Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)
1974-06-27 / 150. szám, csütörtök
Ahol a holnap pedagógusait nevelik Látogatás a Nitrai Pedagógiai Fakultáson Manapság, a tudomány és a technika roha?nos fejlődésének korában a pedagógiai pályán nehezebb helytállni, mint valaha. A tanítókkal szemben támaszd ott követelmények egyre nagyobbak és összetettebbek. Képes-e a ma pedagógusa ezeknek e'eget tenni és képes lesz-e erre holnap, a kővetkező években? Felkészítjük-e őt erre? Kik azok, akik ezt a hivatást választják, mi sodorja őket erre a pályára, éreznek-e vonzalmat, elhivatottságot a pedagógus pálya iránt? Milyen a szemléletük, magatartásuk azoknak, akik az ezredforduló nemzedékét tanítják majd? Hogyan tudnak majd megbirkózni a növekvő feladatokkal, elég korszerű-e c képzésük, kapnak-e elég alapot és útmutatást a tanításhoz s önmaguk továbbképzéséhez? Ezek a gondolatok foglalkoztatnak útban a Nitrai Pedagógiai Fakultás felé, ahol dr. Za labai Zoltán kandidátussal, az intézmény magyar tagozatának dékán-helyettesével beszélgetünk a főiskola munkájáról, eredményeiről és gondjairól. — Oktatási intézményünk 1959 szeptemberében létesült — mondja —, tehát npm nagy múltra tekint vissza. Tizenöt év egy ember életében sem hosszú idő, különösen nem sok pedig egy iskola, egy olyan jelentékeny felsőoktatási intézmény életében, mely rendkívül fontos feladatot — a pedagógusok képzését biztosítja. Az intézmény a tanítóképzés koncepciójának állandó módosítása, változtatása, a szakoktatók biztosításának gondjai közepette nőtt, fejlődött s a kezdeti nehézségeket áthidalva rendkívüli életképességről tett tanúbizonyságot. Napjainkban 312 hallgatót készítünk fel jövendő hivatására, noha az intézmény iránt jóval nagyobb az érdeklődés: ez évben például 137 érettségiző kérte felvételét, de szeptembertől csak 75-en folytathatják tanulmányaikat; a központilag meghatározott tervszám ugyanis csak ennyit ír elő. — Ugrásszerűen nőtt az ok- fatók száma: jelenleg mintegy 80 pedagógus működik a magyar tagozaton; többségük kétnyelvű. Ezt azért hangsúlyozom, mert szlovák nyelvtudásuk lehetővé teszi a szakkifejezések szlovák nyelven való oktatását, illetve azt, hogy a szlovák tagozaton is előadhatnak. Bizonyára nem kell külö- pösebben hangsúlyoznom a szlovák nyelvoktatás és konver- záció fontosságát, hiszen célunk, hogy növendékeink az intézményt elhagyva megállják a helyüket, ne csak mini pedagógusok, hanem mint népnevelők és közéleti személyiségek is. Manapság létérdekünk a szlovák nyelv elsajátítása. S ha a pedagógus rosszul beszéli a nyelvet, hogyan követelheti meg tanulóitól, illetve hogyan taníthatja meg velük? A fakultáson a múlt héten zajlottak le a felvételi vizsgák. Érthető hát, hogy beszélgetésünk során ismét visszakanyarodunk ehhez az eseményhez. Megelégedéssel vesszük tudomásul, hogy az utóbbi években valamelyest csökkent az intézménybe jelentkezők száma, ami a magyar tannyelvű gimnáziumok növendékeinek általános továbbtanulási igényét tekintve pozitívumnak minősíthető, évekkel ezelőtt ugyanis valósággal megrohamozták a fakultást; a sokszoros túljelentkezés viszont eleve csökkentette a felvételi esélyeket, másrészt egészségtelen gyakorlat elharapőzásához vezetett, aránytalanul kevesen jelentkeztek műszaki pályákra. Az utóbbi években korlátozták a felvehetők számát Is, a terv- számcsökkentésnek azonban hátránya is van; az új tanévben nem nyílik történelem és földrajz szak — mi legyen az oktatókkal? Közben megérkezik dr. Ondrej Šedivý docens, a szlovák tagozat dékán-helyettese, a felső- oktatási intézmény pártszervezetének elnöke és dr. Michal Antoš kandidátus, dékán-helyettes. Megragadom az alkalmat és tőlük a fakultás pártéletéről érdeklődöm. — Alapszervezetünknek a jelöltekkel együtt 186 tagja van — tájékoztat Šedivý