Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-23 / 25. szám, Vasárnapi Új Szó

A MŰVELŐDÉS DEMOKRATIZÁLÁSA SZOCIALISTA TÁRSADALMUNK LEGFŐBB ÉRDEKE írta: Štefan Chochol professzor, az SZSZK oktatásügyi minisztere 1974 VI 23. 9 (A cikk első részét a Vasárnapi Oj Szó múlt heti számában közöl­tük) Pedagógusképzés, továbbképzés Szeretném hangsúlyozni, hogy a pedagógusképzésben egész sor ered­ményt értünk el. A világon az elsők közt vezettük be az alapiskolai pe­dagógusok főiskolai képzését, vala- mint továbbképzését. A gyakorló pe­dagógusok munkáját kerületi és já­rási pedagógiai intézetek segítik; Bratislavában Pedagógiai Kutatóinté­zetet, a főiskolákon pedig pedagógiai és tudományos munkahelyeket léte­sítettünk. Noha a pedagógusképzésben szá­mos kérdést megoldottunk és jó eredményeket mutathatunk fel — amit az is tanúsít, hogy a pedagó­giai karok ezer meg ezer szakkép­zett tanítóval látták el az iskolákat — ennek ellenére egy egész sor piobléma még megoldásra vár. Je­lentős gondot okoz a képesítés nél­küli tanítók viszonylag magas ará­nya (főleg az alapiskolák alsó tago­zatán, ahol szlovákiai viszonylatban a tanítóknak csaknem 14 százaléka szakképesítés nélkül tanít), a pálya elnőiesedése, a tanítók szakmai fel­készítésében mutatkozó fogyatékos­ságok, a pedagógusok lakáshelyzete, ami bizony kedvezőtlenül befolyásol­ja az iskolák oktató-nevelő munká­ját. A pedagógusok és az iskolák mun- kájának állandó javítása érdekében a párt XIV. kongresszusának határoza­taival összhangban az alábbi kérdé­sek megoldását kell szorgalmazni: # a pedagógiai karokra jelentke­zők kiválasztását és a végzős növendékek elhelyezését; # a tanítók szakmai felkészítését; # a pedagógusok és oktatásügyi dolgozók továbbképzését; # a főiskolai oktatók képzését; # a pedagógusokról való szociá­lis gondoskodás javítását. jóllehet a felsorolt kérdések lé­nyegében felölelik a tanítóképzéssel kapcsolatos valamennyi teendőt, mégis az első kettőt tartjuk a leg­fontosabbnak. Ezért az Oktatásügyi Minisztérium olyan intézkedéseket tesz, melyeknek értelmében lehetővé válik, hogy a pedagógiai karok a pá­lyázók közül azokat vegyék fel, akik pozitívan viszonyulnak a szocializ­mushoz, a párt politikájához, és megvan minden feltételük, hogy ma­gukévá tegyék a marxizmus—leniniz­mus alapjait, a tudományos világné­zetet, s természetesen megfelelnek a politikai nevelőmunka, a gyermek- nevelés követelményeinek. Több intézkedés célja, hogy módo­sítsuk a pályázók komplex értékelé­sének sajátos kritériumait, a felvételi vizsgák szerepét, a regionális ténye­zők érvényesítését, s biztosítsák, hogy a végzősök ott kapjanak elhe­lyezést, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Arról van szó, hogy a karok ve­zetősége a Szocialista Ifjúsági Szö­vetséggel és a nemzeti bizottságok oktatásügyi szakosztályaival közöseit oldja meg ezt a problémát, fokozzák a fiatalok politikai nevelését és meg­győzését. Arra kell törekednünk, hogy a pe­dagógiai karokra nagyobb számban pályázzanak fiúk is. A helyes és cél­szerű pályairányítást már az alapis­kolákban meg kell kezdeni, a gim­náziumokban pedig tovább folytatni. A felvételi vizsgáknál előnyben kell részesíteni azokat a pályázókat, akik azokból a járásokból jelentkeznek, _ amelyekben tanítóhiány van (pl. a Stará Ľubovňa-i, a čadcai, a vranovi, a trebišovi, a Košice-vidéki, a Ri­mavská Sobota-i, a Veľký Krtíš-i já­rások, ezekben ugyanis az alapisko­la alsó tagozatán kevés a szakkép­zett erő). A pedagógusképzés tartalma a ta­nítói hivatás társadalmi jelentőségé­nek fontosságából adódik, s eszmei­politikai, pedagógiai, lélektani isme­reteket, szakmai felkészültséget, módszertani és pedagógiai gyakorla­tot feltételez. A készülő intézkedé­sek valamennyi kérdést felölelnek. A pedagógusképzés és a társadalmi igény Elsősorban a pedagógusok isme­reteinek a módosítását kell szorgal­maznunk, hogy felkészültségük meg­feleljen a fejlett szocialista társada­lom követelményeinek és az egyes iskolatípusok igényeinek. Szükséges, hogy a jövendő pedagógusok eszmei­politikai felkészültsége a politikai és a közélet, illetve a népművelés sajá­tos szükségleteiből induljon ki. Ki kell dolgoznunk a hallgatók társa­dalmi-politikai gyakorlatának rend­szerét. Eszmei-politikai ismereteik bővítése szükségessé teszi, hogy az óvónőképzőkben javítsuk a polgári nevelés oktatását, emeljük a mar­xizmus—leninizmus tanításának szín­vonalát, gondoskodjunk a hiányzó tankönyvek és a szakirodalom kiadá­sáról és növeljük valamennyi taní­tó nevelői ráhatását. A pedagógiai karok végzős növen­dékeinek a gyakorlatban való érvé­nyesülésével kapcsolatos tapasztala­tok azt mulatják, hogy a hallgatók felkészültsége nem egészen felel meg a mai követelményeknek. Az oktatás tartalmában, felépítésében, az elmélet és a gyakorlat összekap­csolásában fogyatékosságok vannak. Szükséges, hogy szorosabb kapcsolat legyen a pedagógia és a pszicholó­gia, az elmélet és a gyakorlat közt, fontos, hogy jobban kihasználjuk a tudományos ismereteket. A hallgatók pedagógiai felkészültségét ki kell egészíteni az iskolán kívüli nevelés, a társadalmi szervezetekben és a pionírszervezetben folyó munka, az iskola és a szülők közti kapcsolat, az osztályfőnök feladatait érintő kér­désekkel is. A jelöltek felkészültsége egy-egy tantárgyból aránylag jó színvonalat ór el. Javítása érdekében azonban alaposan át kell tanulmányoznunk az egyes szaktantárgyak tartalmát, az »lavult és feleslege« tananyagrészeket szükséges kihagyni, s ezeket pótolni kell a legújabb tudományos és tech­nikai ismeretekkel. A tananyagban célszerűbben kell érvényesíteni az eszmei-politikai szempontokat azért, hogy a szaktantárgyakat még jobbau kihasználhassuk a jövendő szocialis­ta pedagógus arculatának formálásá­ban. Külön intézkedéseket teszünk a politechnikai nevelést oktató tanítók, a gyógypedagógusok, a nevelők, az iskolán kívüli nevelés szakkáderei­nek, valamint a szakközépiskolák és a szakmunkásképző intézetek szak oktatóinak a képzésére. A jövő követelményeinek megfelelően A párt XIV. kongresszusának ha­tározataiból egyértelműen követke­zik az a követelmény, hogy oktatás­ügyünk a szocialista rend szilárd tá­masza legyen; a kongresszus ezzel kapcsolatban két alapvető feladatot hangsúlyozott: # az iskolák szocialista jellegének teljes és következetes felújítását és # az ifjúság oktatásának-nevelésé- nek javítását, a fejlett szocialista társadalom szükségleteivel összhang­ban. A párt júliusi plenáris ülése rész letesen foglalkozott ezekkel a kulcs- fontosságú feladatokkal. Az ifjú nemzedék sokoldalú nevelését felöle­lő kérdések komplex értékelése — amely oktatásügyünk eddigi fejlődé­sének tudományos elemzéséből indul ki és figyelembe veszi a szocialista társadalom Jelenlegi és távlati szük­ségleteit, valamint a többi szocialis­ta ország, különösen a Szovjetunió oktatásügyének a fejlődése során szerzett ismereteket — a maga ne­mében páratlan. A júliusi plenáris ülés mérföldkövet jelent oktatás­ügyünk fejlődésében. Lényege abbau van, hogy az eddigi eredmények ér­tékelése alapján újabb kérdéseket vet fel, melyeknek megoldása a szo­cialista oktatásügy magas színvona­lát biztosítja. Oktatásügyünk fejlődé­sének ez az egyik legfontosabb