Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-05 / 131. szám, szerda

Magától értetődő helytállás ÖSSZEKÖTŐ VOLT A FELKELÉSBEN — Húsz perc múlva itt leszek — mondta Ju- liana Maternyo- vá, s már ro­hant is, mert várták. Bevallom, ké­telkedtem abban, hogy ilyen gyorsan visszatérhet, hiszen a szomszéd községbe vitte a gép­kocsi, hogy egy átépített óvo­dát ünnepélyesen átadjon ren­deltetésének. Nagy meglepeté­semre 20 perc múlva visszaér­kezett munkahelyére, a Veľký Krtíš-i Jnb iskolaügyi osztályá­ra — itt dolgozik, mint az óvó­nők tanfelügyelője: Irodájában partizánemlékeiről faggatom. Pontossága és következetessége alapján könnyebben el tudom képzelni, hogy a felkelés egyik összekötőjével szemben ülök. — Nem szívesen idézem fel a régi emlékeket. Olykor nem Is tudok róluk beszélni — mondja —, s könny szökik a szemébe. — Nehéz elmondani, mit jelent vérző embereket lát­ni. Hogy milyen idő volt az, amikor gyakran még egy karéj kenyerünk sem volt. Megtudom, hogyan jutott el az ellenállási mozgalomba. Eb­ben kegyetlen gyermekkora is szerepet játszott. Čierný Balo­gon (Nagybalogon) született. Később Hronecban élt. Apja egy erdei vasútnál mozdonyve­zető volt. Jól ismerte a bujdosó kommunistákat. Édesapja értett németül, s így egyet-mást meg­tudott a németektől. A fiatal lány, aki a podbrezovái kórház­ban kapcsolatba került a sebe­sült partizánokkal, nagy segít­séget nyújtott nekik hamis ira­tok, igazolványok beszerzésé­ben. Ezt főleg egy jegyzőségen dolgozó fiatalember révén érte ©1. Egy történetet elevenít fel. — Tudtam, hogy a partizá­nok aláaknáztak egy hidat, me­lyen német vonatnak kellett volna átmennie. Megtudtam azonban, hogy a németek terve megváltozott, s nem a saját embereiket, hanem polgári la­kosokat készülnek szállítani a vonaton. Gyorsan cselekednem kellett: értesítettem a partizá­nokat, s azok idejében eltávolí­tották az aknákat. Mindig tud­tam, kihez fordulhatok biza­lommal. Persze ilyenkor soha­' sem a saját nevemen szerepel­tem, s azok sem, akiknek a hí­reket továbbítottam. Igen óva­tosnak kellett lenni. Azt is elmondja, hogyan szál­lított röpiratokat a magyar ka­tonáknak. Hronecban vette át a szigorúan titkos anyagot egy elvtárstól, akit „nem ismert“. Akinek átadta, azt ismerte, de mégsem ismerte. A röpiratok- nak Breznóba kellett eljutniuk, s el is jutottak. Nevet keveset említ. Csak a legfontosabbakra emlékezik. Például Andrej Brna elvtársra, aki közvetlen kapcsolatban állt Szutyikov és Szagyilenko partizánparancsnokkal. Brna elvtárssal először akkor talál­kozott, amikor a többi sebesült (partizánnal. Szagyilenko elv­társat természetesen Juliana Maternyová is ismerte. Vele kapcsolatban különösen érdekes történetet elevenít fel. Ez nem a felkelésben, hanem évekkel később játszódott le. A legendás hírű parlizánpa- rancsnok 1970-ben Nagykürtös­re látogatott, és pionírokkal ta­lálkozott. A véletlen úgy hoz­ta, hogy a pionírok nevében Maternyová fia adott ünnepé­lyes jelentést Szagyilenko elv­Veszélyes feladat volt a röp- iratok szállítása — emlékezik Juliana Maternyová. társnak. A találkozón jelen volt Juliana Maternyová is. Rendkí­vül boldog volt, hogy még egyszer láthattu a szovjet par- tizánparanesnokot, akinek nagy bajuszára a felkelés idejéből élénken emlékezett. Ennek a történetnek folyta­tása is van. 1972-ben ugyanis egy felhívás jelent meg a Bo­jovník című lapban, melyet Brna elvtárs közölt, aki jelen­leg Prešovban él. Brna elvtárs a felhívás alapján tudomást szerzett