Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-05 / 131. szám, szerda

Egy találkozó elé (Felhívás a „Halál a fasizmusra" partizánegység volt harcosaihoz) 1972 tavaszán Szűcs Lász­ló rendezővel a Magyar Te­levízió számára egy portré- filmet készítettünk Söjtör Jánosról, a kanizsai járási pártbizottság első titkárá­ról. Söjtört már régen is­mertem, de azt csak a for­gatás előkészületei során tudtam meg róla, hogy az utolsó háborús télen Volkov szovjet parancsnok és Jozef Papala (szlovák) parancs- nokhelyeltes alatt a „Halói a fasizmusra“ nevű partizán­egységben szolgált. Világos, hogy egy ilyen „kalandos“ életszakaszt nem hagyhattunk ki a film­ből. A kérdés csak az volt: vannak-e a partizánkodás­nak írott vagy eleven doku­mentumai? Szerencsére Söj­tör János mind a kettővel tudott szolgálni, még pedig mindjárt helyben, Nagykani­zsán. Kiderült, hogy a város főállatorvosa: dr. Ehberling Dezső együtt szolgált Söjtör- rel, és a partizánkodását bizonyító papírost is meg­őrizte családi okmányai kö­zött. Nosza: a bizonyító papír­ral együtt össze is ültettük az első titkárt és a főállat­orvost, hogy mondják mik­rofonba a felvevögép előtt: hogyan is lett partizán az egykori határvadász zászló­aljtörzsparancsnok és az egykori szakaszvezető zász- lóaljkovács? Ehberling, mint parancs­nok, tudta, hogy a környé­ken, az Alacsony Tátra tö­vében, partizánok tevékeny­kednek. Ennek ellenére — mert parancsot kapott rá — elindította a zászlóaljtörzset Podkonyica község felé. Ahogy ott mentek-mende- géltek a térdig érő hóban, egyszer csak két magyar egyenruhás lovas termett az élen haladó Ehberling előtt. Sapkájukon keresztben piros szalag. Megálljt intettek, majd arra figyelmeztetve Ehberlinget, hogy körös-kö­rül gépfegyverek állnak tü­zelésre készen, felszólítot­ták: adja át a fegyverét és kövesse ókét. Ehberling engedelmeske­dett a felszólításnak, és a lovasokkal beballagott a község iskolájába. Itt maga a parancsnok: Volkov őr­nagy fogadta Jozef Papala és a parancsnokság más beosz­tottjai társaságában. Öt is kihallgatta, az embereit is, majd feltette a kérdést: fogságba megy-e, vagy vál­lalja a fasiszták ellen a har­cot? Ehberling a kérdést tovább adta felsorakoztatott embereinek. Válaszuk — köztük Söjlör Jánosé is — így hangzott: „Ha a zász­lós úr átáll, mi is vállaljuk a harcot.“ Ezt a — mondhatnánk — botcsinálta partizánná vá­lást hamarosan tűzkereszt­ség, inajd a vóres beveté­sek egész sora követte, vé­gül egy kitörés, amelyet a partizánegység a 4. Ukrán Front összekötőinek segítsé­gével az SS-csapatok gyűrű­jén át hajtott végre. Portréľilmunket — a fenti epizód ennek csak kb. tíz perces része volt — 1972. május 12-én mutatta be a Magyar Televízió. A filmnek szép közönségvisszhangja volt, és a sok levél közül egy Bratislavából érkezett. Olyan valakitől, aki — mint menekült — a kitörés­ben maga is részt vett és a kitörésről fényképeket is készített. A fényképek birto­kában az az ötletünk tá­madt, hogy össze kellene hoznunk az egykori, még élő harcostársakat — első­sorban Söjtöréket és Jozef Papalát — egy találkozóra, amikor is — rajtuk a kame­ra, előttük a mikrofon — bé­kés körülmények közt ismé­telnénk meg velük ugyan­azt a kitörést, amelyet an­nak idején fegyverrel