Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)
1974-06-06 / 132. szám, csütörtök
Ai orosí irodalom óriása (PUSKIN SZÜLETÉSÉNEK 175. ÉVFORDULÓJÁRA) Műveltségünk fokozása szocialista társadalmunk legfőbb érdeke Tanítás korszerű oktatási segédeszközökkel • A prágai Pedagógiai Intézet dolgozóinak tapasztalatai „Puskin rendkívüli jelenség, s talán az orosz szellem páratlan jelensége: ez az orosz ember fejlődésének teljes nagyságában talán csak kétszáz év múlva mutatkozik meg. Benne az orosz természet, az orosz lélek, az orosz nyelv, az orosz jellem oly tisztán tükröződött vissza, ahogyan csak egy tájkép jelenik meg a távcső lencséjén keresztül“. így jellemezte Nyikolaj Gogol nagy író'tűr- sát és kortársát, Puskint. Később, a forradalmi demokrata Nyikolaj Csernisevszkij, a kiváló kritikus méltán mondta ki véleményét: „Ö (Puskin) a nemzeti ügy méltóságára emelte nálunk az irodalmat.“ Alekszandr Puskin 1799. június 6-án Moszkvában született elszegényedett nemesi családban. A, költő büszke volt rá, hogy a „Puskinok lázongó nemzetsége“ az orosz történelem számos fontos eseményében vett részt. Anyai részről egyik őse afrikai származású volt — Ibrahim Hannibál tábornok Nagy Péter cár szolgálatában állott. Puskin vonzalma a költészethez nagyon korán megnyilvánult — már nyolcéves korában veseket írt. A Puskin házban egyébként a kor sok jeles írója megfordult és a költő nagyapja is verselt. Az 1811-től a Carszkoje Szelo-i líceumban nevelkedő Puskin olvasottságával, éles elméjével és költői tehetségével elkápráztatta társait. Legjobb barátai lettek a későbbi dekabristák, Puscsin, Küchelbecker, valamint Delvig, a költő. A XIX. század első felében Oroszország jobbágytartó állam volt s egyre erősebben megnyilvánult a lakosság elégedetlensége. Különösen a parasztság háborgott, amely a napóleoni háború után a jobbágyság eltörlését várta. Ez a hangulat visszhangra talált a művelt nemesi ifjúság körében, amely szintén követelte a jobbágyfelszabadítást. Puskin lett ennek a hazafias, szabadságszerető szellemnek a kifejezője. 1817 végén írta forradalmi lelkesédéstől áthatott ódáját, a Szábadság-ot. A költő még közelebbi ismeretségbe került P. Csaadajevvel, egy politikai titkos társaság későbbi tagjával. Ök ketten egymás között „látnoki vitákat“ folytattak Oroszország dicső jövőjéről. Csaada- jevhez című költeményében a haza szolgálatára szólítja fel kortársait és kifejezi az önkényuralom bukásának elkerülhetetlenségébe vetett hitét. Maró epigrammákat ír I. Sándor cár ellen, támadja benne a cár kegyetlen udvaroncát, Arakcse- jevet és a cári cenzúrát. Puskin ezzel a pétervári irodalmi élet központjába került. „Puskin lázító versekkel árasztotta el Oroszországot, az ifjúság emlékezetből szavalja költeményeit. Puskint Szibériába kell küldeni“ — így reagált a felingerült cár. Csak a költő barátainak közbenjárása mentette meg őt a kegyetlen leszámolástól. De a cári haragtól nem — Oroszország déli peremvidékére száműzik. Később még egy száműzetés következik a Pszkov vidéki Mi- hajlovszkoe faluba — itt értesül a költő a decemberi felkelés elbukásáról. Nehezen viseli el Oroszország akkori legjobbjainak tragédiáját. Hisz köztük voltak legjobb barátai is. Az új cár, I. Miklós véresen megtorolta a dekabristák felkelését, majd rendőri kísérettel felhozatta Moszkvába a száműzött Puskint. Egyenesen a színe elé hurcolták. Amikor a cár megkérdezte Puskint, hol lett volna december 14-én, ha Pétervárott tartózkodik, a költő azt válaszolta: „A lázadók között“. Ettől kezdve maga a cár lett Puskin cenzora, amit a költő nagyon