Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)
1974-06-09 / 23. szám, Vasárnapi Új Szó
1974. VI. 9. F öldünkön az emberiségnek több mint a fele nem táplálkozik kielégítően, ezért a mezőgazdasággal szemben- támasztott követelmények egyre nagyobbak. Ez érthető is, hiszen évente 70 millióval növekszik a Föld népessége. A probléma megoldása most és a jövőben is csak a növénytermesztés intenzív növelésével érhető el. A növényzet fejlődése folyamán a számára szükséges anyagokat kivonja a talajból, melynek ereje ezáltal csökken. A természet azonban gondoskodik önmagáról: az elhaló növényi maradványokkal a tápanyagok egy része visszajut a földbe. A természetes úton visszajutott tápanyagmennyiség azonban korántsem, elegendő arra, hogy pótolja az elvont készleteket. Erre a műtrágyák szolgálnak, amelyekkel nemcsak a talajerőt tudjuk növelni, hanem a terméshozamokat is. A világ összes mezőgazdásza arra törekszik, hogy a korszerű agrotechnikai módszerek ps eszközök felhasználásával segítsenek az emberiség egyik legégetőbb problémájának, az élelmiszerellátásnak a megoldásában. Népgazdaságunk vezetői már a szocialista mezőgazdaság építésének kezdetén döntést hoztak egy délszlovákiai nitrogénműtrágya gyár felépítéséről. A választás a Vág menti Šafára (Vágsellyére) esett. Az alapkő letételére 1958. szeptember 8-án került sor. A termelés legfontosabb nyersanyaga a Szovjetunióból érkező földgáz lett. Új korszak kezdődött ezen a vidéken. A hatalmas vegyipari létesítményt, amely 1973 ban ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját, átvitt értelemben „kenyérgyárnak“ is nevezhetnénk, hiszen a nitrogén-, a foszfor-, és a káliumtartalmű műtrágyák nélkül mezőgazdászaink aligha könyvelhetnének el 35—40 mázsás átlagos hektárhozamokat búzából és árpából. A háború előtti években a felét sem érték el ezeknek a hozamoknak. Forgassuk vissza pár évvel az idő kerekét, és tekintsünk be a gyár épílésének történetébe. A leendő gyár területére, amint az építővállalatok felépítették a legfontosabb épületeket, nyomban megérkeztek az első gépek, technológiai berendezések, csővezetékek, s velük együtt a szerelők is. A japán, angol, német, francia és olasz szakemberek segítségével fokozatosan minden a helyére került. A munkálatok persze, más építkezésekhez hasonlóan, itt sem mentek zökkenések nélkül. Keményen dolgozott mindenki, az egyik munka befejezése a másiknak a kezdetét jelentette. Az elég gyakran felmerülő problémákat a tervezők, a műszakiak és a közgazdászok közösen oldották meg. 1962 őszén indult meg a nitrogén és u salétromsav kísérleti gyártása. Erről a nagy eseményről egy hosszú bejegyzés tanúskodik a vállalati naplóban. Rövid idézet, amely hűen tükrözi a nagy építkezésben részvevő dolgozók több évi, jól végzett munka utáni örömét. A gyár igazgatójának a következő szavakkal adlak át az első nitrogénsavat tartalmazó lombikot: „A második számú termelőegységet 1962. szeptember 30-án, az éjjeli műszak idején, 5,20 órakor indítottuk meg. Az üzemelés normális, most a további egységeket készítjük «lő. Mindnyájan örülünk..;, csak egy kicsit álmosak vagyunk.“ Ahogy növekedett a gyár, az elért sikerek száma is szaporodott. 1965 végéig az építkezés a bratislavai Dimitrov Vegyi Művek keretében valósult meg, majd 1966. január 1-től Duslo Sala néven önállósult a vállalat. Az új név a kötelességek és a jogok egész sorát hozta magával. Ekkor a vegyipari vállalat dolgozóinak száma már háromezerre növekedett. 