a ke­zükben hajtottak végre. Az ötletből terv lett, és a terv — őszi forgatással — már a megvalósulás előtt áll. A siker érdekében na­gyon szeretnénk, ha az Üj Szó szerkesztőségén keresz­tül, levelüket ide címezve, jelentkeznének Jozef Papala és a mi magyarjaink egyko­ri harcostársai, hogy az érintkezést velük is felve­hessük. Annak a gondolat­nak a jegyében, hogy a múlt kötelez, és hogy a harcban született barátság tüzének nem szabad kialudnia. URBÁN ERNŐ 1975-ről, mint A nők nemzet­közi évéről tulajdonképpen már 1972. vége óta beszél a világ. Akkor fogadta el az ENSZ azt a határozatot, melyben kihirdet­te A nők nemzetközi évét, s melyben a világ minden orszá­gának kormányát felhívta, hogy a nők helyzetének és jo­gainak vizsgálatára országuk­ban sokoldalú figyelmet fordít­sanak. A múlt év májusában az öt világrész asszonyainak — a Nemzetközi Demokratikus Nő- szövetség képviselőinek — ku­bai találkozóján szó volt a nők békéért és haladásért folyta­tott harcáról, s azon országok asszonyainak nyújtott állandó támogatásáról, akik jogaikat — félénken, vagy kitartóan és öntudatosadban — még csak kö­vetelik. Ezen a találkozón is szó volt már A nők nemzetkö­zi évére való előkészületekről. Fanny Edelman, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség főtit­kára beszélt a haladó szellemű nők 1975-re való előkészületei­ről, amikor a nők több szóhoz jutnak, mint máskor, és a világ minden országában a figyelem középpontjába kerülnek. Fanny Edelman Prágában, a Csehszlovákiai Nőszövetség or­szágos kongresszusán is, el­mondta többek közt, hogy a ha­ladó szellemű nők, akik megér­tésre, együttműködésre és béké­re vágynak, közelüllnak egy­máshoz, közös cél fűzi őket egy­be — nyugodtan, békében élni és nevelni gyermekeiket. Meg­köszönte a csehszlovák nőknek azt a jelentős támogatást, me­lyet az egyenjogúságukért, a háború, az éhség, munkanélkü­liség és elnyomás ellen küzdő nőknek nyújtanak. „A csehszlo­vák nők helyzete, a nők szo­cialista társadalombeli helyze­tének szép példája a nők nem­zetközi évében nagy jelentősé­gű lesz, mert szemléletes és meggyőző mondotta Fanny Edelman. Ilyen példákkal akar­ja a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség növelni azon or­szágok asszonyainak öntuda­tát, ahol erre még nagy szük­ség van.44 A nöic nemzetközi évében a nőmozgalom hatalmas manifesztációja lesz a nők vi­lágkongresszusa, a nők és anyák tüntetése a népek békés Á haladás és a béke harcosai egymás mellett éléséért. Az anyák pedig hatalmas erőt kép­viselnek. Olyan erőt, mellyel számolniuk kell az agresszív politikát folytató, a gyarmatok népeit kizsákmányoló és az anyákat fasiszta garázdálkodá­saikkal sanyargató kormányok­nak is. A nők nemzetközi évére való előkészületekkel egy hónappal a csehszlovák nők kongresszusa után, május 20—23 án, a Nemzetközi De­mokratikus Nöszövetség ta­nácsának ülésén ismét találkoz­tunk. Kilencvenhét ország hala­dó nőszervezeteinek képviselői a Lengyel Népköztársaság fő­városában, Varsóban apróléko­san tárgyalták e jelentős év programját. A Nemzetközi De­mokratikus Nőszövetség Taná­csa értékelte az ENSZ kezde­ményezését és minden nemzeti szervezetet felhívott, hogy tel­jes erővel igyekezzen bekap­csolni a nőket minden akcióba, mellyel