Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-02 / 22. szám, Vasárnapi Új Szó

1974. VI. 2.

10

A jubileumok nem csupán parádé« ünnepségek. Lehetővé teszik, hogy elgondolkozzunk tevékenységükről. Tehát a szlovák filmművészetről is. A nemzeti és országos lubileumhoz még egy harma- d!k, egy sajátos évforduló is kapcsolódik — a csehszlovák filmgyártás államosításának az évfordulója. E jubileumok közt oly kölcsönös az ösz- szeľíiggés. hogy az egyik elképzelhetetlen a másik nélkül.

Mivel a klerikális fasiszta főkolomposok nemzetünket kérdezés nélkül az ellenség oldalán becstelenül berántották a háború véres forgatagába. nemzetünk aztán szintén kérdezés nélkül elemi erővel és öntudatosan ragadott fegyvert a Szlovák Nemzeti Felkelésben, hogy áldozatok árán megváltott becsülettel a szovjet hadsereg oldalán aktívan részt vegyen felszabadításunkban és a végső győzelemig harcolva valóra váltsa az új, igazságos szocialista Csehszlovákiáról alkotott elképzeléseinket. S az első elnöki dekrétum, mely a szocialista Csehszlovákiáról alkotott elképzeléseink megvalósulásához vezető első lépés volt, a csehszlovák filmgyártás államosításáról szólt.

Új helyzet — új lehetőségek

A szlovák filmgyártás, jóllehet korábban csak elvétve és igénytelenül, bár néha sikerrel legalább a szlovák kultúra peremeire igyekezett nyomulni, a felszabadulás után frissen, elszántan. szinte mohón lendült lelkesedésbe a megújult köztársaságban, amely már 1945 augusztusában az államosítással megteremtette számá ra a legkedvezőbb feltételeket, ľ- szlovák filmművészet hallatlanul si keres útját a felszabadulás után majd az 1948-as győzelmes február idején, aztán a válságos 60-as évek ben több egymást kölcsönösen félté telező és vitatható tényező bélyegezte meg, melvek egyrészt a hagyomány ból, másrészt a felkelési öntudatbó' illetve a szocialista társadalom épí léséből szervesen következtek. A szlovák filmművészek eszmei-műszak ihlete elsősorban a Szlovák Nemzet' Felkelésben kiharcolt nemzeti öntu dat maradandó forrásából, valamin a szocialista és a kommunista társa dalom építésének eszméjéből ered és ered. Ám a szlovák falu hagyomá nvaiból és idillikus népművészetéből illetve a szociális ellentétekből i1 merítettek és merítenek. Ezek a mozzanatok időnként azonban a valós vagy a vélt burzsoá nacionalizmus, r szocialista hazafiság és internacin nalizmus peremén balanszíroztak.

Az államosítási dekrétum legjelentősebb szervezési kérdései közé tartozott a szlovák filmművészet kezdő tehetségeinek a nevelése a prágai filmművészeti főiskolán, továbbá a szlovák filmgyártás létrehozásához,

illetve anyagi-műszaki alapjának a megteremtéséhez nyújtott cseh támn eatás volt.

A szlovák filmművészek alkotásaik ban ösztönösen láttak hozzá a film gyártás szocialista arculatának for

málásához. annál inkább, mert nem érezték a filmművészet hagyomá

nyalnak súlyát. A tradíció nem ne

hezedett rájuk, jóllehet hiányába’ tapasztalatlanabbak és sebezhetőb bek is voltak a filmművészet szocíp lista arculatának a keresésében Szí*- le egyik filmtől a másikig a nvilví nosság szeme láttára fáradhatatlan küzdötték le a göröngyös út nehé ségeit. a legalapvetőbb műszaki ak dályoktó! kezdve a filmipar alapja1 keresztül egészen az összetett es mei müvészeti problémákig. A szlo vák filmgyártás azonban igyekezet lépést tartani a fejlettebb cseh film «váltással, sőt egy idő múlva azon fáradozott, hogy kapcsolatba kerül jön más országok filmgyártásaival is

A felkelés — a művészet 'kiapadhatatlan forrása

A felkelés témája állandóan élő és időszerű. Művészi ábrázolását tekintnivalójú filmjeinek és a harmadik világ produkcióinak a száma.

Ezek az adatok és a vázolt gondok talán elég kifejezően érzékeltetik, hogy a szlovák filmművészet milyen felelősségteljesen é<s aktívan vállal részt kortársunk, a szocialista ember formálásában.

