Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-07 / 133. szám, péntek

A FRANCIA KORMÁNYPROGRAM VISSZHANGJA A JUNTA LÁBBAL TIPORJA A CHILEI ALKOTMÁNYT Párizs — A francia Nemzet- gyűlés csütörtökön délután folytatta a vitát a Chirac mi­niszterelnök által előterjesztett kormányprogram felett. A Nem­zetgyűlés többsége minden bi­zonnyal megszavazza majd a bi­zalmat a kormánynak, mert az UDR képviselőcsoport — amely nem leplezte fenntartásait az új kormánnyal szemben — egyelő­re támogatása mellett foglalt állást. A miniszterelnök beszédét kö­vető vitában Cluude Labbe, az UDR képviselőcsoport elnöke, hangsúlyozta: az UDR képvise­lők most bizalmat szavaznak a kormánynak, de továbbra is éberen figyelik majd tetteit, s a jövőben támogatásukat attól teszik függővé, hogy a kormány megőrzi-e a külpolitikában a francia függetlenséget, fenn­tartja-e a gaulle-ista intézmé nyékét s tesz-e tényleges lépé­seket a nagyobb szocialista igazságosság megvalósítása felé. A Figaro a miniszterelnök beszédét kommentálva hangsú­lyozza: a miniszterelnök szem­mel láthatólag igyekezett meg­nyugtatni a gaulle-istákat s a kormányprogram tengelyébe a gaulle-izmus alapeszméit állítot­ta. Az UDR azonban továbbra is éberen fog őrködni s az új kormánykoalíción belül olyan éket képez, mely bármikor szétfeszítheti azt. A Nation, az UDR hivatalos lapja megelégedését fejezi ki s „biztatónak“ nevezi a kormány- programot. A lap vezércikkében azt hangoztatta: az UDR kép­viselőknek egyelőre nincs okuk megvonni a bizalmat a kor­mánytól, mert az előterjesztett kormányprogram megfelel a fel­tételeiknek. A lapok ugyanakkor rámulat­nak arra is: a közvéleményben csalódást keltett, hogy a minisz­terelnök nem körvonalazta kö zelebbről a kormány gazdasági és szociális programját, így a kormány úgy kér bizalmat a nemzetgyűléstől, hogy nem köz­li vele, milyen eszközökkel akarja megvalósítani a kitűzött célokat, így az infláció megfé­kezését. Az Aurore szerint a kormány drákói intézkedésekre készül, melyek a nadrágszíj meghúzásá­nak korszakát vezetik majd he. A L’Humanité hangsúlyozza: a kormány minden bizonnyal meghúzza majd az adóprést. Az eddigi tapasztalatok alapján bi­zalmatlanul kell fogadni a szo­ciálpolitikai ígéreteket, mert csak demagógiának lehet ne­vezni azt, ha a „társadalom át­alakításáról“ beszélnek, de köz­ben éberen vigyáznak a nagy­tőke kiváltságaira. A kormányt csak majd tettei alapján lehet megítélni, de a múlt — sajnos — már megmutatta, hogy mire lehet számítani a jövőben. Párizs — Carlos Altamirano, a Chilei Szocialista Párt főtit­kára és Voa Lodia Teitelboim, a Chilei Kommunista Párt Poli­tikai Bizottságának tagja, akik a béke világmozgalom 25. év­fordulója alkalmából Párizsban tartózkodtak, közös nyilatkozat­ban szólították fel a világközvé­leményt a chilei Népi Egység hadbíróság elé állított vezetői életének megmentésére. Altamirano és Teitelboim nyi­latkozatukban rámutatnak ar­ra, jogos a feltevés, hogy a vádlottakat kínzásoknak vetet­ték alá, hogy „vallomásokat“ csikarjanak ki belőlük, holott olyan magatartásért vonják fe­lelősségre őket, melyet — a chilei fasiszta puccs előtt — semmiféle törvény nem tiltott, így lábbal tiporják a chilei al­kotmányt