Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)
1974-06-25 / 148. szám, kedd
A CSSZSZK-ban a szocializmus építését kezdettől fogva u burzsoázia és ideológiája elleni küzdelem kísérte, mivel a burzsoázia meg akarta hiúsítani minden törekvésünket. Széles körű harcot kellett folytatni a munkásosztály politikai hatalmának biztosításáért, a szocialista gazdaság építéséért, az emberek közötti új szocialista kapcsolatok fejlődéséért, az új, szocialista kultúráért, a Szovjetunióval való szövetségre támaszkodó külpolitikai irányvonal következetes megvalósításáért. A forradalmi változások hátországa A társadalomtudomán mai helyzete és f A CSKP KB Elnökségének Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely politikájában a marxizmus—Ie- ninízmusból indult ki, tudatosította, hogy a társadalomtudományok a forradalmi változások és az ideológiai harc fontos hátországát jelentik, jelentős mértékben részt vesznek a dolgozók társadalmi tudatának és politikai állásfoglalásainak kialakításában. Már a felszabadulás utáni első években a párt érdemeként sokat tettünk a társadalomtudományok fejlődéséért, de fejlődésükben a határkövet 1948 februárja jelentette. Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével néhány év alatt kiépült a párt-, a főiskolák, az akadémiák és a szakágazatok társadalomtudományi munkahelyeinek széles bázisa. A társadalomtudományok fejlődésében jelentős szerepet játszottak a Szovjetunió Kommunista Pártjának tapasztalatai, valamint a Szovjetunió tudományos munkahelyeinek közvetlen segítsége. A társadalomtudományi ágazatok többségében csaknem az alapjától kellett mindent kezdeni. A főiskolákon a munkában eleinte túlnyomórészt fiatal emberek vettek részt. Az ötvenes években fokozatosan kialakultak a munkaközösségek, amelyek több jelentős eredményt értek el. Folytattuk a marxizmus—leninizmus klasz- szikusai, a csehszlovák és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom Jelentős képviselői munkáinak rendszeres kiadását. Figyelembe véve szükségleteinket, megkezdtük a szocialista forradalom, a népi demokrácia és a proletárdiktatúra, a szocializmus építése, a szocialista iparosítás és szövetkezetesítés, a szocialista kulturális forradalom stb. alapkérdéseinek feldolgozását. Több történelmi mű jelent meg, amelyek új, marxista módon értelmezték nemzeteink történelmét, s a forradalmi munkásmozgalom keletkezését, a Csehszlovák Köztársaság megalakulását, a nemzeti felszabadító harcot és a néni demokrácia keletkezését. Megkezdődött a munka Csehszlovákia Kommunista Pártja, valamint a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom történetének feldolgozásán. Tudományos művek jelentek meg az egyes alapvető közgazdasági kategóriákról, a szocialista gazdasági szervezéséről és irányításáról, és elindult a tudományos kutatómunka az egyes ágazatokban. A szocialista jogrend elméleti alapjait a ml viszonyainknak megfelelően dolgoztuk fel, az államra és a jogra vonatkozó tudományok aktívan bekapcsolódtak a törvényhozó tevékenységbe. A marxista—lenlnista filozófia fejlődésével kialakult az idealista elméletek, a vallásos ideológia, a masarykizmus stb. elleni harc alapja. Tisztáztuk a materialista dialektika egyes kérdései*. Eredeti munkák jelentek meg a művészettörténet, az irodalomtudomány, a nyelvtudomány és más társadalomtudományi ágazatok területén. Az osztályharc része A társadalomtudományok marxista Jellegéért folytatott harc a köztársaság szocialista jellegéért folytatott osztályharc része volt. Ezt bizonyította az ötvenes évek második fele. A személyi 'kultusz bírálatával való visszaéléssel kapcsolatban kispolgári irányzatok fejlődtek, amelyek „a tudományos