nehezen tudott elviselni. Halhatatlan tragédiáját, a Borisz Godunovot, ezt az önkényuralom esztelenségóről és a nép sorsáról szóló filozofikus művet évekig tiltották. Ugyancsak a dekabristákkal kapcsolatos André Chénier című verse miatt titkos rendőri megfigyelés alá helyezték. A költő alkotásában igen nagy jelentősége volt a bolgyi- noi korszaknak. ' Boldognak mondotta magát Natalija Gon- csarovával, egy moszkvai szépséggel kötött házassága után. Ekkor írja nevezetes műveit — A Pugacsov-ldzadás története, A kapitány lánya, Dubrovszkij; A pikk dámában az aranynak az emberi személyiséget leromboló hatását ábrázolja. Népesedett a Puskin család, s ezzel párhuzamosan rosszabbodott anyagi helyzetük. A cár 1834-ben a legalacsonyabb udvari címet adományozta Puskinnak, előnybe helyezve vele szemben sok ficsúrt, hogy megalázza a költőt. Puskin egyre jobban meggyűlöli a pétervári társaságot, amelyben viszont Natalija nagyon jól érzi magát. A cár és talpnyalói uszítóhadjáratot folytatnak a költő ellen. 1837. január 29-én bekövetkezik a tragikus vég: a holland nagykövet fogadott fiával, D’Antesszal, a hírhedt világfival és duhajjal vívott párbajban halálosan megsebesül a költő. Puskin költőként, prózaírő- ként és drámaíróként is egyaránt nagy volt. Magas művészi tökélyre emelte az általa megformált irodalmi nyelvet, ugyanakkor azt tanította, hogy nem „sima versikékből“, hanem „mélyenszántó gondolatokból és érzelmekből“ tevődik össze a költészet. Puskinhoz fűződik „a valóság felfedezése“ az orosz irodalomban, mint azt találóan megjegyezte Dobrol- jubov, a demokrata kritikus. Puskin Anyeginje, ez a verses regény általában az orosz realista regényírás kútforrása lett. Puskin lángelméje sok nép életének reális oldalait tükrözte vissza. A szabadságszerető költő arról álmodozott, hogy eljön az idő, „amikor a népek viszályaikat feledve egy nagy családban egyesülnek“. BORISZ LIGYIN (APN) Dr. Anna Strííová docens, a tudományok kandidátusa a prágai bölcsészkaron a mi iskoláinkban is meghonosodó au- diális technikának — főleg az idegen nyelvoktatásban mutatkozó — előnyeivel és jelentőségével ismerteti meg hallgatóit. A Csehszlovák Tudományos Akadémia Komenský Pedagógiai Intézetének tagjaként előadásait a saját tapasztalataival egészíti ki, majd a diákokkal folytatott vita alapján szerzett észrevételeit körültekintő elemzéseknek veti alá. — Erre a tudományos munkára azért van szükség — mondja —, mert bár a szocialista társadalom mindenki számára lehetővé teszi az ingyenes művelődést, sőt a gyermekekről tanulmányaik befejeztéig megkülönböztetett gondoskodás történik, ennek ellenére az eredmények nem minden esetben kielé- gítőek. A legszembeötlőbb fogyatékosságok egyike, hogy a különböző fokú iskolák osztályaiba járó 30—35 tanuló közül alig 5—6 gyermek vesz részt aktívan az oktatásban. A tanító többnyire csak a rendszeresen jelentkezőkkel foglalkozik behatóan, csupán őket szólítja kt felelésre, míg az osztály zöme közömbösen üldögél, nyilván nem is seji, miről folyik a tanítás. Hol kalandoznak ezeknek a gyermekeknek a gondolatai? Kényelemszeretetük, lustaságuk, az érdeklődés hiánya, félénkségük, esetleg a bizonytalanság, vagy a túlzott szerénység készteti őket tartózkodásra, illetve visszavonulásra? A pedagógust elsősorban a közöny oka és az érdekelte, mikor következik be a pillanat, amelytől kezdve a tanulók nem egyforma lelkesedéssel vesznek részt az órákon. Kérdésére az egyik smíchovi alapiskola másodikosai körében kapott választ, csodálkozva állapította meg, hogy az állandó jelentkezők már ebben a zsenge korban