Megváltozott a filmművészet szerepe

Fel sza bad u 1 ásu n k után a szlovák filmművészet történetében új, nagyon jelentős fejezet kezdődött. Tartalmát, méreteit, szerepét és a filmművészet szocialista jellegének céltudatos formálását tekintve oly jelentős szakasz, hogy szinte összehasonlíthatatlan a korábbi, meglehetősen szegényes múlttal. Ezért a szlovák filmművészet: létrejöttét, megszületését csak a fel- szabadulás utáni évektől számítjuk. Ezzel természetesen nem akarjuk letagadni a szlovák filmművészet hagyományait és azokat a meglehetősen szerény eredményeket, melyekkel a szlovák filmművészet a szlovák kultúrát és a csehszlovák filmművészetet gyarapította.

Az első köztársaságban egy-egy filmrajongó puszta lelkesedése nem volt elegendő a folyamatos szlovák nemzeti filmgyártás megteremtéséhez. Anyagi eszközök hiányában mindennemű próbálkozás zátonyra futott. Megemlíthetnénk pl. az Amerikában élő szlovákok Jánošík című filmjét 1921-ben, Barto és Jamriska próbálkozását 1922-ben, I. Darányi Szicíliáim című munkáját 1922-ben, a Matica slovenská Plicka néprajzi rövidfilm- jeit, vagy az Éneklő föld című filmet 1933-ban. Csak a hitleri fasizmus által szétzúzott köztársaságban vált lehetővé, hogy filmtársaság létesüljön; ennek a rendszernek ugyanis érdeke volt a film propagandacélokra való kihasználása. A propagandafil- mek árnyékában azonban néhány

olyan rövidfilm is napvilágot látott, mely független művészi ábrázolás- módjával túlélte a fasizmust. Végül is a Nástup nevű filmcsoport volt az, amely Pafo Bielikkel az élen a felkelés irányítóinak a szószólójává vált. Az ő nevükhöz fűződnek a Szlovák Nemzeti Felkelés eseményeiről készült páratlan autentikus felvételek, melyek híven érzékeltetik a felkelés légkörét 1944 őszén; ezekből keletkezett Bielik, a Szabadságért című dókuinent umfilmje is.

Már a Szlovák Nemzeti Felkelés

idején, bár a felkelés irányítóinak elég gondjuk volt a harccal és a nácik elleni védelemmel, valamint a hazai klerikális fasiszta ellenséggel, a felkelési filmesek előkészítették a csehszlovák filmipar létrehozásáról szóló javaslatot. A felszabadulás után a filmszervezetet Szlovák Filmtársasággá (SLOFIS) alakították át, melynek élére tiszteletből a prágai Karol Plickát állították. A köztársasági elnök dekrétuma a csehszlovák film gyártás államosításáról (1945. augusztus 11) a szlovák filmszervezetet tulajdonképpen felkészülten érte. Ennek értelmében a filmgyártáshoz és a forgalmazáshoz többé már nem a magánkapitalista, a mecénás vagy valamilyen magántársaság, hanem „kizárólag csak az állam volt jogo sült“. Az állami szocialista tulajdon jog a filmgyártásban új gazdasági és társadalmi-politikai bázist teremtett, mely a filmművészet helyzetében lé nyeges történelmi változást jelentett Az államosítással a népet szolgáló filmművészetben a legkedvezőbb fel tételek főttek létre, különösen Szlo vákiában, ahol röviddel a felszaba dulás és a rövidfilmgyártás létrejötte után megszületett a játékfilmgyártás is. Az államosítás nyújtotta kedvező fejlődési feltételek azonban csak le hetőségek voltak, valóra váltásukért a burzsoáziával politikailag még har colnl kellett. Az államosított film gyártásért folytatott harc végérvé nyesen és visszavonhatatlanul csak 1948 februárjában ért véget.

Persze a kedvező fejlődés végérvé nyesen és visszavonhatatlanul kihar colt feltételei még nem szavatolták a filmgyártás eszmei-művészi értékeit. \z államosított filmművészet még "sak kereste arculatát, azt a profilt, mely megfelelt az új, szocialista valóságnak Ez a folyamat nem mindig fígyenes ívű és a változó társadalmi valóság következtében nem tekinthe- >ő befejezettnek sem. A célja azonban világos: a filmművészet a lehető leghatékonyabban segítse a szocialista társadalom formálódását. Ez a célkitűzés a mércéje a törekvések nek, a sikertelenségeknek és a sikereknek. Nos, a filmművészet új helyzetének megalapozása óta eltelt csaknem 30 év alatt államosított film gyártásunk a szocialista alkotóművészet arculatának keresésében és formálásában nagyon jelentős és vitathatatlan sikereket ért el.

I FOLYTATÁSA A VASÁRNAPI Of SZÓ KŐVETKEZŐ SZÁMÁRÁN)

A mai szlovák falu hétköznapjait, az emberek tudatában végbement változásokat veszi bonckés alá fnzef Záchar az Očuvái pasztorálé című filmben. A 7 alkotás főszerepét [úlius Pántik (a képen) játssza.