deideo- logizálásának“, a tudósok és a művészek függetlenségének jelszavával támadták a marxizmus—leninizmus alapelveit. Ez az irányzat nyilvánult meg abban a követelményben, hogy „a tudományt vonják ki az osztályok szubjektivizmusa alól“ és „vessenek véget az ideológia uralmának“. A tudományban és a művészetben a dogmatizmus és a sematizmus elleni harc mögé rejtőzködtek. A valóságban azonban, amint ezt Sviták és Kosík fellépései is bizonyították, a szocializmus bürokratikus dege- nerálására vonatkozó trockista rágalomból indultak ki, céljuk pedig az volt, hogy a tudományban és a társadalomban is felszámolják a párt vezető szerepét. Amint később megmutatkozott, ez jelentette a munkásosztály hatalma és a szocialista rendszer alapjai elleni széles körű ideológiai harc kezdetét. A revizionisták támadását megkönv- nyítette, hogy a társadalomtudomány] dolgozók egy részének kezdeti lelkesedése és radikalizmusa az első komoly nehézségek hatására ideológiai ingatagsággá, liberalizmussá és opportunizmussá változott, amely összekapcsolódott azzal, hogy kétségbe vonták a reális szocializmus felépítését a Szovjetunióban és nálunk is. A revizionizmus ellenforradalmi szerepe A revizionista koncepció fejlődésének elemzése megmutatta, hogy a „sztálinizmus“ elleni harc leple alatt már akkoriban is a leninizmust, mint a mai korszak marxizmusát támadták. A marxizmus alkotó fejlesztésének ürügyén az egyes társadalomtudományokban fokozatosan deformálták ä marxista Ideológiát, a marxizmus—leniniz- must összekapcsolták a divatos burzsoá irányzatokkal. Nagyobb lehetőségek nyíltak a nyugati kommunistaellenes intézmények által szervezett diverzió számára. Ezek az intézmények a hatvanas évek elején, elsősorban a magyarországi ellen- forradalom tapasztalatai alapján és a nemzetközi helyzetben történt változásokkal kapcsolatban, átszervezték a szocialista országokra gyakorolt bomlasztó hatásukat. A gradualizmus és az ideológiai fellazítás stratégiájában nagy jelentőséget tulajdonítottak a tudományos munkahelyeknek. A csehszlovákiai tudományos munkahelyek kibővítették kapcsolataikat a Nyugattal, a jobboldal későbbi vezető képviselői tartós kapcsolatokat kötöttek a burzsoá Ideológiai központokkal. Társadalomtudományi értelmiségünk jelentős része elfogadta a szocializmus „békés bekebelezésének“ politikáját, valamint a humanizálás és liberalizálás alapján végrehajtott destrukcióját. A hatvanas évek végén gyakorlatilag a revizionista csoportok kezébe került a társadalomtudományi munkahelyek többsége. A revizionista csoportok bomlasztó tevékenysége az „emberarcú szocializmus“, a „demokratikus és a humanista szocializmus“ ún. csehszlovák modelljének kialakításának kísérletéhez vezetett. A szocializmusnak ez a modellje tulajdonképpen a reformista és a jobboldali opportunista irányzatokból indult ki, amelyek keletkezésétől fogva megfigyelhetők a munkásmozgalomban, s amelyeket már a marxizmus—leninizmus megalapítói is bíráltak. Ezen mit sem változtat az a modern terminológia, amelyet a revizionisták használtak. A „demokratikus szocializmus" gazdasági alapja a termelőeszközük, szocla- i lista tulajdonának fokozatos felszámolása és a piacmechanizmus szabad hatása lett volna. Az Ilyen „gazdasági demokráciának" felelt volna meg a politikai többpárt rendszer „demokráciája“, amelyben fontos szerepe lett volna a szociáldemokrata pártnak és a különböző szocialistaellenes programmal rendelkező politikai csoportok szabadon tevékenykedhettek volna. Az ún. demokratikus szocializmus új modellje az ideológia terén a marxizmus—leninizmus vezető szerepének felszámolásával, valamint azzal számolt, hogy szabad teret biztosítsanak a burzsoá