Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)
1974-06-30 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó
1974. I. SO. j szükség lesz a befogadóképesség növelésére. Hason* ióan Idejében kell gondolnunk kilencéves alapiskolák építésére vagy kibővítésére. Ezért fontos, hogy e kérdések ne csak a nemzeti bizottságok, hanem a válla* latok és a szövetkezetek figyelmének középpontjába Is kerüljenek. A nemzeti bizottságoknak — a kerületi- eknek, a Járásiaknak és a helyieknek egyaránt — salát területükön Jelül kell vizsgálniuk s megfelelővé alakítaniuk a gyermekgondozó létesítmények befogadóképessége növelésének terveit a népesedés /e/- lődése szempontjából, s meg kell tenniük minden lépést e cél eléréséért. Helyénvaló ezért a nemzeti bizottságok választási programjainak ez irányú, kiegészítése és a gyermekgondozó létesítmények kapacitásnövelésének, főleg a lakosság részvételével, önse- gélyű akciókkal való biztosítása. Követelnünk kell a vállalatok és a szövetkezetek nagyobb arányú részvételét is. A bölcsődék teljes kapacitásának kb. 25 százalékát vállalati és szövet* kezetl bölcsődék alkotják. Vállalati óvodákban a gyermekeknek csak alig 10 százaléka van elhelyezve. Mindezek ellenére az üzemi óvodák és bölcsődék építése az utóbbi években stagnál, és a szociális alap eszközeit más célokra használják fel. A vállalatoknak és a szövetkezeteknek be kell iktatniuk szociális gondoskodási terveikbe — főleg ha több a női alkalmazójuk — a saját létesítmények építését, vagy összesített anyagi eszközökkel kell hozzájárulniuk a bölcsődék és az óvodák építéséhez ott, ahol alkalmazottaik laknak. Az építőipari vállalatok vezetőségének biztosítania kell minden feltételt ahhoz, hogy vállalataik szívesebben vállalják e létesítmények építését, s a vállalt terveket jobban, pontosabban teljesítsék, mint eddig. Az utóbbi években elért eredmények ellenére számolnunk kell a piacra dobott összes gyermekáru gyártásának és kínálatának növelésével, s gondoskodnunk kell kiváló minőségükről is. Mi szükséges az életkörülmények javításához? Az ötödik ötéves terv első éveiben hozott jelentős szociálpolitikai Intézkedések után, a Jövedelmek általános növekedése mellett manapság úgy tűnik, hogy a házastársaknak, s a dolgozó nőknek mindinkább több szabad időre, nyugalomra és kényelemre van szükségük gyermekeik neveléséhez. Erről tanúskodnak a legutóbbi felmérések, melyek szerint a fiatal anyák 45 százaléka az önképzésre és a pihenésre fordított szabad idő hiányát tartotta a legfőbb problémának. E tapasztalatok nagyjából megegyeznek például a Szovjetunióban vagy a Lengyel- országban szerzettekkel. Ezért a legközelebbi években úgy kell alakítanunk a gyermekes családok életkörülményeit, hogy a szülők jelentős időmegtakarításhoz s több szabad Időhöz jussanak. A felmérések szerint a lakosok legfontosabbnak tartják a közszükségleti cikkeket való ellátás további javulását, s több időmegtakarítást a bevásárlásnál. Az utóbbi években elért tagadhatatlan fejlődés ellenére tovább kell növelni az eladóteret vagy nagy üzletegységek, vagy kisebb bevásárló központok építésével; ügyelni kell az üzlethálózat célszerű elosztására; további önkiszolgálókat kell nyitni; jobban meg kell szervezni az elárusítást a csúcsidőben, amikor a bevásárlás sok helyütt nagy időveszteséggel jár; nagyobb mértékben be kell vezetni az eláru- sítás modern formáit; felül kell vizsgálni az üzletek jelenlegi nyitvatartási idejét; az ellátás folyamatossága érdekében javítani kell a kereskedelem és a termelés viszonyát. Néhány információ arra utal, hogy háztartásainkban az utóbbi években hétköznapokon kevesebbet főznek, mint régebben. Az 1973-as felmérés szerint háztartásaink 48 százalékában még mindig naponta készül meleg étel, s ez aránylag nagy teher a dolgozó nők számára. A kérdésre, hogyan lehetne e téren időt megtakarítani, a megkérdezettek nagy többsége a félkészáruk kínálatának bővítését és minőségi javítását hozta fel. A hazai félkészáru-gyártás utóbbi években elért nagy fejlődése ellenére is szükséges tovább fejleszteni és bővíteni főleg azoknak az árufajtáknak a választékát, amelyek nem fedezik a keresletet. Elsősorban különféle fajta és feldolgozá- sú félkész húsételekről, előre tisztított zöldségről és burgonyáról, különféle fagyasztott ételekről van szó. Bővíteni kell azonban a gyermekeledelek választékát is, mégpedig új, főleg használatra kész feldol- gozású minőségfajtákkal. A háztartások — főleg a naponta otthon nem fő- fcők — nagy többségének fő követelménye nemcsak a vállalati és az iskolai étkezdékben, hanem az éttermekben való közétkeztetés további bővítése és javítása is. A csehszlovák kormány nemrégi döntései alapján tovább kel) tehát lépnünk a vállalati étkeztetés terén is. Háztartásaink az alapvető gépi berendezések (pl. mosó- és hűtőgépek) szempontjából aránylag jól felszereltek. A közeljövőben azonban jelentős lépéseket kell tennünk mindenfajta házimunka gépesítésére. Számítunk a hűtőgépek korszerűsítésére, várható a hűtőgép gyártás aránylag gyors emelkedése is, ami tehetővé teszi majd az ételek hosszabb tárolását, s így a bevásárlásra fordított Idő lerövidítését. Háztartásainkat nagyobb mértékben fel kell Szerelni olyan beépített konyhafallal, amely az ételek elkészítéséhez célszerű és hasznos apróbb segédeszközöket tartalmaz. Ezek gyártására főleg néhány kispiari szövetkezetet vagy kisebb ipari vállalatot szeretnénk megnyerni. 1980-ig feltételezzük az automata mosógépek számának jelentős növekedését. Eszerint kell kidolgozni a háztartásban való mosás racionalizációjának egész koncepcióját, mérlegelni a háztömbök mosó-, szárító- és mángorlóhelyiségekkel való felszerelését, foglalkozni a fizetett mosodai szolgáltatások fejlesztésével is. Itt is figyelembe kell vennünk a fiatalabb nemzedék szükségleteit ős igényeit; az új generáció ugyanis előnyben részesíti a mosodai szolgáltatást, természetesen elfogaď-- ható szállítási határidő és kielégítő minőségű munka esetén. 0 4 0 Az utóbbi években elért jó eredmények ellenére a népesedés problémájának megoldása a jövőben is legfontosabb feladataink egyike lesz. Szükséges, hogy az összes állami, gazdasági és társadalmi szero mindennapi munkájában és döntéseiben következetesen és állandóan szem előtt tartsa ezeket a kérdéseket, s így a jövőben is hozzájáruljon a lakosság fejlődése számára kedvező feltételek kialakításához ... A németek a gárdisták segédletével egyre gyakrabban rendeztek úgynevezett partizánvadászatot, s 1944. december 2-án Cabradsky Vrbovok (CsábrádvarbókJ községben letartóztatták dr. Lengyel fenő orvost. Családjával együtt elhurcolták. Később, 1944. december 18- án Krupina mellett, az egyik erdészlak közelében többekkel együtt kivégezték .,. Ennyit mond Schinidt főzet történész feljegyzése a Lengyel családra “vonatkozólag az „Emlékhelyek“ című könyvben. Ugyancsak ebben a könyvben részletes tájékoztatást ad annak a hírszerző, robbantó partizáncsoportnak a tevékenységéről, melynek parancsnoka Nyikoláj Mironov szovjet őrnagy volt. Ez a csoport az akkori szlovák—magyar országhatár közvetlen közelében tevékenykedett. A csábrádi és a Celovcei (csalli) erdőben volt a székhelye. Közvetlen rádió- összeköltetést tartott a 2. ukrán front parancsnokságával. Ipolyság, Palást közelében vasútvonalat, hidakat robbantott. Ma már pontosan és hitelesen tudjuk, hogy a Lengyel család sorsa nem véletlenül alakult úgy, ahogy a történész leírta. Ma már tudjuk, hogy nem egyszerű , .