Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-03 / 129. szám, hétfő

Helsinkiben kezdődik... A világ jelenleg a közelgő labdarúgó VB-re vár, — nem kis izgalommal, — de már las­san jelentkeznek az újabb nagy futball-esemény, a labdarúgó Európa-bajnokság selejtezői is. E nagy jelentőséggel bíró so­rozat első találkozója a Hel­sinkiben szeptember 1-én sor­ra kerülő Finnország—Lengyel- ország mérkőzés lesz, hogy azután 1976 február 28-ig is­meretessé váljon, a nyolc cso­portból melyik nyolc legjobb jut tovább. Az a legjobb nyolc válogatott még egymással ki­esési rendszerben mérkőzik meg (tehát oda-vissza alapon), majd az elődöntő mezőnye, csakúgy, mint eddig, valame­lyik részvevő államban küzd az újabb Európa-bajnoki cím­ért, meg a rangos helyezések­ért. A csehszlovák csapat az I. csoportba nyert beosztást, amelynek műsora a következő: 1974 október 30: Anglia— Csehszlovákia, november 20: Anglia—Portugália, 1975 feb­ruár 5: Ciprus—Anglia, április 16: Anglia—Ciprus, április 20: Csehszlovákia—Ciprus, április 30: Csehszlovákia—Portugália, június 8: Ciprus—Portugália, október 29: Csehszlovákia— Anglia, november 12: Portugá­lia—Csehszlovákia, december 3: Portugália—Cuprus. A magyar válogatott a II. csoportba került. Ott ez lesz a műsor: 1974 szeptember 4: Ausztria —Wales, október 13: Luxem­burg—Magyarország, október 30: Wales—Magyarország, no­vember 20: Wales—Luxemburg, 1975 március 16: Luxemburg— Ausztria, április 2: Ausztria— Magyarország, április 16: Ma­gyarország—Wales, május 1: Luxemburg—Wales, szeptember 24: Magyarország—Ausztria, október 15: Ausztria—Luxem­burg október 19: Magyarország —Luxemburg, november 19: Wales—Ausztria. III. CSOPORT: 1974 szeptember 4: Norvégia Észak-írország, október 30: Ju­goszlávia—Norvégia és Svédor­szág—É. Írország, 1975 márci­us 16: É. Írország—Jugoszlávia, június 6: Svédország—Jugoszlá­via, június 9: Norvégia— Jugo­szlávia, június 30: Svédország —Norvégia, augusztus 13: Nor­végia—Svédország, október 10: Jugoszlávia—Svédország, októ­ber 29: É. Írország—Norvégia, november 11: Jugoszlávia—É. Írország. IV. CSOPORT: 1974 szeptember 25: Dánia— Spanyolország, október 13: Dá­nia—Románia, november 20: Skócia—Spanyolország, 1975 február 2: Spanyolország—Skó­cia, április 17: Spanyolország —Románia, május 11: Románia —Dánia, június 1: Románia— Skócia, szeptember 3: Dánia— Skócia, október 12: Spanyolor­szág—Dánia, október 29: Skó­cia—Dánia, november 16: Ro­mánia—Spanyolország, decem­ber 17: Skócia—Románia. V. CSOPORT: 1974 szeptember 1: Finnor­szág—Lengyelország, szeptem­ber 25: Finnország—Hollandia, október 9: Lengyelország— Finnország, november 20: Hol­landia—Olaszország, 1975 ápri­lis 19: Olaszország—Lengyelor­szág, június 5: Finnország— Olaszország, augusztus 20: Hol­landia—Finnország, november 10: Lengyei ország—Hollandia, szeptember 27: Olaszország— Finnország, október 15: Hollan­dia—Lengyelország, október 25: Lengyelország—Olaszország, november 11: Olaszország—Hol­landia. VI. CSOPORT: 1974 október 30: Írország— Szovjetunió, november 11: Tö­rökország—Írország, december 1: Törökország—Svájc, 1975 áp rilis 2: Szovjetunió—Törökor­szág, április 30: Svájc—Török­ország, május 11: Írország— Svájc, május 18: Szovjetunió— Írország, május 21: Svájc—Ír­ország, október 12: Svájc— Szovjetunió, november 12: Szov­jetunió—Svájc, november 23: Törökország—Szovjetunió. VII. CSOPORT: 1974 szeptember 8: Izland— Belgium, október 12: NDK—Iz- land és Belgium—Franciaor­szág, november 