táv­lati feladata, tervezetét a párt XV. kongresszusáig el kell készítenünk. Az előttünk álló feladatokat azon­ban nem oldhatjuk meg egy csapás­ra, csupán fokozatosan, meggondol­tan, „világrengető“ változások nél­kül. Jelenleg a legfontosabb, hogy meg tudjuk különböztetni, mi a leg­égetőbb, a legidőszerűbb feladat, hogy ezt megoldva újabbakat jelöl­hessünk ki. Minden elhamarkodott lépés — akárcsak a múltban — meg­bosszulhatja magát. Az egységes nevelésért A javuláshoz vezető utat nem ke­ressük és r nem is kereshetjük csu­pán az objektív lehetőségekben. Mint már említettem, figyelmünket első­sorban az oktató-nevelő munka tar­talmának, a pedagógiai munka mi­nőségének javítására fordítjuk. Ez a legsürgetőbb feladatunk, ez foglal­koztat bennünket. Konkrét intézke­déseket tettünk, s ezeket fokozato­san és következetesen meg akarjuk valósítani. Eszerint a fiatalokból jó szakembereket akarunk nevelni, a fejlődő szocialista társadalom öntu­datos építőit, olyanokat, akik őszin­tén és önzetlenül viszonyulnak a dol­gozó nép által létrehozott értékek­hez, mélységes felelősségérzettel szívükön viselik a szocializmus fej­lődésének ügyét, a Szovjetunióhoz fűződő baráti kapcsolatok elmélyíté­sét, s büszkék lesznek arra, hogy a szocialista Csehszlovákiában élnek és a szocialista közösséghez tartoz­nak. Arra kell törekednünk, hogy if­júságunk valóban megértse a kom­munista párt politikáját, kiforrott po­litikai nézetei legyenek, s tudja, miért éppen a szocializmusért él és dolgozik. Ezeket a célkitűzéseket csak akkor érhetjük el, ha kiépítjük a kommu­nista nevelés egységes rendszerét, olyan rendszert, amely a szó legszo­rosabb értelmében közös nevezőre hozza az iskola és valamennyi ne­velési tényező ráhatását. Ezt a leg­főbb feladatot a párt XV. kongresz- szusáig teljesítenünk kell, ha eleget akarunk tenni a XIV. kongresszus és a júliusi plenáris ülés határozatai­nak. Valamennyi nevelési tényező hatá­sának a lenini elveken alapuló egy­ségesítése szükségessé teszi, hogy következetesen érvényesítsük: # a kommunista eszmeiség elvei­nek, valamint az osztályszem­pontoknak az egységét; # a nevelés és az oktatás egysé­gét; # az elmélet és a gyakorlat egy­ségét; # az értelmi és érzelmi nevelés egységét; # a társadalom és az egyének munkájának egységét a nevelés­ben, különösen a kollektiviz­musra és a szocialista életfor­ma kialakítására való nevelés­ben, amely összeegyeztethetet­len a kispolgári életszemlélet­tel. A párt XIV. kongresszusa és a jú­liusi plenáris ülés óta jelentős si­kereket értünk el e tekintetben is. Az eredmények elsősorban a mar­xizmus—leninizmus, a csehszlovák szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus elveinek a szel­lemében való nevelés elmélyítésében mutatkoznak meg. Elmélyült a világ­nézeti nevelés is, s ennek részeként a tudományos ateista nevelés. Jelen­tős lépést tettünk az iskolák oktató­nevelő munkájának hatékonyabbá tételében és minőségének javításá­ban, a munka oroszlánrésze azon­ban még előttünk van. A párt XIV. kongresszusa és a júliusi plenáris ülés határozatainak a teljesítésében elért eredmények, társadalmunk fo­kozódó érdeklődése az oktatásügy iránt, gazdasági fejlődésünk kedvező eredményei, a Szovjetunió és a szo­cialista közösség valamennyi orszá­gának békepolitikája, a kedvező lég­kör s természetesen a Szlovák Nem­zeti Felkelés és a felszabadulás 30. évfordulója jó feltételeket teremt ah­hoz, hogy megfontoltan, ám követ­kezetesen teljesítsük nemcsak az előttünk álló feladatokat, hanem azo­kat is, amelyek oktatásügyünk táv­lati fejlődésével kapcsolatosak.

Next

/
Thumbnails
Contents