Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-14 / 139. szám, péntek

Az SZKP XXIV. kongresszusán kidolgozott program a megvalósulás útján PERON VISSZAVONTA LEMONDÁSI SZÁNDÉKÁT ' (Folytatás az 1. oldalrólj — Nincs okunk annak felté­telezésére sem, hogy a nemzet­közi helyzet enyhülése önma­gától elvezet a modern világ­ban' tapasztalható ellentmondá­sok megoldásához. Az enyhü­lés természetesen nem jelenti a két ellentétes társadalmi rendszer osztályharcának meg­szűnéséi sem. — Mi az enyhülés folytatá­sát és elmélyítését szorgalmaz­zuk, síkraszálluuk amellett, hogy visszavonhatatlanná te­gyük, sürgetjük az általános és teljes leszerelést, amely a béke legkomolyabb biztosítéka. Sür­getjük az azonos biztonságon és az egyoldalú előnyök kizárá­sának elvén alapuló széles kö­rű együttműködést a leszere­lés területén. —- Az SZKP Központi Bizott­sága és a szovjet kormány to­vábbra is minden lehetőséget felhasznál, hogy bővítse együtt­működését más országokkal a l»éko pilléreinek szilárdításá­ban, a népek közötti gazdasági, valamint más, kölcsönösen hasznos kapcsolatok fejleszté­sében. — Reméljük, hogy e célok elérését szolgálja majd Richard Nixonnak, az Egyesült Államok elnökének közelgő szovjetunió- beli látogatása is — mondotta Koszigin. — A történelmi for­dulat az Egyesült Államok és a Szovjetunió kapcsolataiban a konfrontációról a tárgyalások­ra és az enyhülésre, nemcsak a szovjet és uz amerikai nép ér­dekeit, hanem az egész embe­riség békés jövőjének érdekeit is szolgálja. E fordulatnak ter­mészetesen semmi köze sincs a „két szuperhatalom összees­küvéséhez“, amit Pekingben agyaltak ki rosszindulatúan. — A pekingi vezetés, szern- beszállva a szovjet—amerikai kapcsolatok normalizálásával, és általában az enyhüléssel, egy táborba került az imperia­lizmus agresszív köreivel. Pe­king egyre nyíltabban hangoz­tatja, hogy támogatja a nyugati militarista köröket, és váloga­tás nélkül minden lépésüket, amennyiben azok a szocialista közösség, az enyhülés és a bé­ke szilárdítása ellen irányul­nak —, hangoztatta Alekszej Koszigin. — A békés egymás mellett élés lenini politikájának sike rel szorosan összefüggnek u szocialista közösség országúi közötti szolidaritás és egység erősödésével. Miközben a szo­cialista országok együttesen lépnek fel a béke szilárdítása mellett, növekszik külpolitikai tekintélyük és a világ esemé­nyeire gyakorolt befolyásuk. A béke szilárdításához és a nem­zetközt együttműködés fejlesz­téséhez jelentősen hozzájárul Bulgária, Magyarország, az NDK, Iengyelország, Románia, Csehszlovákia, Kuba, Mongólia, a VDK és Jugoszlávia —, mond­ta Alekszej Koszigin. — Az európai országok a történelem sorárt első ízben gyűllek össze olyan jelentős fórumon, mint az európai biz­tonsági értekezlet. Az értekez­let első és második szakaszá­ban jelentős munkát végeztek. A jxjzitív eredmények mellett Új lelőhelyek a Szovjetunióban 1974. VI. 14. p\ eresnek ígérkezett a kö- zel-keleti út, melynek során Nixon amerikai elnök és kísérete rövid pihenőt tartott az ausztriai Salzburgban, Kis­singer pedig átrándult az NSZK-ba, hogy újsütetű német kollégájával tárgyaljon. A „bom­ba“ végül is a sajtókonferencián robbant, amikor a csupa mo­soly és derűs légkörben valaki (az egyik tudósító) az amerikai k ü 1 ügy min isz t e