11: Franciaor­szág—NDK, december 7: NDK— Belgium, 1975 május 25: Izland —Franciaország, június 6: Iz- land—NDK, szeptember 3: Fran­ciaország—Izland, szeptember 6: Belgium—Izland, október 11: NDK—Franciaország, november 11: Franciaország—Belgium. VIII. CSOPORT: 1974 október 13: Bulgária— Görögország, november 20: Gö rögország—NSZK, december 18: Görögország—Bulgária, decem­ber 12: Málta—NSZK, 1975 feb­ruár 23: Málta—Görögország, április 26: Bulgária—NSZK, jú­nius 4: Görögország—Málta, június 11: Bulgária—Málta, ok­tóber 11: NSZK—Bulgária, 1976 február 28: NSZK—Málta. Karol Matiaško, az SZNF sportolója Karol Matiaško (balról) a T) Baník Handlová klubhelyiségében. Matiaškóért versengtek az I. osztályú csapatok, hívták 2i- linára, várták Trnavába. 0 azonban hű maradt Handlová- lioz, amely abban az időben sokkal mostohább feltételeket tudott biztosítani, mint az I. ligában szereplő együttesek. Döntése, hősége keménységéről és állhatatosságáról tesz tanú- bizonyságot, olyasmiről, ami­vel naponta meggyőzi környe­zetét, otthon, a munkában és a sportban. A ma csaknem 49 esztendős Karol Matiaško régi bányász- családból származik, így nem meglepő, hogy első lépései a handlovai barnaszénbányához vezettek, ahol még ma is vil­lanyszerelőként dolgozik. A handlovái sportpálya elkészülé­se otán 16 éves korában a he­lyi ,,B“-csapatban játszott Iab­Filakovón (Füleken) az SZNF 30. évfordulója tiszteletére nem­zetközi részvétellel teketornát rendeztek. A csapatversenyt Salgótarjáni Dózsa nyerte a Kovomier Fiľakovo és a TSZ Lučenec előtt. Egyéniben Dósa Zoltán (Dózsa) végzett az első helyen. (Laúko Tibor felvétele} Ejtőernyős VB Magyarországon A Nemzetközi Repülő Szövetség (FAI) döntése értelmében az ez évi ejtőernyős VB-t Magyarország rendezi meg. Július 28 és agusztus 11 között a szolnoki repülőtér lesz a sorrend­ben XII. ejtőernyős VB színhelye. Már ki is dolgozták a rész­letes műsort. E szerint július 28-án délelőtt 11.00 órakor kerül sor a VB ünnepélyes megnyitására, amelynek prog­ramjában nagyszabású repülő-bemutató is szerepel. A férfi és női pilóták egyéni és kötelék műrepülést hajtanak végre, de lesz helikopter és sugárhajtású repülőgépek bemutatója, ezenkívül ejtőernyős akrobatikus ugrásokban és rádióirányí­tású repülőmodellek bemutatójában sem lesz hiány. A kü­lönböző versenyszámokat — egyéni célbaugrás 700 méter­ről, egyéni stílusugrás 1800—2000 méterről, csapat célbaug­rás 1000 méterről, férfiak és nők részére külön értékelés­sel július 29-től agusztus 10-ig naponta 8 órától 18.00 óráig rendezik meg. A VB-re eddig a Szovjetunió, Új-Zéland, Dánia, Hollandja, Kanada, Norvégia, Svédország, az NDK, Svájc Spanyolország, Csehszlovákia, Belgium, Ausztria, az NSZK, Bulgária, japán, Jungoszlávia, Lengyelország, Brazília és természetesen a ren­dező Magyarország nevezett, de várják még az Egyesült Álla­mok, Franciaország, Olaszország, Kuba, a Koreai NDK, Romi­nai, Portugália, Mexikó, Ausztrália, Finnország és Nagy-Bri­tannia jelentkezését is. Hozzávetőleges becslés szerint 250 ejtőernyős férfi és nő móri össze tudását. M ár említettük, hogy a' brazilok rugalmassá tették a 4—3—3-as rendszert, és játék) elfogásuk kimondottan támadó jellegű volt. Ez döntő fontosságúnak bizonyult a többi taktikai elem érvényesülésében, amikor is tudatosan kihasználták labda­rúgóik nagyszerű egyéni ké­pességeit. A másik jellemző vonás: szem előtt tartották az alapelvet, hogy az egyszerűség a siker anyja. És hogy mindez