áldozat“ volt életük és haláluk. Az időbeni, a történelmi távlat módot nyújt arra, hogy az akkori eseményeket felidézve, pontos magyarázatot adjunk a történtekre vonatkozólag, hisz a Lengyel család tagjain és a csoport egyik hősi halált halt szovjet katonáján kívül még mindenki él. És emlékszik ... A CSOPORT parancsnoka Nyikoláj Mironov őrnagy volt. Helyettese Vladimír Vanhrovszký Fedorovics, vagyis fedőnevén „Stasík“, aki tavaly nyáron is eljött Lvov városból a csoport évenkénti hagyományos találkozójára. Arról a csoportról van sző, amelyik a Szlovák Nemzeti Felkelés Idején a Tri duby repülőtérre érkezett. Tizenketten voltak. Tizenkét szovjet katona. Közöttük két rádiós, Ólja, aki napjainkban a kievi bíróság ügyésze, és Pjotr, aki az egyik ukrajnai szovhoz agronó- musa. Két összekötő, két szlovák partizán csatlakozott hozzájuk a repülőtéren. Čapia Ignác, aki jelenleg Bratislavában él, nyugdíjas, Grnáč Ján, aki Beluján, Palást mellett él, s az állami erdészet méhésze. A repülőtérről egyenesen a csábrádi erdőbe vonultak. Különleges megbízatásuk értelmében két helyen — a csábrádi vár közelében és Beluja mellett, a 12-es erdészeti pont közelében — először bunkereket építettek. {Ezek ma is épek, s emlékhely gyanánt gondozzák.) Azután később, október elején megkezdték tevékenységüket. Először harcostársakat toboroztak. Az erdőkben bújkáló katonaszökevények, menekülő kommunisták, üldözöttek szép számban csatlakoztak hozzájuk. Több, apró csoportba szervezték őket. Különleges feladatuk értelmében úgy, hogy lehetőleg az egyik csoport ne ismerje a másikat. Több magyar nemzetiségű harcostársuk is volt. Elég hosszú a névsoruk: Mo- ravesík Pál, Szász Imre, Laza- rik )án, Steiner Sándor, Gálik Ondrej, és még sokan mások. Közülük többnek csak a fedőnevét őrzik a feljegyzések. Azonosítani kellene a neveket a személyekkel. Különleges feladatuk értelmében olyan segítőtársakat is toboroztak, akik nem adták fel megszokott életrendjüket, de híreket gyűjtöttek a csoport számára, tájékoztatták minden fontos eseményről a partizánokat. Ilyen volt Ipolynyéken Sinkovits János bácsi, aki már meghalt, továbbá az akkori szlovák és magyar határőrség, ill. vámhivatal tagjai közül Kovács Rudolf, Slezák István, Knoško Jozef. Es majdnem minden faluban, Paláston, Tes- magon, Vyškovce nad Ipľom (Ipoly visk) községben volt egy két bizalmi emberük Közéjük lehetne sorolni dr. Lengyel Jenő orvost is, de az eddig felsorolt személyek visz- szaemlékezéseiből kitűnik, hogy az ő szerepe, az ő kapcsolata ezzel a csoporttal egészen más jellegű volt. Sokkal nagyobb jelentőségű. ÜGY SEGÍTETT a partizá noknak, ahogy tudott. Az természetes volt, hogy gyógyszereket küldött nekik. Ha kellett, hát bejelentette a hivatalos szerveknek, hogy 18 tífuszos megbetegedést tapasztalt a Konsko-majorban. Ilyenformán elegendő mennyiségű gyógyszert kapott, s mintegy akadályt teremtett a terep elé is, ahol a Mironov-csoport rádiója működött. A tífusztól ugyan is nagyon féltek a gárdisták meg a németek. jól Ismerte a területet is, amelyen a partizánok működtek, hisz L942-ig Hont. Nemce (Hontnémeti) község körzeti orvosa volt, felesége, született Szügyi Ilona pedig Ipolyságról származott. Kislánya, Ágnes- Juditka az ottani kórházban született. És mint orvos, a környék szétszórt településeit gyakran felkereste. Ilyenkor persze nemcsak a betegeket látogatta meg, hanem amint mondani szokás, „nyitott szemmel“ járt, és mindenről tájékoztatta a partizánokat. Azok, akik Mironov őrnagy