szelíd kérés penészes kérgét majszolta szüntelen. E kérés az emlék tűhegyével szívemet ma is sebzi, bántja. Kérem, nagysága . . . Kérem, nagyságos asszony, vegyen ... Kérem, nagysága Vadul habzott az évek árja Az apám álmodozott gyakran Fehér iskolákról merengett, és vonatokról, mint gyerek. És a köművesborakkban álmából keltegették a tetvek keményen kíméletlenül. És így az apám minden reggel kinyitvo harmatos szemét,- szertefoszlott száz merész terve - álmait párnák közé rejtve, a napok torkába szaladt Életet oltó kínnal, lázzal proletár vászonruhában rakta a téglafalat. Ujjaim között morzsolódik az idő, mint a dohánylevél. S apám nyomorult véréből vétetve itt állok én. Régmúlt évek fátylán keresztül elnézek nehéz útja felett. S érzelmekből kovácsolt hanggal, acélszilárd plebejus daccal vallom szerelmemet. Családok gőgös kiváltsága előtt, felhőkarcolók rideg arcába, értelmetlen csillogástól üres, rongyos, ócska telkekbe kiáltom: Szeretem! Szeretem az elnyűtt, kemény apákat, s az apró anyák csupasz lábait, a -kapu előtt, a zugban, hol sápadt kéréssel álltak az úri kények színe előtt. Szeretem! Szeretem a vászonruhás, szürke kőművesek gyűrött, barázdás homlókát, akik a karcsú állványokon süket köveket rakosgattak, s akik oly nehezen fizettek az életérti Ujjaim között morzsolódik az idő, mint a dohánylevél. Új hajtásokat termett a nyomorult apai vér. Esztendők fátylán át elnézek keserves útjuk felett. Könnyes szemmel e megtört, fáradt, fehér hajú, kemény apáknak vallom szerelmemet. KULCSÁR TIBOR fordítása 1974. VI. 9. n JÁN KOSTRA: SZERELMESEK O, az az első gyantaillatú volt Az erdőt járva keresem nyomát S ha elszunnyadok bársonyos mohán fölébreszt tovarobogó vonat Hosszú utak illatát lehelte a mozdony füstje blúzát átitatta mikor karom állomás homályán láztól elalélt testét simogatta Mikor csókot leheltem hajára tüievél szúrta meg az ajkam S ettől szépült meg körülöttem a föld a kedves szerelmek átragyognak rajtam DÉNES GYÖRGY fordítása Tavaszy Noémi: A VIRÁGOK GYERMEKE (linómetszet)