Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)
1974-06-15 / 140. szám, szombat
Defejeztem a szerény va® csorát. Már szedelőztein, hogy elhagyom a kis vendéglőt, s akkor odaült hozzám egy ritkán látott, régi ismerősöm. Udvariatlanság lett volna otthagyni. Az üdvözlő szavak ulán vizsgálódó furcsa pillantást vetett rám. — Tudom, kedveled a különös emberi sorsokat, és szeretsz elmélyedni mások fájdalmában. Miért teszed? Valóban ritkán találkoztunk, mégis mindig ilyen meglepő kérdéssel rontott rám. Hirte^ lenében nem tudtam mit váia szoljak. Elnéztem a pecsétes, ci- garettahamuval szennyezett abroszt, végül vállat vontam: — Talán túlságosan sokat éltem, vagy túlságosan keveset. Szerelnék megérteni valamit. Talán az életet?! Nagyon ne héz megérteni olyasmit, aminek van oka, de nincsen semmi célja. — Az nem az okon múlik, hanem az emberen — mondta szigorúan. — Nos, akkor keresd fel Konszky Andrást. Talán megértesz valamit. Megesett már, hogy valóban hasznavehető útbaigazítást adott. — Hol él? Hol találom, meg? —> Itt, Rimaszombaton. — A címe? — Nem tudom, de tagja az Antifasiszta Harcosok Szövetségének. Ott megmondják. Annál Is többet mondtak ** róla. Negyvennégyben a Walter- iágm’be hurcolták, Posen mellé, majd Posenbe. Persze, Pózáén, az a szép lengyel város, tűnődtem magamban, majd hangosan is: — Az egykori porosz tartományi város. A fiatal asszony kezében, aki felvilágosított, megremegett a sárga kartotéklap. — Faji üldözött volt — mondta végül szánalommal a hangjában. Konszky András modern, tizenegy emeletes házban lakott, a Szovjet kozmonauták utcájában. Talán mégis elégedett, vagy legalább valamennyire megnyugodott emberre találok, bíztattam magamat, a felvonó fülkéiében. Tévedtem. Csak a kifosztott, megnyomorított élet nyomait fedeztem fel arcvonásai között. Az újdonság ingerével ható környezetben ő maga volt az elvihar- zott múlt emléke. Izgatottsága, magára erőszakolt nyugalma is fájdalommal töltött el. Csak hatvan évét és évtizedes rokkantságát hozta magával ebbe a vadonatúj lakásba. Óvatos és tapintatos akartam lenni. Behorpasztott, ferdén kidudorodó koponyacsontjai végül nyílt kérdésre szorítottak. — Ott történt velem Posen- ben — mondta. — A németek az első vonalba szorítottak bennünket lövészárkot ásni. Hatan ' megszöktünk. Át akartunk menni az ostromló szovjetekhez. Már nem ismertük ki magunkat a rommá lőtt utcákon; végül is civilek közé keveredtünk egy óvóhelyen. A németek valahogy tudomást szereztek rólunk. Két fegyveres őr jött értünk. Ütöttek bennünket, ütöttek, puskatussal és súlyos pisztolyaggyal. Annak vagyak a koldusa mindmáig. Sebesülésem ellenére mégis sikerült valahogy elkeverednem a sokaságban. A szovjetek találtak rám egy rommá lőtt pincében. Kórházba kerültem, előbb ott Lengyelországban, majd a Szovjetunióban. Csak jó egy év múlva keveredtem haza. Tényeket mondott. A faji * üldözöttek közös sorsára Jellemző tényeket. Mintha már minden érthetővé vált volna számomra. Aklcotr rám tekintett, furcsállva és értetlenül: — Munkaszolgálatos voltam, de nem faji üldözött. V»nyolul- tabb ez annál, sokszor magam számára is érthetetlen, bár úgy látszik, nincs mit töprengeni rajta. Elborult, fáradt szeme a szoba sarkában gyülemlö homályba meredt, majd újra rámpillantott.: — Azt mondják, a háború háború. Gyakran hallottam már ezt a sokatmondó, mégis semmitmondó magyarázatot. De egyáltalán — megmagyarázható-e a háború? S az egyes ember sorsa? Okok és okozatok szoros láncolata minden esemény és minden emberi cselekedet, s a jóra, vagy célratörő szándékok fonalát oly nehéz kibogozni. — Abban az időben — folytatta — negyvenegytől negyvennégyig postás voltam. Levélkihordó Füleken. Nem sokat gondoltam a háborúval. Bár Találkozás nyomorúságos következményeit, mint mindenki más, erősen- megéreztem. Az utolsó: évben a pénz értékének romlása sújtott a legjobban, de nem kellett attól félnem, hogy behívnak katonának és a frontra vezényelnek. Negyvenkettőben ki- szuperáltak. Amúgy is gyönge termetű, beteges ember voltam, s egy vésővel munka közben szerencsétlenül elvágtam a jobb kezemen valami fontos inat, vagy ideget. — Látja, látja — mutatta a jobb kezét — már ez is elég lett volna, nem hogy még ez. — Mutatóu jjávai a feje felé bökött. — Egy októberi nap, már a nyilas uralom idején, behívót kaptam Szécsénre. Munkaszolgálatra szólt. Tűnődtem, elmen- jek-e, vagy ne menjek? Nem mertem otthon maradni. Postás létemre hamar rám találtak volna. Végül elveszíteném ezt a nyomorúságos kenyeret js. Majd csak kihúzom magamat valahogy, gondoltam; rossz kezemmel úgy se veszik sok hasznomat. Szécsénybeu összecsaptak bennünket a sárgacsillagosok munkaszolgálatos alakulataival, és fegyveres felügyelet alatt Keresztiúrra gyalogolľattak. Aztán már mindvégig így volt. A fegyveres felügyelet nem maradt el mellőlünk se munka közben — fát vágtunk és árkot ásattak velünk —, sem a szálláson. Csak annyi történt, hogy magyar csendőrök és nyilasok helyett németek őriztek bennünket. Elmúlt néhány hét. Akkor Losoncra vezényeltek és bevág oní roz t a k be n n ü 11 két. Gondoltam, megszökök. Nem lehetett. A városban lövöldöztek és akasztottak. A szerelvényt német katonák őrizték. Hét napon belül lengyel területre értünk és a Walter-láger* ben kötöttünk ki, alig harminc kilométerre Posentől. Aztán — a többit már Ismeri. Tizes, ti- zenötös csoportokba osztva a városba vezényeltek bennünket. Hideg volt. Tél volt. És háború. Ástuk az árkokat. Utakat javítottunk. És végül — az ostrom utolsó napján egy rommálőtt pincében találtak rám. Azóta beteg vagyok. — Losoncon vagonírozták be? — kérdeztem fölöslegesen, s egy pillanatra felrémlett bennem a téli város képe. Igen, a Gácsl utcán akasztottak, mondták, akik ismerték azoknak az időknek történetét. Akasztottuk és a hullák mellére fenyegető rettenetes feliratot tűztek, így jár. aki szökik. Elképzeltem a didergő, bé- na kezű kis levélhordót a teherkocsi ajtajában. Megszökjek, ne szökjek, tűnődött. Ä városban lőttek és akasztottak. így jár, aki szökik. Neon mert szökni. Ott ült szemben velem, bezúzott, sose gyógyuló koponyájával, aki nem volt faji üldözött, mégis faji üldözött. Emlékeit, csak rettenetes emlékeit hozta magával a múltból, ebbe a bérházba, ebbe