megbízásából alkalmanként, rendszerint éjjel, felkeresték, tanúsíthatják, hogy vázlatos, tájékoztató térképeket küldött a csoportnak. KÜZBEN a német katonai egységek november 19—20-án, dél felől, valamint Rozsnyó— Rőce—Rimaszombat—Losonc irányából Kékkő—Ipolyság felé általános támadást kezdtek a partizánok ellen. Erről egyébként annak Idején Hermann Höfle tábornok is beszámolt a „Böhmen und Mähren“ című folyóiratban. Hátulról támadva, még Korpona városba is bejutottak a német tankok. Feltűnt azonban, hogy átmeneti sikerük ellenére sem hallgatott el két rádióadó. A Miro- novb-csoport két rádiója. Ekkor kezdték meg a történész által is feljegyzett, úgynevezett partizánvadászatot. Letartóztatták dr. Lengyel Jenő orvost. Családjával együtt elhurcolták. Később kivégezték. Miért? Hogyan történt? Ezt kérdeztük mi is, amikor Csábrádvarbók községbe látogattunk, hogy a Mironov-csoport működésére, a Lengyel család sorsára vonatkozó adatokat Összegyöjtsük. Felkerestük a házat, ahol annak idején a család lakott. Elbeszélgettünk azokkal, akik ismerték őket, mert különösen megrendített bennünket, hogy feleségét és nyolcéves kislányát is megölték a fasiszták. Az ismerősök tájékoztatása után pedig a helyi nemzeti bizottságra látogattunk. Ott is megkérdeztük: Miért? Hogyan történt? MÁR CSAK EMLÉK a Len gyei család élete a községben. A nemzeti bizottság elnöke és az anyakönyvvezető így emlegették őket: — Hallottunk felőlük, de pontosabb tájékoztatást talán csak az idősebbek tudnak adni... Közben a régi anyakönyveket, feljegyzéseket, krónikákat lapozgatták, hátha valamilyen írásos emlékre, feljegyzésre bukkannak. Éppen névadó ünnepségre készültek. Három pionír, három kislány, Cuba Sikorová, Dana Hvodll* ková, Eva Tutková még egy* szer felmondták az ünnepi alkalomra tanult verset, majd ők is hozzákezdtek a kereséshez, a lapozgatáshoz. Megható volt, amikor bejött Kandra Ladislav, az akkori jegyzőség segédhivatalnoka, kérésünkre felidézte emlékeit» s rámutatott a negyedik osztályos kis Évára. — Ilyenforma lehetett akkor a doktor kislánya!... Csak nem szőke, hanem inkább fekete volt, mert az édesanyjára hasonlított.., Szinte magam előtt látom ... Az úgy volt... És elmondta, hogy annak ide- jé senki sem tudott egyetlen rossz szót sem mondani az orvosra. Mindenki szerette. Nem is gyanították, hogy kapcsolatot tart a partizánokkal. Egyetlen embernek, az akkori tanítónak volt gyanús csak. Állítólag az a tanító jelentette fel őt a gárdistáknál. Azok egy este a németekkel együtt rátörtek, valamilyen rádiót kerestek nála, de nem találták. Azután az egész családot feltuszkolták egy teherautóra, és elvitték. Halálhírüket is csak később hallották. Ahogy visszafelé pergette emlékezésének fonalát, persze kitűnt az is, hogy egy alkalommal a Mironov-csoport ösz- szekötője. Čapia elvtárs felkereste őt, szeretett volna okmányokat, igazolványokat kapni, dehát nem merte vállalni a kockázatot. Sajnálkozva, szinte önmarcangolva egy sóhajjal fejezte be visszaemlékezését: — Ma már tudjuk... Óh, ma már tudjuk, hogy mit kellett volna tenni... EZEKKEL A SZAVAKKAL persze mintegy értékelést is adott, mert tény és való, hogy Mironov őrnagy, a partizáncsoport tagjai, segítőtársai, dr. Lengyel orvos, meg a többiek, mind-mind tudták, hogy mit kell tenni. És mi most büszkén nézünk rájuk, a győzteseknek járó tisztelettel. Akik pedig közülük meghaltak, életüket áldozták, szívünkben élnek tovább, mint hősök. HAJDÚ ANDRÁS Három pionír, három kislány (balról jobbra) Éva, Dana és Ľuba Is hozzákezdtek a lapozgatáshoz. Közülük a negyedik osztályos kis Éva olyanforma, mint akkor lehetett a doktor kislánya. TÓTHPÁL GYULA felvétele
