Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-09 / 23. szám, Vasárnapi Új Szó

Hírek a Szovjetunióból

LENIN TANÍTÁSÁNAK ÉRVÉNYESÍTÉSE A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉSBEN

1974 VI. 8

Az 1943. évi dinamikus fejlődés sok fontos feladatot állított Szlovákiában a fasisztaellenes ellenállás elé. Leszögezhetjük: a mozgalom arra a következtetésre jutott, hogy a válságos helyzetből csakis fegyveres nemzeti fasiszta- ellenes felkelés vezethet ki. Lenin szavai szerint elérkezett az a pillanat, amikor a felkelés nemcsak a forradalmárok gondolataiban és programjaiban érett meg, hanem a mozgalom szükséges gyakorlati lépése lett.

Az SZLKP V. Központi Bizottsága programjában a partizánmozgalom és a fasiszta megszállók elleni nemzeti felszabadító háború legutóbbi tapasztalataira támaszkodott. Következetesen a marxizmus—leninizmus klasszikusainak elméleti hagyatékából és Leninnek a felkelés forradalmi hadseregére vonatkozó tanításából indult ki. Az SZLKP

V. illegális vezetősége a Kommunista Internacionále irányvonalának szellemében járt el, amikor tanulmányozta a mozgalom specifikus lehetőségeit, a fegyveres erők előkészítésének új feltételeit, valamint a szlovákiai felkelés katonai tervét.

A forradalmi népi felkelés koncepciójából indult ki, amelyben biztosítani kell a párt által vezetett munkásosztály vezető szerepét.

A párt által előkészített és vezetett paitizáucsapatoknak jelentős szerepet kellett betölteniük a fegyveres küzdelemben, a társadalmi fasisztaellenes feladatok következetes megoldásában, valamint a munkásosztály és a kommunista párt érdekeinek megvalósításában. Szembe kellett helyezkedniük a londoni ellenálló burzsoázia egyeduralkodói törekvéseivel és a szlovákiai polgári ellenállási körök következe fenségeivel.

A felkelés újfajta megközelítése a hadsereg kérdéseiben is megnyilvánult. A párt ezen a területen is Lenin tanításából, a hadsereg jelentőségére vonatkozó téziseiből, valamint a hadseregnek a forradalmi nép oldalába való átállására vonatkozó következtetéseiből indult ki. Elsősorban azokból a tézisekből, melyek szerint a hadsereg átállása a forradalmi mozgalom fellendülésétől, az intenzív politikai munkától és a hadseregért folytatott harc más formáitól függő folyamat. A vezérgondolat Leninnek az a következtetése volt, amelyet az 1905. évi orosz forradalom tapasztalataiból vont le, miszerint, ha a forradalom nem válik tömegmozgalommá, nem ragadja magával a hadsereget, szó sem lehet komoly harcról.

A felkelés sorsa sok belső és külső tényezőtől függött. Fontos hatást gyakorolt a felkelés és a front viszonya. Ebből a szempontból döntő volt, hogy a felkelés csatlakozik-e a felszabadító szovjet hadsereghez, amely gyors ütemben közeledett Csehszlovákia határaihoz. Ez az összes európai Hitler-ellen.es felkelésre vonatkozott, mivel győzelmük vagy vereségük attól függött, hogy a szövetséges csapatok milyen gyorsan hatolnak a felkelő területekre.

Marx és Engels már 1852-ben hangsúlyozta, hogy az ellenfél rendelkezik a szervezettség, a fegyelem és a hagyományos tekintély valamennyi előnyével. Engels e probléma megoldását mintegy 40 évvel később abban látta, hogy a felkelésnek a győzelem érdekében fel kell bomlasztania, vagy legalábbis politikailag fel kell lazítania az ellenséges hadsereget.

A második világháború alatit a fasisztaellenes felkelés más feltételek között szerveződött és folyt le. Már megemlítettük, hogy a felkelő erők fő ellenfele a megszálló hitlerista csapatok és a biztonsági szervek voltak. Felvetődik a kérdés: elegendő erejük volt-e a felkelőknek ahhoz, hogy legyőzzék a jól szervezett, felfegyverzett és tapasztalt ellenséget? Módúkban volt-e a felkelőknek, hogy aláássák, politikailag fellazítsák ezeket az erőket? Ezt a problémát nem kell mélyebben elemeznünk, mivel a választ a fasisztaellenes felkelések gyakorlata adja meg.