r t ud om ásá r a hozta, miközben útnak Indult az elnökkel a Közel-Keletre, Washingtonban hadjárat indult személye ellen, azzal vádolva őt, hogy része volt több Fehér Ház-beli tisztviselő és újságíró lelefon beszélgetése lehallgatá­sának elrendelésében. A kényes ügyekben biztonságosan, sőt kellő fölénnyel fellépő Kisiu- gerl elhagyta hidegvére, s nem­csak azl vágta vádolói szemé* be, hogy „ilyen légkörben lehe tetten külpolitikát vezetni, ha­nem azzal is fenyegetőzött, le­mond, ha illetékes helyeken nem mentik fel a vád alól. Még azt is felkínálta, hajlandó meg­szakítani közel-keleti útját, hogy a szenátus külügyi bizott­sága előtt tisztázza magát. A külügyi bizottság még nem döntött, mikorra idézi meg u külügyminisztert, s Fulbrighl szenátor óvta Kissingert az el­hamarkodott döntéstől, sőt az ellentábor egykori elnökjelöltje, Muskie szenátor is megszólalt, mondván, „névtelen“ vádasko- dók alapján nem lehet perbe ofgni a minisztert, egy biztos, az újabb botrány beárnyékolja az utazást is. Az Egyesült Ál­sen. A sarkkörön túli iparosí­tási tervek iránt nagy érdeklő­dést tanúsítanak a Szovjetunió nyersanyagokban szegényebb kereskedelmi partnerei, köztük az Egyesült Államok, Japán és Nyugat-Neme (ország. A perspektivikus terv a meg­levő északi ipari központok — Murmanszk, Norilsz és környé­ke — mellett új, elsősorban az ország ázsiai részében fekvő gazdasági körzetek kifejleszté­sét irányozza elő. A távlati terv legfontosabb beruházása előreláthatólag az a vasútvonal lesz, amely a transz- szibériai vasúthoz hasonlóan, de attól több ezer kilométerre északra, za Uraitól a Csendes- óceánig szelt majd át egész Szovjet-Ázsiát. azonban bizonyos árnyoldalak is jelentkeztek. Véleményünk szerint eljött az idő, amikor az értekezlet minden egyes rész­vevőjének magas politikai szin­ten értékelnie kell az értekez­let eddigi munkájának eredmé­nyeit, és megfelelő határozato­kat kell elfogadnia, amelyek lehetővé tennék az európai ér­tekezlet mielőbbi és magas szinten történő befejezését. Az értekezlet sikere újabb távlato­kat nyit a további enyhülés előtt az összes európai államok gyümölcsöző együttműködése előtt. Koszigin kijelentette: — A küszöbönálló genfi kö­zel-keleti békekonferenciának el kell vezetnie a közel-keleti rendezés fő problémáinak meg­oldásához — az izraeli csapa­tok kivonásához az összes meg­szállt arab területekről, a pa­lesztinai arabok törvényes jo­gainak szavatolásához, e tér­ség minden állama biztonságá­nak szavatolásához. — A szovjet nép békés mun­káját megbízhatóan védelmezik dicső jegyveres erőink. A szov­jet hadsereg és hadiflotta, a Varsói Szerződésben tömörült ?nás országok fegyveres erőivel való fegyverbarátságban, sen­kit sem fenyeget, csupán visz- szarettenti az imperialista kö­röket agresszív törekvéseiktől, s védelmezi a békéi és a népek biztonságát. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány mind belpolitikai területen, mind pedig nemzetközi tevé­kenységében megtorpanás nél­kül folytatja a XXIV. pártkong­resszuson felvázolt irányvona­lat. Ez |>edig a szocialista vi­lágrendszer további egységé­nek és fejlődésének irányvona­la, a nemzeti és a társadalmi felszabadulásért küzdő népek­kel való szolidaritás, a fiatal fejlődő országokkal való sok­oldalú fejlődés irányvonala. Ez az az irányvonal, amelynek célja a kiilönljöző társadalmi rendszerű államok közötti bé­kés együttélés elvének érvénye­sítése a nemzetközi kapcsola­tokban, az eml»erlség megmen­tése az újabb világháborútól. Buenos-Aires — Peron argen­tin elnök visszavonta lemondási szándékát; kormánya testületi­leg benyújtotta lemondását, hogy szabad kezet biztosítson az elnöknek — ezek a gazda­sági bajokkal súlyosbított poli­tikai válságjelenségek legújabb fejleményei Argentínában. Lapzártakor érkezett jelentés szerint Peron elnök nem fogad­ta el a kormány kollektíván be­nyújtott lemondását és az ösz- szes minisztereket megerősítet­te tisztségükben. Argentínában feszült belpoli­tikai helyzet alakult ki; a szél­sőjobboldali körök azért próbál­nak nyílt támadásba lendülni, hogy megteremtsék egy chilei típusú államcsíny előfeltételeit — állapítja meg az Argentin Komunista Párt Központi Bizott­ságának Végrehajtó Bizottsága Buenos Airesben kiadott nyilat­kozatában. A kommunisták fel­szólítják az összes demokrati­kus és hazafias erőt, hogy ré­szesítsék határozott visszauta­sításban a reakciósok mester­kedéseit. KOMPROMISSZUM BONNBAN Bonn — Kompromisszummal végződött a bonni koalíciós pártok és az ellenzék parlamen­ti csoportjainak ellentéte, ame­lyet a CDU-CSU provokált ked­den azzal a bejelentésével, hogy nem vesz részt a Bundestag jú­nius J7-re tervezett plenáris ülésén, ezzel szemben ugyanaz­nap Nyugat -Berlinben, az egy­kori Reichstag épületében meg- Unnepli „a német egység nap­ját“. A DPA hírügynökség tudósí­tása szerint Annemarie Renger asszony, a Bundestag elnöke szerdán délelőtt — az ellenzék Az új belga kormánykoalíció programja Brüsszel — Leó Tindemans miniszterelnök a parlamentben ismertette kibővített kormányá­nak programját. A program nem tér el lényegesen az első, áprilisban megalakult Tinde- mans-kormány terveitől, de va­lamivel nagyobb hangsúlyt he­lyez a nemzetiségi körzetek ön- önállósítására. Az új koalíció, amely a kereszténypártokból, a liberálisokból és az úgynevezett Vallon tömörülés elnevezésű nemzetiségi pártból áll, elsősor­ban a többi nemzetiségi párt támogatását akarja ezzel meg­nyerni, hogy jelenlegi minimá­lis többsége helyett szélesebb körű parlamenti támogatást kapjon egyéb elképzeléseinek megvalósításához. A MY Í.AI-I tömeggyilkos Calley hadnagy ügyvédei arra szólították fel a fellebviteli bí­róságot, hotgy óvadék ellenében továbbra is hagyja szabadlábon védencüket, mivel „nem jelent veszélyt a társadalomra nézve“. BERLINBEN és az NDK beli Alt-Tliymenben május 29. és jú­nius 12. között zajlott le a szo­cialista hírügynökségek ifjúsá­gi szervezetei képviselőinek má­sodik találkozója. lamok egyes körei számára lát hatóan elfogadhatatlan az eny­hülés politikája, sőt újabban az arabokkal való kiegyezés szán­déka, ezért az elnököt sanyar­gató Walergute botrány után Nixon köiúija most már külügyminiszterét is célba vették. S nem véletlen, hogy éppen az amerikai elnök közel-keleti körútja idejére idő­zítették a támadást. Márpedig Nixon éppen e kör­út, valamint a hónap végen esc dékes szovjetunióbeli látogatá­sától reméli megtépázott tekin­télye helyreállítását. Nem arról van, persze szó, mintha az Egyesült Államok revízió alá venné a Tel Avivnak nyújtott támogatást, inkább amolyan kel tös játék elfogadtatása a cé1. Továbbra is változatlan marad ugyanis az Izraelnek nyújtott amerikai támogatás, s nehezen látni még a közel-keleti konf­liktus rendezésének a végét, éppen Washington és Te! Aviv halogató magatartása miatt, ám a közeledés szándéka amolyan mézes madzag akar lenni. Első­sorban a szemben álló hadvi­selő felek csapatai szétválasztó sában részt vállaló amerikai magatartásból szeretnének tö két kovácsolni, s a gazdasági segítség ígéretével megjámbo- rítani az arabokat. A hétnapos út, melynek során Nixon Egyiptomot, Szaúd-Ará- biát, Szíriát, Izraelt és Jordá­niát keresi fel. elsősorban az arab -amerikai kapcsolatok helyreállítását akarja demonst­rálni, sől ezen túlmenően az amerikai befolyás érvényesülé­sét szimbolizálni. S hogy a Wa- tergate-ügyben csorbát szenve­dett elnöki tekintély kiköszörü­lése is a cél, az kitűnik Nixon nyilatkozatából is. Elutazása előtt ugyanis nyomatékosan ki­emelte, amerikai elnök első al­kalommal tesz hivatalos látoga­tást a Közel Keleten. (Roose- velt 31 évvel ezelőtt járt ugyan Kairóban, egy nagyhatalmi csúcstalálkozón, akkor azonban Egyiptom még angol fennható­ság alatt állt, Izrael pedig nem létezett.) A nyilvánvaló amerikai érde­kek érvényesítése mellett Nixon útja jelzi egyébként azt is, az amerikai politika a Közel-Kele­ten is arra kényszerül, hogy a nyílt konfrontáció helyett a tárgyalások időszakát kezdje el. S hogy ebben a kérdésben mennyire hajlandó — akár ígé­retek formájában is — elmenni az amerikai elnök, ezt még ko­rai volna latolgatni. Elutazása, valamint Egyiptomba érkezése során mindössze annak megál­lapítására szorítkozott, „ami eddig történt, az csak a kezdet uz igazságos és tartós béke fe­lé”, melynek megvalósulásához hosszú és fáradságos út vezet. Az a tény azonban, hogy az enyhülés politikája végre az Egyesült Államok közel-keleti politikájában is helyet követel magának, jelzi azt is, az ame­rikai vezetőknek sem mindegy, milyen fegyvertények jelzik azt a történelmi változást, mely a szovjet—amerikai kapcsolatok normalizálásával a békés egymás mellett élés elvét tette a kap­csolatok alapjává. A Szovjet­unió több ízben leszögezte, áll­hatatos harcot folytat annak érdekében, hogy a feszültség enyhülésének folyamata vissza­fordít hatatlanná váljék, s poli­tikai eszközökkel oldják meg a vitás kérdéseket. Közel-Kelet esetében nem másról van szó, mint az arab területek felsza­badításáról s a palesztin nép törvényes jogainak rendezésé­ről. Ha az Egyesült Államok va­lóban bizonyítani akarja a rea­litások iránti érzékenységét, aligha bizonyíthatja mással, mint a térség békéje és biz­tonsága alapvető feltételei tu­datosításával. A „kozmetikai és ceremó- niás akciók" mellett — ahogy Jackson szenátor nevez­te Nixon közel-keleti útját — a tárgyalások hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az év legjelentő­sebbnek fémjelzett találkozója, a moszkvai csúcs a közel-keleti béke ügyében is közelebb hozza a megvalósulást. És ebben az értelemben nem is a csinnad­ratta az érdekes, ahogy a nyu­gati sajtó tálalja a közel-keleti utat, vagy ahogy egyes (egyip­tomi) burzsoá körök feledtetni szeretnék az Egyesült Államok gyászos szerepét a közel-keleti konfliktusban, hanem az a ta­nulság, melyet Nixon elnök és kísérete az út tapasztalatai alapján képes lesz majd levon­ni, s ennek szellemében csele­kedni is. FONOD ZOLTÁN provokatív tervének megakadá* lyozására — összehívta az SPD, az FDP, valamint a CDU-CSU parlamenti csoportjának veze* tőit. Az ütésen kompromisszum született. Ennek értelmében jú* nius 17-én sem a Bundestag nem tartja meg tervezett plená­ris ülését, sem a jobboldali el« lenzék parlamenti csoportja nem ül össze Nyugat Berlinben* JAN FOJTÍKNAK, a CSKP KB titkárának vezetésével cseh­szlovák pártküldöttség érke­zett Berlinbe. A CSKP küldött* ségét, amely a Német Szociális* ta Egységpárt KB meghívásért! látogatott az NDK-ba, Kurt Ha* ger, az NSZEP KB titkára fo­gadta. SZÓFIÁBAN június 18-án kéz* dódik a KGST Végrehajtó Bi* zottsúgának 28. ülése, melyen a tagországok kormányfőt vesznek részt. ALGÍRBA érkezett a Guinea* Hissau és a Zöld foki .szigetek Afrikai Függetlenségi Pártjá* nak küldöttsége, hogy részt ve* gyen a portugál kormánnyal ma folytatandó tárgyalásokon* GENFBEN nemhivatalos ülés­sel folytatódott az európai biz­tonsági és együttműködési érte­kezlet, amely a záródokumentu­mok szövegezésével foglalko­zik. EDWARD GIEREK, a LEMP KB első titkára fogadta Albert herceget, a belga külkereske­delmi hivatal tiszteletbeli el­nökét, aki hivatalos látogatá­son Lengyelországban tartózko- dik. BRÜSSZELBEN megbeszélést tartottak a NATO európai tag­országainak hadügyminiszterei.- A tanácskozáson megvitatták a közös nyugat-európai védelmi politika kérdéseit. WASHINGTONBAN a Közös Piaó és az Egyesült Államok pénzügyminiszterei megállapod­tak abban, hogy a jövőben a közös piaci országok és az USA arannyal fedezheti hiteleit. Ezt az intézkedést az tette szüksé­gessé, hogy a tőkésországok fizetési mérleghiánya az utóbbi időben katasztrofális méreteket öltött. HENRY JACKSON szenátor, akit az 1976-os elnökválasztá­sokon a demokrata párt egyik esélyes jelötjének tartanak, be­jelentette, hogy július elején a kínai kormány meghívására egyhetes látogatást tesz Pe­kingben. A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG ratifikálta annak a szerződés­nek a második jegyzőkönyvét, amely megtiltja, hogy Latin- Amerikában nukleáris fegyve­reket gyártsanak, illetve tart­sanak. BELFAST protestáns negyedé­ben rejtett fegyverraktárt fe­deztek fel. A fegyvereket a kö­zelmúltban lezajlott tömegtün­tetések elten vetették be az ut- steri szélsőséges szervezetek. CIPRUSON több mint három- hónapos szünet után ismét bom­bák robbantak. Nicosiában meg­erősítették, hogy a terrorakciók az EOKA illegális szervezet ne­véhez fűződnek. A biztonsági erők 16 személyt letartóztattak.­Kommentárunk Moszkva — A Szovjetunióban hosszú lejáratú tervet dolgoztak ki az északi területek termé­szeti kincseinek kiaknázására. A szovjet ószak ebből a szem­pontból az ország legperspekti- vikusabb gazdasági körzeteinek egyike. A sarkkör közelében és azon túlfekvő zord éghajlatú, mocsaras területekről van szó, ahol az olaj- és gázkészletok kétharmada, a teljes szovjet gyémántkincs, a nikkel, a réz, ón, arany és más ritkafém- készletek túlnyomó része talál­ható. A most folyó ötéves terv vé­géig az észak kincseinek feltá­rására és kiaknázására közel 30 milliárd rubelt fordítanak, csaknem ugyanannyit, mint az előző tízéves időszakban össze-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents