Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-05 / 131. szám, szerda

Magától értetődő helytállás

ÖSSZEKÖTŐ VOLT A FELKELÉSBEN

— Húsz perc múlva itt leszek — mondta Ju- liana Maternyo- vá, s már rohant is, mert várták.

Bevallom, kételkedtem abban, hogy ilyen gyorsan visszatérhet, hiszen a szomszéd községbe vitte a gépkocsi, hogy egy átépített óvodát ünnepélyesen átadjon rendeltetésének. Nagy meglepetésemre 20 perc múlva visszaérkezett munkahelyére, a Veľký Krtíš-i Jnb iskolaügyi osztályára — itt dolgozik, mint az óvónők tanfelügyelője: Irodájában partizánemlékeiről faggatom. Pontossága és következetessége alapján könnyebben el tudom képzelni, hogy a felkelés egyik összekötőjével szemben ülök.

— Nem szívesen idézem fel a régi emlékeket. Olykor nem Is tudok róluk beszélni — mondja —, s könny szökik a szemébe. — Nehéz elmondani, mit jelent vérző embereket látni. Hogy milyen idő volt az, amikor gyakran még egy karéj kenyerünk sem volt.

Megtudom, hogyan jutott el az ellenállási mozgalomba. Ebben kegyetlen gyermekkora is szerepet játszott. Čierný Balogon (Nagybalogon) született. Később Hronecban élt. Apja egy erdei vasútnál mozdonyvezető volt. Jól ismerte a bujdosó kommunistákat. Édesapja értett németül, s így egyet-mást megtudott a németektől. A fiatal lány, aki a podbrezovái kórházban kapcsolatba került a sebesült partizánokkal, nagy segítséget nyújtott nekik hamis iratok, igazolványok beszerzésében. Ezt főleg egy jegyzőségen dolgozó fiatalember révén érte ©1.

Egy történetet elevenít fel.

— Tudtam, hogy a partizánok aláaknáztak egy hidat, melyen német vonatnak kellett volna átmennie. Megtudtam azonban, hogy a németek terve megváltozott, s nem a saját embereiket, hanem polgári lakosokat készülnek szállítani a vonaton. Gyorsan cselekednem kellett: értesítettem a partizánokat, s azok idejében eltávolították az aknákat. Mindig tudtam, kihez fordulhatok bizalommal. Persze ilyenkor soha' sem a saját nevemen szerepeltem, s azok sem, akiknek a híreket továbbítottam. Igen óvatosnak kellett lenni.

Azt is elmondja, hogyan szállított röpiratokat a magyar katonáknak. Hronecban vette át a szigorúan titkos anyagot egy elvtárstól, akit „nem ismert“. Akinek átadta, azt ismerte, de mégsem ismerte. A röpiratok- nak Breznóba kellett eljutniuk, s el is jutottak.

Nevet keveset említ. Csak a legfontosabbakra emlékezik. Például Andrej Brna elvtársra, aki közvetlen kapcsolatban állt Szutyikov és Szagyilenko partizánparancsnokkal. Brna elvtárssal először akkor találkozott, amikor a többi sebesült (partizánnal. Szagyilenko elvtársat természetesen Juliana Maternyová is ismerte. Vele kapcsolatban különösen érdekes történetet elevenít fel. Ez nem a felkelésben, hanem évekkel később játszódott le.

A legendás hírű parlizánpa- rancsnok 1970-ben Nagykürtösre látogatott, és pionírokkal találkozott. A véletlen úgy hozta, hogy a pionírok nevében Maternyová fia adott ünnepélyes jelentést Szagyilenko elvVeszélyes feladat volt a röp- iratok szállítása — emlékezik Juliana Maternyová.

társnak. A találkozón jelen volt Juliana Maternyová is. Rendkívül boldog volt, hogy még egyszer láthattu a szovjet par- tizánparanesnokot, akinek nagy bajuszára a felkelés idejéből élénken emlékezett.

Ennek a történetnek folytatása is van. 1972-ben ugyanis egy felhívás jelent meg a Bojovník című lapban, melyet Brna elvtárs közölt, aki jelenleg Prešovban él. Brna elvtárs a felhívás alapján tudomást szerzett Maternyová jelenlegi címéről, majd levelet írt neki. Köszönetét mondott a felkelés- bem tanúsított segítségéért azoknak a partizánoknak a nevében is, akik nem élték túl a harcokat. Egyben közölte vele, hogy Szagyilenko elvtárs érdeklődött felőle, mert nem tudja, él-e még. Szerelne vele találkozni, mert visszaemlékezéseit írja s fel szeretné eleveníteni a közös emlékeket. Szagyilenko elvtársnak eszébe se jutott, hogy alig két esztendeje szemtől szembe találkozott juliana Maternyovával, aki bizony nagyon megváltozott az évek során. Ráadásul másképp is hívják, hiszen időközben felvette a férj nevét. 1972 novemberében tehát újabb találkozóra került sor — ismét Nagykürtösön, ezúttal a járási pártbizottságon. Ezen a találkozón már jelen volt Brna elvtárs is. Sokáig idézték a felkelési emlékeket, a hősi harcokat. Szagyilenko elvtárs pedig — a saját kezdeményezésére — igazolást nyújtott át Juliana Maternyová- nak arról, hogy az SZNF ben összekötő és felderítő voll.

— Nekem eszembe se jutott, hogy igazolást szerezzek a partizántevékenységemről — mondja Maternyová elvtársnő. Aztán elgondolkodva hozzáteszi: —

Annak idején arra se gondoltunk, hogy milyen nagy dolgot művelünk. Természetes, magától értetődő kötelességünknek tekintettük a helytállást.

Ma is magától értetődőnek tartja, hogy mindig a tőle telhetőt nyújtsa, bármit végezzen is. S hogy ne csak a munkájából eredő feladatokat vállalja, hanem a többletmunkát is. Hogy például tagja a Szlovákiai Nőszövetség és a CSSZBSZ járási plénumának, a béketanács kerületi bizottságának és elnökségének. Hogy tagja a kommunista pártnak. Az iskolaügyben már sok éve dolgozik, tehát alaposan ismeri a fiatalokat. Meggyőződése, hogy a mai fiatalokra is számíthat a társadalom. Tovább fejlesztik mindazt, amiért a Szlovák Nemzeti Felkelés részvevői harcoltak, s ami csak a felszabadulás után vált valóra.

FÜLÖP IMRE

Ez a felvétel Szagyilenko elvtárs (balról) másodszori nagykür tösi látogatásáról készült.

Aki nem tudja, mi a tétlenség

Aktív tagjelölt

Pásztó Béla elektromechanikus, a Nové Zámky-i (érsekújvári ) mozdony csarnok

dolgozója a párt fiatal tagjelölt je azok közé tartozik, akik a rendelkezésükre álló időt nemcsak a maguk javára használják ki, hanem az egész közösség érdekében kifejtett tevékenységgel is kitöltik.

— A feleségem nemrég tréfásan megjegyezte, hogy ágyamat szállítsam át a munkahelyemre, mert lassan már aludni sem járok haza. Látja azonban, hogy ez a munka érdekes, s azt, hogy minden erőmmel az ifjúság és szervezete tevékenységének bővítésén fáradozom.

Ennyit mondott bevezetésképpen a fiatal vasutas, aki emellett a SZISZ második alapszervezetének elnöke. Kötelessége tehát van éppen elég. Á jó szervező munka azonban meghozza első gyümölcseit. Már néhány sikeres

akcióval dicsekedhetnek: fémhulladék-gyűjtéssel, kulturális rendezvvények közös látogatásával stb.

Értelmes arc, figyelmes szem tekint rám. A fiatal vasutassal már gyermekkorától megszerettette a vasutat az édesapja, a párt régi tagja, a mozdonycsarnok veterán dolgozója. Fia már nem ismeri a nyomort, a régi „aranyidőket", hanem az örömteli jelenben szentelheti magát munkájának, amit mindenek- felett szeret.

— Ez igaz. A gépek, a villanyáram és minden, ami ezzel összefügg — ez kell nekem. Mint csoportvezető, azaz az elektromechanikusok és egyúttal a szocialista munkabrigád közösségének vezetője is, igazán megtalálom a számításomat. Ez nagyon érdekes munka, el sem tudom képzelni, hogy másutt dolgozzak, mint a vasúton.

Nagyon jólesik ezeket a szavukat egy olyan fiatalember szájából hallani, aki he lyes viszonyt alakított ki mayának a munkahelyével, és olyan munkaközösségre talált, amelyet megbecsül, s amely őt is megbecsüli.

Mint fiatal tagjelölt nemrég a Szovjetunióban járt, s természetesen több mozdonycsarnokot is megtekintett. Legjobban a kijevi csarnok tetszett neki. „Mindenütt tisztaság van, a munkakörnyezet kellemes, az emberi kapcsolatok pedig Igazán hamisítatlanok. Ezen a téren is van mit tanulnunk szovjet barátainktól."

Arra a kérdésre, hogyan képzeli el a pártban kifejtett munkát, szerényen ezt vála szolja:

— „Még többet fogok dolgozni és még jobban fogom vezetni a közösséget, persze továbbra is figyelmet szentelek az ifjúsági szervezetnek.

RISZDORFER F.

Sahy tIpoly súgj gimnáziu ma előtt, ked vés, rendezett parkocska kö zepén áll a felvételünkön látható emlékmű. A városka lakosai közül 1939 és 1945 között nagyon so kan életüket ál dozták a fasizmus elleni harcban. Áldozatu kért hálát érez ve emelték a felvételen lát ható emlékmű vet a város la kosai a felsza badulás után.

Kedves, hagyományos szokás a városkában hogy az érett ségizö diákok az emlékművet kö

rülvevö padokon szoktuk megvárni vizsgázó társaikat. Az életre készülő, az életbe induló diákok mintha ezzel a szokásukkal is azt a gondolatot fejeznék ki, hogy nem halt meg igazán az, aki a jövőért életéi adta. (haj.)

SZ ÍN VONALAS ATEISTA PROPAGANDA

A világnézeti nevelésről egy járási konferencia kapcsán

A CSKP XIV. kongresszusa minden előfeltételt biztosított ahhoz, hogy a fiatalok még jobban és sokoldalúbban készüljenek fel az életre és a munkára a fejlett szocialista társadalomban. A központi bizottság elmúlt évi júliusi plenáris ülése megállapította, hogy kedvező eredményeket értünk el a kongresszusi határozatok tel. jesílésében ezen a szakaszon. A dolgozók, de mindenekelőtt a felnövekvő nemzedék világnézeti és ateista nevelésének jelentőségét éppen ez a plenáris ülés foglalta párldoku mén tu inba.

Ezekből a dokumentumokból nyilvánvalóvá vált az iskola és a tanítók fontos, nélkülözhetetlen szerepe a világnézeti nevelésben. Ezt húzta alá a közelmúltban Dunajská Stredán (Dunaszerdahelyen J megrendezett, a világnézeti nevelés időszerű kérdéseivel foglalkozó járási konferencia is, amelyen egyebek közt iskolaigazgatók, polgári nevelés-, illetve történe- lemszakos tanítók, óvónők vettek részt. A konferencia megállapította, hogy a dunaszerduhe- lyi járásban a tanítók mind jobban tudatosítják: az oktató-nevelő munkának hatékonyan kell elősegítenie a marxista—leli inista világnézet formálását. A járás iskoláiban a múltban gyakran nem tulajdonítottak kellő fontosságot az ateista nevelésnek. Mindössze a vallás bírálatára szorítkoztak, megfeledkezve arról, hogy az ateizmus tulajdonképpen az emberek életszemléletének az alapja. így érthetően nem sikerült teljes egészében leküzdeni az ezen a területen tapasztalható formalizmust.