jogaikért, gyermekeik boldogságáért, nemzeti függet­lenségükért, a békéért harcol­hatnak; azokba az akciókba, melyek követelik, hogy minden kormány teljesítse a gyerme­kek jogairól szóló deklarációt; a nők életével és munkájával kapcsolatos tapasztalatcseré­be, valamint a függetlenségü­kért harcoló országok nőivel való szolidaritási mozgalomba. A Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség Tanácsa varsói ülésén elfogadta azt a javaslatot, mely indítványozza, hogy a nők világ- kongresszusának színhelye 1975 októberében az NDK fővá­rosa, Berlin legyen. Ez a kong­resszus a világ asszonymilliói­nak ad hitet és erőt a békéért, szabadságukért, jogaikért ví­vott harcukhoz. 1975 tehát a világ nőmozgal­mának jelentős éve lesz. Jelen­tőségét több kiemelkedő évfor­duló is növeli — a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség megalakulásának 30, és a nem­zetközi nőnap ünneplésének 65. évfordulója. Hazánkban pe­dig mindehhez hozzájárul még felszabadulásunk 30. és a nő­szövetség megalakulásának 30. évfordulója is. A Csehszlovák Nőszövetség tagjai aktívan részt vesznek e jelentős évfordulók alkalmából rendezett akciókon. Nőszövetségünk megismerteti tagjait a baráti szocialista or­szágok asszonyainak életével és munkájával, és azokkal az or­szágokkal, ahol A nők nemzet­közi éve a nőknek segítőkezet és útmutatást jelent. A csehszlovák nőknek lesz mivel büszkélkedniük A nők nemzetközi éve alkalmából. Ezt tudatosítják is, és fő feladatul éppen ezért a még terméke­nyebb munkát, sokoldalúbb ak­tivitást tűzték ki. MARGITA PLIŠTILOVÄ Hasznos, sokrétű munka A JÁRÁS MINDEN KILENCEDIK LAKOSA TAGJA A CSVK-SZERVE- ZETNEK # NÖVEKSZIK A VÉRADÓK SZAMA £ SZEM ELŐTT TARTJÁK A PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HATÁROZATÁT 9 A KÖRNYEZETSZÉPÍTÉSÍ MUNKÁKBÓL IS KIVESZIK A RÉSZÜ­KET © KÉSZÜLNEK A JUBILEUMOK MEGÜNNEPLÉSÉRE. A Csehszlovák Vöröskereszt munkája igen sokrétű. Igyekszik megtanítani az embereket az első segélynyújtás alapismeretéire, véradókat, önkéntes nővéreket toboroz, egészségügyi felvilágo­sító munkát fejt ki. A polgári védelem keretében elősegíti a la­kosság előkészítését stb. Hogy a galántai járásban az egyes mun­kaszakaszokon milyen eredményt érnek el, efelől érdeklődtünk Vilma Vaculová elvtársnőnél, a járási bizottság vezető titkáránál. (Tóthpál Gyula felvétele^ 0 A járás lakosai hogyan veszik ki részüket a vöröske­reszt munkájából? — A lehető legjobban. 1969- ben 8530 tagot tartottunk nyil­ván, de az elmúlt év végén már 14 598-at. Ez azt jelenti, hogy járásunk minden kilencedik la­kosa tagja a Csehszlovák Vö­röskeresztnek. Számomra igen örvendetes, hogy a tagság túl­nyomó többsége aktív munkát végez, szervezeti életet él. A tagság soraiban a fiatalokat éppúgy megtaláljuk, mint az idősebbeket. A tagság túlnyomó többsége — 9000 nő. — Az ailap- szervezetek elnökeinek egy ré­sze 5—15 éve látja el funkció­ját, mint pl. Pék Ilona, Polák Mária, Šillová Františka, Hurin Géza, Medik lán. Szekeres Júlia stb. # Ha a Vöröskeresztről be szélünk, a legtöbb embernek a véradás jut az eszébe. Milyen eredményeket érnek el e té­ren? — Néhány évvel ezelőtt még nem a legjobb eredménnyel dicsekedhettünk. Ma már más a helyzet. Ezt bizonyítja az is, hogy