Kissé másképp vetődött fel ez a kérdés (de mégis hasonlóan) a csatlós országokban, vagyis azokban, ahol nemzeti hadseregek léteztek. Ilyen volt Szlovákia is. Szlovákiában a felkelést előkészítő ellenállási mozgalom ellenfele nemcsak a német nácizmus és apparátusa volt, hanem egyúttal a hazai fasiszta rendszer is, amely saját biztonsági apparátusára és hadseregére támaszkodott. A szlovákiai helyzet bizonyítja: az ilyen típusú országokban is fennállt az a lehetőség, hogy a fegyveres erőket megnyerjék az ellenállás és a felkelés támogatására. A hazai fasiszta rendszer azonban, amikor elvesztette saját hadserege támogatását, végső veszélyben külső erőre, vagyis a német hadseregre is támaszkodhatott, amely Hitler uralma fenntartásának érdekében minden esetben szigorúan fellépett a felkelés ellen. A felkelés — a mi esetünkben a szlovák fasisztaellenes felkelés — végül a német katonai

Karol Hučko: A HARC A HEGYEKBEN FOLYTATÓDIK

megszállók hatalmával került szembe, és a felkelés győzelme vagy veresége, ugyanúgy mint a megszállt országokban, e két erő összecsapásának eredményétől függött. Leszögezhetjük tehát, hogy a náci Németország megszálló katonai hatalmával való összecsapás a katonai-politikai küzdelem fő belső frontja lett.

Ezért a német és a hazai fasizmus elleni felkelés csakis a szovjet hadsereg segítségével és részvételével győzhetett. így tehát a felkelés egybehangolása a szovjet hadsereg előrenyomulásával és a szovjet hadsereg közvetlen segítsége alapvető feltétele volt a felkelés sikerének. Ez a következtetés logikus, mivel a második világháború viszonyai között a fasisztaellenes ellenállás és a felkelés egy megszállt országban sem lehetett elszigetelt jelenség, hanem csakis az egész világ fasisztaellenes küzdelmének szerves része. Ennek a küzdelemnek az élén a Szovjetunió állt.

Ezért Szlovákiában a felkelés koncepciójának abból kellett kiindulnia, hogy a Szovjetunió döntő szerepet játszik a szlovák nemzeti szabadságért folytatott harcban. Az SZLKP ezért Szlovákiában népi akcióként szervezte a nemzeti felkelést, amely szervesen összekapcsolódott a szovjet hadsereg előrenyomulásával. így tehát leszögezhetjük, hogy a felkelésre vonatkozó marxista—leninista tézisek 1944-ben csakis a Szovjetunió döntő szerepével összefüggésben, felszabadító küldetésével közvetlen kapcsolatban érvényesülhettek.

Az SZLKP V. illegális Központi Bizottságának katonai-politikai programja azt bizonyítja, hogy az SZLKP felkelő vezetősége a marxizmus—leninizmus klasszikusainak a felkelésre vonatkozó alapvető gondolataiból indult ki. Politikai és katonai szempontból gondosan előkészítette a felkelést, s Marx és Engels szavai szerint „magára vállalta a játék valamennyi következményét“.

Nem véletlenül irányult figyelmünk a Szlovák Nemzeti Felkelés történetére. A forradalmak, a történelem útkereszteződései, a történelem ünnepnapjai mindig a marxista—leninista gondolkozás érdeklődésének központjában álltak. Nemcsak arról van szó, hogy tiszteljük a népet, mint a forradalmi változások döntő tényezőjét és a vezető személyiségeket, habár ez az érzelmi tényező mindig hatást gyakorol. Nem emlékezhetünk meg a Szlovák Nemzeti Felkelésről anélkül, hogy ne gondolnánk mély_ tisztelettel és hálával szervezőire, K. Šmidkére, G. Husákra, L. Novomeskýra, J. Svermára és másokra, valamint a munkások, a parasztok, az értelmiségiek, a kommunisták és nem kommunisták, a partizánok, a felkelő katonák és tisztek tízezreire, akik magukra vállalták az áldozatokat követelő nehéz harcot. Örökre hálával tartozunk a szovjet embereknek a felkelésben nyújtott segítségükért.