Maternyová jelenlegi címéről, majd levelet írt neki. Köszönetét mondott a felkelés- bem tanúsított segítségéért azoknak a partizánoknak a ne­vében is, akik nem élték túl a harcokat. Egyben közölte vele, hogy Szagyilenko elvtárs ér­deklődött felőle, mert nem tudja, él-e még. Szerelne vele találkozni, mert visszaemléke­zéseit írja s fel szeretné eleve­níteni a közös emlékeket. Sza­gyilenko elvtársnak eszébe se jutott, hogy alig két esztende­je szemtől szembe találkozott juliana Maternyovával, aki bi­zony nagyon megváltozott az évek során. Ráadásul másképp is hívják, hiszen időközben fel­vette a férj nevét. 1972 novem­berében tehát újabb találkozóra került sor — ismét Nagykürtö­sön, ezúttal a járási pártbizott­ságon. Ezen a találkozón már jelen volt Brna elvtárs is. So­káig idézték a felkelési emlé­keket, a hősi harcokat. Szagyi­lenko elvtárs pedig — a saját kezdeményezésére — igazolást nyújtott át Juliana Maternyová- nak arról, hogy az SZNF ben összekötő és felderítő voll. — Nekem eszembe se jutott, hogy igazolást szerezzek a par­tizántevékenységemről — mond­ja Maternyová elvtársnő. Aztán elgondolkodva hozzáteszi: — Annak idején arra se gondol­tunk, hogy milyen nagy dol­got művelünk. Természetes, magától értetődő kötelessé­günknek tekintettük a helytál­lást. Ma is magától értetődőnek tartja, hogy mindig a tőle tel­hetőt nyújtsa, bármit végezzen is. S hogy ne csak a munkájá­ból eredő feladatokat vállalja, hanem a többletmunkát is. Hogy például tagja a Szlová­kiai Nőszövetség és a CSSZBSZ járási plénumának, a béketa­nács kerületi bizottságának és elnökségének. Hogy tagja a kommunista pártnak. Az iskola­ügyben már sok éve dolgozik, tehát alaposan ismeri a fiata­lokat. Meggyőződése, hogy a mai fiatalokra is számíthat a társadalom. Tovább fejlesztik mindazt, amiért a Szlovák Nem­zeti Felkelés részvevői harcol­tak, s ami csak a felszabadulás után vált valóra. FÜLÖP IMRE Ez a felvétel Szagyilenko elvtárs (balról) másodszori nagykür tösi látogatásáról készült. Aki nem tudja, mi a tétlenség Aktív tagjelölt Pásztó Béla elektromecha­nikus, a Nové Zámky-i (ér­sekújvári ) mozdony csarnok dolgozója a párt fiatal tagje­lölt je azok közé tartozik, akik a rendelkezésükre álló időt nemcsak a maguk javára használják ki, hanem az egész közösség érdekében kifejtett tevékenységgel is kitöltik. — A feleségem nemrég tré­fásan megjegyezte, hogy ágyamat szállítsam át a mun­kahelyemre, mert lassan már aludni sem járok haza. Látja azonban, hogy ez a munka ér­dekes, s azt, hogy minden erőmmel az ifjúság és szerve­zete tevékenységének bővíté­sén fáradozom. Ennyit mondott bevezetés­képpen a fiatal vasutas, aki emellett a SZISZ második alapszervezetének elnöke. Kö­telessége tehát van éppen elég. Á jó szervező munka azonban meghozza első gyü­mölcseit. Már néhány sikeres akcióval dicsekedhetnek: fém­hulladék-gyűjtéssel, kulturá­lis rendezvvények közös láto­gatásával stb. Értelmes arc, figyelmes szem tekint rám. A fiatal vas­utassal már gyermekkorától megszerettette a vasutat az édesapja, a párt régi tagja, a mozdonycsarnok veterán dol­gozója. Fia már nem ismeri a nyomort, a régi „aranyidő­ket", hanem az örömteli je­lenben szentelheti magát munkájának, amit mindenek- felett szeret. — Ez igaz. A gépek, a vil­lanyáram és minden, ami ez­zel összefügg — ez kell ne­kem. Mint csoportvezető, azaz az elektromechanikusok és egyúttal a szocialista mun­kabrigád közösségének veze­tője is, igazán megtalálom a számításomat. Ez nagyon ér­dekes munka, el sem tudom képzelni, hogy másutt dol­gozzak, mint a vasúton. Nagyon jólesik ezeket a szavukat egy olyan fiatalem­ber szájából hallani, aki he lyes viszonyt alakított ki ma­yának a munkahelyével, és olyan munkaközösségre ta­lált, amelyet megbecsül, s amely őt is megbecsüli. Mint fiatal tagjelölt nem­rég a Szovjetunióban járt, s természetesen több mozdony­csarnokot is megtekintett. Legjobban a kijevi csarnok tetszett neki. „Mindenütt tisz­taság van, a munkakörnyezet kellemes, az emberi kapcsola­tok pedig Igazán hamisítat­lanok. Ezen a téren is van mit tanulnunk szovjet barátaink­tól." Arra a kérdésre, hogyan képzeli el a pártban kifejtett munkát, szerényen ezt vála szolja: — „Még többet fogok dol­gozni és még jobban fogom vezetni a közösséget, persze továbbra is figyelmet szente­lek az ifjúsági szervezetnek. RISZDORFER F. Sahy tIpoly súgj gimnáziu ma előtt, ked vés, rendezett parkocska kö zepén áll a felvételünkön látható emlék­mű. A városka lakosai közül 1939 és 1945 kö­zött nagyon so kan életüket ál dozták a fasiz­mus elleni harc­ban. Áldozatu kért hálát érez ve emelték a felvételen lát ható emlékmű vet a város la kosai a felsza badulás után. Kedves, hagyo­mányos szokás a városkában hogy az érett ségizö diákok az emlékművet kö rülvevö padokon szoktuk megvárni vizsgázó társaikat. Az életre készülő, az életbe induló diákok mintha ezzel a szokásukkal is azt a gondolatot fejeznék ki, hogy nem halt meg igazán az, aki a jövőért életéi adta. (haj.) SZ ÍN VONALAS ATEISTA PROPAGANDA A világnézeti nevelésről egy járási konferencia kapcsán A CSKP XIV. kongresszusa minden előfeltételt biztosított ahhoz, hogy a fiatalok még jobban és sokoldalúbban készül­jenek fel az életre és a munká­ra a fejlett szocialista társa­dalomban. A központi bizottság elmúlt évi júliusi plenáris ülé­se megállapította, hogy kedve­ző eredményeket értünk el a kongresszusi határozatok tel. jesílésében ezen a szakaszon. A dolgozók, de mindenekelőtt a felnövekvő nemzedék világnéze­ti és ateista nevelésének jelen­tőségét éppen ez a plenáris ülés foglalta párldoku mén tu inba. Ezekből a dokumentumokból nyilvánvalóvá vált az iskola és a tanítók fontos, nélkülözhetet­len szerepe a világnézeti neve­lésben. Ezt húzta alá a közel­múltban Dunajská Stredán (Dunaszerdahelyen J megrende­zett, a világnézeti nevelés idő­szerű kérdéseivel foglalkozó já­rási konferencia is, amelyen egyebek közt iskolaigazgatók, polgári nevelés-, illetve történe- lemszakos tanítók, óvónők vet­tek részt. A konferencia megál­lapította, hogy a dunaszerduhe- lyi járásban a tanítók mind job­ban tudatosítják: az oktató-ne­velő munkának hatékonyan kell elősegítenie a marxista—le­li inista világnézet formálását. A járás iskoláiban a múltban gyakran nem tulajdonítottak kellő fontosságot az ateista nevelésnek. Mindössze a vallás bírálatára szorítkoztak, megfe­ledkezve arról, hogy az ateiz­mus tulajdonképpen az emberek életszemléletének az alapja. így érthetően nem sikerült teljes egészében leküzdeni az ezen a területen tapasztalható forma­lizmust. Az utóbbi években tervszerűen és szervezetten folyik a tanítók eszmei-politikai iskolázása, s a záróbeszélgetések arról tanús­kodnak, hogy a dunaszerdahe- lyj járás pedagógusai felelős­ségteljesen viszonyulnak politi­kai ismereteik fejlesztéséhez. Az idei tanévben például 768 pedagógus vesz részt eszmei­politikai iskolázáson. Az alap­szervezetekben ezen kívül 195 párttag tanító részesül pártis- kolázásban és 30 tanító látogat­ja a marxizmus—leninizmus du- naszerdahelyi esti egyetemét. Csak az érdekesség kedvéért: az eddigiek folyamán a járás 39 pe­dagógusa végezte el a marxiz- m us-*-leninizmus esti egyete­mét. A párta la pszervezetek lek­torai között 109 tanító tevé­kenykedik, a tanítók eszmei- politikai iskolázása keretében pedig 120 pedagógus fejt ki propagandista tevékenységet. A járási pártbizottság ideológiai osztálya, valamint az iskola­ügyi szervek fokozott figyel­mei fordítanak a tanítók poli­tikai továbbképzésére. Ma már örömmel állapíthat­juk meg, hogy minőségi ja­vulás tapasztalható a világné­zeti nevelés területén is. A já­rás tanítói az oktató-nevelő munka folyamatában kellő pe­dagógiai érzékkel kihasználják az egyes tantárgyakban f polgá­ri nevelés, történelem, irodalmi nevelés., természettudományi tantárgyak) rejlő lehetősége, két és következetesen rákap­csolnak a jelentős jubileumi év­fordulókra, mint amilyen pél­dául a Szlovák Nemzeti Felke­lés 30. évfordulója, a SZISZ Pio­nírszervezete megalakulásának 25. évfordulója stb. A tanulók érzelmi és tudatvilágában fe­lejthetetlen élményt és nevelé­si szempontból tartós nyomot hagynak a gondosan előkészí­tett beszélgetések, versenyek és játékok. Az elmúlt tanévben a dunaszerdahelyi járás iskolái 2011 ilyen rendezvényt valósí­tottak meg; ezen belül 39 be­szélgetést a CSKP érdemes tag­jaival, 20 beszélgetést szovjet katonákkal és 69 beszélgetést a Szlovák Nemzeti Felkelés rész­vevőivel. Elismerést érdemlő a járás pedagógusainak és veze­tésükkel tanulóinak a történel­mi emlékszobák berendezésére irányuló igyekezete. Jelenleg 10 iskolában van emlékszoba és 34 iskolában történelmi emlék- sarok. A világnézeti nevelés haté­konyságának egyik mutatója a hitoktatásra bejelentett tanulók százalékaránya, öt évvel ez előtt, az 1969/70-es tanévben a hitoktatásra bejelentett tanulók százalékaránya még 49,3 száza­lék volt. A most folyó tanévre összesen 2214 tanuló jelentke­zett hitoktatásra, ami az alap­iskolás tanulóknak mindössze 20,2 százaléka. Ezzel az ered­ménnyel kerületi méretben is az élvonalba tartozik a járá°. Ám ez a 20,2 százalék még min­dig magasabb az 1966/67-es tan­évben elért százalékaránynál. Legjobb a helyzet ezen a téren a kővetkező iskolákban: Dunaj­ská Streda (Dunaszerdahely), Čalovo (Nagymegyer), Nový Život (Illésháza), Čenkovce (Csenke), Pastuchy (PatasJ és Horné Janíky (Felső jányokj; legrosszabb pedig az alábbi is­kolákban: Ohrady (Kürt), Kos­tolné Kračany (Egyházkarcsa), Dolný Bar (Albár) és Báč (Bács- fa). Az idei tanév folyamán egyébként 87 tanuló kijelentke­zett, 223 pedig rendszertelenöl látogatja a hitoktatási órákat. A felsorolt adatok azt bizonyít­ják, hogy az illetékes szervek­nek feltétlenül difenrenciáltan kell viszonyulniuk a járás isko­láihoz, hiszen számos iskolában már évek óta nincs hitoktatás. A járás iskoláiban ma már magasabb szinten valósítják meg az ateista propagandőt. Ebben a tanévben néhány kivá­lasztott iskolában — Rohovcén (Nagyszarva), Okočon (Eke­csen), Samorínban (Somorján), Dunajská Stredán {Dunaszerda­helyen) — és a járási pedagó­giai központ mellett ateista ne­velési kabinetet létesítettek. Ezek összegyűjtik az ateista neveléssel foglalkozó, illetve kapcsolatos könyveket, újság­cikkeket, előadási anyagokat stb. Később ezekből az anyagok­ból kiállítást rendeznek a tanu­lók és a szülők részére. Az ateista nevelési kabinetek ön­kéntes munkatársai fokozato­san megalakítják az ateisták klubjait. B* h

Next

/
Thumbnails
Contents