a fényes és biztató magasságba, ahonnan nap-nap után visszazuhan. Nem akartam elárulni kétségbeesett gondolataimat. Kíváncsiságommal lepleztem furcsa zavaromat, mert meg kellett már szakítani a köztünk terjengő csend némaságát. — Azt mondta, negyvenegytől volt levélhordó. És azelőtt? — A füleki gyárban dolgoztam, a zománcozóban. Harminc- háromtól. Egy pillanatra megelevenedett az arca. — Megéltem a sztrájkot is. Kivonultam én is a Vöröskőre, aztán... Megtört a hangja: — végül az se sikerült. Néhánynak ugyan kifizettek egy hónapot, a sztrájkidőt, de... Újra elakadt, mintha hirtelen megértett volna valamit: — Érdekes, akkor is behívtak. Katonának. A fiatalokat mind behívták, két hétre rá a sztrájk kitörése után. Fájdalmas. nagy csomót éreztem a torkomban, aztán a mellemben is. Mintha engem is most hívtak volna be katonának. — Hol született? Hol született? — kérdeztem, mert le akartam gyűrni azokat a csomókat. — Rimaszombaton — mondta, aztán körültekintett a lakásban. — Most végre otthon vagyok. Otthon! Azaz... Ismét zavarba jött. — Méhespusztán voltunk otthon. Apám városi erdőőr volt, Losonc város szolgálatában, és Méhespusztán volt az erdészlak. — Hányán voltak testvérek? — Heten. Én, Józsi, Pista, Marika, Árpád, Ernő. De Józsi — Józsi meghalt. Tüdőbetegséget kapott a fronton. Jaj! A fronton. A fronton. I^iég egyszer találkoztam is- * * lóerősömmel. Ugyanabban a kis vendéglőben, ugyanannál az asztalnál. — Találkoztál-e Konszky Andrással? — kérdezte. — Igen. Fölkerestem. — És érted őt? Megértettél valamit az életéből? Egy ideig szótlanul elnéztem a pecsétes, cigarettahamuval szennyezett abroszt. Ismerősöm most is meglepett a rámtörő kérdéssel, mert nem értem rá végiggondolni azt a találkozást Konszky Andrással. Aztán elszégyelltem magamat, még magam előtt is, mert ez sem volt teljes igazság. Sokat gondoltam rá. Hirtelen ajkamra tódult a megfogalmazatlan gondolat. — Tizenkilencben megbukott a Kommün. — Magam is megijedtem az elkeseredett szavaktól, de már nem szívhattam vissza őket. Aztán Konszky András szavai ötlöttek eszembe, s halkan, ugyancsak elkeseredetten azt mondtam: — És a sztrájk se sikerült. — Világéletedben furcsa ember voltál —, mondta ismerősöm. — Azt hiszem mégis igazad van. — A szemében megértés fénye villant ugyan, de a hangja erős, gunyoros ólt kapott: — Sajnálom, megint csak ott vagy, ahol a part szakad. — Nem értlek. — Ismét az oknál kötsz ki. Hirtelen felállt és sajnálkozó, szomorú pillantással elköszönt tőlem. — Na isten veled. Csak így: isten veled, és nem: a viszontlátásra. BÁBI TIBOR AMI AZ 1973/74-ES BAJNOKI ÉV MÖGÖTT VAN Az I. labdarúgó ligában olyasmire volt példa, ami párját ritkítja: csak a legutolsó forduló adott választ a legfontosabb kérdésekre. Akkor vált véglegessé a Slovan Bratislava bajnoki címe, a Dukla Praha második, a Slávia harmadik, s az Ostrava negyedik helye. Mivel a Slávia az országos kupadöntőkben szerepel, hazánk KEK képviselője lesz, hiszen a bajnok Slovan természetesen a BEK ben rajtol, s az UEFA Kupában a Dukla, meg az Ostrava szerzett jogot a szereplésre. Ml TF.TTE OLYAN IZGALMASSÁ A HAJRÁT? Természetesen az, hogy a nyílt kérdések mindvégig megoldásra vártak. A kiesés veszélyeztette csapatok sorozatban érték el a meglepő eredményeket, az éllovasok botladoztak, tehát kiegyensúlyozottan jő teljesítménynyel egyik együttesünk sem örvendeztette meg szurkolóit, akik azonban a csattanós, tehát a sikerült véghajrá után mindent megbocsájtottak övéiknek. A látogatottság terén bizonyos javulás volt észlelhető, hiszen ezúttal az I. liga bajnoki évének találkozóit 1 850 888 néző tekintette meg az előző évad 1 894 154 szurkolójával szemben. A gólok, Is kissé megszaporodtak, összesen 660 jutott az együttesek hálójába az előző 582-vel szemben. A leglátogatottabb pálya a Sparta Praha stadionja volt, ahová 200 379 néző látogatott el. A bajnok Slovan lelátóin 156 691 volt a nézők száma. A legutolsó fordulóig nem lehetett tudni, melyik két együttes mond búcsút a legjobbak mezőnyének. Már-már úgy látszott, hogy a Prešov és a Brno. Kette jíik prešovi találkozóján a vendégek meglepő győzelmet arattak, s ezért a Lokomotíva hiába nyerte meg a helyi rangadót a VSS ellen, a kelet-szlovákiai sereghajtó Tatran szinte „magával rántotta“ a 11. ligába. Helyükre két jóképességű csapat kerül. A TŽ Ti'inec már szerepelt az I. ligában, a L1AZ Jab- lonec még nem. így Szlovákiának a liga mezőnyben a 16 csapat között csak hat képviselője lesz: Slovan, Inter, Trnava, AC Nitra, Žilina, VSS KoSice ... Egyébként az 1. liga táblázata nagyon beszédes. Elárulja a csapatok kiegyensúlyozott voltát. Ez a megállapítás ezúttal nem szolgál a mezőny díszére. Csak a bajnoki címért versenyt futó négy csapat szerzett 30-nál több pontot, a tavasz nagy meglepetése, a Žilina káprázatos hajrájával kiesőjelöltböl ötödik helye zett lett, s nem kevesebb, mint hat csapat végezte az Idényt 29 pont szerzésével, három pedig a bennmaradást alig biztosító 28 ponttal, ilyesmi is régen fordult elő, hogy 27 pontos csapatnak, méghozzá aktív gólaránnyal ki kell esnie, hiszen aktív gólaránya az említett Lokomotíván kívül csak hat csapatnak van. NÉHÁNY SZŐ A CS/ft’ÁTOKRÓL ... A Slovau az őszi idény után bajnokjelölt volt, s bár tavasz- szál is akadtak gyengébb napjai, végeredményben kevesebbszer, botlott meg, mint nagy vetély-. társai. Védelme és csatársora már a kényesebb igényeket Is kielégíti, de a középpályán valaminek történnie kell, hogy a nemzetközi szereplés terén se legyen majd hiba. A Dukla Praha csapatába Ma- snpust, a fiatal edző új erőket épített be, s bizony nem sok hiányzott ahhoz, hogy ez a kiváló erőnléti! együttes végezzen az élen. Itt a rutin is megkapta a maga szerepét. A Slávia Praha sikeresen erő= sítette meg sorait és hajrája mindenkit meglepett. Sokáig úgy látszott, hogy a Ba ník Ostrava nem hökken meg a bajnoki cím megszerzésének lehetőségétől, a végén mégis ez történt vele. A Zllinőról már beszéltünk, hajrája csak elismerést kaphat. A 29 pontos „hatos“ egyik tagja a volt bajnok Spartak Trnava, amelynek sorait elsősorban fegyelmezetlenségek, meg sérülések is tizedelték. A jelek szerint még Malatinskýnak sem sikerült jól megoldania a generációs problémát. A VSS megint