és az általános jogel­veket. Ártatlan embereket hurcolnak most a vádlottak padjára azok, akik meggyilkolták Allendét, akik parancsot adlak a gyilkos­ságokra, kínzásokra, törvényte­len letartóztatásokra, s akik nap mint nap lábbal tiporják az alkotmányt és a törvényeket — hangsúlyozza a nyilatkozat. — „Felhívjuk a közvéleményt, hogy fogja le a hóhérok kezét, köve­telje a védelem jogainak tiszte­letben tartásál, lépjenek közbe honfitársaik életének megmen­tésére. A következő napok dön­tőek lesznek, a lehető leggyor­sabban kell cselekedni A PORTUGÁL KP NYILATKOZATA: ELÉRKEZETT A SZOCIALISTA ORSZÁGOKKAL VALÓ DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATFELVÉTEL IDEJE NÉGY MINISZTER LEMONDOTT Phnom Penh — Benyújtotta lemondását a Phnom Penh-i re­zsim négy minisztere és két ál­lamtitkára. A hat politikus Lón Nol elnökhöz és Long Borét mi­niszterelnökhöz intézett levelé­ben azzal indokolta lépését, hogy „nem kíván belekeveredni a keddi rendszerellenes diákza­vargásokat várhatóan nyomon követő éles politikai összecsa­pásokba“. A kormányból távozni készü­lő miniszterek — Op Kim Ang miniszterelnökheiyettes, köz­műn kaiigyi miniszter, Sisowath Duong Chivin földművelésügyi miniszter, R. Chheang Kim Sour posta- és távközlési miniszter, valamint Trinh Hoanh, tájékoz­tatás- és idegenforgalomügyi miniszter — valamennyien a köztársasági párt tagjai. A kambodzsai népi felszaba dító erők csütörtökön a hajnali órákban rakétatámadást intéz­tek Phnom Penh egyik előváro­sának katonai célpontjai ellen, nyolc személy meghalt. Mintegy húszán megsebesültek. Kis híján életét vesztette a közelben tar­tózkodó Long Borét Phnom Penh-i miniszterelnök is. Lisszabon — A Portugál Kommunista Párt véleménye szerint elérkezett a pillanat, hogy Lisszabon diplomáciai kapcsolatokat létesítsen a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal — hangoz­ta! ja a Portugál KP KB Végre­hajtó Bizottságának nyilatko­zata. A végrehajtó bizottság nemrég tanulmányozta Portu­gália és a szocialista országok viszonyának kérdését az újon­nan előállt helyzet fényében. Jóllehet még nem körvona­lazódtak határozott formában a demokratikus rendszer jövő­beni szerkezetének vonásai, s még nem világos a gyarmati probléma megoldásának útja sem, a kommunista párt mégis úgy véli, hogy elérkezett a pillanat a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal va­ló diplomáciai kapcsolatfelvé­tellel összefüggő elképzelések konkretizálására. E kapcsolatfelvétel lehetővé fogja tenni a széles körű gaz­KÍNA HALLGAT A HELIKOPTER-ÜGYBEN AZ USA felderítő repülőgépei május 14—28 között több íz­ben hajtottak végre felderítő repülést a laoszi hazafias erők ellenőrzése alatf álló területek felett. Moszkva — Kína mindeddig sem a Szovjetunió, sem pedig a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőit nem engedte talál­kozni a három hónappal eze lőtt kényszerleszállást végre­hajtott szovjet helikopter le­génységével. Moszkvai sajtójelentés sze rint a helikopter ügyében le zajlott többszöri jegyzékváltás után a Szovjet Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságok Szö­vetségének Végrehajtó Bizott­sága táviratban kérte a Nem­zetközi Vöröskereszt elnökéi, hogy eszközöljön