1967-ben az NPK összetett műtrágyákból az első tonnákat már elindították a külföldi piacokra. A gyár fő termékeit ebben az időben az ammóniák, az ammónsalétrom, valamint a karbamid képezték. Az események szaporodtak, s velük együtt a bejegyzések is a vállalati naplóban. Itt olvasható az is, hogy 1968-ban felszerelték a Minszk-22 tranzisztoros számítógépeket, és ugyanaz év szeptemberétől bevezették az ötnapos munkahetet. 1969-ben három jelentős eseményt jegyeztek fel: májusban kezdték meg a szovjet földgázból az acetilén előállítását. Az acetilén gyártásához szorosan kapcsolódik az acetaldehid és az ecetsav előállítása, melyet ugyanezen év júliusában kezdtek gyártani. Szeptemberben befejeződött az elektrolízis részleg rekonstrukciója, amely azóta is sikeresen teljesíti az előírt feladatokat. 1970-ben, hosszú előkészületek után, megindították a kloroprénkau- csuk kísérleti gyártásét. A különböző anyagok továbbítása az egyik részlegből a másikba az ezüstösen csillogó csővezetékek nélkül elképzelhetetlen Sorolhatnánk tovább is a dátumokat, adatokat a négy építkezési szakasz idején felmerült problémákról és sikerekről, de ehelyett inkább röviden megpróbáljuk vázolni, hogyan is lesz a levegőből „kenyér“. A tudósok már a század elején rájöttek arra, milyen fontos a levegő nitrogénjének lekötése a talaj termelékenységének növelése szempontjából. A levegő egy részünkre nagyon fontos, de az ammónia előállításához szükségtelen elemet, oxigént is tartalmaz, amelytől hatalmas energia felhasználásával, eléggé nehezen különíthető el a nitrogén. A Duslóban azt az eljárást használják, hogy a levegőt cseppfolyósítják, és így választják külön a nitrogént az oxigéntől. A hidrogént kompresz- szorokban hatalmas nyomás és hő mellett vegyülésre kényszerítik a levegőből nyert nitrogénnel, és így ammóniát nyernek. Az ammónia csak közbeeső, de a legfontosabb termékek egyike a nitrogénműtrágyák gyártása során. A ammóniák, a karbamid, az ammónsalétrom és az NPK műtrágyák gyártásán kívül a vállalat mással is foglalkozik. A fő gyártási folyamatban nyert alapanyagok felhasználásával számos egyéb vegyipari terméket állítanak elő, többek között oxigént és a technikai nitrogént, folyékony és szilárd halmazállapotú széndioxidot, klórt, sósavat, folyékony nátronlúgot, acetilént, ecetsavat, vinilacetátot és polivinilacetátot. Ezek kivétel nélkül más vegyipari ágazatok alapanyagaként, illetve további ipari ágazatokban hasznosíthatók. Például az oxigén, amelyet hegesztésnél alkalmaznak, vagy a szárazjég és a folyékony széndioxid — ezek a hűtőipar nélkülözhetetlen termékei. Egy gyár jelentőségét mi sem bizonyíthatja jobban, mint az, hogy termékeit vásárolják és keresik. A gyár termékeit a nyugat-szlovákiai, s részben a közép-szlovákiai és a délmorva kerületben hasznosítják a mezőgazdasági üzemek, de eljutnak a szocialista és a kapitalista országokba is egyaránt. Naponta körülbelül 2 millió köb Az itt gyártott műtrágyákat gépekkel töltik a míianyagzsákokba (ČSTK felvételek) méter földgáz érkezik a Szovjetunióból, amelynek minden összetevőjét felhasználják. A nemzetközi együttműködés azonban nemcsak az alapvető nyersanyag, a földgáz behozatalára és a termékek kivitelére vonatkozik, hanem a tudományos-műszaki problémák közös megoldására is. A Dusló szakemberei hasonló jellegű NDK-beli, lengyel és magyar vállalatokkal tartanak fenn szorosabb kapcsolatokat. Állandó tárgyalásokat folytatnak, s az egyes termékek gyártására vonatkozó tapasztalatok kölcsönös kicserélése hasznot hoz valamennyi fél számára. Ezt a lehetőséget pedig egyre fokozottabb mértékben aknázzák ki. A dél-szlovákiai műtrágyagyár ezüstösen csillogó, karcsú tornyai, tartályai, csővezetékei és épületet között nem könnyű kiigazodni. A vezetékek, amelyeken keresztül különböző vegyi elemek, gázok, oxigén stb. áramlanak az egyik gyártási részlegből a másikba, keresztül- kasul szabdalják a gyár területét. Olyan, mintha egy óriási test érrendszere lenne. S ahogyan az emberi testben minden egyes hajszálérnek van bizonyos funkciója, ugyanúgy itt is minden kis csővezetéknek megvan a maga küldetése. Ha egy is megsérül, vagy elromlik, valamilyen módon azonnal segítségre van szükség. Az elsősegélyt minden esetben a gyár karbantartó részlegének dolgozói nyújtják. Hasonló fontos küldetése van az anyagszállítás zökkenőmentes biztosításának is. A szállítás nagyrészt vasúti tartálykocsikon és vagonokban történik, a vállalaton belül, illetve kisebb távolságokra pedig tehergépkocsikon. Sokat lehetne még írni a vállalatban végbemenő termelési folyamatokról, a műszaki gárda munkájáról, a kutatórészleg dolgozóinak kísérleteiről, az eredményekről és a távlati tervekről. A hatodik ötéves tervidőszakban például egy űj részleg építését kezdik meg, ahol majd gumi- és agrokémiai vegyületeket gyártanak. Ez a részleg új munka- lehetőséget kínál a környék lakosainak, s beindítása után a vállalat dolgozóinak száma a tervek alapján 8 ezerre növekedik. A gyár megváltoztatta az építkezés kezdetén még alig ötezer lakost számláló kis mezőváros arculatát is. Ahogyan növekedett a vegyipari kombinát, ugyanúgy növekedett a Vág menti kisváros. A régi házsorokat fokozatosan lebontották, s helyüket új, több emeletes lakóházak foglalták el. A közelebbi és távolabbi vidékről ide özönlött fiatal dolgozók lakást kaptak. A „házasulandók“ a korszerűen, ízlésesen és az igényeknek megfelelően berendezett munkásszállókban laknak, a fiatal házasok pedig az új lakóte^ lepeken rendezhették be otthonaikat. Az utolsó népszámláláskor a város lakosainak száma már több mint 13 000 volt, s azóta számuk állandóan növekedik. A városnak viszont nemcsak lakóházakra volt szüksége, hanem az üzlethálózat, a kultúrközpont, a közszolgáltatási hálózat korszerűsítésére és bővítésére, új bölcsődék és óvódák építésére is. Sala ezzel egyidöben új korszerűen berendezett kórházat és poliklinikát kapott. Felépült a vállalat uszodája, és tervezik egy fedett uszoda és téli stadion építését is. A dolgozók a vállalati üdülőkben nyaralhatnak, gyermekeik pedig a vállalat pionírtáborában tölthetik a vakációt. A szociális gondoskodás a vállalat minden dolgozóját érinti. Hogy a gyárat éppen ide telepítették, még egy szempontból jelentős. Ugyanis ez a vidék nagy munkaerő tartalékkal rendelkezett. A mezőgazdaság korszerűsítésének következtében jelentős számú munkaerő szabadult fel a gyár részérer- s hazatérhettek azok a dolgozók is, akik a gyár felépítése előtt kénytelenek voltak távolabbi vidékeken munkát vállalni. A vállalatban arról is gondoskodnak, hogy az a fiatal, aki ide jön dolgozni, helyben szakmát is tanulhasson. A laboránsi szakmától a lakatos szakmáig' minden mesterséget oktatnak a ipari tanuló központban, melyben több mint 600 tanulónak nyílik lehetősége egy-egy szakma elsajátítására. A felsoroltak alapján elképzelést nyerhetünk a fiatal gyár népgazdasági jelentőségéről. A vegyipar szerkezetének megváltoztatása, melybe az Ipari műtrágya gyártásának növelése is beletartozik, elképzelhetetlen a Szovjetunióból kapott legfontosabb vegyipari nyersanyagok, a földgáz és a kőolaj nélkül. Csak ezek alapján lehetett és lehet megvalósítani azokat a változásokat, amelyek elengedhetetlenül szükségesek Szlovákia vegyiparának, s ezáltal mezőgazdaságának állandó fejlesztéséhez. Nemzetközi együttműködés és összefogás nélkül pedig ez lehetetlen. PAKOZDI GERTRÜQ 5