elvtárs. — Legfőbb feladatunk, hogy az intézmény pártonkívüli oktatóival közösen a CSKP XIV. kongresz- szusa és a júliusi plenáris ülés határozatainak a teljesítésén munkálkodjunk. Tevékenységünk kiindulópontja az oktatás és a nevelés egységének megteremtése, a pedagógiai munka hatékonyságának növelése. Nagy gondot fordítunk a hallgatók megfelelő eszmei és politikai nevelésére. Valamennyi felsőoktatási intézményben fontos, de nálunk elsőrangú feladat, hogy a fiatalok helyes politikai ismeretekkel felvértezve, kiforrott tudományos világnézettel, kommunista személyiség- jegyekkel és reális életszemlélettel hagyják el az intézmény padjait, hiszen elképzelhetetlen, hogy alapiskolai pedagósokként homályos, vagy zavaros nézetek birtokában neveljenek. — Pártszervezetünk irányítja az ifjúsági szövetség munkáját is. A fiatalok közül többen párttagok, vagy jelöltek, a politikailag fejlettebbek tehát kedvezően befolyásolják a SZISZ-tago- kát. Több fiatal tagja a párt- bizottságnak, s ez lehetővé teszi, hogy szorosabb kapcsolat alakuljon ki az oktatók és a hallgatók közt, közelebbről megismerjük, milyen kérdések foglalkoztatják fiataljainkat. A tudományos-műszaki fejlesztés kérdéseiről szólva Šedivý elvtárs elmondja, hogy az intézmény tudományos-kutatómunkájában a párthatározatok következetes megvalósítására törekszenek s ez szükségessé teszi a természettudományi tantárgyak oktatásának a javítását. Beszélgetésünkbe bekapcsolódik Antoš elvtárs is, aki a pedagógusok és a fakultás dolgozóinak a pártoktatásáról tájékoztat. Az intézményben a politikai képzés igen sokrétű és tartalmas; az oktatók és a hallgatók, a kommunisták és a pár- tonkívüliek egyaránt bekaDCso- lódnak az oktatásba, ki-kl a felkészültségének megfelelően. _____ V Ne m nyernénk teljes képet a Nitrai Pedagógiai Fakultás tevékenységéről, ha nem szólnánk az intézmény hallgatóinak iskolán kívüli tevékenységéről és a külföldi pedagógus- képző intézetekkel folytatott együttműködéséről. A fakultás baráti kapcsolatot tart fenn valamennyi szocialista ország pedagógusképző intézetével: a kijevi Makszim Gorkij Pedagógiai Intézettel, egy Moszkva melletti intézménnyel, a Szegedi Tanárképző Főiskolával, a krakkói, a szimferopoli tanárképzővel, bulgáriai és NDK-beli Intézetekkel. Az együttműködés kölcsönös látogatásokban, tanár- és diákcserében, brigádmunkákban nyilvánul meg. Különösen jó a kapcsolatunk a szegedi intézménnyel: együttműködésük már túlnőtt a hivatalos kereteken. A hallgatók szabad idejéről és iskolán kívüli munkájáról ismét Zalabai elvtárssal beszélgetünk. — Fiataljaink szabad idejükben sokrétű, színvonalas tevékenységet fejtenek ki — mondja. — A SZISZ szervezet az intézmény vezetőségével gyakran politikai előadásokat rendez vagy meghív egy-egy közéleti személyiséget. Ebben az évben ellátogatott hozzánk többek közt Lőrincz Gyula, a CSKP KB tagja, az Oj Szó -főszerkesztője, dr. Rácz Olivér művelődésügyi miniszter-helyettes, A. Sugrin, az APN hírügynökség bratislavai szerkesztőségének vezetője. Diákjaink körében népszerűek ezek a rendezvények. — Több hallgatónk a vidéki alapiskolákban pionírvezető, csaknem valamennyien különféle szakköröket látogatnak; ezek tagjai figyelemre méltó eredményeket érnek el tudományos munkáikkal. Pezsgő kulturális élet folyik intézményünkben: jól működő énekkarunk, folklór csoportunk és irodalmi színpadunk van. Oj Fórum nevű irodalmi színpadunk a hallgatók kezdeményezésére alakult és Tözsér Árpád vezetésével értékes munkát végez. Számos növendékünk tagja a Ponitran szlovák népművészeti együttesnek is. Lőrinc/. Gyula (az előtérben jobbra) az intézmény oktatóinak körében; mellette dr. Zalabai Zoltáq dékán-helyettes. A tanév végének közeledtével az intézményben nem igen látni hallgatókat, így kénytelenek vagyunk a diákszállásra