Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-20 / 144. szám, csütörtök

Az utolsókból elsők Nagy utat tettek meg a felszabadulás óta • Dubová, a martini járás kis­községe állja a versenyt • Következetesen teljesítik a választási progra­mot • Kitűnő eredmények a „Z“-akcióban és a szövetkezet fejlesztésében A felszabadulás előtt Dubo­vá, ez a 866 lakosú falu sze­génységéről, az Itt élők nyo­morúságáról volt „nevezetes“. Sokan a bizonytalanság elől az ’ftceánon-túlra menekültek. A legkitartőbbak azonban marad­tak. Bizakodtak, hogy egyszer majd Jobbra fordul a soruk. S amikor kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés, a községben 230 ember ragadott fegyvert, hogy az elnyomók ellen harcol­jon. Ez a harc nem volt hiába­való, azt bizonyítja Dubová fej­lődése is. A martini járásban elismeréssel szólnak a faluról. A nemzeti bizottságok járási versenyében kétszer végeztek a második helyen, szövetkezetü­ket pedig Munkaérdemrenddel tüntették ki. — Bizony ml még gyalog, mezítláb jártunk az iskolába — emlékszik vissza Slavo Letrich, a helyi nemzeti bizottság elnö­ke. — Ma már senkinek sem akaródzik a hat kilométeres utat Turčianske Teplicére gya­log megtenni. Korszerű, minden igényt ki­elégítő emeletes művelődési otthonban beszélgetünk. Az el­nök és Pavel Hulla titkár el­mondják, az épület a „2“- akció keretében épült. Amikor az átadásra készültek, össze­gezték, ki hogyan vette ki ré­szét a munkából. Kiderült, hogy csupán négy család ma­radt távol a brigádmunkáktfil. Az avató ünnepségen — ame­lyen részt vettek a más közsé­gekben élő egykori dubovál la­kosok is — ezeket megnevez­ték. Nem lett belőle harag. Másnap eljöttek a hnb Irodá­jába, s munkát kértek. Azóta nincs a községben probléma, bárhová is kelljen brigádmun­kás. A képviselők átlagos életko­ra 36 év körül van. A múlt meg­bízatási időszakban, de jelen­leg is arra törekednek, hogy a képviselők önállóan tevékeny­kedjenek. Hogy mit jelent ez „aprópénzre“ átváltva? A fel­adatokat közösen megbeszélik, szétosztják, aztán a képvise­lők kezükbe veszik a füzetjei­ket, s járják a választókörzetü­ket, szervezik a brigádmunkát. — A martini járás és a Banská Bystrica-i Városi Nem­zeti Bizottság felhívását öröm­mel fogadtuk — mondja a tit­kár. — Nem akarom elismétel­ni, ki milyen kötelezettségvál­lalást tett, inkább azt újságolom el, hogy lényegében már telje­sítettük a választási progra­munkat. Amit az idén végzünk el, az mind ráadás, ajándék, amellyel az SZNF 30. évfordu­lóját köszöntjük. Jóleső érzés hallani ezeket a szavakat. Hogy ne kételkedjek benne, a falu vezetői terep­szemlére Invitálnak meg. Út­közben mutogatják, hogy itt átépítéssel hentes-, ott tej- és kenyér-, amott pedig zöldség- üzletet létesítettek. Az iskolá­sok részére egy lakás átépíté­sével napközit létesítettek, az óvodában lehetővé tették az egész napos ellátást. A falu­ban csörgedező hegyi patak szabályozását egy szakaszon már elvégezték, a másik ré­szen Jelenleg dolgoznak. Már csaknem egészen elkészült az üj híd is. „Z“-akciőban épül a sportpálya is, mintegy 1 500 000 korona értékben. Az utakat por- talanították és portalanítják. Az iskola és a temető körülkerí­tése is napirenden van stb. A falu lakosai tavaly 45 500 órát dolgoztak azért, hogy közsé­gük arculata szépüljön, csino- sodjon. Dicséretre méltó teljesítmény ez, már csak azért is, mert a községben igen sokan építenek családi házat. A régi Dubován ugyanis egy udvarban három család is lakott. Ma a község közepén egyre több az átépí­tés, s a falu szélén pedig kor­szerű lakóházak tömege húzó­dik meg. Egy község életéről, lakosai­nak munkájáról átfogó képet adni nehéz feladat. Dubován azonban van miről beszélni, ír­ni. Pl. hírneves a színjátszó­csoportjuk, amelyik a „B“ ka­tegóriában szlovákiai viszony­latban kétszer végzett az első helyen. Maga a hnb e^öke Is szerepel, úgyszintén a titkár fe­lesége. — Mint a brigádmunkások­kal, a szereplőkkel sincs soha semmi problémánk — mondja az elnök. — Valahogy úgy van az nálunk, hogy az, aki életé­ben legalább egyszer nem lép a színpadra, annak kisebbségi érzete van. A környék falvai­ban, s magában a járási szék­helyen is felléptünk. Igen sokat köszönhetünk Vodička elvtárs­nak, az SZNF Színház rende­zőiének. Sikeres munkájukról vagy há­romtucat elismerő oklevél és a gondosan vezetett krónika be­szél a legjobban. Két év óta a fúvószenekar is tevékenyke­dik. Hogy kulturális téren ilyen jó erdeményt érnek el, ebben nagy érdeme van a többi kö­zött Ivan Letrich mérnöknek, Jozef DuriS közgazdásznak, Mária Beňáková tanítónőnek, s természetesen a helyi nemzeti bizottságnak, illetve a képvi­selőknek. A falu lakosainak túlnyomó többsége a szövetkezetben dol­gozik. Az egyesített 1780 ha-on gazdálkodó, Munkaérdemrend­del kitüntetett „Turiec“ szö­vetkezet arról híres a járás­ban, hogy szezonmunkák idején sem szorulnak idegen segítség­re. Eredményeik is figyelemre­méltók. Tavaly búzából hek­táronként csaknem 40 mázsás hozamot értek el, burgo­nyából pedig 234,17-et. jó a fejési átlag, az egy hektárra eső termelési eredmény, illetve a bevétel. Egyszóval a szövet- kezetesek kitüntetésükhöz mél­tóan dolgoznak. Dubová tehát valóban a járás egyik legjelentősebb, legered­ményesebb községe. A már em­lített tények is bizonyítják, hogy jó itt a tömegpolitikai munka, hogy az itt élő emberek való­ban magukénak tekintik a köz­séget. Nem érdektelen szá­mukra, hogy milyen körülmé­nyek között élnek. Az elnök, a titkár, a képviselők személyes példával szolgálnak, s így a la­kosság sem sajnálja kétkezi munkáját adni a közösségért. A martini járás és a Banská Bystrica-i Városi Nemzeti Bi­zottság „Mindenki szocialista módon“ felhívása a választási program mielőbbi teljesítésére, ebben a községben termőtalaj­ra talált. Teljesítették a felhí­vásra adott válaszukban foglal- • takat, sőt az egész választási programot. A Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulóját közsé­gük arculatának szebbé téte­lével, terven felüli akciók meg­valósításával köszöntik. Nem­csak azért igyekszenek, hogy öregbítsék hírnevüket, hanem azért is, mert tudják, hogy a nagy esemény alkalmából az egykori dubovál Ínkosok haza­látogatnak. S hadd lássa or­szág-világ, ha van igyekezet, összefogás — az utolsókból is lehetnek elsők. NÉMETH JÁNOS A duklai harcok 30. évfordu­lójának alkalmából újjáépítik a 49 méter magas duklai kilátó­tornyot. Az ifjúsági szervezetek tagjai és a tényleges szolgála­tukat teljesítő katonák, akik ifjúsági építkezéssé nyilvánítot­ták a kilátótorony újjáépítését, jelenleg a szerelési és a kise­gítő építkezési munkálatok gyors befejezésén dolgoznak. A kilátótorony azon a helyen áll, ahol a duklai harcok idején Ludvík Svoboda tábornoknak, a Szovjetunióban megalakult L csehszlovák hadtest parancs­nokának a harcálláspontja volt. (Felv.: A. Haščák — ČSTK) Sokan felteszik a kérdést: miért alakulnak ki zivatarok a nyári fülledt meleg napokon? Erre a kérdésre igen egyszerű a válasz. Azért, mert nyáron a legkedvezőbbek az időjárási feltételek kialakulásukhoz. De nézzük meg a kérdést kissé tüzetesebben. Tapasztalatból tudjuk, hogy nem minden zivatar egyforma. A meteorológia megkülönböz­tet helyi és frontális zivataro­kat. A Föld felszíne úgy me­legszik fel, hogy elnyeli a nap­sugárzás által kapott meleget, de nem egyformán. Például a déli fekvésű hegyoldalak ha­marabb felmelegszenek, mint az északiak, vagy a szomszé­dos síkságok. De ugyanúgy a síkságon is megfigyelhetjük, hogy különböző mértékben me­legszik fel pl. a szántóföld, a rét stb. Mivel a légkör túlnyo­mórészt a Föld felszínétől me­legszik fel, hőmérsékleti kü­lönbségek mutatkoznak a Föld felületét borító légtömegek hő­mérséklete között is. Tudjuk, hogy a meleg levegő könnyebb, s ezért felszáll, mi­közben csökken a