Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)
1974-06-02 / 22. szám, Vasárnapi Új Szó
iü 1974. VI. 2. Régi észrevétel, hogy a bőbeszédűség főnév az emberek többségének olyan személyeket juttat eszébe, akikből valósággal ömlik a szó. A bőbeszédűség ,,A mciqi/ar nyelv értelmező szól ára“ szerint is „Valakinek az a tulaidonsáqa, hoyy -sokat beszél“. Szintén régi tapasztalat, hogy e szó jelentés- köre nem mindenki számára ilyen korlátozott: szép számmal vannak olyanok, akik helyesen és a legnagyobb természetességgel használják a bőbeszédűség főnevet a szószaporítás, a szószátyárság kifejezésére is. A bőbeszédűség tehát bizonyos esetekben szószaporítás. Tudományos nevén: pleonazmus. A beszólt és írott nyelv funkciótlan elemekkel való fellazítása. Káros és kóros jelenség, amelyet leginkább hebehurgya szóösszetételben és híg velejű szószerkezetben lőhet megfigyelni. . . Idevágó példákat idézek utazás közben hallott beszélgetésekből: „Eóuyképfotót csináltattam“ — mondta egy fiatal hölgy. (Nem jutott eszébe, hogy a fotográfia fotó eleme önmagában is fényképet, fényképészetet jelent.) „Bessenyei György testőrgárdista volt Mária Terézia udvarában“ — jegyezte meg egy idős férfi. (Nem gondolt arra, hogy sok helyen a testőr teljes értékű elnevezése a gárdista.) „A műbenzinnek rengeteg szintetikus összetevője van“ — magyarázta egy nagyhangú fiatalember. (Talán sohasem tudta, hogy ha a szintetikus szót állatában összetevő, összekötő, összefoglaló, egységesítő értelemben használjuk, akkor az olyan szó szerkezet, mint a szintetikus ösz- szetevő: fából vaskarika.) Sajtóélményeim között is talál ható egy két, a témát motiváló nyelvi csodabogár: ,,A Zemplénitó partján nyaralókat, üdülőket, campingtáborokat létesítettek“ — közölte egyszer a „Hazai tájak“ ra jongóival a Hét. Másszor — va> la ni it yen bemutató cikk keretében — egy rokonszenves légikisasz- szonyről azt írta, hogy a férfiak „bizonyára nemegyszer felfigyeltek a háromszoros „Miss kisasz szonyra“. Megmondhatom, a táborok létesítésének őszintén örültem; de az angol camp f= tábor. táborozik) elnevezés használata zavarólag hatott rám. Hát még a camping (= táborozás) szóalak! Ma sem tudom mire vélni a táborozástábor- féle hebehurgya szóösszetételt. .. Csak gyanítom: az azonos értelmű elő- és utótag azért került egymás mellé. mert valamelyik újságíró úgy gondolta, hogy a két különböző hangalakú szó két különböző jelentéstartalom hordozóMii mondjak azonban az elismerésnek szánt, mégis félresikerült „Miss kisasszony“ titulusról? Nein szabad elhallgatni, hogy a miss egyonértékese a magyarban a kisasszony; a miss a férjezetlen angol-amerikai nők megszólítása (a családi vagy az utónév elé teszik 1 Végezetül megjegyzem: a pieo nazmus, azaz a bőbeszédűség — mint a közölt példák is mutatják — általában nem mosolyt keltő, hanem lehangoló fejlemény nyel vünkben. A forrása gondatlanság, tájékozatlanság, és rossz szokás is lehet. Ezért az ellene folyó harc sikere a felvilágosító munkát éppúgy igényli, mint a szaka datlan nyelvőrséget, főleg a sai tóban. • DOBAY BÉLA A BŐBESZÉDŰSÉGRŐL \n CSONTOS VILMOS: EMLÉKEZÉS Emlékfonalam, bomolj le szépen, Vezess a múltba, mutasd meg nékem A napot, mikor száz tank dübörgőit El házunk előtt ...- Bunker fenekén kuporogtam A kertsarokban. Az ágyúk szavából azt értettem, Hogy szabod lettem Emléktonalam, bomolj, vezessél, Az évek során megszínesedtél. Míg hajam korma ezüstösre vált, S az ősz csendesen küszöbömre állt: Én tavaszt érzek, nyarat meleget, Szivárványívvel köt a szeretet Az emberhez, ki szánt, vet és arat, S géppé formálja a nehéz vasat. Ki tárnák mélyén fejti a szenet, Ki a népért tesz mindent, mit tehet. Újult idő, mennyi jót is adtál! Órákon keresztül sorolhatnám Csupán csak annyit említek meg itt: Lecsókoltad a sírók könnyeit, Jó ruhát adtál a rongyosokra, S kizöklült úira a kedvünk bokra!- Futó évek, még sokasodjatok, S még szebbre színesedjetek - napok. Te se hervadj el, zöldülö bokor, S ha feNeaet tóts? eavegv homlokon, Simuljon hozzá minden »eveled, Boldogra, vígra derüljön - veledl TÖRÖK Pl FMÉR: 8ÜUKÍHJKÖZ SZÜLÖANYÁM Elhagytalak hogy |egenyéiddei beárnyékoljam verseimet s asszonyaid törékeny derekára fűzzem fényed aronyló szálait szép volt pedig veled együtt (ennem elálmodozni meleg tenyeredben s nézni a pipacsok vöröslő villámát a nyár ?ö!d fodrai közt elmentem világosságodból legszebbik tavaszom évadán s magammal vittem a krumpliföldek szegénység szagát s reményed ringó kalászait DÉNES GYÖRGY: INDULJ Indulj, tavoszt remélve, füttyögj a madarakkal, rontsd le az éjszakát, szaggasd a köd rózsáit, izzítsd a véred, zubogjon forrás benned, szeresd az embert, ha rossz is, mindhalálig. Szeresd a bűnös földet s igazíts kissé rajta, emeld a tenyeredre utolsó porszemét is. köpjön le butaság, verjen a sárba önzés, ne vedd zokon, szennyes néha az ég is. Tűrj és dolgozz, tégy többet önerődnél, nem végzeted az élet: végzeted értelme, két sötét ágy köt a küzdelem csodája, lényeg teljessége, fényittas szerelme. ZIRIG ÁRPÁD: PILLANATKÉPEK vihar oszlopok törnek cserepek hullnak ropog o mennyezet virágok sírnak ablakok sirnak állnak a hegyek északra mentél arcomon fehéret virágzik a só ha emléked bűvös madara visszaszáll északra mentél csak hideg szél fúj csak hideg halál öreg csontos arcú öreg hajnali ötkor hazafelé ballag kékre kaszálta már az eget UJ > O £ > o CĹ x. L- Ü'O - <N »- -j UJ 2 22 I < = iťJ '