tökéletesen így legyen, a vá­logatott csapat összeállítói az említett rendszer taktikai fel­adatait a játékosok képessé­geihez mérten osztották ki, nem pedig fordítva. A mexikói VB végérvényesen bebizonyí­totta a kételkedőknek: a mo­dern labdarúgásban már egyál­talán nem elegendő csak töb­bet futni az ellenfélnél, hanem gyorsan és nagy területen kell manőverezni maximálisan ki­használva az egyéni képessége­ket a közösség érdekében. A brazilok minden mérkőzé­süket óvatos játékkal kezdték, s csak néhány perces „tapoga­tózás“ után mutatták meg oroszlánkörmeiket. Ritmusvál­tásukkal rendszerint megza­varták az ellenfelet. A látszó­lagos céltalan labdázgatást váratlan és villámgyors ellen- támadás követte, amelybe köz­vetlenül bekapcsolódott hat, néha hét játékos is. A többi csapat csak fokozatosan Ját­szotta át a középpályát — a nagy meleg és a szokatlan ten­Ä LABDARÚGÁS FEJLŐDÉSE (61 gerszint feletti magasság meg­tette a magáét — a dél-ame­rikaiak viszont hosszú át­adásokkal, az üres területekre keresztbevágott labdákkal ve­zették ellentámadásaikat. Ez a gyorsan és váratlanul kialakult helyzet annyira meg­lepte az ellenfelet, hogy rend­szerint döntő befolyással volt a mérkőzés kimenetelére. Univerzális futballisták A mexikói mérkőzések drá­mai lefolyása igazat adott azoknak, akik az angliai vi­lágbajnokság után megjósol­ták: a jövő csapata kiváló technikával és erőnléttel ren­delkező tökéletes atlétákból áll majd, a csapatnak olyan univerzális képességű labda­rúgókkal kell rendelkeznie, hogy hét emberrel támadhas­son és ugyanennyivel védekez­zék. Manapság az ellenfél legyő­zéséhez nem elegenö sakk­mattá tenni a védelmet, nem elég csak az erőnlét, mert végeredményben a labdarúgást nemcsak lábbal, hanem első­sorban fejjel, ésszel játsszák, és nem is egy játékos, hanem mindjárt az egész játékoscso­port eszével. Pelé labdarúgó-művészeté­nek tiszteletben tartása és nagyra becsülése mellett el­tűnnek a futballpályákról a szuperjátékosok pótolhatatlan típusai, akik képesek egyedül eldönteni mindent, míg a töb­biek csak asszisztálnak, segéd­keznek nekik. Tekintettel a nemzetek kon­tinentális mentalitására min­den bizonnyal továbbra is nyilvánvaló különbség lesz a labdarúgás között, de mindkét világrészben tapasztalható, hogy a 4—3—3-as rendszer re­ményteljes folytatása lehet a Mexikóban elkezdődött megúj­hodási folyamatnak. Éppen a legutóbbi VB-n meggyőződhet­tünk róla, hogy ez a rendszer eléggé rugalmas és a játékos­anyag szerint könnyen módo­sítható. Az angolok például, akik megmaradtak az 1966-os sztereotip és könnyen kiis­merhető játékuknál, sikertele­nül szerepeltek Mexikóban; a németek és az olaszok vi­szont nagy lépést tettek előre a játékosok egyetemes képes­ségeit illetően, több „minden­tudó“ futballistával rendelkez­tek, több változatát próbálhat­ták ki a 4—3—3-as rendszer­nek. S ez meg is látszott já­tékukon, eredményességükön. Brazília válogatottja nem véletlenül győzött Mexikóban, és nem a számára kedvező ég­hajlati viszonyoknak köszönhe­ti sikerét. A brazil titok egy­szerű titok: 1958 óta ök tuda­tosították a leginkább, hogy csak akkor győzhetnek újra, ha olyan kelleküv ellentáma­dásokat képesek vezetni, ame­lyek során maximálisan ki­használják minden egyes me­zőnyjátékos egyéni képességeit. Az univerzális labdarúgók ne­velése, és minél jobb kihasz­nálásuk a mérkőzés folyamán a mexikói világbajnokság előtt elkezdődött. Azonban csak az utolsó VB-n bizonyította be a világbajnok brazil csapat, hogy az összes részvevő közül ép­pen neki sikerült a legjobban kihasználni a játékosok uni­verzális képességeit a támadá­sok és a védekezések során. Lassan eltűnik a támadósor és védelem közötti nagy különb­ség, a jövőben egységes kol­lektívaként kell venni egy egy labdarúgócsapatot, ahol a fel­adatok közötti határok elmo­sódnak, és bizonyos esetekben alkalmilag össze is olvadnak. „Meghal" a labdarúgás? 