nyomása, lehűl, minek következtében re­latív nedvessége növekszik, úgyhogy bizonyos magasságban az addig láthatatlan vízpára ap­ró vízcseppekké alakul, s ezek­ből felhő keletkezik. Amikor a pára vízcseppekké alakul át, nagy mennyiségű hő szabadul fel, a lehűlt légtömeg ismét magasabbra emelkedik. Egyre több vízcsepp keletkezik, meg­növekszik a felhőzet, s ez ké­sőbb zivatarfelhővé változik. Ez a jelenség mindaddig folytató­dik, amíg a felfelé emelkedő légtömeg hőmérséklete nem lesz azonos a környező légtö­megek hőmérsékletével. A zivatarfelhők nagy hegyek­hez hasonlítanak. A felhő alsó széle általában 1200 méter ma­gasságban alakul ki, s teljes magassága elérheti a 8—12 km-t. Ebben a magasságban a levegő hőmérséklete a legme­legebb napokon Is mélyen a fagypont alatt van. Ezért a felhő felső része jég- és hó- kristályokból áll. Középső ré­szét jég- és hókr.stáiyok, vala­mint lehűlt vízcseppek képe­zik, alsó rétegei csak külön­böző nagyságú vízcseppekböl állnak. A felhő belsejében lefelé irá­nyuló mozgás következik be: a Föld irányába hullanak a hó­kristályok, a légképződmények és a vízcseppek. Előbbiek a fel­hőtömeg alacsonyabb rétegeibe kerülve rendszerint elolvadnak, s ezért a Föld felszínére csak vízcseppek hullanak, legtöbb­ször memvdörgéstől é" villám­lástól kísért zivatar formájá­ban. A helyi zivat *rokat meleg zi­vataroknak is híviuk, mert ke­letkezésükhöz a Föld felszíné­nek és a fölötte levő légréteg­nek erősebb felmelegedése szükséges. Kialakulásukban fon­tos szerepe van a légnedvesség­nek, a felfelé szálló légtömegek lehűlésének, valamint az arány­lag alacsony és arányosan el- oszló légnyomásnak. A helyi zivataroktól megkü­lönböztetjük az ún. frontális zi­vatarokat. Ezek keletkezése a frontátvonulással kapcsolatos, vagyis azzal a jelenséggel, ami­kor hidegebb tengeri eredetű légtömegek melegebb légtöme­gekkel ütköznek össze. Az elő­renyomuló hideg légtömeg eb­ben az esetben „aláfolyik“ az előre visszavonuló meleg légtö­megnek, s ezt hirtelen a ma­gasba emeli. A hirtelen magas­ba emelkedő meleg légtömegen belül ugyanolyan jelenségek játszódnak le, mint amilyene­ket a helyi zivatarokkal kap­csolatban leírtunk. A frontális zivatarok több száz, sőt néha több ezer kilométeres fronton is keletkezhetnek, mégpedig a hideg légtömegek mozgásával azonos irányban haladva. Ezek a zivatarok már nem függenek annyira a nappali felmelege­déstől és olykor az évszaktól sem. Elvétve télen is előfordul­hatnak, leggyakoribbak azon­ban nyáron. A frontális zivata­rok után az Időjárás is meg­változik, rendszerint tartósan lehűl a levegő. Dr. PETER FORGAC A KOR SZÜKSÉGLETE A TUDOMÁNYOS-MŰSZAKI FEJLŐDÉS KÖZMŰVELŐDÉSI VONATKOZÁSAI „A tudomány és a technika jelentősen hozzájárul az em­ber alkotótevékenysége növeléséhez és üj igényeket tá­maszt a képesítés, a műveltség tránt. A kommunistáknak a kezdeményezés minden formáját fejlesztő folyamat élén kell állniuk .. (A CSKP KB legutóbbi plénumán elfogadott határozatból) A nyugat-szlovákiai áramszolgáltató vállalat nyitrat üzeme szin­tén nagy gondot fordít az építőipari gépek karbantartására és favítására. Felvételünkön: Anton Sebök és Peter Dermek egy *Belorusz B—1514“-es mintájú árokdsógép javítása közben. (felvétel: Pavel MatisJ E gy pillanatig sem lehet vi­tás, hogy a tudományos­műszaki fejlesztés érdekében igen sokat tehet és tesz Is a népművelés, a közművelődés. Annál Is inkább, mert ma már egyre többen úgy tekintenek a közművelődésre (a régebbi szó­használattal: népművelésre), hogy az a párt ideológiai tevé­kenységének szerves és sajátos tartalmú része, a hivatásos nép­művelő pedig speciális feladat­körű pártmunkás. A tudomá­nyos-műszaki fejlesztést, amint az a CSKP KB és az SZLKP KB legutóbbi plénumán elfogadott határozatból is látható, a párt tette magáévá, és tartja a jövő egyik legfontosabb feladatá­nak. Nyilvánvaló, hogy az el­végzendő teendőkből a