Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)
1974-06-09 / 23. szám, Vasárnapi Új Szó
Az Ipoly menti emberek nehezen tudnak más tájon gyökeret ereszteni. Ez nem is csoda, hiszen az Ipolynak különleges romantikája van. A merészen kanyargó folyó hol hegyoldalakat koptatva, hol pedig tágas rónákon elnyúlva kígyózik lefelé. Meredek partján vastag törzsű fűzfák állnak díszőrséget, némán tisztelegve a tovahaladó hűs hullámoknak. Az árnyékban türelmes halászok kémlelik jó zsákmány reményében a fodrozódó vizet, másutt vidám gyerekcsapat hancúrozik a forró homokban, s olykor egymással versenyezve ugrálnak meredek partjáról a vízbe. Nyugalmat adó, kedves folyó az Ipoly. Azért is szeretik any- nyira a partján élő emberek. De az Ipoly is kedvelheti a vidéket, mert nehezen tud megválni tőle. Hatalmasakat kanyarogva vissza-visszatér, mint akinek nehéz elhagyni a tájat. Nyáridőben szinte át lehet ugrani, oly kevés a vize, de tavaszi olvadáskor, őszi esőzések idején bizony a máskor sekély folyó megárad, és elönti a környező réteket. Tengerré változik a vidék, csak a partján álló füzek jelzik, merre kanya rog. Rengeteg termőföld válik hasznavehetetlenné a kiöntés nyomán. A romantikus Ipoly szinte felmérhetetlen károkat okoz a mezőgazdaságban. Az Ipoly menti ember mindezek ellenére szereti a folyót. Rakoncátlankodását kénytelen-kelletlen eltűrt. Évszázadok óta csendes belenyugvással nézte térhódításait. Kezdettől fogva a folyó volt az erősebb, az ember nem tudott parancsolni neki. Ám a felszabadulás óta megnőtt az ember, és birokra kelt a szeszélyes folyóval. Tervet dolgozott ki, melyet hatalmas gépek segítségével vált valóra. Oj mederbe tereli, gátak közé szorítja vizét, vízművek segítségével szolgálatába állítja. Jelenleg Balog nad Ipľom (Ipolybalog) környékién folynak a szabályozási munkálatok. A munka eléggé előrehaladott, van mit szemrevételezni. Káplár József építésvezetővel járjuk végig a változó terepszakaszt, közben mindent megmutat, megmagyaráz. — Jelenleg itt, az Ipolykeszi és Ipolybalog közötti szakaszon végzünk jelentős munkát. A folyó vizét kb. 95 százalékban új mederbe tereljük. Két partján három méter magas gátat emelünk, 35 méter széles árterületet hagyva, hogy áradáskor ne önthesse el a vidéket, ne „csavaroghasson el“, legyen hol kigombolnia magát. Ezzel hatalmas kiterjedésű réteket mentünk meg az ártól, ami a környező mezőgazdasági üzemek szempontjából rendkívül jelentős. A rétek nagy része lassan szántófölddé változik, s a folyó szabályozásával egyidőben elvégzik azok lecsapolását, alagcsöve- zését Is. — Ez a „víztelenítés“ nem okoz majd újabb gondot a mezőgazdaságnak? — A tervezésnél erre is gondoltak a szakemberek. Mert nem elég csak elvezetni a vizet, hiszen a növényvilágnak szüksége van az éltető nedvességre. S hogy abból ne legyen hiány, de sok se legyen belőle, azt a távolabb épülő vízmű biztosítja majd. Ez kettős célt szolgál: elveKáplár József, a szabályozási munkák irányítója zeti a felesleges talajvizet, szárazság idején pedig pótolja a hiányzó nedvességet. Beszélgetés közben a duzzasztóhoz értünk. A végtelen földgátak között három hatalmas zsilip zárja majd el a folyó vizének útját, duzzasztja fel közel 3 méter magasságra. Szükség esetén természetesen egyetlen gombnyomással nyitható, hogy az ár szabadon elvonulhasson. — Ügy látom, jól halad a munka — jegyeztem meg a szorgoskodó embereket látva. — Szeretnénk határidőre befejezni az építkezést. Ennek tudatában munkacsoportjaink becsületesen végzik munkájukat, az előirányzott tervet mindig teljesítik. Különösen a hattagú ácscsoport végez elismerésre méltó munkát Nozdro- vický János csoportvezető irányítása mellett. Munkájuk, szorgalmuk szinte megfizethetetlen: mindig jól és időben elvégzik a rájuk bízott feladatot. De jól teljesítik tervüket a többiek is, ami egyik előfeltétele a tervteljesítésnek, hiszen a különféle munkák egymáshoz kapcsolódnak. A jó összhangnak köszönhető, hogy 1973-ban évi tervünket 115 százalékra teljesítettük. De jól kezdtünk az idén is, hiszen tervteljesítésünk 136 százalék körül mozog állandóan. Ebben nagy érdeme van a szocialista munkabrigád címért versenyző három csoportnak is, Nozdrovický János, Lukács Pál és Havelka Miklós vezetésével. — Pedig nem megy minden simán, gondjaink is vannak. A 10 millió korona beruházással épülő vízmű tervei elég felületesen lettek elkészítve, az egyes részlettervek nem kapcsolódnak pontosan egymáshoz. Sok esetben késve is kapjuk meg azokat, s ez hátráltatja a munkákat. A szivattyú állomás építésénél a felelőtlenül elkészített terv helyett sokszor a tapasztalatra kell támaszkodni. Káplár elvtárs értő szemmel ellenőrzi, nagy tapasztalattal irányítja a munkákat. Gyorsan megtalálja a problémákból kivezető utat, hiszen 1967 óta, a szabályozás megkezdésétől irányítja az építkezést. Azóta több mint 100 millió korona értékű munkát végeztek el, a megmozgatott föld mennyiségét százezer köbméterekben lehet mérni. A Szelestény—Szlovákgyarmat—Ipolybalog szakaszon (mintegy 20 km) már befejezték a munkát, most a duzzasztó és a vízmű építésének befejező munkálatait végzik. — A mederformáló munkákkal most hol tartanak? — teszem fel a kérdést, mivel közel, s távolban nem látok talajmunkát végző gépeket. — Húsztagú csoportunk Ibolybalog és Ipoly- nagyfalu között készít új medret és gátat az Ipolynak. Két hatalmas földgyalu és egy három kötmé- teres kanalú markoló segíti munkájukat. A csoport Nagy István és Juhász László mesterek irányítása mellett dolgozik. Ilyenkor már könnyebb a munka, de a tiél bizony próbára teszi az embert, gépet egyaránt. Bogdányi Rudolf és Kován János kotrók, Petényi Zoltán gyalussal igen nehéz körülmények között végezték munkájukat a téli hónapokban. Több esetben a csonttá fagyott talajt robbantani kellett a gépek előtt, hogy teljesíthessék a kitűzött tervet. — Ha elkészülnek ezzel a szakasszal, mi lesz a további munka? — A vízmű befejezése után folytatjuk a szabályozást lefelé. A következő évben megkezdjük az Ipolybalog — Ipolynagyfalu közötti második szakasz kialakítását, melyre közel 15 millió koronát irányoztak elő. A következő szakaszra, a Šahy—Tesrnag szakaszra, 1976-ban kerül sor. Külön szakaszt képvisel Ipolyság környéke. A kettőre összesen 60 millió korona beruházást terveztek. Még ugyanabban az évben megkezdődik a Szalka—Pásztó, majd a Tesmag—Ipolyhidvég szakasz építése is. Ezekre összesen 87 millió koronát irányoztak elő. Ipolyhidvég—Ipolynagyfalu közötti szakasz szabályozása nem szerepel a tervekben. A terv az Ipoly teljes hosszának szabályozását irányozza elő. Ez azért is szükséges, mivel a jövőben az Ipoly nemcsak vízelvezető, de öntözőcsatorna is lesz. Erre utalnak a távlati tervek, melyek szerint az Ipoly völgyébe szükség esetén a Duna vize Is eljut a kialakításra kerülő vízrendszer segítségével. Persze addig még igen sok köbméter földet kell megmozgatni, de egyszer majd befejezzük a munkát, melj után az eddig szeszélyes Ipoly nem „riogatója“, hanem segítője lesz a partján élő embereknek. Elnézek az épülő vízmű felett, a messze futó gátra, mely mögött talán nem sok idő múlva visszafelé folyik majd az Ipolyban a Duna vize. Bizonyítva szocialista rendszerünk erejét, terszerű gazdálkodását. És a ráfordított hatalmas beruházás mellett a zvoleni Doprastav dolgozóinak becsületes munkáját, akiknek keze nyomán megváltozott az Ipoly völgyének arculata. A gát tetejéről még egyszer szemügyre veszem a tájat. Végeláthatatlanul kanyarog a gát, s közötte halk belenyugvással a folyó szürkéskék vize. Mint, aki belefárad a küzdelembe, s megadta magát az egyre erősebb, hatalmasabb embernek. BÖJTÖS JÁNOS Az ácsok a vízmű egyik aknájának zsaluzását végzik Az Ipoly fitját szabályozó dolgozók egy csoportja (A szerző felvételeiJ 1974. VI. 9. 4 RÁTÁK KÍÍIÍ BÍH wrplV: ~ 1% lJIJfa ■! i w i i I E I I _ F A , j BLb ^ I I I iM| BH jM