A kolibai stúdióban több film is készül a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója tiszteletére. Ezek egyike A nap, amoly nem ét véget, melyet Ivan BukovCan forgatókönyve alapján Martin Tapák rendez. A képen: R Hansne- *®vá. (E. Hribíková felv.)- » -- -**• m :■> 4 *• ■- ■; a» * •- 1 ' V ■■ ■ :

ve széles skálájú; az autentikus események, a harci és partizánmegmozdulások szemléltetésétől kezdve, az egyén és a kollektíva közti érdekellentétek lélektani megjelenítéséu keresztül egészen az erkölcsi-etikai kérdések, különböző magatartásformák bemutatásáig—elemzéséig terjed. A felkelés és a felszabadulás témája és motívumai állandóan felfelbukkannak nemcsak a játékfilmekben, hanem a rövid- és az egész estét betöltő filmekben is, és új megvilágításban, új vonatkozásban láttatják az eseményeket. Ennek igazolására megemlíthetném pl. A farkasodúk, a Dabaft kapitány, A félbeszakadt dal, A tizenkettedik órában, a Tavaszelő, Ha puskám lenne, az Ember a hídon, A völgy című filmeket, vagy a jubileumi évben készülő alkotásokat.

A másik jelentős téma, mely a művészet kiapadhatatlan forrásából táplálkozik, a mai ember problémáit, a szocialista társadalmi rendben élő egyéneket állítja érdeklődésének középpontjába. Persze, talán a legnehezebb munka művészi formában érzékeltetni a jelen légkörét, akkor, amikor ,,a fától nem látni az erdőt“. Ezen a témán botladoztak kisebb-nalentkezett, ám ha nem hatolt a valóságábrázolás lényegének mélyére, s csak a jelenségek felszínén maradt vagy megfeledkezett az eszmei tartalomról, nem mindig tudta elejét venni a naturalista elhajlásoknak és a formális, öncélú kísérletezésnek. Ez a vonulat az 1947 ben készült Vigyázz! című játékfilmmel kezdődött, s évről évre egy-két filmmel erősödőit úgy, hogy 1973-ban az évi nyolc játékfilm mellett összesen 135 egész estét betöltő játékfilmet tesz ki, s ez a szám évente még 12 tévéalkotással is gyarapszik. A felszabadulás óta mintegy 1800 rövid-, dokumentum-, tudományos-népszerűsítő, oktató-, illetve rajzfilm és megközelítőleg 1650 különféle időszaki filmhíradó készült.

Hallatlan változáson ment át a filmforgalmazás és a mozihálózat is; az előbbi arról gondoskodik, hogy hazai alkotásaink és a külföldi filmek eljussanak a mozikba. A filmszínházak száma 1945-ben csak 232 volt. 1966-ban a mozihálózat kiépítettsége elérte a 100 százalékot; Szlovákiában ekkor 11.80 mozi működött. 1956 óta szélesvásznú mozik épültek; 1964-ben létesült az első 70 rnrn-es térhatású filmszínház. A négyobb sikerrel az eddigi rendezői nemzedékek, sőt a szlovák filmművészet „öregjei“ és a prágai filmművészeti főiskola legfiatalabb neveltjei is. Ám a Falu a hegyek közt, A hegyek asszonya, A szülőföld című alkotásokból mégiscsak eljutottunk a Remek fickókig és az OCovái pasztn- ráléig, tehát olyan művekig, melyek nek sikerült rehabilitálniuk a szocialista realizmus elveit. Végeredmény- bem a szlovák filmgyártás szándékait tekintve mindig is eleget tett annak a feladatának, hogy segítse az új, szocialista társadalom formálódását. A játékfilmgyártás egyre hömpöly- gőbb áradatának középvonulata eszmeileg és művészileg mindig is vonzó, a kor szintjén álló filmekkel jezők egyenetlen érdeklődése ellenére, amikor a televízió is erősen elszippantja a közönséget, most. 1974-ben Szlovákiában összesen 1100 filmszínház működik [ebből 239 szélesvásznú, 18 térhatású, 35 pedig szabadtéri). Szlovákiában egy-egy ember évente hatszor megy moziba. A látogatottság csökkenése ellenére elmondhatjuk, hogy egy-egy filmet, ha a televíziót is hozzászámítjuk, sokkal többen tekintenek meg, mint a látogatottság rekordévében, 1960-ban.

A filmforgalmazás évente mintegy 200 új filmet kínál; ezek közül 40 alkotás cseh és szlovák, 40—50 szovjet, 30 a többi szocialista ország terméke s mintegy 80-ra tehető a nyugati országok legjobb haladó monda-