Az utóbbi években tervszerűen és szervezetten folyik a tanítók eszmei-politikai iskolázása, s a záróbeszélgetések arról tanúskodnak, hogy a dunaszerdahe- lyj járás pedagógusai felelősségteljesen viszonyulnak politikai ismereteik fejlesztéséhez. Az idei tanévben például 768 pedagógus vesz részt eszmeipolitikai iskolázáson. Az alapszervezetekben ezen kívül 195 párttag tanító részesül pártis- kolázásban és 30 tanító látogatja a marxizmus—leninizmus du- naszerdahelyi esti egyetemét. Csak az érdekesség kedvéért: az eddigiek folyamán a járás 39 pedagógusa végezte el a marxiz- m us-*-leninizmus esti egyetemét. A párta la pszervezetek lektorai között 109 tanító tevékenykedik, a tanítók eszmei- politikai iskolázása keretében pedig 120 pedagógus fejt ki propagandista tevékenységet. A járási pártbizottság ideológiai osztálya, valamint az iskolaügyi szervek fokozott figyelmei fordítanak a tanítók politikai továbbképzésére.

Ma már örömmel állapíthatjuk meg, hogy minőségi javulás tapasztalható a világnézeti nevelés területén is. A járás tanítói az oktató-nevelő munka folyamatában kellő pedagógiai érzékkel kihasználják az egyes tantárgyakban f polgári nevelés, történelem, irodalmi nevelés., természettudományi

tantárgyak) rejlő lehetősége, két és következetesen rákapcsolnak a jelentős jubileumi évfordulókra, mint amilyen például a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója, a SZISZ Pionírszervezete megalakulásának 25. évfordulója stb. A tanulók érzelmi és tudatvilágában felejthetetlen élményt és nevelési szempontból tartós nyomot hagynak a gondosan előkészített beszélgetések, versenyek és játékok. Az elmúlt tanévben a dunaszerdahelyi járás iskolái 2011 ilyen rendezvényt valósítottak meg; ezen belül 39 beszélgetést a CSKP érdemes tagjaival, 20 beszélgetést szovjet katonákkal és 69 beszélgetést a Szlovák Nemzeti Felkelés részvevőivel. Elismerést érdemlő a járás pedagógusainak és vezetésükkel tanulóinak a történelmi emlékszobák berendezésére irányuló igyekezete. Jelenleg 10 iskolában van emlékszoba és 34 iskolában történelmi emlék- sarok.

A világnézeti nevelés hatékonyságának egyik mutatója a hitoktatásra bejelentett tanulók százalékaránya, öt évvel ez előtt, az 1969/70-es tanévben a hitoktatásra bejelentett tanulók százalékaránya még 49,3 százalék volt. A most folyó tanévre összesen 2214 tanuló jelentkezett hitoktatásra, ami az alapiskolás tanulóknak mindössze 20,2 százaléka. Ezzel az eredménnyel kerületi méretben is az élvonalba tartozik a járá°. Ám ez a 20,2 százalék még mindig magasabb az 1966/67-es tanévben elért százalékaránynál. Legjobb a helyzet ezen a téren a kővetkező iskolákban: Dunajská Streda (Dunaszerdahely), Čalovo (Nagymegyer), Nový Život (Illésháza), Čenkovce (Csenke), Pastuchy (PatasJ és Horné Janíky (Felső jányokj; legrosszabb pedig az alábbi iskolákban: Ohrady (Kürt), Kostolné Kračany (Egyházkarcsa), Dolný Bar (Albár) és Báč (Bács- fa). Az idei tanév folyamán egyébként 87 tanuló kijelentkezett, 223 pedig rendszertelenöl látogatja a hitoktatási órákat. A felsorolt adatok azt bizonyítják, hogy az illetékes szerveknek feltétlenül difenrenciáltan kell viszonyulniuk a járás iskoláihoz, hiszen számos iskolában már évek óta nincs hitoktatás.

A járás iskoláiban ma már magasabb szinten valósítják meg az ateista propagandőt. Ebben a tanévben néhány kiválasztott iskolában — Rohovcén (Nagyszarva), Okočon (Ekecsen), Samorínban (Somorján), Dunajská Stredán {Dunaszerdahelyen) — és a járási pedagógiai központ mellett ateista nevelési kabinetet létesítettek. Ezek összegyűjtik az ateista neveléssel foglalkozó, illetve kapcsolatos könyveket, újságcikkeket, előadási anyagokat stb. Később ezekből az anyagokból kiállítást rendeznek a tanulók és a szülők részére. Az ateista nevelési kabinetek önkéntes munkatársai fokozatosan megalakítják az ateisták klubjait.

B* h