míg 1969-ben járásunkban 882 térítésmentes véradás tör­tént, addig tavaly már 2496. Az „Életet ment meg, aki vért ad“ jelszót az alapszervezetek tel­jes egészében a magukévá tet­ték. A legtöbb községből mint pl. Kajal, Hurbanová Ves, Šin- tava, Šoporŕia, Pata. Dolné Sa­liby stb. testületileg keresik fel a vérátöinlesztő-állomást. Ez az esemény ünnepnek számít. Ebben nagy érdemük van a nemzeti bizottságoknak, a gaz­dasági vezetőknek és a Nem­zeti Front tömegszervezeteinek. A galántai járásban már heten mondhatják magukénak a Jan- ský Emlékérem ezüst-, (húsz- szori véradásért) 120-an pedig a bronz. (tízszeri véradásért) fokozatát. Több mint 320-an az „Érdemes véradó“ és 1244-en a „Példás véradó“ jel­vényt viselik. Jól kezdtük ezt a évet is. Május 7-ig 1042-en ad­tak járásunkban térítésmente­sen vért. Problémát csupán az okoz, hogy a vérátömlesztő- áilomás kapacitása nem megfe­lelő. Változásra, javulásra azonban csak 1980 bán számít­hatunk. § A honvédelmi nevelésből hogyan veszik ki részüket? — Olt kezdeném, hogy az ifjúság részére minden évben megrendezzük a járást egész­ségügyi versenyt. Természete­sen ezt megfelelő előkészítés előzi meg. Tavaly a páti isko­lások a szlovákiai versenyben az első helyen végeztek. A magyar tannyelvű gimnázium­ban önkéntes nővéreket, a szlo­vákban pedig egészségügyi csa­patot készítünk fel. Az egész­ségügyi csapatok, kisebb-na- gyobb eredménnyel járásszerte működnek. Gondot okoz, hogy ezeknek a csapatoknak az ösz- szetétele objektív okok miatt állandóan változik. Részükre a járási versenyt a június 25— 27-e közötti időszakban bonyo­lítjuk le. A sorkötelesek elő­készítéséből, a lakosság polgá­ri védelmi előkészítéséből is kivesszük részünket úgy, ahogy azt az illetékes szervek szá­munkra meghatározzák. A fal­vakban az egészségügyi csapa­tok tagjai és az önkéntes nővé­rek a szezonmunkák idején szolgálatot tartanak, illetve el­sősegélyben részesítik a rászo­rulókat. 0 Nem feledkeznek meg az ideológiai munkáról? — E téren még javítani kell. Az ideológiai nevelést irányító bizottságunk tavaly háromszor ülésezett és aprólékosan szét­dolgozta a feladatokat. A poli­tikai nevelőmunkát segíti a já­rási bizottság által kiadott „Híradó“, amely tavaly hat esetben jelent meg. Járásunkba 573 „Zdravie“ és 1135 „Nép- egészség“ folyóirat jár, amely a szakmai ismereteken kívül politikai áttekintést is nyújt. A Szlovák Nemzeti Felkelés, vala­mint hazánk felszabadítása 30. évfordulójának alkalmából az alapszervezetekben több elő­adást tartanak. O Milyen kötelezettségválla­lással köszöntik az évforduló­kat? — A Vöröskereszt tagjai ta­valy 44 035 óra munkával segí­tették a Nemzeti Front válasz­tási programjának teljesítését. A két jubileum tiszteletére — az idén és jövőre — alapszer­vezeteink tagjai 32 100 brigád­órát dolgoznak, ebből 1974-ben 16 350 órát. Örömmel újságol­hatom, hogy eddig 1500 órával túlszárnyaltuk ígéretünket. Kö­telezettségvállalásunk között szerepel még 86 előadás meg­tartása, társasutazások szerve­zése a felkelés színhelyére, a taglétszám, az önkéntes vér­adók és az előfizetők táborá­nak növelése. Mindent megte­szünk, hogy a lehető legjobban hozzájáruljunk a két jelentős évforduló megünnepléséhez. N. J.

Next

/
Thumbnails
Contents