ideológiának. Ennek a belpolitikai irányzatnak felelt meg az a követelmény, hogy a CSSZSZK szakadjon el a szocialista világrendszertől és szakítsa meg baráti kapcsolatait a Szovjetunióval. így akarták kialakítani a feltételeket a CSKP és a munkásosztály vezető szerepének felszámolásához és a szocialista rendszer végleges felszámolásához. A revizionizmus fokozatosan az ösz- szes társadalomtudományi ágazatban elterjedt. A filozófiában a filozófia korszerűsítésének és alkotó gazdagításának ürügyén a marxizmus egyes elemeiből ösz- szeállított egyveleg kialakítására törekedtek. Lebecsülték Lenin általános érvényű filozófiai hagyatékát. Az az Irányzat, amelyet a revizionisták a filozófiában érvényesítettek, visszatükröződött a többi társadalom- tudományban és az egész Ideológia területén. Közvetlenül befolyásolták a művészeti és az irodalmi kritikát a tudomány, a kultúra és a művészet egész területén. E hatás legsúlyosabb következményei közé tartozott a relativizmus, a szocializmus értékeinek kétségbe vonása, a negativizmus, az individualizmus és az elitréteg elmélete. A szociológiában a revizionisták figyelmen kívül hagyták marxista—lenlnista elméleti alapját — a történelmi materializmust. Az empirikus kutatás érvényesítésének ürügyén egyre jobban érvényesítették a burzsoá, elsősorban az amerikai szociológia különböző elméleteit Így fokozatosan felszámolták a társadalom marxista értelmezését, és az emberek közti társadalmi osztálykapcsolatok elemzését a szociális csoportok áltudományos ismertetésével helyettesítették. A tudományos kommunizmus alighogy fejlődni kezdett, elnyomták, és nem osztályszem- pontből értelmezett általános szociológiával, az Irányítás elméletével és később burzsoá politológiával helyettesítették. A főiskolákon gyakorlatilag megszűnt a tudományos kommunizmus oktatása. A politikai közgazdaságtanban a re- vlzionizmus fő képviselője a Šik által vezetett csoport volt. A társadalmi szocialista tulajdon fokozatos felszámolására, a csoporttulajdon érvényesítésére vonatkozó elméletekben, az értéktőr- vény és az áru és pénzkapcsolatok hatásának elméletében nyilvánult meg. Ezek az elméletek elválasztották egymástól a gazdasági és a politikai irányítást, s a közopnti irányítás megszüntetésére, az állami népgazdasági terv feladatának tagadására Irányultak. E nézetek gyakorlati érvényesítésével akarták kizárni a pártot és a szocialista államot a gazdaságpolitika kialakításából és megvalósításából. A revízió- nisták tevékenységének veszélyes voltát növelte az a tény, hogy kihasználták a pártnak azokat az intézkedéseit, amelyeket a népgazdaság irányításának és tervezésének tökéletesítésére hozott, és amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy a szocializmus előnyeit és a dolgozók kezdeményezését kihasználjuk a szocialista gazdaság fejlesztésére. így elméletben és gyakorlatban is fokozatosan előkészítették és megvalósították a szocialista gazdaságnak egy olyan rendszerré való változtatását, amely megfosztaná a munkásosztályt és az összes dolgozót a forradalmi vívmányoktól, valamint a politikai és a gazdasági biztonságtól Is. Jellemző opportur lenség félrevezett szervek sok kom sát, akik nihfllstí a társadalomtudoi vízionisták maim Az Irányítás elvtt kezményekkel já mányok területén Éveken keresztül szeresen a fiatal kát, akiket felf marxizmus—lenin lettek volna a pé Nem respektáll felelősségét a munkahelyeken 8 politikai-ideológia A szocialista hatalom megbontása Az államra vonatkozó tudományban a revizionista koncepció alapja az volt, hogy képviselői visszautasították a szocialista állam fejlődésének általános törvényszerűségeit, osztályalapját és a politikai többpártrendszer