sorozatosan szalasztottá el a nagy lehetőségekéit, rutinosabb változatban az történt vele, mint az ostravai legénységgel. Nitra eleget tett szurkolói kívánságának, az ősszel jól bemutatkozott Bohemians már kevésbé* Az lnter nagy nehezen menekült meg a Plzeň csapatával együtt, pedig játékosállománya rangosabb helyre tenné alkalmassá. Nehéz előre megjósolni, ami következik, de aligha tévedünk, ha az újabb idény végén a Lokomotíva visszatéréséről adhatunk majd hírt. Elvégre nálánál több gólt csak a bajnok szerzett, de többet csak a Nitra kapott. ZALA JÓZSEF SAKK Tíz nemzetközi nagymester, öt nemzetközi és egy nemzeti mester játszott a nagyon erős májusi sakkversenyen, a spanyolországi Las Palmas-ban. A Jugoszláv Lju- bojevics lett az első, a második harmadik helyen az izlandi Olafsson és az ifjúsági világbajnok, a szovjet Beljavszkíj végzett, aki egyben a nagymesteri normát is teljesítette. Polugajevszkij még valószínűleg a Kar- pov elleni vesztett páros mérkőzés hatása alatt volt. Bár nem vesztett játszmát, de keveset kezdeményezett és végül a 4.—7. helyen osztozott a dán Larsen-el, a svéd Andersson-al és — ez volt a torna egyik meglepetése — a kubai G. Gardával. A nagymesterek egész sorát találjuk a táblázat alsó felében: az argentin Quinterost, a spanyol Pomart, a magyar Riblit és az amerikai olimpiai csapat két oszlopát: Kaváleket és Brownt. Bemutatjuk a verseny egyik játszmáját: Szicíliai védelem Világos: Olafsson Sötét: Quinteros 1. e4 c5 2. Hf3 e6 3. d4 cd4: 4. Hd4: a6 5. Hc3 Vc7 6. Fe2 (az utóbbi időben jobbnak tartják, mint 6. Fd3-at.) 6... HfB 7.0—0 b5? (a szicíliai védelem ún. Paul- sen-változatában nagyon fontos a sorrend megválasztása. Most 7... Hc6 volt a helyes folytatás, aiui kikényszeríti a cserét c8-on, vagy a 8. Fe3 lépést. Ez utóbbit most világos megtakaríthatja és a vezérfutár egy másik mezőről nagy erővel avatkozhat be a támadásba!) 8. Ff3! Hc6 (8... Fb7-re is 9. e51 következik] 9. etil b4 (világos más lépésekre is döntő előnybe kerül) 10. e£6: bc3: 11. Hc6: dc6: 12. Ff 4! (lásd a sötét 7. lépéséhez f űzött megjegyzést!) 12... Vd7 (vagy 12... Vb7 13. bc3: és Bbl) 13. Ve2 Vb7 14. befc Fd7 15. Babl Va7 16. Bfdl gf«: 17. Vo4 Fc5 (erre egy szép kombináció, következik, de már nem volt védelem, pl. 17 . . . Bc8 ra 18. Bd2 e5 .19. Bbdl ef4: 20. Bd7: Vd7; 21. Bd7: Kd7: 22. Vf7: + Fe7 23. Fg4 + nyer) 18. Bd7:t Kd7: 19. Fc6: + i Kcö: 20. Va4+ és sötét feladta. 848. sz. fejtörő M. W r A h e I („Skakbladet“ 1933 I. díj) Világos Indul és 2 lépésben mattot ad (2 pontj. Ellenőrző jelzés: Világos: Kh3, Va5, Bel és fi, Fc6 és f4, Hc8 és g2, gy: d2 és g5 (10 bábj. Sötét: Kf5, Va7, Bd5 és h7, Fc5 és g6, Hf8, gy: c2, d6, Í7, g3, és h4 (12 báb). A megfejtés beküldésének határideje: június 24. A megfejtések az Új Szó szerkesztőségének elmére küldendők „Sakk“ megjelöléssel. A helyes megfejtők közül ketten minden héten könyvjutalmat kapnak, továbbá állandó féléves megfejtési létraversenyt vezetünk. A 846. sz. fejtörő (M. Marble) helyes megfejtése: 1. Fe4!l Az e heti nyertesek: Suchala Erzsébet. Bardoňovo, MgPH Abonyi Endre, Lučenec, DELMÁR GÁBOR