A forradalom történetét elsősorban azért tanulmányozzuk, mivel ez lehetővé teszi, hogy megértsük a nemzeti, az osztály- és a szociális fejlődés irányvonalát, és szemléletesen bemutatja, hogy melyek azok a társadalmi erők, politikai, gazdasági, ideológiai és erkölcsi rendszerek, amelyeknek távozniuk kell a színtérről, és melyek azok, iimelyek újonnan érkeznek. Azért tanulmányozzuk, mert a forradalom megfázható kritériuma azon osztályok történelmi jogosultságának, amelyek a nemzetek és az államok sorsát akarják irányítani, mert bebizonyítja annak történelmi jogosságát és szükségszerűségét, hogy a munkásosztály álljon a világ fejlődésének élére. A forradalom története megmutatja nekünk a régi távozásának és .az új fellépésének bonyolult mechanizmusát, megmagyarázza a forradalomban született ideológiai, politikai és erkölcsi élet forrásait. A Szlovák Nemzeti Felkelés ezért a tudósok számára mindig érdekes történelmi időszak marad. Egyik alapvető kritériuma mai utunk helyességének, s egyik forrása nemzeti büszkeségiink- neK.

FRANTIŠEK HERFÜRT

• A villamos múltjára vonatkozó tárgyakat gyűjti G. Sulik grozniji szállítmányozó. 13 000 darabból álló gyűjteményében fényképek, rajzok, levelezőlapok, gyufacímkék és jelvények vannak, melyek különböző típusú, például emeletes, tető nélküli, oldalfal nélküli, csónak alakú és hajó alakú villamosokat ábrázolnak.

• Elkészüli az SZTA Orientalisztikai Intézetének leningrádi részlegében őrzött kéziratok első teljes tudományos katalógusa. A Buharából, Isztambulból, Kairóból és Delhiből származó 10 800 kézirat a legutóbbi évezredről ad'képet.

• Az urmiornis nevű ősmadár maradványaira bukkantak Ogyessza megyében. Eddig ösz- szesen tíz ilyen leletet ismernek. A kutatók megállapítása szerint az ősmadár Ukrajnai és Moldava déli részén, a Kaukázuson túl és Közép-Ázsiában élt több millió évvel ezelőtt. A. Umanszkaja ornitológus úgy vélekedik, hogy az urmiornis a mai gólya őse.

• Állatvédelmi övezeteket jelöltek ki Kazahsztánban, hozzávetőleg 1 millió hektár területen. Mintegy száz állatfajta és sokféle madár — argali juh, őz, vaddisznó, fácán, pelikán — részesül védelmében. A vadtenyésztő gazdaságok dolgozói etetőket és itatókat állítanak fel részükre. A különleges védelmet az évezred végéig rendelték el.

*

• Narja-Marban, a Nyenyec Nemzeti Körzet székhelyén megkezdte működését az Orbi- ta-2, a Szovjetunió egyik legészakibb televíziós közvetítő állomása. Most az Eszaki-Jeges- tenger partvidékén élő rénszarvastenyésztők, halászok, vadászok és geológusok is nézhetik a moszkvai és a helyi adó, sőt az Intervízió műsorát is.

• A lipcsei állatkert dolgozói két csíkos hiénát ajándékoztak a jereváni állatkertnek. Nem sokkal előbb tigriskígyó érkezett az NDK-ból örmény- országba. A jereváni állatkert egy sereg, csak az örmény Fennsíkon élő csúszómászót és sok más állatot küldött az NDK- ba. *

• Minden évben sok vadász utazik a távol-keleti tajgára, hogy gyógyító hatású életgyökeret (zseny-senyt) keressen. Nemrég egy 363 grammos gyökérre bukkantak a távol-keleti tengermellék északi részén. A szakértők szerint a gyökér nem kevesebb mint 350 éves, és mint a környék legöregebb lakói tanúsítják, húsz éve ez a legnagyobb ilyen lelet.

• A Kaunasi Víztároló partján 180 hektár területen hatalmas szabadtéri múzeumot hoztak létre. Mintegy háromszáz építményt telepítettek át ide, hogy bemutassák a XVIII—XIX. századi litván népi építészetet és a mindennapi életet. A látogatók megismerkedhetnek a régi paraszti munkával: az ökrökkel való szántással, a pajtában történő csépléssel, és láthatják, hogyan őröltek gabonát a szélmalmokban és a vízimalmokban.

• Belorusz kutatók megoldották a műmárvány előállításának problémáját. Az általuk készített cementszilárdságú padló- és falburkoló lapok sem kivitelezésük, sem tartósságuk, sem fizikai és kémiai sajátosságaik tekintetében nem maradnak el a természetes márványtól, emellett kevesebbe kerülnek. A legkülönbözőbb színárnyalatokban készíthetők.

• M. Maszljuk, zsmerinkai ezermester egy négyzetmilliméternél kisebb területen több mint hatvan aranytárgyat helyezett el, köztük a moszkvai televíziós toronynak, az űrhajósok emlékművének és más nevezetes létesítménynek a makettjét. Maszljuk egyébként már több miniatűr orvosi műszert készített.

3