ki ilyen ta­lálkozót, amelyen a Szovjet­unió vagy a Nemzetközt Vö­röskereszt képviselője szükség esetén segítséget nyújthat a fogva tartott szovjet pilóták­nak. Eddig azonban a közben­járás nem hozott eredményt. dasági, kulturális és jogludo- mányos viszony fejlesztését és jelentősen hozzájárulhat sok fontos probléma megoldásához, így többek között a fél évszá­zados fasiszta nehézségek tisz­tázásához. A kapcsolatfelvétel lehetővé teszi továbbá, hogy a portugál nép közvetlenül meg­ismerkedjék a szocialista or­szágok tapasztalataival, ennek pedig igen nagy jelentősége van abból a szempontból, hogy Portugália nemzetközi síkon valósíthassa meg a béke, vala­mint az összes többi országgal folytatandó barátság és együtt­működés politikáját, a nemzet­közi függetlenség politikáját. A központi bizottság végre­hajtó bizottságának nyilatkoza­ta rámutat: a fasiszta politika mindig arra törekedett, hogy elszigetelje Portugáliát a szo­cialista országoktól. A Portu­gál KP már akkor úgy vélte, hogy a szocialista országok­kal létesítendő kapcsolatok megfelelnek a portugál nép ér­dekeinek és nélkülözhetetlenek az ország gazdasági és kultu­rális fejlődése szempontjából. A fasiszta rend megdöntése után, amikor a fegyveres erők és a népi tömegek szövetségé­nek eredményeképpen biztosí­tottak a demokratikus vívmá­nyok, létrejött annak a felté­tele, hogy Lisszabonban kap­csolatokat létesítsen a Szov: jetuniával és a többi szocialis­ta országgal — hangoztatja a végrehajtó bizottság nyilatko­zata. kJ incsenek csodák, így az sem a véletlen műve, hogy a hatnapos háború idei évfordulója más mint az eddi­giek. Bár távolról sincs még béke a Közel-Keleten, az a tény azonban, hogy hosszú hetek tűzpárbajai után végre a Go­lan-fennsíkon is elült a csata­zaj, mindenképpen a rendezés felé mulató első lépésnek szá­mít. Mint ismeretes, a múlt hét péntekjén aláírt csapat­szétválasztási megállapodást követően a szíriai—izraeli kép­viselők a hét közepére kidol­gozták — és aláírták — a csa­patszétválasztás konkrét doku­mentumait, s tegnap már meg­kezdődhetett a fogolycsere, va­lamint a húsz napra tervezett haderőszét választás. Az 1967 júniusától eltelt esz­tendők, persze nem változtat­ták meg alapvetően Izrael ag­resszív szándékait. Legfeljebb a jelentkező új realitások, s ezek között az 1973-as háborúban elszenvedett katonai kudarc kényszerítették a Tel Aviv-i ve­zetőket annak felismerésére, nincs az a hódítás, mely fegy­verekre és erőszakra építve rókáig tarthatná magát. A vál­tozás, s ezzel a kialakult új realitások tényeit a arab világ megerősödése, egységes fellé­pése, valamint a világ közvé­leményének változása jelenti. Ez arra kényszerítette most Iz­raelt, hogy a mind járhatatla­nabbá váló háborús politika helyett a biztonság érdekeit se­gítő megegyezés lehetőségeit keresse. Nincs még béke a Közel Ke leten, de Szíria ér a szovjet diplomácia közös sikerének tu­lajdonítható, hogy Izrael 1956 óta másodszor (az első Szuez Folytatás — Genfben volt) kényszerül arra, hogy ki­vonuljon az erőszakkal meg­szállt arab területekről, kiürít­ve mintegy 800 négyzetkilomé­ter nagyságú (az 1973 as októ­beri és részben az 1967 júniu­sában megszállt) területet. Nem Kissinger amerikai