Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-15 / 140. szám, szombat

A Szlovák Tanácsköztársaság 55. évfordulój ára ÍRTA: MILOŠ GOSIOROVSKÝ AKADÉMIKUS Ötvenöt év telt el azóta, hogy a szlovákiai forradalmi proleta­riátus legöntudatosabb képvise­lői Prešovon 1919. június 16-án kikiáltották a Szlovák Tanács- köztársaságod. Hogyan, és miért került sor erre a történelmi eseményre, milyen szerepet tölt be Szlovákia történelmében, a szlovák—magyar kapcsolatok és a nemzetközi munkásmozga­lom történelmében? A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására 1917-ben egész Európában fellendült a munkásosztály forradalmi moz­galma. Természetesen elsősor­ban azokra a nemzetekre gya­korolt hatást, amelyek határo­sak voltak Szovjet-Oroszország- gal. A forradalmi mozgalom fel­lendülésének eredményeként a szomszédos Magyarországon a forradalmi proletariátus 1919. március 21-én kikiáltotta a ta­nácshatalmat — a Magyar Ta­nácsköztársaságot. véné noviny (Vörös Újság) cí­mű első szlovák kommunista napilap 1919. június 3-án A pro­letariátus diktatúrája Szlovákiá­ban és Csehországban címmel ezt írta: „A Csehszlovák Köztársaság elfoglalt városaiban és közsé­geiben a cseh és a szlovák elv­társak a proletárdiktatúrát szor­galmazzák. Szlovák munkások, cseh és szlovák katonák! A Csehszlovák Köztársaság valamennyi városá­ban és egész területén hirdessé­tek, hogy kikiáltották a prole­tariátus diktatúráját. Hirdessé­tek mindenütt: a proletariátus kötelessége, hogy megdöntse a kapitalizmus uralmát, hogy le­győzze az egész régi kizsákmá­nyoló rendszert. Minden város­ban válasszatok munkás-, kato­na -és paraszttanácsokat, mivel a Csehszlovák Tanácsköztársa­ság már nemcsak álom, hanem Nyilvánvaló volt, hogy az im­perialista hatalmak, ugyanúgy mint Szovjet-Oroszország eseté­ben, intervenciót kísérelnek meg a magyar koinmün ellen. A prá­gai Veőerní Právo Lidu már 1919. március 22-én ezt írta: „A magyar proletariátusra és vezetőire nagy munka, óriási önfeláldozások és nehézségek várnak. Az antant nyilván min­den eszközt megragad legyőzé­sére. Lehetséges, hogy a Cseh­szlovák Köztársaságot is felszó­lítják, vegyen részt a fegyveres támadásban.“ így is történt, Václav Klofáfi, nemzetvédelmi miniszter már 1919. április 17-én szigorúan bi­zalmas jelentést adott a bra­tislavai, košicei és poprádi ka­tonai parancsnokoknak, állja­nak készen, a napokban paran­csot kapnak, hogy a csehszlo­vák katonák a Magyar Tanács- köztársaság ellen vonuljanak. A jelentés továbbá így hangzott: A csehszlovák csapatok táma­dásával - egyidejűleg kezdődik meg a románok és szerbek tá­madása. Hennocque tábornok (a csehszlovák hadsereg szlovákiai parancsnoka, akit Franciaor­szágból vezényeltek át — a szerző megjegyzése) az egész akció megkezdésekor próbáljon kapcsolatot kötni a Kelet felől vonuló román hadsereggel.“ Klofáő április 26-ról 27-re vir­radó éjjel táviratilag közvetlen parancsot adott, és így 1919. április 27-én a csehszlovák bur­zsoá csapatok megtámadták a Magyar Tanácsköztársaság terü­letét. A csehszlovákiai proletariátus természetesen elítélte a cseh­szlovák burzsoáziáinak ezt a lé­pését és mint a nemzetközi pro­letariátus része ezt a támadást úgy tekintette, mint saját osz­tályérdekeinek megtámadását. Ezért, amikor a magyar prole­tariátus Vörös Hadsereget szer­vezett a Kommün megvédésére és ez a hadsereg ellentámadás­ba lendülve Csehszlovákia te­rületére jutott, az osztályöntu­datos szlovák és cseh munkáso­kat nem vezették félre a „ma­gyar bolsevikek Szlovákiaelle- nes támadására“ vonatkozó ha­mis híresztelések. A szlovák városokban és fal­vakban munkás-, paraszt- és ka­tonatanácsok alakultak. A Űer­A Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása Prešovon 1919. június 16-án. a proletariátus hatalma révén valósággá vált.“ A červené noviny 1919, jú­nius 3-i cikke azt: bizonyítja, hogy a cseh és a szlovák mun­kásosztály legöntudatosabb fór* radalmi képviselői az oroszor­szági ós a magyar proletariátus példáját követve a Csehszlovák Tanácsköztársaság kikiáltására akarták kihasználni az európai forradalmi helyzetet. E célki­tűzés valóra váltásában az első lépést a két héttel későbbi ese­mények jelentették: amikor a Vörös Hadsereg, amelynek so­raiban oáztály ön tudatos cseh és szlovák munkások is harcoltak, elérte Košicét és Prešovot, 1919. június 16-án Prešovon a szlovák munkások több ezres tömege előtt kikiáltották a Szlovák Ta­s így tehát az adott időszakban, a forradalmi világmozgalom fellendülésének időszakában, a Nagy Októberi Szocialista For­radalom utáni időszakban az a feladatuk, hogy hozzájáruljanak a szocialista forradalomnak és eszméinek egész Közép-Európá- ban való tei j ísztésóhez. A Szlovák Tanácsköztársaság háromhetes fennállása alatt nem sokat tehetett (hiszen Szlovákia területe háborús te­rület volt), de ennek ellenére intézkedéseket hozott a gyárak, bankok államosítására stb. Az imperialista hadseregek meg­támadták és legyőzték a Ma­gyar Tanácsköztársaságot s ez­által a Szlovák Tanácsköztár­saság is megszűnt, mert sorsa összekapcsolódott fő szövetsé­gesének sorsával. Az 1919. évi forradalmi har­cok időszakában határozott lé­pést tettek annak érdekében, hogy Szlovákia munkásosztá­lyát megnyerjék a Vlagyimir Iljics Lenin által megalakított Kommunista Internacionálé esz méinek támogatására. Ezért, amikor 1921-ben a szervezett csehszlovákiai proletariátus döntő többsége külön vált a szociáldemokrácia opportuniz­musától, többségük tagja lelt a forradalmi proletariátus új párt jának — Csehszlovákia Kommu nista Pártjának. Szovjet Oroszországon kívül csak a franciaországi és a cseh szlovákiai elvtársaknak sikerült megnyerniük a szervezett prole­tariátus többségét a kommunis­ta pártba. Amint ezt az 1921 ja­nuári lubochňai kongresszus is megerősítette, Szlovákiában és Kárpát-Ukrajnában ebben nagy szerepet játszott a Szlovák Ta­nácsköztársaság forradalmi ese­ményeinek hatása. Az. államjogi hagyományok szempontjából fontos továbbá, hogy a Szlovák Tanácsköztársa­ság, annak ellenére, hogy csak három hétig tartott, a szlovák nemzet és a Szlovákiában élő többi nemzetiség (magyar, uk­rán, cseh) első szocialista ál­lama volt. Amint az idézett 1919. június 3-i cikk tanúsítja, vezetői a Csehszlovák Tanács- köztársaság részének tekintet­ték, s ez bizonyítja, hogy a CSSZSZK mai szövetséges ren­dezése az 1919. évi események re is hivatkozhat. A cseh, szlovák és magyar forradalmi erők 1919-ben közö­sen arra törekedtek, hogy a Nagy Októberi Szocialista For­radalom eszméi elterjedjenek egész Közép-Európában és nác sközt ár saság ot. Az ekkor ki­adott nyilatkozat leszögezte, hogy az új tanácsköztársaság természetes szövetségesének te­kinti az orosz és a magyar ta­nácsköztársaságot, és a nemzet­közt proletariátus védelme alatt áll. A Szlovák Tanácsköztársaság ezáltal a Kommunista Interna­cionálé elveihez jelentkezett. Elsősorban ebben rejlik jelen­tősége. Azok a cseh, szlovák és magyar forradalmi munkások, akik ebben az időszakban Szlo­vákia területén tevékenykedtek, tudatosították, hogy a nemzet­közi proletariátushoz tartoztak megvédjék Szovjet-Oroszorszá- got, mint a világ kommunista mozgalmának központját. Ez a tény ma is erőforrásul szolgál a szocialista államok közössé­géhez tartozó nemzetek együtt­működésének elmélyítésére ki­fejtett igyekezetben. Az 1919. évi forradalmi hagyományok folytonosságát Jelenti, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság, ugyanúgy, mint a Magyar Népköztársaság a Szovjetunió által vezetett szocialista közös­ség megbízható része. Nemze­teink feladata, hogy állandóan fejlesszék az 55 év előtti ese­mények hagyományát. Ä Szlovák Tanácsköztársaság népbiztosa Harcra keltek az elnyomottak igazáért Kevesen élnek már azok kö­zül, akik 55 éve kísérletet tet­tek a munkásosztály történelmi küldetésének megvalósítására, a társadalom proglémáinak forra­dalmi megoldására. Jozef Slu­ka aktív részvevője volt a for­radalmi eseményeiknek, és ma is fiatalos lelkesedéssel emlé­kezik munkásmozgalmunk tör­ténelmének erre a dicső feje­zetére. — Már egész fiatal korom­ban törvényszerűen bekapcso­lódtam a munkásmozgalomba — kezdi visszaemlékezéseit Sluka elvtárs. Tizennégy éves korában inas lett Vrútkyn a vasutasműhelyben. Itt dolgo­zott bátyja is, aki titkára volt a munkások szocialista szerve­zetének. Az Osztrák—Magyar Monarchiában a vasutasok nem szervezkedhettek, így ez a szer­vezet csak illegálisan működött. Bátyja megbízta őt a tagdíjak összegyűjtésével és a szocialis­ta sajtó terjesztéséve). Az ösz- szegyűjtött pénzt a szervezet vezetőségének ülésein adta át és ezeken alkalma nyílt arra, hogy közelebbről megismerje a mozgalom céljait, problémán. A vasúti alkalmazottak külön­böző nemzetiségűek, szlovákok, csehek, magyarok, németek voltak, ö következetesen inter­nacionalista volt, világosan lát­ta az egymás ellen uszítás kö­vetkezményeit és ezért sok kel­lemetlensége akadt. Felismerte a háború értelmetlenségét, és bál)orúellenes nézeteit nem rej­tette véka alá. Még mielőtt ma­gára ölthet te volna a császári hadsereg egyenruháját, 21-na- pos zárkára ítélték, mert kije­lentette, hogy a csapatok nyolc év alatt sem érnek el Moszk­vába. 19:L6-l»an megszökött a front­ról. Vrútky környékén a he­gyekben bujkált, időnként álné­ven dolgozott. 1918-ban felke­reste egyik osztálytársa, aki el­mondta neki mi történik Orosz­országban és megismertette Le­nin tanításával. Ez a beszélge­tés nagy hatással volt rá. Azonnal tájékoztatta a hallot­takról a vrútkyi munkásokat, akik munkásmozgalmunkban mindig a legkeményebb harco­sok közé tartoztak. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után Vrútkyn a munkások megválasztották a forradalmi munkástanácsot, melynek ő lett a titkára. Rövi­desen nézeteltérések keletkez­tek a vezetőségben, mert sokan nem értettek egyet internacio­nalista szemléletével. A szerve­zet végül feloszlott, és ő 1918 novemberében Budapestre ment. Ekkor kezdődött életének egyik legküzdelmesebb, de egy­ben legszebb időszaka. Amint megtudta, hogy megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja, felkereste a párt veze­tőit, akiktől azt a megbízatást kapta, hogy szervezze a Buda­pesten és környékén dolgozó szlovák munkásokat. Rövid időn belül megalakították a Kommu­nisták Magyarországi Pártjának szlovák szekcióját. Március 21-ón beteljesedett sok millió magyar munkás és paraszt régi vágya, megszüle­tett a Magyar Tanácsköztársa­ság. Ámde a világimperializmus azonnal mozgósította erőit a népuralom ellen. Fegyveres in­tervenciót szervezett, és április 14-ón a román csapatok meg­támadták a fiatal munkásálla­mot. Sluka ©Ívtárs ekkor kapta azt a megbízatást, hogy a szlo­vák munkásokat a Vörös Had­seregbe toborozza. Több helyen beszédet tartott, röpiratokat terjesztett. Amikor a burzsoá Csehszlovák Köztársaság had­serege is csatlakozott az inter­vencióhoz és támadást indított, Sluka elvtárs vezetésével pro­pagandaosztály alakult. Propa­gandistákat küldött a csehszlo­vák hadseregbe és a szlovákiai területekre, akik felvilágosítot­ták a munkásságot, hogy a had­sereg nem a grófok Magyaror­szága, hanem testvéreik, a ma­gyar proletariátus ellen fogott fegyvert. A Magyar Tanácsköz­társaság Vörös Hadserege visz- szaverte a támadást és győze­delmesen vonult észak felé. Sluka elvtárs, mint a nemzet­közi brigád biztosa, és a pro­pagandaosztály vezetője Ban­ská Bystricáig együtt haladt a vörös csapatokkal. Itt kapta azt a parancsot, hogy menjen Prešovba. Azonnal útnak indult, de csak Košicóig jutott el, ahol találkozott a Prešovon június 16-án kikiáltott Szlovák Ta­nácsköztársaság kormányával. A kormány Košicén megtartott üléséin belügyi biztosnak nevez­ték ki. A forradalmi tanácskor­mány elnökévé Antoriin fanou- šeket, a cseh munkásmozgalom régi harcosát választották, hogy ezzel Is bizonyítsák: a szlovák munkásság nincs a cseh munkásság ellen, érde­keik és céljaik azonosak. Sluka elvtárs feladatköréhez tartozott a helyi direktori unióik megszervezése. Az általa irá­nyított propagadistáik ezt a fel­adatot már korábban is teljesí­tették, így új funkciójában a már kiépített propagandista há­lózatra támaszkodott. Munkája visszaszólította a frontra, Fü­leken és Losoncon tevékenyke- delt. Éppen egy táviratot fogal­mazott, amelyben fegyvereket akart kérni Szamuely Tibortólr amikor megkapta Böhm Vilmos­nak, a Vörös Hadsereg főpa­rancsnokának parancsát, hogy a csapatokkal együtt vonuljon vissza a demarkációs vonalra. Nem hitte el, hogy a táviratot Böhm küldte, azt gondolta, az ellenforradalom cselszövéséről van szó. Gödöllőre ment, ahol egy vonatszerelvényben volt a hadsereg vezérkarának székhe­lye, hogy személyesen Böhmtől tudja meg, ml az igazság. A megbeszélésen jelen volt Strom­feld Aurél vezérkari főnök is. Böhm kijelentette, hogy ő a forradalmi katonatanácstól kapta a parancsot, amelyet mint katonának neki is teljesí­tenie kell. Csalódottan tért vissza Losoncra, ahol már szét­esőben volt a nemzetközi bri­gád. Nehéz szívvel látta, hogy szertefoszlik minden álma, nem sikerül tovább folytatni a pro­letariátus érdekeiért vívott igazságos harcot. Nem volt más választása — Budapestre ment. Augusztus 1-én részt vett a Budapesti Munkástanácsnak azon a gyűlésén, amelyen Ró­nai Zoltán bejelentette, hogy a forradalmi kormányzótanács le­mondott, és ezzel megszűnt az első magyar munkáshatalom. Visszatért Szlovákiába, ahol mindjárt letartóztatták. Az el­lene felhozott vádak alaptala­noknak bizonyultak, és ezért szabadon bocsátották. A további években még számos megpró­báltatáson esett át. Németor­szágba, majd a Szovjetunióiba emigrált, Buharin megbízásából Berlinben szervezte a magyar emigránsokat, munkát keresett Brazíliában ós Uruguayban, dol­gozott Nové Zámkyban (Érsek- újvárott). A felszabadulás után bekapcsolódott az új társada­lom építésébe, tovább fejlesz­tette azt, amiért a Szlovák Ta­nácsköztársaság rövid három­hetes fennállása alatt küzdött. Ma, korát meghazudtoló frisse­séggel figyeli az eseményeket és megnyugvással tapasztalja, hogy a több mint fél évszázad­dal ezelőtti küzdelem nem volt hiábavaló. CSIZMÁK ESZTER Vüröskatonák útban Prešov felé.

Next

/
Thumbnails
Contents