Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-09 / 23. szám, Vasárnapi Új Szó

Sok minden történhetett Földünk nyugtalanul változó felületén néhány millió év­vel ezelőtt. A kőzetekben előforduló őskori leletek alapján csupán elképzeléseink van- nak, az akkori növény- és állatvilágról. Bár még napjainkban sem zárult le a kőolaj és a földqáz származásáról folyó vita, mégis biztosra vehető, hogy a lakónegyedek és hőerőművek fűtésére használt olaj, a gépeket hajtó benzin és gázolaj, a korszerű cso­magoláshoz használt polietilén-fólia, a különböző műanyagokból készített használati tárgyak, a színpompás műszálas ruházati cikkek, a háztartási vegyszerek, mosószerek, illatszerek alapanyagai valamikor szerves élőlények, főleg tengeri növények és álla­tok testét képezték. A Föld felületét átalakító tektonikus folyamatok, a mélységekben ható erők, valamint a levegő nélkül élő mikroorganizmusok a felismerhetetlenségig átformálták a felhalmazódott szerves anyagokat, amelyek szén, kőolaj vagy földqáz formájában a világ különböző részein különböző mélységekben találhatók, s egyre nagyobb mértékben az emberiség javát szolgálják. A mat kor embere büszkén gondol­hat arra, hogy a kőolaj és a földgáz energetikai és vegyipari felhasználása a husza­dik század, elsősorban a ma élő és alkotó nemzedék vívmánya. N épgazdaságunk szocialista fejlődésének kibontako­zása során a mezőgazda­ság gépesítése, a növek­vő közúti forgalom, va­lamint a vasutak diese- lesítése egyre töbtó haj­tóanyagot igényelt, s így az ötvenes évek derekán már erősen érezhető volt a benzin és a gázolaj hiánya. A hazai terme­lésű kőolaj mellett az Ausztriából, Magyarországról, Romániából és Kuwaltból importált csekély mennyiségek, va­lamint a háború után felújított Apollo kőolaj­finomító kis teljesítményű berendezései nem tudták kielégíteni a gyorsan fejlődő csehszlo­vák népgazdaság szükségleteit. A szocialista társadalom építésével járó feladatok teljesí­téséhez döntő megoldásra volt szükség. A Szovjetunió kormánya 1905 végén államközi egyezményben évente több millió tonna kő­olaj szállítását vállalta, de meg kellett olda­ni ennek korszerű és gazdaságos módját. Mi­vel más országokat is érintett a Szovjetunió kőolajszállítása, a KGST 1958-ban tartott X. ülésszaka határozatot hozott a „Barátság" nemzetközi kőolajvezeték megépítéséről. A szovjet kőolajszállítmányokról folyó tár­gyalásokkal egyidőben több évi előkészítő munka eredményeként a Slovnaft nemzeti vál­lalat felépítésének koncepciója is megszüle­tett. amelyben a tervezők figyelembe vették a világviszonylatban tapasztalt fejlődést, s ezt a hatalmas beruházási feladatot a csehszlo­vák kormány 1957-ben jóvá is hagyta. A Slov­naft teljesítményét évi 8,5 millió tonna kőolaj­ra tervezték, ez 56,5-ször nagyobb az Apollo második világháború előtti teljesítményénél. A vasúton lebonyolított szovjet kőolajszál­lítások már a Barátság Kőolajvezeték építésé­nek éveiben is gyorsan növekedtek. 