kül­ügyminiszter „csodatételéről“ van itt szó, aki a crapatszétvá- lasztás érdekében több héten át ingajáratban volt Damasz­kusz és Jeruzsálem között, s nem is az izraeli héják, vagy „galambok“ hirtelen színváltá­sáról, hanem arról az amerikai érdekről, mely — a nemzetközi realitások kényszere miatt — az izraeli érdekek messzemenő támogatásával próbál most új fejezetet nyitni az arab népek­kel való kapcsolatában. Szíria következetes, a Szovjetunió önzetlen támogatásán nyugvó magatartása eredményezte, hogy a Meir örökébe lépő utó­dok kénytelen-kelletlen arra kényszerültek, szabaduljanak az előző kabinet súlyos örök­ségétől, s ne kockáztassák a genfi békekonferencia zsákut­cába juttatását. Szíria az elmúlt hónapok, kü­lönösképpen az egyiptomi—iz­raeli csapatszétválasztások (1974. január 18.) óta nemcsak azt tudatosította, hogy a meg­szállt területek kiürítése nem lehet alkudozások, vagy belpo­litikai engedmények tárgya, ha­nem azt is, hogy csakis a Szov­jetunió segítségére és támoga­tására támaszkodva folytathat sikeres párbeszédet az Izraelt támogató Egyesült Államokkal. A csapatszétválasztáson és a szír területek kiürítésén túl az is siker, hogy Damaszkusz nem vállalt kötelezettséget a pa­lesztin szabadságharcosok te­vékenysége korlátozására, s el­fogadtatta azt az elvet, mely végeredményben az 1967. no­vember 22-i Biztonsági Tanács határozatot tekinti a rendezés alapjául. A megállapodás utol­só pontja ugyanis leszögezi: „A jelenlegi megállapodás nem békeegyezmény, hanem egy lé­pés a Biztonsági Tanács 1973. október 22-i, 338. számú hatá­rozata alapján megvalósítandó igazságos és tartós béke felé“. Persze, távolról sincs arról szó, mintha nem lehetne számí­tani a jövőben is azzal a törek­véssel, hogy Izrael befagyasz- sza a helyzetet, vagy hátráltas­sa a megegyezést. Az új mi­niszterelnök, Rubin máris kije­lentette, szó sem lehet az ösz- szes megszállt terület kiüríté­séről. Ez annyit jelentene, az egykor 14 ezer négyzetkilomé­teren létrejött állam, mely az 1956-os háborúban további hat­ezer, majd 1967-ben és 73-ban újabb 67 ezer négyzetkilomé­terrel növelte területét, az ag­ressziót újabb területszerzésre szeretné felhasználni. Ez vi­szont teljességgel elfogadhatat­lan az arab országok, sőt a nagyhatalmak számára is, mert gyakorlatilag törvényesítené az erőszakot. A szíriai—izraeli megállapo­dás ily módon a genfi folyta­tást teszi elsősorban lehetővé, ahol aztán a közel keleti béke körvonalai bontakozhatnának ki. S ez utóbbiba feltétlenül beletartozik a megszállt terüle­tek felszabadítása, illetve a pa­lesztin nép jogainak biztosítá­sa. Az új állam létrejötte, mely­ben elűzött palesztinok újra ha­zára lelhetnének, az egykori Ciszjordánia és a gazai övezet térségében feltételezhető. S bár hosszú és nehéz út vezet még a tartós rendezésig, az esemé­nyek azt bizonyították, ebben a kérdésben nem a fegyvereké, hanem a politikai rendezésé le­het a döntő szó. A jövő hét folyamán a Kö­zel-Keletre látogató Ni­xon amerikai elnöknek módja lesz egyébként meggyőződnie arról is, hogy ma már a leg- reakciósabb „szövetségesek“ sem mernek cinkosságot vál­lalni az arab népek igazságos követelései elárulásában. És ha Genf felé kompromisszumokon át vezet is az út, a tartós bé­két és az országok biztonságát csakis az igazságos rendezés biztosíthatja. FÓNOD ZOLTÁN Az angol kormány nem biztosít állampolgári egyenlőséget London — Az észak-írorszá­gi válság legfőbb oka az, hogy az angol kormány nem bizto­sít társadalmi és állampolgári egyenlőséget Észak-írország lakosságának, és gyenge kéz­zel bánik a szélsőjobboldalt csoportokkal — írja a Unity című hetilapban James Ste- wurt, az ír Kommunista Párt főtitkárhelyettese. Amikor a protestáns ultrák csapást csa­pás után mértek a katolikus lakosságra, fenyegetéssel és zsarolással kény szeri tett ók a munkásokat a sztrájkhoz való „csatlakozásra“ az angol had­sereg közönyös szemlélőként viselkedett. Az ulsteri kérdés megoldásá­nak egyetlen útja — mutat rá Stewart — a demokratikus át­alakulás. James Stewart fel­szólította Észak-írország mun­kásságát. hogy szoros egység­ben harcoljon szabadságjogai­ért. ŠTEFAN ŠUTKA közlekedés- ügyi miniszter lengyel kollégá­ja meghívására néhány napot Lengyelországban töltött, ahol megbeszéléseket folytattak a két országot érintő közlekedés- ügyi és áruszállítási kérdések­ről. ALEKSZANDR LJASKONAK, az Ukrán SZSZK miniszterelnöké­nek vezetésével a szovjet köz- igazgatási vezetők küldöttsége egyesült államokbeli körútja során San Franciscóba érkezett. VO THUC DONGOT, a VDK moszkvai nagyköveiét a „Né-( pék barátsága“ érdemrenddel tüntették ki a Szovjetunióban. PÚJA FRIGYES, az MNK kül­ügyminisztere az Iraki Köztár­saságból útban hazafelé rövid baráti látogatásra megszakítot­ta útját Szófiában. AZ SZKP Központi Bizottsága üdvözlő táviratot küldött Csalid­ra Radzsesvara Raonak, az In­diai Kommunista Párt Nemzeti Tanácsa főtitkárának, az in­diai kommunista mozgalom je­lentős képviselőjének 60. szüle­tésnapja alkalmából. HELMUT SCHMIDT, az NSZK kancellárja bejelentette, hogy még az idén Moszkvába láto­gat. A szövetségi kancellár tájé­koztatta kormányát azokról a megbeszélésekről, amelyeket a hét végén tartott Giscard d’Es­taing francia államelnökkel. A JAPÁN kormány hivatalos szóvivője cáfolta azoknak a kül­földi sajtóhíreknek a hitelessé­gét, melyek szerint Nixon ame­rikai elnök moszkvai látogatá­sát kövelöen Tokióba is elláto­gat. MANSFIELD és Cranston sze­nátorok az amerikai szenátus­ban várhatóan benyújtják újabb javaslatukat a külföldön állo­másozó amerikai csapatok lét­számának csökkentésére. HABIB BURGIBA tunéziai ál­lamfő júniusra tervezett kínai látogatását Tunézia kérelmére későbbi időpontra halasztották. Az elhalasztást Hédi Nuira mi­niszterelnök betegségével indo­kolták. GRENADA karib-tengeri szi­getország, amely februárban vált függetlenné, hivatalosan kérte felvételét az ENSZ-be. A Biztonsági Tanács várhatóan még júniusban ajánlja Grena- da felvételét az ENSZ-be. SZEVASZTOPOL kikötőjében június 7—12 között udvariassá­gi látogatást tesz két francia hadihajó. Szovjet hadihajók jú­nius végén viszontlátogatást tesznek a cherbourgi kikötő­ben. TOKIÓBAN (lejelentették, hogy a japán—kínai háború óta első ízben látogatnak a japán had­sereg tagjai a Kínai Népköztár­saságba. Kínai meghívásra 27 tagú japán küldöttség vesz részt Pekingben egy lovasverss* nyen, , Kommentárunk

Next

/
Thumbnails
Contents