1970-ben tehát győzött az igazi labdarúgás, az antifut- ball pedig vereséget szenve­dett. A mexikói példa nem. maradt teljesen visszhang nél­kül kontinensünkön sem, és ez remény arra, hogy Európában is megújhodik a labdar igás, ami a minden áron és minden eszközzel győzni akarás végét darúgóként, két évvel később az „A“-együttesben kapott he­lyet. Az akkor nálánál idősebb csapattagok már bekapcsolód­tak a Szlovák Nemzeti Felke­lés előkészületeibe, s így az edzéseken Matiaško foglalko­zott a még fiatalabbakkal, majd a csoportokban magyarázta meg a gondjaira bízottaknak a készülő felkelés nagy jelentő­ségét. A felkelés megkezdése után Handlován önkéntes század alakult, amelynek tagja volt Karol Matiaško is. A Prievidza melletti harcokban vett részt, majd a Skalkán is, ahol a szá­zadot a Szlovák Nemzeti Fel­kelés elnyomása után felosz­latták. Azután következett a Gestapo, a kihallgatások, a se­redi gyűjtőtábor, ahonnan Bra- tislavába szállították, innen si­került megszöknie. A felszabadulás után újra aktív labdarúgóvá lett, 1949- ben tényleges katonai szolgála- ta alatt Bratislavában egy ka­tonacsapatban játszott, majd Handlovára visszatérve a szlo­vák labdarúgás nagy reménysé­gévé vált. Gyors, mozgékony, kitűnő lövőcsatár, akiről volt játékostársa, Anton Malatinský edző kijelentette, hogy még be­kötött szemmel is tud gólt rúg­ni. Még 38 éves korában is di- víziős csapatban játszott, majd edző lett és az előző idényig négy éven át volt Holub edző segítőtársa. Még most sem akasztotta szögre futballcipőit, a vállalati bányszbajnokságért küzd. Karol Matiaško, aki élete 32 esztendejét a labdarúgásnak szentelte, nemcsak két fia szá­mára példakép, hanem Handlo­vá ifjúsága számára is, mert szerény, lelkiismeretes a sport­ban és a munkában egyaránt. jelentené. Így felesleges lenne mindennemű félelem a sportág jövőfét illetően, amelyet 1970 tavaszán így fogalmazott meg Julius Ukrainczyk, az ismert menedzser: „Egyre kebevesebb a nagy csapat, kihalnak az igazi klasszis labdarúgók; az átlagos képességű együttesek és játékosok pedig nem képe­sek „ébren tartani“ a közön­ség érdeklődését. A nézők száma egyre csökken, és vele együtt süllyed a színvonal is, lassan olyan lesz az érdeklő­dés a futball iránt világszerte, mint Párizsban a jégkorong iránt, mert a labdarúgás ma napság már nem jelent szóra­kozást, s a gáncsot éppen a túlzottan elharapózott védeke­ző játéktól kapja majd. Néze­tem szerint húsz éven belül „meghal“ a labdarúgás. Milyen szerencse, hogy még élénken emlékezetünkben él a mexikói világbajnokság! Így erő. m reméljük: az elkövet­kező esztendők Ukrainczyk „tévedését“ igazolják majdI A labdarúgás sok jót és rosszat megélt az elmúlt évtizedek fo­lyamán, de a krízist mindig ép bőrrel megúszta. Remélhe­tőleg most is így lesz. Mexi­kóban elkezdődött a játék megújhodási folyamata, és hinni merjük, hogy az idei VB folytatása lesz a megekezdett útnak. Szebbet, jobbat nem is kívánhatnánk a X. labdarúgó- világbajnokságtól. ' • ' TOMI VINCE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents