Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)
1974-06-29 / 152. szám, szombat
HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK A HARMADIK CSÚCSTALÁLKOZÓ „Mi arra törekszünk, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok valóban tartóssá váljanak, s ne függjenek konjnkturális mozzanatoktól. Azt akarjuk, hogy e kapcsolatok további fejlődése hasznára váljék mindkét országnak és az egész világnak“ — mondotta Leonyid Brezsnyev, s az SZKP főtitkárának e szavai különösen jelentősek most, az újabb szovjet—amerikai csúcstalálkozó idején. Az eddigi csúcstalálkozók mérleqe nagyon pozitív. Űj korszakol nyitottak meg a világ két leghatalmasabb államának viszonyában, s ettől a kapcsolattól nagymértékben függ a háború vagy béke kérdése. A Szovjetunió és az Egyesült Államok nagy jelentőségű dokumentumokat írt alá a kapcsolatok alapelveiről, a nukleáris háború megelőzéséről és a hadászati fegyverrendszerek korlátozásának első lépéseiről. Több olyan megállapodás született a kölcsönösen előnyös együttműködésről, amely most van megvalósulóban. Bizonyosra vehető, hogy ezúttal is fontos dokumentumokat fogadnak el és újabb lépések történnek a kapcsolatok normalizálására. Őszinte, konkrét eszmecsere Moszkvában mindenekelőtt qrra törekszenek, hogy a harmadik csúcstalálkozón tovább folytatódjék az őszinte, konkrét eszmecsere, amely az előző látogatásokat jellemezte. Brezsnyev és Nixon megbeszélésein valamennyi fontos világpolitikai kérdés szőnyegre kerül, s természetesen az álláspontok közelítése bármely területen kihatással lehet az egész nemzetközi helyzetre. A várakozások szerint a Brezsnyev—Nixon eszmecsere eredményei legalábbis számos részmegállapodásban öltenek majd testet. Lehetőség van bizonyos előrehaladásra olyan bonyolult kérdésekben. mint a hadászati fegyverrendszerek és a földalatti atomrobbantások korlátozása. Szoviet körökben rámutatnak, hogy több, a kétoldalú együttműködés egyes területeit érintő egyezmény megkötésén kívül általános megállapodás aláírására is sor kerülhet a látogatás •idején. Figyelembe kell venni azt is, hogy mostani párbeszéd folyamán nem várható oly sok egyezmény aláírása, mint az első két csúcstalálkozó alkalmával. Ez természetes is, hisz a hidegháború korszaka után, amikor az Egyesült Államok és a Szovjetunió szinte a semmiből kezdte az együttműködést, sok dokumentum aláírására nyílt lehetőség. Ez akkor fontos is volt, hiszen új szakaszt kellett kezdeni a két különböző társadalmi rendszerhez tartozó nagyhatalom viszonyában. A feladat jelenleg az, hogy a már megkötött egyezményeket váltsák valóra. A magas szintű találkozók kétségtelenül kedvező légkört teremtenek a már meglevő egyezmények végrehajtását szolgáló gyakorlati munkához. A fennálló helyzettől és a kapcsolatok állásától függően, lehetségessé és szükségessé válhatnak újabb megállapodások is. Reális alap Figyelemre méltó az a tény, hogy a mostani csúcstalálkozó küszöbén az Egyesült Államokban demokrata párti politikusok is az elnök moszkvai útja mellett foglaltak állást. Edward Kennedy szenátor például hangsúlyozta, hogy habozás nélkül tárgyalni kell, amikor reális alap van az olyan párbeszédre, amelytől jelentős előrehaladás várható. A moszkvai Pravda idézi a köztársaság-párti Percy szenátort is, aki éppen a szovjet parlamenti küldöttség előtt hangsúlyozta a közelmúltban, hogy