háttérbe szorítják a közönyösöket. Ez a tény a megfigyelőben önkéntelenül is azt a benyomást kelti — persze gyakran indokolatlanul —, hogy a kitűnni vágyó jelentkezők életrevalóbbak, ügyesebbek, sőt okosabbak is hallgatag társaiknál, akiknek sokszor nehezebben, vagy egyáltalán nem sikerül leküzdeniük kisebbségi érzésüket, gátlásukat vagy félénkségüket. Ha a tanító észre is veszi diákjai hátrányos helyzetét, többnyire hiába igyekszik gyakoribb felszólítással nagyobb aktivitásra bírni őket, mert már megszokták a nyugalmat. De az aktívabbak sem szívesen hagyják elhallgattatni magukat. — Sokáig aggodalomra adott okot ez a probléma. Ma, a tudományos-technikai forradalom korában, a korszerű oktatási segédeszközök jóvoltából sok minden megváltozott — tájékoztat dr. Stŕížová. A korszerű technika tehát nemcsak a népgazdaságban és az egészségügyben, hanem a kultúrában, illetve az oktatás terén is érezteti jótékony hatását. Lényegesen megváltoztatta az oktatás feltételeit is. A gyengébb tanulóknak többé már nem kell szégyenkezniük rossz feleletük miatt, hiszen a tanítón kívül senki sem hallja őket. A tananyag előre kidolgozott programja, egy egyszerű magnó és néhány fülhallgató segítségével mindenki saját maga ellenőrizheti, hibázott-e és a hibát mindjárt ki is javíthatja. A tanuló a „hangos“ tankönyv jóvoltából meghallgatja és többször is megismétli az anyagot, hogy elsajátítsa a helyes kiejtést. A kapott utasítások alapján válaszol a kérdésekre, módosítja, vagy kiegészíti a mondatokat és anélkül, hogy társait zavarná (hiszen mindegyiknek fülhallgató van a fülén) hangosan felolvassa a lediktált szöveget. Nagy előnye a módszernek az is, hogy a tanító az egész osztály figyelmét lekötve, minden diákot egyszerre foglalkoztathat, és figyelemmel kísérheti tevékenységüket. — Egyik munkatársnőm tanítványa valamilyen oknál fogva elvesztette önbizalmát — meséli dr. Stŕížová. A tanító kérdéseire félelmében egyetlen mondattal sem volt hajlandó válaszolni. Ki tudja, milyen sorsra jutott volna a fiú, ha ..., de szerencséje volt, hogy iskolájában a korszerű oktatási segédeszközökkel kezdtek tanítani. Idővel megszokta az önálló munkát és csakhamar önbizalmát is visszanyerte. Feladatait egyre gondosabban dolgozta ki, és később azokból a tantárgyakból is bátran jelentkezett, amelyeknek oktatásához nem minden esetben használnak magnót. A megfigyelések alapján az is bebizonyosodott, ha a gyermek érzi, hogy nincs magára hagyva, félszegsége megszűnik és megjön a bátorsága. A fülhallgató elégedettséget vált ki a tanulóban, mert azt az illúziót kelti benne, hogy a tanító kizárólag vele foglalkozik. Ezért is felel nagyobb kedvvel és érdeklődéssel a kérdésekre. A feleleteket a tanító többnyire magnószalagon rögzíti, hogy az előre kidolgozott program alapján megbízhatóbban értékelhesse tanítványai ismereteit, előmenetelük fokát. Az oktatás egységes irányítására szolgáló program és a magnó tehát kettős célt követ: leköti a tanulók figyelmét és a tanító munkája is egyszerűbbé válik, az időmegtakarításról nem is beszélve. A tananyag begyakorlása és a rend fenntartása az osztályban ugyanis meglehetősen fárasztó munka, de elkerülhető a gépek jóvoltából, mert az állandóan foglalkoztatott gyermekek nem unatkoznak, tehát nem is zajon- ganak. Az is nagy előnyt jelent, hogy a tanító a feleslegessé vált munka helyett több figyelmet fordíthat tanítványai megismerésére s egyénileg is többet' foglalkozhat velük, szellemi épülésük, műveltségük fokozása érdekében. A tanítás korszerűsítésében a leglényegesebb követelmény az egyes iskolatípusok