menni. Kihalt folyosók, csend fogadja a látogatót. Nem csoda, hisz egyesek még küszködnek a vizsga-tételekkel, akik meg már túljutottak az erőpróbán, a tanulás, a vizsgaláz fáradalmait pihenik ... Néhány újdonsült pedagógussal ennek ellenére sikerüli megismerkednem. Elsősorban arra voltam kíváncsi, mi a véleményük az intézmény munkájáról, milyen felkészültséggel, elképzelésekkel és szemlélettel lépnek ki az életbe. Véletlenszerűen találkoztam velük, még csak azt sem tudom róluk, ho- gvan tanultak az itt töltött négy év alatt, milyen eredménnyel végeztek. De számomra ez nem is fontos, hiszen az érdemjegyek vajmi keveset mondanának a hivatástudatról, s minden vizsgánál szigorúbb vizsgáztató az ÉLET. Schiller Pál matematika-kémia. Iván Mária matematikafizika, Naay Klára magyar-öngól és Palhó Rozália magyar szlovák szakos tanítókkal beszélgetek. Valamennyien egyetértenek abban, hogy tanulmányaik során kellő tárgyi ismeretet szereztek, az iskola elméletileg tehát jól előkészítette őket, de módszertanilag, gyakorlatilag kevésbé, úgy érzik, hiányzik az elmélet és a gyakorlat sokat emlegetett egysége A hivatástudatról, a pedagóguspálya iránti elhivatottságról Schiller Pál ezt mondja: — Ahhoz. hogy valaki jó tanító lényén, nem elég csak a szaktár- aynt szeretni. Ha például szeretem a magyar irodalmat, ez még nem jelenti azt, hogy feltétlenül maayar szakosnak kell lennem, de ha történetesen eredményesen el is végzem ezt a szakot, még nem biztos, hogy ió pedagógus lesz belőlem. Valamely tantárgy szeretete tehát k'sebb szerepet játszik, mint a ayerekek, a szakma szeretete. Véleményünk szerint a pedagógiai fakultásnak nincs elegendő presztízse, az intézményt nagyon sok fiatal még mindig csak „utolsó állomásnak" tekinti. Márpedig míg ez a helyzet nem változik meg, hivatástudatról, elhivatottságról nehéz egyértelműen beszélni... A végzősök többsége vidéki alapiskolákba kerül. Tudatosítjátok küldetésieket? Valameny- nyien egyértelműen bólintanak. Iván Mária eképpen fogalmazza meg elképzeléseit: — Vidéken elvárják tőlünk a segítést. Az emberek itt is igénylik a kultúrát, a tanítók támogatását. Lelkesedéssel, kitartó munkával — véleményem szerint — Itt is felpezsdíthető a kulturális élet, nem helytálló tehát az olyan érvelés, hogy ebben vagy abban a faluban nem lehet „csinálni" semmit. A Nitrai Pedagógiai Fakultás a jövő nemzedék nevelőinek, formálóinak útját egyengeti. S hog-y milyen lesz a jövő, az ezredforduló nemzedéke — ez jórészt a képzés színvonalán, de nem utolsósorban a jelöltek hivatásszeretetén múlik. TÖLGYESSY MÁRIA A reneszánsz legjobbjainak kortársa Giorgio Vásári halálának 400. évfordulója A reneszánsz legnagyobbjainak — Michelangelo, Raffaello és Leonardo — kortársa, az arezzói születésű (1511) Gior- gio Vásári korának jelentős képzőművészei közt foglal helyet. Festői pályafutását Firenzében, Andrea dél Sarto tanítványaként kezdte. Később a Medičiek szolgálatába állt, akiknek támogatásával eljutott Rómába. Ott az antik műemlékek tanulmányozásával, valamint Michelangelo és Raffaello műveinek másolásával foglalkozott. Mi- chelangelóval nemsokára személyes ismeretséget is kötött, sőt, annak rábeszélésére kezdett el építészettel foglalkozni (mint azt a művész életrajzában említi). Végül is épp ezen a téren alkotta a legjobbakat. Az eddigi arckép- (például Lorenzo Medici, az ún. „il Mag- nlfico" portréja), oltárkép- (Arezzoban) és freskófestészet fa római Cancellaria freskói) mellett tehát később több épületet is tervezett. Legjelentősebb közülük a firenzei Uffizie galéria oszlopsora, a Szt. Lőrinc templom sekrestyéje (ugyanott), a firenzei Palazzo Vecchio belső átalakítása az 1533-ban, diákjai segítségével készített falfestményekkel együtt, valamint a római Villa Giulia épülete. Vásári építészeti stílusa főleg Michelangelo hatását tükrözi. A hatalmas, barokk formák helyett Ő azonban inkább az elegáns, kifinomult manierista vonalakat részesítette előnyben. Ezért ma Vásárit nem a reneszánsz. hanem az azt követő „manierizmus“ művészeként tartjuk számon. Minden igyekezete és sokoldalúsága ellenére az utókor mégis irodalmi tevékenységét becsüli legtöbbre. „A legkiválóbb olasz építészek, festők és szobrászok élete“ című művét — mely először 1550-ben jelent meg, Firenzében (másodszor 1568-ban, kibővítve) — Nyugat- Európa első komplyabb művészettörténeti tanulmányának tekintik. A mű az olasz reneszánsz képzőművészetének alapvető forrása. Annál értéke? sebb, mivel írója a legtöbb esetben a kortárs, a szemtanú meggyőző erejével szél hoz? zánk. Csupán a legelső rene? szánsz festők — Cimabue, Giot? to — ismertetésénél szorítko? zott az akkor még friss szóbeli adatokra. A könyv tehát mint? egy a reneszánsz utószava, tei? jes összefoglalása. Magyarul „A renaissance mesterei“ cí? men jelent meg, Honti R. váló? gatásában. A műtörténészet e korai vál? lalkozása természetesen még nem számít tudományos szak? munkának; adatai sem mind # legpontosabbak. Szerzője azon? bán nagy szolgálatot telt ne? künk főleg azzal, hogy olyan művekről is szól benne, ame? lyeknek később nyoma veszett, úgyhogy különben nem is tud? nánk létezésükről. Vásári ha? ladó szelleme abban nyilvánult meg, hogy a művészetet törté? nelmi fejlődésében értelmezte, a természet hű ábrázolásának egyre tökéletesedő folyamata? ként. Ezt a ralztechnika fejlődésétől tette függővé. Véleménye szerint az olasz művészet e tekintetben a 16. század első évtizedeiben ért el csúcspont? jához, azután fokozatosan hanyatlásnak indult. Vásári könyvében igyekezett — ha néha naivan is — objek- líven értékelni művészkollégáit (leggyakoribb jelzői: „olyan, mintha élne“, „szebbet képzelni sem lehet“ stb.). A festők ranglétráját részben intuíció, részben néhány szerinte fontos elv betartása alapján állította fel. Ezek szerint: a kép tartalma. az ábrázolás természethűsége, a festő fantáziája és „könnyű keze“ íilletve a köny- nyed ecsetkezelés), valamint a rajz dominálása a színek felett. Saját képein a vonalak valóban túlszárnyalták az élettelen színskála jelentőségét, egyébként azonban elég hűvös és zsúfolt kompozíciók. Az ókor művészeihez hasonlóan Vásári Is az emberi test szépségeinek ábrázolására buzdított. L. GÄLY TAMARA SZERETIK ZENÉT A sokolcel (lakszakállasi) művelődési otthon mellett 1969- ben létesült zeneiskola zongora és harmonika szakkal. A kezdeti nehézségek leküzdésében a járási kulturális szervek is segítettek, hiszen a kultúr- háznak nem voltak megfelelő hangszerei. A tanévnyitóra azonban a Komárnói Jnb Iskola és művelődésügyi bizottsága zongorát, a járási népművelési olthon pedig harmonikát vásárolt a tanulók számára. Az öreg kultúrház nem felelt meg oktatásra, ezért a helyi iskola nyújtott otthont a zeneiskolának is, s így Grommer Edit tanítónő megkezdhette a munkát. Azóta öt év telt el. A zeneiskolának ma már öt évfolyama van és összesen 24 tanuló látogatja. A sokolcel diákok már a múlt évben is több jó helyezést értek el járási versenyen, sőt Győri Margit kerületi versenyen is részt vett. Az idén a járási versenyen az ötödikeseket Kürthv Mária harmoníkás és Tábor Éva zongorista, a negyedikeseket Rákóczi Ilona har- monikás és Izsóf Ilona zongorista képviselte. A körzeti fordulók után rendezett járási versenyen 29 tanuló Indult. Az erős mezőnyben Kürthv Mária, Rákóczi Ilona és Izsóf Ilona első. Tábor Éva pedig harmadik helvet szerzett. Az első helyezettek a komárnói járás színeit képviselik a kerületi versenyen. A sikernek nagyon örül Gom- mer Edit tanítónő Is. de nem csupán a sikerre büszke, hanem arra is, hogy növendékeinek 90 százaléka kitüntetett tanuló. VÉGH ISTVÁN