az amerikai szenátorok többséqe híve az enyhülési politikának. Borisz Ponomarjov vezetésével a szovjet parlamenti küldöttség egy hónappal a mostani csúcstalálkozó előtt tárgyszerű, konstruktív megbeszéléseket folytatott a washingtoni Fehér Házban. A szovjet képviselők a többi között kifejtették, hogy a „félelem egyensúlya“ helyett a békét a biztonság egyensúlyára kell alapozni, hangsúlyozták, hogy a politikai enyhülést követnie kell a katonai enyhülésnek és sürgették a két nagyhatalom további erőfeszítéseit a háborús tűzfészkek felszámolására. A látogatás folyamán behatóan tanulmányozták a kereskedelmi kapcsolatok problémakörét, a lehetőségeket, a távlatokat. Nixon e tárgyalásokon állást foglalt a két nagyhatalom szoros együttműködése mellett és kifejtette, hogy ebben a szellemben készülődik a moszkvai tanácskozásokra. Amerikai álláspont Kissinger amerikai külügyminiszter az elnök moszkvai útja előtt sajtóértekezleten vázolta kormánya álláspontját. Rámutatott, hogy a mostani csúcstalálkozón elvi megállapodás lehetséges a föld alatti atomrobbantások tilalmáról s noha átfogó SALT-egyezmény megkötésére valószínűleg nem kerül sor, az elkövetkező napok tárgyalásai sorsdöntőek lesznek a stratégiai fegyverkorlátozás szempontjából. Kissinger három témakörbe csoportosította a csúcstalálkozó tárgyalásait: a párbeszéd fenntartása, a fegyverkezés korlátozása és a világbékére pozitívan ható kapcsolatok fejlesztése. A fegyverkorlátozásról szólva hangsúlyozta: egyik fél sem szerezhet sem katonai, sem politikai előnyt. A legutóbbi szovjet SALT-javaslatokról szólva érzékel Lette, hogy uz ellentétek már nem annyira elviek, mint a számszerűséget illetők. A föld alatti atomrobbantások kapcsán meg azt jelezte az amerikai külügyminiszter, hogy a „robbanási küszöb“ minél alacsonyabb megállapítása fontos, tekintve a nemzeti eszközökkel történő kölcsönös ellenőrzést. Éppen ezért a mostani csúcstalálkozón elvi egység jö hét létre, aminek alapján a szakértők kidolgozhatják a pontos részleteket. A csúcstalálkozó harmadik fő témakörének a kétoldalú szovjet—amerikai kapcsolatok új egyezményekkel, gazdasági, tudományos és egyéb megállapodásokkal való kiegészítését jelölte meg az amerikai külügyminiszter. Hangoztatta, hogy esély van egy átfogó, távlati gazdasági kapcsolat fejlesztési program kialakítására. Kiszélesedő gazdasági kapcsolatok A csúcstalálkozót megelőző jelentős előkészítő tárgyalássorozat után Moszkvában nem tartják kizártnak egy hosszú távú, a gazdasági-kereskedelmi és tudományos területeket felölelő megállapodás létrejöttét sem. Kétségtelen, hogy bár a kereskedelmi kapcsolatokban a Szovjetunió számára még mindig nem biztosították a legnagyobb kedvezmény elvét, a szovjet—amerikai kereskedelem az utóbbi években rendkívüli fejlődést ért el. Sikeresen fejlődnek a két ország üzleti kapcsolatai is, gyors ütemben folyik a kámai teherautógyár felszerelésének szállítása és megkezdődtek a kujbisevi műtr ágy agy ártó komp lexum építésének előkészületei is. Létrejöttek kremencsugi vasérckombinát, egy ecetsavgyár, a moszkvai kereskedelmi központ és más létesítmények építésében való részvételről szóló szerződések. Tárgyalások vannak folyamatban új cellulóz kombinátok építésében való amerikai részvételről és a Szovjetunió nagyvárosaiban létesítendő új szállodák építésében való együttműködésről. Ugyanakkor az amerikai cégek számukra nélkülözhetetlen árukat és berendezéseket vásárolnak a Szovjetuniótól. A szovjet sajtó kiemeli annak jelentőségét, hogy a szovjet- amerikai párbeszéd immár harmadik éve folyamatos és hangsúlyozza, hogy a mostani párbeszéd feladata e kapcsolatok folyamatosságának további erősítése. PROTICS JOLÁN A CHILEI JUNTA TÖMEGMÉSZÁRLÓ POLITIKÁJA Koppenhága — Befejezte koppenhágai ülésszakát a chilei katonai junta bűntetteit vizsgáló nemzetközi bizottság. Carlos Altamirano volt chilei szenátor, a Chilei Szocialista Párt főtitkára a záróülésen elhangzott felszólalásában többek között a katonai junta által bejelentett politikai perekkel is foglalkozott. „Magam is vádlott vagyok, most mégis válóként szólok“ — mondta Altamira, majd megállapította, hogy a junta a tümegníészárlás politikáját folytatja egy fegyvertelen nép ellen, és mindazokat, akiket nem sikerült a chilei börtönökben halálra kínozni, most vádlottként citálja a katonai bíróságok elé. , Az ülésszak utolsó felszólalója Manuel Cantero, a Chilei Kommunista Párt Politikai Bitott- ságának tagja volt. Felszólalásában köszönetét mondott a bizottságnak az elhatározásáért, hogy nem fog hallgatni, hanem leleplezi a világ nyilvánossága előtt a junta hazugságait és bebizonyítja a chilei hazafiak ellen emelt vádjainak alaptalan voltát. Az ülésszak befejezése után gyűlést tartottak, amelyen Ingmar Wagner, a Dán Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja is felszólalt. Santiago — Pinochet tábornak, a chilei fasiszta rendszer feje egyébként mint a „nemzet vezére“ felesküdött és magára ruházta a végrehajtó hatalom minden formáját. IZRAEL FOLYTATJA AGRESSZIÓJÁT Bejrút —- Takicddin Szolh, libanoni miniszterelnök bejelentette, hogy már négy arab ország ajánlotta fel katonai segítségét Libanonnak az egyrei fokozódó izraeli agresszió megfékezésére. A libanoni parlament külügyi és védelmi bizottságának együttes ülésén a miniszterelnök hangsúlyozta, hogy Izrael u Sinai-félszigeten és a Go- lan-fennsíkon létrejött fegyver- szünetet arra használja fel, hogy Libanon támadásával folytassa erőszakos cselekményeit a Palesztináink ellen. A Libanon elleni izraeli agresszió azonban nemcsak a mi országunkat érinti, hanem az egész közel keleti térség békéjét — hangoztatta a miniszter- elnök. A miniszterelnök a továbbiakban kijelentette, hogy a bejrúti kormány tanácskozásokat folytat a többi arab államokkal az ENSZ Biztonsági Tanácsának sürgős összehívásával kapcsolatban, hogy az megfelelő szankciókat hozzon Izrael ellen. A miniszterelnök elmondotta még, hogy a palesztinaiak „megértést tanúsítottak Libanon helyzete iránt, és kifejezték készségüket, hogy a további emberi és anyagi veszteségek elkerülésére együttműködnek a legjobb megoldás kidolgozásában. LEONOV NYILATKOZATA A SZOJUZ—APOLLO PROGRAM ELŐKÉSZÍTÉSÉRŐL Moszkva — Alekszej Leonov szovjet űrrepülő az első ember a világon, aki az űrhajóból kilépett a kozmoszba, a Szovjet- szkaja Rosszija tudósítójának adott nyilatkozatában ismertette a Szojuz szovjet és az Apollo amerikai űrhajó jövő évi közös űrrepülésének programját. Leonov elmondotta, hogy a kísérlet 1975. július 15-én 15 óra 37 perckor kezdődik. Először a Szojuz rajtol és köralakú pályára tér. Hét és fél óra múlva, miután a Szojuz közölte pályájának valamennyi paraméterét, útnak indul az Apollo is. Hozzávetőlegesen 