1958-ban például 1,4 millió tonna, 1960-ban már 2,3 millió tonna kőolajat hoztunk be ciszternás vasúti kocsikban. Elképzelhető, milyen nagy megterhelést jelentett ez a vasúti forgalom, különösen kelet-szlovákiai szárazföldi kikö­tőnk számára. Ha például a Barátság Kőolaj­vezetéken jelenleg érkező mennyiséget vasú­ton kellene szállítani, minden órában egy hat­van kocsiból álló ciszternás szerelvény halad­na át a szovjet—csehszlovák országhatáron. Ezeket azonban vissza is kellene juttatni, ami gyakorlatilag elképzelhetetlen. így hát nem is csoda, hogy a kőolajvezeték építési költsé­gei az eltelt 12 év alatt már többszörösen is megtérültek, hiszen a csővezetéken át tör­ténő szállítás évente ötmillió korona értékű megtakarítást jelent a csehszlovák népgazda­ságnak. Nemzetközi összefogással A Barátság Kőolajvezeték építését a szocia­lista országok óriási méretű nemzetközi ösz- szefogása jellemezte. A Szovjetunió többek kö­zött nagy teljesítményű berendezésekkel, kot­rógépekkel és földgyalukkal, Csehszlovákia csövekkel és záróelemekkel, az NDK csövek­kel és szivattyúberendezésekkel, Magyaror­szág automatikus Irányító- és jelzőberendezé­sekkel járult hozzá a vállalkozás gyors és si­keres befejezéséhez. A csehszlovák szakaszon az első csövet 1959 októberében fektették le; két évvel később, 1961 őszén a csehszlovák és a szovjet építők találkoztak az országhatáron, s a két irányból épülő csővezetéket ünnepé­lyesen összehegesztették. 1982 elején az uk­rajnai Brodi szivattyúállomás tartályaiból elin­dították az első olajszállítmányt. Egy hétig tartott, amíg a kőolaj a Kárpátok hegyvonu- iqtán át csehszlovák területre ért, és megkez­dődhetett a kelet-szlovákiai tartályok feltöl­tése. Az első vezetékes kőolajszállítmány 1962. február 22-én érkezett a bratislavai Slovnaft- ba. Ma a Barátság Kőolajvezeték a világ egyik legnagyobb olajvezeték-rendszere. A Tatár ASZSZK területén fekvő Almetyevszkből indul­va Kujbisev, Penza, Tambov, Brjanszk és Go­mel mellett halad el, majd Mozimái északi és déli szárnyra ágazik. Az északi szárny Breszt mellett ér lengyel területre, ahonnan a Bug, majd a Visztula folyását követve a Plocki Vegyipari Kombinátba ér. Innen kö­rülbelül 40Ü kilométert tesz meg nyugati irány­ban, hogy a „második Baku“ területén kiter­melt „Romaskino“ kőolajat az NDK terüle­tén fekvő Schwedti Vegyipari Kombinátba is eljuttassa. A déli szárny, amely 1017 m tenger­szint feletti magasságban halad át a Kárpátok hegyvonulatán, a bratislavai Slovnaft nemze­ti vállalatba, a Záluží u Mostu-i Csehszlovák —Szovjet Barátság Vegyipari Művekbe, és az Ipolyság mellett elágazó vezetéken át a ma­gyarországi százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalatba szállítja a kőolajat. A Barátság Kőolajvezeték állandóan bővül. Az első vezetékkel párhuzamosan már a má­sodik is jelentős szakaszon működik. Elké­szült a Szovietuniót Magyarországgal közvet­lenül összekötő Barátság II. Kőolajvezeték, s a Szovjetunió területén is építettek egy elága­zást, amely a Brjanszk alatti Unyecsából ki­indulva Ventspils lett kikötőbe vezet. A Ba­rátság Kőolajvezeték tíz év alatt több mint 200 millió tonna kőolajat szállított Magyaror­szágra, az NDK-ba, Lengyelországba és Cseh­szlovákiába. A legtöbb kőolajat Csehszlovákia veszi át. 1962-től 1974 februárjáig csupán a Slovnaft nemzeti vállalatba mintegy 58 millió tonna kőolaj érkezett. Az ötödik ötéves terv éveiben országos viszonylatban csaknem 67 millió tonna kőolajat kapunk a Szovjetuniótól, s az évi mennyiség 1975-ben eléri a 16,3 millió tonnát. Ennek több mint a felét a Slovnaftban, és az új vojanyi desztilláló üzemben dolgoz­zák fel. ^ A szovjet kőolajszállítások az 1973-as ener­giaválság idején sem csökkentek, s az átvett kőolaj ára 8 év óta változatlan maradt. A Szovjetunió a szocialista országokkal folytatott kereskedelemben következetesen teljesíti szer­ződéses kötelezettségeit, nem ól vissza a ka­pitalista piacokon kialakult konjunkturális helyzettel, nem használja ki az előnyösebb ér­tékesítés lehetőségeit a testvéri szocialista ál­lamok rovására. S ez a megállapítás nemcsak a kőolajjal folytatott kereskedelemre vonatko­nagyobb szénatomszámú seit, így kisebb molekúl lyekből újabb desztillálá bután keveréket, etánt, mékeket nyernek. E föl' böző nehezen hasznosít!] termékek is keletkeznek, lobogó fáklyákban égetil zék a környék levegőjét. Az említett eljárásod ezután további feldolgoz raff inok kisebb molekulá sál nyert benzin példán a motorok meghajtására 80-as, BA 90-es Speclál gépkocsibenzineket kors; rásokkal, hidrogénezésse szítik. Különösen az utói lyezett Reforming IV. i egyre keresettebb magi nek gyártását. A vállalatban a benzir mellett természetesen te gázolajat és repülőgép-f nak. A hajtóanyagok, a lönböző kenőolajok gy frakciókból fűtőolajokat jók gazdaságos felhaszri szerű példája a S*ovnafl üzemének a vojanyi de megépítése, amely a f két „megcsapolva“, hel*; olajat a Vojany II. hőé/ úttal a kelet-szlovákiai zi egyes termékekből. zik, hanem minden tekintetben jellemzi a szo­cialista államok közötti testvéri együttműkö­dés, a tervszerűen épített szocialista gazdasá­gi integráció megbonthatatlan szilárdságát. Gigantikus laboratórium 65® hektáron Aki bepillantást akar nyerni a Slovnaftban dolgozó modern alkimisták konyhájába, an­nak Ismernie kell a szerves kémia alapfogal­mait, s még ha jól emlékszik is a középisko>- lában tanultakra, akkor sem lesz számára minden világos, mert a kémia és a vegyipar sokat fejlődött az utóbbi években. Ennek el­lenére vegyünk egy kis bátorságot, és ismer­kedjünk meg a Slovnaft 6500 dolgozójának sokoldalú tevékenységével. Ebben a szabad ég alatt felépített hatalmas laboratóriumban, a nappal ezüstösen csillogó, éjjel pedig ezernyi villanyégővel kidíszített, karácsonyi hangula­tot idéző bonyolult technológiai berendezések­ben először desztillálással, tisztítással részei­re bontják a kőolajat, különböző típusú ben­zineket olajakat különítenek el. A nehezebb frakciók ezután visszakerülnek a még bonyo­lultabb lebontási folyamatokba, ahol termikus vagy katalitikus krakkolással felszakítják a Sokáig tartanai a különböző termékének közül legalább a pl as az útépítéshez ŕs a sz tumeneket, az extrahá használt technikai bť gázgyártásra, közvetlen kalóriaértékű gázok dí getikai benzineket kel] A petre komp Egészen külön fejeze kőolajipari termékek ] sa, az olefinkémia. Mii világháborút megelőző ipar alapanyagát első: Az iparilag fejlett áll áttértek a kőolaj vég' benzinek pirolízisével rogénekből ugyanis fo hetetlen termékek ké pirolízises lebontásáná zül legfontosabb az i propán, a propán-butá etilénből és a propilén etilént és polipropiléi Járásokkal pedig tov< '{A CSTK felvételei!

Next

/
Thumbnails
Contents