és osztályok tananyagának színvonalas programozása. Míg azelőtt ez az iskolák tanítóinak volt a feladata, ma a tananyagok programjait a prágai Komenský Pedagógiai Intézet szakemberei dolgozzák ki. A elmondottakból kitűnik, hogy az új oktatási módszer forradalmat jelent az iskolák életében. A pedagógusok munkamódszere és a velük szemben támasztott követelmények gyökerestül megváltoztak, jóllehet egyelőre csak az idegen nyelvek oktatásában. Mert ma még nem mindenütt tanítják a többi tantárgyat is e korszerű technika alkalmazásával. Ennek többnyire nem a gépek hiánya az oka, hanem inkább a tanítók felkészületlensége, Illetve idegenkedése az új, sokak számára még ismeretlen módszertől. Pedig — amint már mondottuk — az eredmények szemmel láthatóak. Dr. Stŕížová annak a prágai gyógypedagógiai iskolának a nyolcadikosaira utal, akiknek ismeretei az új módszer jóvoltából semmiben sem különböznek egészséges kortársai- kétől. — Meglátszik rajtuk, hogy a tanítás idejét teljes mértékben kihasználják — jelenti ki a szakember határozottságával, majd örömmel vallja be egyik tévedésiét. Indokolatlanul attól tartott ugyanis, hogy az előre kidolgozott program a tanítók munkájának ellaposodását vonja maga után. Erről azonban szerencsére szó sincs, mert a mi tanítóink — NSZK-beli, svédországi és franciaországi kartársaikkal ellentétben, akiknek eredményeivel dr. Stŕížová ottani látogatásai alkalmával ismerkedett meg — egyénileg, vagyis sokkal önállóbban foglalkoznak a tananyag programjával, mint a nyugati országok pedagógusai. A mieink kitűnő eredményeit mutatja az is, hogy a gyengébb és a jobb tanulók részére javasolt kétféle program feleslegesnek bizonyult. Az iskolák tehát teljes mértékben élhetnek az adott lehetőségekkel. Az az iskola, amelyik elszalasztja ezt az alkalmat, olyan, mint aki tudja ugyan, hogy villanyárammal Is világíthat, mégis inkább a gyertyafényt részesíti előnyben. Noha a bukásra állő gyermekek száma hazánkban évről évre csökken, az eredményekkel még nem lehetünk elégedettek. A szakemberek meggyőződése, hogy sokkal kevesebben buknának meg, ha minden iskolában valamennyi tantárgyat az új oktatási módszerrel tanítanának. Ennek a feltétele azonban az, hogy a pedagógusok még többet foglalkozzanak a gyermekekkel, elsősorban megtanítsák őket érezni. A pedagógus szerint erre ugyanúgy meg kell tanítani a fiatalokat, mint a mozgásra, a helyes lélegzésre, vagy a művészet megkedvelésére. Ha a természet szépségeire gyakran figyelmeztetjük a gyermekeket, fokozatosan kinyílik a szemük és megtanulják meglátni azt is, amit eddig nem vettek észre. A tapasztalat szerint nagyobb- érdeklődést mutatnak majd embertársaik iránt és a korszerű technika segítségével lényegesen egyszerűbbé vált tanulást is megszeretik. A cél ugyanis az, hogy az osztályban ne csak néhányan jelentkezzenek felelésre, hanem kivétel nélkül mindenki szívügyének tekintse a tanulást, hogy ismereteit eredményesen érvényesíthesse az életben. Ez pedig nem más, mint a művelődés demokratizálása, ami szocialista társadalmunk legfőbb érdeke. KARDOS MÁRTA „Interatominstrument“ néven kiállítás nyílt Varsóban, a Lengyel Népköztársaság fővárosában, amelyen mintegy 230 különféle tudományos-műszaki és orvostudományi célra szolgáló atomkészüléket és berendezést állítottak ki. Felvételünkön: A központi tüz- jelzőállomás berendezését a bydgoszczí Polon kísérleti üzem gyártotta. (felvétel: ČSTK — CAFJ Felvételünkön az uhroveci (topoľčanyi járás) üveggyár remekei gyűjteményének egy része az egykori Zay-kastély egyik termében. (Felvétel: J. Lofaj — ČSTK)