24 órával ezután kerül sor a két űrhajó összekapcsolására. A közös keringés két napig tart. Ez alatt az űrhajósok négy ízben mennek át az egyik űrhajóból a másikba. Két nap elteltével a két űrhajó szétválik és hozzáfog külön programjának megvalósításúhoz. Ezek teljesítése után az Apollo az óceán víztükrére ereszkedik le, a Szojuz pedig a hagyományoknak megfelelően Kazahsztánban ér Földet. A CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának küldöttsége, amely Miloš Jakeš- nak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, a Központi Ellenőrző Bizottság elnökének vezetésével jugoszláviai látogatáson tartózkodik, tegnap Belgrádból a Szlovén SZSZK-ba látogatott. AZ OLASZ KÉPV1SELÖHÁZ bizalmat szavazott Rumor koalíciós kormányának. A kormányt a kereszténydemokraták, a szocialisták, a szociáldemokraták alkotják és Ru- morl támogatják a republikánusok is. DÉL-VIETNAMBAN 42. napja folynak a harcok a fővárostól mintegy 50 km-rel északra, Ben Cat város körzetében. Ezen a szakaszon a felszabadított erők súlyos csapást mértek a különleges feladatokkal megbízott Thieu-alakulatokra. A kormánycsapatok vesztesége kilenc halott és 98 sebesült volt. A SZOVJETUNIÓBAN föld- körüli pályára bocsátották a Kozmosz—663 műholdat. SZÓFIÁBAN megkezdődtek Szvaran Szingh indiai és Petr Mladenov bolgár külügyminiszter tárgyalásai. WILSON munkáspárti kisebbségi kormánya újabb vereséget szenvedett az alsóházban. A konzervatívok és liberálisok közös frontja 298 szavazattal 289 ellenében elvetette a községi adóügyek területén tervezett reformokra vonatkozó törvényjavaslatot, majd ugyancsak ilyen arányban megszavazott egy, a konzervatívok által benyújtott indítványt, amely haladékot kíván nyújtani azok számára, akiket a helyi adók emelése az utóbbi időkben súlyosan érintett. NEW YORKBAN az ENSZ székhelyén befejezte ülésszakát a leszerelési világértekezlet előkészítésére alakított különleges ENSZ-bizottság, melynek tanácskozásai meggyőzően bizonyították, hogy az értekezlet összehívásának gondolatát számos állam és nemzetközi szervezet támogatja. Nixon elnök pohárköszöntője Moszkva — Lapunk tegnapi számában már közöltük a Nixon amerikai elnök és kísérete tiszteletére adott fogadáson elhangzott pohárköszöntőt, amelyet Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára mondott. Az alábbiakban Nixon amerikai elnök válaszbeszédét közöljük. — Igen nagy örömömre szolgál, hogy — mondta Nixon — e látogatás alkalmából az önök nagy országának újabb vidékeit ismerhetem meg és bízom ben-' ne, hogy Ön, az Egyesült Államokban jövőre teendő, következő látogatása alkalmából ugyancsak többet láthat a mi országunkból. Mindannyian, akik e teremben ma este összegyűltünk, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nagy történelmi jelentőségű pillanatnál lehetünk jelen. Két évvel ezelőtt ezen a helyen kezdtük meg azt a folyamatot, amely a világ két legerősebb országa közötti kapcsolatok átalakulásához vezetett. A két év alatt a konfrontációtól az együttéléshez és az együttműködéshez léptünk előre, noha, mint a főtitkár úr helyesen rámutatott, még sok problémáról kell tárgyalnunk, mai tárgyalásaink sikere jól mutatja, hogy milyen előrehaladást tudunk és fogunk elérni e mostani, harmadik csúcstalálkozón. Avégett, hogy felmérhessük a haladás mértékét, rámutathatunk arra a tényre, hogy az utóbbi két éviién országaink közölt több megállapodást tárgyaltunk meg és írtunk alá mint országaink kapcsolatainak egész megelőző történetében. Helyénvaló kiemelni ezeknek a megállapodásoknak a jellegét is, amely tükrözi, hogy mindkét országnak gondja van a háború elkerülésére és a háború elkerülésének ez az óhaja vezérelt bennünket, amikor megkezdtük a nukleáris fegyverek korlátozásának folyamatát. 