népmű­velők, a párt speciális feladat­körű munkásai is kiveszik ré­szüket. Sokféle munkaforma kínálko­zik. A legfontosabb, hogy a ma­ga sajátos eszközeivel a közmű­velődés is maximálisan hozzá­járuljon a széles látókörű, nagy szakképzettségű, művelt embe­rek neveléséhez. Régen, amikor a fejlődés csigalassúsággal ha­ladt az életben történő helytál­láshoz elégnek bizonyult, amit az iskola nyújtott. Ma azon­ban, mikor a fejlődés minden vonalon rohamos ütemű, aki nem akar lemaradni, annak örökösen tanulnia, művelődnie kell, bármilyen képzettséggel rendelkezik is. A felnőttek ál­landó tanulását a tudomány és a technika gyors fejlődése mellett a társadalmi élet vál­tozásai, az egyre differenciál­tabbá válő gondolkodásmód, nem utolsósorban a természe­tes felejtés is szükségessé teszi. Az ismeretek, a tudás és az ez­által meghatározott magatartás- mód fejlődése és általános el­terjedése a tudományos-műsza­ki fejlődésnek is egyik legfon­tosabb alapfeltétele. A tudományos-műszaki forra­dalmat sokféleképpen értelme­zik és magyarázzák. Ám a mo­dern tudományos-műszaki forra­dalom lényege a termelőerők gyökeres minőségi átalakulása. Tulajdonképpen az a társadal­mi-gazdasági folyamat, amely­nek kiteljesedése során létre­jön a kommunista társadalom anyagi-műszaki bázisa. A tudományos-technikai for­radalom nemcsak a tudományra és a technikára terjed ki, ha­nem a termelésre is. Tulajdon­képpen a „tudomány-technika­termelés“ állandóan fejlődő rendszerét is jelenti, illetve al­kotja. E rendszer összetevőinek mindegyike viszonylagos önál­lósággal, saját törvényszerűsé­gekkel, belső fejlődési logiká­val rendelkezik, speciális szere­pet játszik. Főleg abban az ér­telemben, hogy a tudomány: az eszmék generátora. A technika: az eszmék anyagi-tárgyi meg­testesülése. A termelés viszont az a terület, ahol a technika szerepe érvényre jut, ahol a tudományos-műszaki eredmé­nyeket az emberek a nekik szükséges anyagi javak meg­szerzésére felhasználják. A z anyagi termelés fejlődé­se, valamint a munka ter­melékenységének a növekedése lehetővé teszi, hogy a társada­lom nagyobb anyagi, pénzügyi és emberi tartalékokat fordít­son szellemi termelésre, amely viszont ismét — egyre növek­vő mértékben és egyre több irányban — „táplálja“ új tudo­mányos és technikai eszmék- kel-eredményekke*, az anyagi termelést. Az összefüggés és a kölcsönhatás nyilvánvaló. A közművelődés területén is hasonló folyamat játszódik le. A művelődés teljes rendszere iskola előtti, iskolai és iskola utáni képzésből áll. S ebben — bár a tartalom és a forma el­térő — azonos mind a polgári, mind a szocialista művelődés. Az Iskolai és az iskolán kívüli képzés külön kategória ugyan, de mégis szoros kapcsolatban áll egymással. Minél magasabb az iskola színvonala, annál na­gyobb a lakosság iskolán kívü­li művelődésének az igénye. És minél Jobban szervezettek az iskolán kívüli képzés intézmé­nyei, annál inkább szükségesek a művelődési anyag felhaszná­lásának módszerei, kellenek a jól felszerelt iskolák. Az isko­lai és az Iskolán kívüli képzés között egyenes a viszony. A három „sejt“ (az iskola előtti, az iskolai, és az iskola utáni képzés) kiegészíti egymást: egyik a másiknak az előkészí­tője, és — a társadalmi rend­szernek megfelelően — együtt jelentik a képzés, a művelődés megvalósulását. A „tudomány-techntka-terme- lés“ rendszerében a vezető sze­rep a tudományé, amely egyre gyorsabban fejlődik. Jól lát­ható az egyebek között abból, hogy az időszámításunk kezde­tén az emberiség rendelkezésé­re álló tudományos Ismeretek terjedelmüket tekintve csak 1750-re kétszereződtek meg. A második megkettőződéshez vi­szont már csak 150 év (1900), a harmadikhoz 50 év (1956), a negyedikhez pedig csupán 10 év kellett. Az emberiség életé­ben élt tudósoknak kilenctize­dé napjainkban él. A fejlődés az utóbbi 40 évben nagyobb mé* Miért vart ayüi rtarfi

Next

/
Thumbnails
Contents