koncepcióját érvényesítették. Ez a revizionista irányzat megbontotta a szocialista jogrendet és jogtudatot. Megerősítette azt az Irányzatot, amelynek képviselői az egyének és a csoportok jogait a társadalommal szembeni kötelességek fölé helyezték, gyengítette a szocialista állam tekintélyét és megbontotta a szocialista törvényeket. A revízionfstáknak nem az volt a céljuk, hogy kiküszöböljék a szocialista demokrácia érvényesítésében előforduló fogyatékosságokat, hogy tökéletesítsék a szocialista hatalom rendszerét, megjavítsák a feltételeket a dolgozók részvételéhez az állam irányításában és igazgatásában, hanem diszkreditálni akarták a szocializmus hatalmi szerveit, a pártnak és a munkásosztálynak a valódi szabadságon és demokrácián alapuló társadalmi rendszer kiépítésére kifejtett egész törekvését. Ezért előkészítették többek között a jogi feltételeket ahhoz, hogy társadalmunk ún. demokratizálása keretében „rehabilitálják“ a kizsákmányoló osztályok volt tagjait, akik a forradalmi szocialista változások folyamatában elvesztették vagyonukat és politikai pozíciójukat. A történelemtudomány területén a revizionisták elsősorban tagadták a leninizmus általános nemzetközi érvényességét, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a Szovjetunió tapasztalatainak történelmi szerepét. Ebből a szempontból átértékelték forradalmi munkásmozgalmunk keletkezését és fejlődését, megtámadták pártunk fejlődésének azokat a határköveit és eseményeit, amelyek a legfontosabb szerepet játszották forradalmi kialakulásában. Meghamisították a Komlnternnek, a CSKP bolsevizálásának történelmét, és elsősorban a CSKP V. kongresszusának jelentőségét. Helytelenül értékelték Masaryk tevékenységének jelentőségét, elhallgatták a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a néptömegek szerepét. Nem osztályszempontból értékelték a München előtti köztársaság keletkezését és fejlődését, sőt idealizálták azt. Csökkentették az uralkodó osztály felelősségét Münchenért, Igazolni próbálták együttműködését a náci megszállókkal. 1945—1948 időszakát úgy magyarázták, mint a „demokratikus szocializmus előjátékát“. Élesen támadták pártunknak a februári események során érvényesített taktikáját és 1948 februárját úgy magyarázták, mint nemzeteinek szerencsétlenségét, az ún. politikai deformáció kezdetét, a 20 éves sötétség időszakának kezdetét. A revizionisták elferdítették a szocializmus építésének kezdetét, amikor is megalapoztuk falvaink szövetkezetesítését és az ipar fejlődését. Abszolutizálták ennek a korszaknak a hibáit és felhasználják őket a párt tekintélyének gyengítésére. Az 1969 április gében történt vá] litikai és a gazdi kerei kialakítottá fokozatosan megi társadalomtudomé A párt- és az é tézkedése eredmé tűk a revizionlzm központjait és a munkahelyeket n zlonizmus fő ho elméleti pozíción tősen gyengült, mányos Akadémi lyet megszünteti tünk, s helyettül tünk. A főiskolá marxizmus—lenin helyettük fokozat marxizmus—lenin vezetileg átépítet a párt elméleti é nyelt. 1969 áprilisától nyok területén s értünk el. Megví litikai légkör, fej Ap A ma is hatást mek közé tartozi sadalmi szükség] ideológiai, a pol munka lebecsülő ambíciók, az el egves csoportok tűk megnyilvánu politikailag fejle zók munkájának mögé rejtőzködni emberek, aklkne pánt, vagy pedig pesek fejleszteni képességeiket, ni lódni az időszerí kailag elkötelezel nyozásába. A tár< munkahelyek vés rális állásfoglalá rekkel szemben i helyek kádereinél A párt politiká társadalomtudomé pányfeladat. Meg tősen megjavítsuk nyi dolgozók ld szakmai előkészíl az Irányítás rend: A társadalomit! bán központi sze veknek. Ezt az el unióban bevált, k goznunk (még í úgy, hogy kia.ak dományok irányít szakmailag képze rendszere, amely irányításra, valan hangsúlyt, hogy csehszlovák szocl vábbi fejlődéséne párt káderpolitik mény nem csőkké akadémia és a f lősségét a rájuk 1 mányi munkahel fejlődéséért. A társadalomit áége megjavításéi AM A társadalomba lődése megkövete mányi bázis céltól Nagyon fontos, alapvető és az alk ti arányosságra. 1 mányos ágazatc mértékben eltér. 1 nyos báZid fejlesz és véletlensz^rűsí A lenini elvek visszautasítása a művészetben és a kultúrában A revizionisták nagy hatást gyakorol tak a művészettörténet és az Irodalom területén. Hatásuk veszélyességét fokozta, hogy az alkotó szövetségek saj- tőszerveiben teret biztosítottak számukra. E lapok közül több, így pl. a Literárni noviny és a Kultúrny život nagy példányszámban jelent meg. Fontos pozícióik voltak a filmben és a televízióban is. A revizionisták ezen a szakaszon felélesztették azokat az elméleteket, amelyek már a múltban a szocialista művészet elleni harcot szolgálták. Ezeknek az elméleteknek az alapja a strukturalfzmus, az egzisztencializmus, a freudizmus és a vallásos misztika. A revizionizmus erős hatást gyakorolt más társadalomtudományi ágazatokra is. A társadalomtudományokban a revizionisták azt hirdették; hogy nézeteik egyediek, és egyedülállók. A valóságban azonban egy egységes politikai-ideológiai platformból Indultak ki. Valamennyi irányzatot az jellemezte, hogy bírálat nélkül csodálták és átvették a különböző nyugati nézeteket, irányzatokat és elméleteket, határozottan visszautasították a Szovjetunió forradalmi vívmányait és társadalomtudományainak eredményeit, mindazt, amit a marxizmus leninista korszaka hozott magával. Revizlonístáink egész tevékenységükben más országok revizionis- táira támaszkodtak, minden erejükből arra törekedtek, hogy kapcsolatot kössenek és szorosan együttműködjenek velük. Opportunizmus a társadalomtudományok irányításában A CSSZSZK-ban a társadalomtudományok fejlődését több belső és külső tényező befolvásolta. Része volt az ideológiai terület, a társadalom politikai és gazdasági élete egész fejlődésének. Ögy, mint a társadalmi élet más területein, a társadalomtudományokban sem érvényesítették következetesen a párt Irányításának lenini elveit. A társadalomtudományok irányításának nem volt koncepciója. Az irányítást a véletlenszerűség, a szubjektivizmus, a Jogkör és a felelősség tisztázatlansága jellemezte. Különböző bizottságokat, tanácsadó szerveket rögtönözve neveztek ki, de a jelentős kérdésekről egyének döntöttek, s az esetek többségében kellő politikai tapasztalatok és elméleti tudás nélkül. Gyakran nem respektálták a legfelsőbb pártszervek határozatait, amelyeknek megvalósítása sok-sok problémát oldott volna meg. Példaként említhetnénk a CSKP KB Elnökségének a kulturális folyóiratok kérdésében 1964-ben elfoglalt álláspontját, amely részletesen bírálta a művészet területén terjesztett revizionista nézeteket. A kulturális folyóiratok szerkesztőségeiben a kommunisták figyelmen kívül hagyták ezt az állásfoglalást, nem vonták le belőle a tanulságot. Ugyanígy nem teljesítették a pártszerveknek a filozófiára vonatkozó határozatait sem. EŽ számos vezető funkcionárius elvtelenségé- ről és liberalizmusáról tanúskodik, akik nagy szavakat hirdettek, de a gyakorlatban semmit sem tettek a helyes határozatok érvényesítéséért, és nem vonták le a következtetéseket azokkal szemben, akik nem teljesítették ezeket a párthatározatokat. Sőt ellenkezőleg, sokan azok közül, akiket Jogos bírálat ért, továbbra is fontos funkciókat töltöttek be a társadalomtudományokban, a főiskolákon és a tájékoztatási eszközökben. A társadalomtudományok irányítását