1973-ban megtárgyaltuk és aláírtuk a nukleáris háború elkerülése tárgyában született történelmi jelentőségű egyezményt. Ez azonban megállapodásainknak csupán az egyik oldala. Az egyenlet másik oldala, hogy mindketten békét óhajtunk, de olyan békét, amely több mint egyszerűen a háború hiánya. Azért keressük a békét, mert az pozitív haladást tud hozni népeinknek. Ezért tárgyaltunk egész sor, békés haladás különböző területeit érintő megállapodásról. Számuk túlságosan nagy ahhoz, hogy felsoroljuk őket, de átfogják az emberi tevékenység minden területét: az egészségügyet, a világűr békés célú kutatását, a mezőgazdaságot. A sort folytathatnánk, de együttesen ezek azt jelentik, hogy a két nagy nép most pozitív alapállásról érdekelt a békében. Továbbra is mindent el kell követnünk, hogy megtárgyaljuk az egyezményeket, amelyek csökkenteni fogják a fegyverzet terhét, s a háború veszélyét. De tovább kell lépnünk, s mindkét országban minden egyes embert érdekeltté kell tennünk a békében. Ez az út, amelyen haladva, két különböző kormányzati rendszerű nép olyan viszonyt képes kialakítani, amely nem fog megromlani a jövőben, s éppen ezért azt hiszem, nagyon is érdemes megemlíteni, hogyan születtek ezek a megállapodások. Ezek annak a személyes kapcsolatnak a jóvoltából vájtak lehetővé, amelyet a főtitkár úr és az Egyesült Államok 6-inöke között kialakítottunk. És ez a személyes kapcsolat kiterjed mindkét kormány legTel* sőbb tisztségviselőire. Szó volt már róla, hogy min* den megállapodás annyit ér, amilyen a résztvevők eltökélt* sége azok betartására. Szemé* lyes kapcsolatunkat tekintve, nem kérdéses, hogy szándékunkban áll ezeknek az egyezményeknek a betartása, s hogy további megállapodásokat kössünk ott, ahol ez kölcsönösen érdekünk. Mindketten elmondhatjuk, továbbá, hogy ezt az országaink közötti új viszonyt mind a Szovjetunió népe, mind pedig az Egyesült Államok népe túlnyomó többségében támogatja. És most egy pillantást vetve a jövőbe, elgondolkodunk azon, vajon hogyan fogja megítélni a történelem e két ország vezetőit és népeit ebben a korszakban. A múltban a történelem túlságosan gyakran minősítette nagynak azokat az országokat, amelyek agresszív háborúkat folytattak és hódításokat vittek véghez. Mi azonban olyan történelmet írunk, amelyben a világ két legerősebb országa és ezek vezetői nem azon az úton keresik a nagyságot, hogy mit érhetnének el háborúval, hanem azon az úton, hogy mit végezhetnek el a békéért munkálkodva. A világ e két legerősebb országának együttműködése nélkül — s mind vezetőinek, mind pedig népeinek együttműködése nélkül — nem lehet tartós béke a világon. Következésképpen hisszük, hogy eddigi és jövendő találkozóink azt eredményezik majd, hogy állni tudjuk a történelem kihívását, amely egy erős ország számúra lehetővé teszi, hogy a történelem ne úgy örökítse meg, mint háborúskodó, hanem mint békét teremtő nemzetet. Legyen ez a mi hagyatékunk a következő nemzedékeknedc