Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-13 / 138. szám, csütörtök

Kormányalakítási tárgyalások Rámában EGYIPTOMI VÉLEMÉNY AZ AMERIKAI-ARAB VISZONYRÓL ÚJ SZÓ Róma — Leone olasz köztár­sasági elnök szerdán folytat­ta az új kormány megalakítását megelőző tanácskozásait. A volt köztársasági elnökök (Gronchi és SaragatJ, valamint a szená­tus és a képviselőház elnökei­nek meghallgatása után a pár­tok vezetőinek véleményét kér­te ki. , Az olaszországi újabb kor­mányválság bizonyítja, milyen súlyossá vált a politikai és a gazdasági helyzet Itáliában — áll abban a határozatban, ame­lyet az Olasz Kommunista Párt vezetősége fogadott el szerdán. A dokumentum megállapítja, a kialakult helyzetért a Keresz­ténydemokrata Párt vezető kö­reit terheli a felelősség. Az OKP vezetősége rámutat a vál­ság mielőbbi orvoslásának, s annak szükségességére, hogy megváltoztassák a politikai vo­nalat, Olaszország gazdasági, politikai és társadalmi vezeté­sének jellegét. Űj gazdaságpo­litika szükséges, amely megfé­kezi az inflációt, hozzájárul a fizetési mérleg egyensúlyának helyreállításához. Az Olasz Kommunista Párt követeli, hogy az állami szer­vek folytassanak következel e- sen antifasiszta harcot: necsak a fasiszta provokátorok felelős­ségére vonásáért, hanem azért is, hogy gyökerestől kiirtsák a szélsőjobboldali erők összees­küvését. „A kormányválságok ismétlő­dése — áll a határozatban — felveti annak szükségességét/ hogy olyan politikai vezetést alakítanak ki, amely élvezi a dolgozó tömegek bizalmát és világos kötelezettségeket vállal egy közérthető politikai vonal megvalósításáért“. Most inkább, mint bármikor, szükség van a kommunisták és minden népi erő éberségére és összefogásá­ra — hangoztatja az OKP ve­zetősége. LEGYEN A BALOLDALI EGYSÉGMOZGALOM NAGY NEMZETI MOZGALOM Októberben összeül a Francia KP rendkívüli kongresszusa Kairó ~ Dr. Abdel Azlz Hl- gazi, uz egyiptomi miniszterel­nök első helyettese az Al Gum- barijának adott nyilatkozatá­ban annak a véleményének adott kifejezést, hogy alapvető változás következett be az Egyesült Államok közel-keleti politikájában. „Ténylegesen si­került semlegesítenünk Ameri­kát az arab—izraeli konfliktus­ban“ — mondotta, majd hozzá­fűzte, hogy Nixon egyiptomi lá­togatását az arabok iránt meg­nyilvánuló amerikai megbéké­lés jeleként értékeli. Iszmail Fahmi külügyminisz­ter az Al Gumhurijának adott nyilatkozatában aláhúzta, hogy Nixon látogatására az októberi háború által kiváltott változá­sok eredményeként kerülhetett sor. Hozzáfűzte, hogy kormá­nya folytatni kívánja az egyip­tomi-amerikai kapcsolatokban elért fejlődést. Utalt rá, hogy a kétoldalú együttműködés elő­mozdítására vegyes bizottsá­got alakítottak a két külügymi­niszter vezetésével. A szerdai sajtókommentárok túlnyomó része melegen üdvöz­li Nixon kairói látogatását. Kairó — Jasszer Aráját, a Palesztinái Felszabadítási Szer­vezet vezetője szerdán délelőtt Kairóból Tripoliba repült. El­utazása semmissé tette azokat a korábbi feltételezéseket, ame­lyek szerint a palesztin vezető esetleg találkozott volna Ni­xon amerikai elnökkel. Bejrút — A Beyrouth című li­banoni lap szerdai számában olyan értesülést közöl, hogy öt­száz felelős állásban dolgozó egyiptomi személyt Nixon kai­rói látogatása idejére rendőri megfigyelés alá helyeztek, hogy elejét vegyék az esetleges Arae- rika-el lenes tüntetéseknek. A megfigyelés alatt álló szemé­lyek között diúkvezetők, szak- szervezeti funkcionáriusok, írók és újságírók vannak. Hasonló intézkedést léptettek életbe minden Kairóban éló Paleszti­náival szemben is — írja a lap. Az izraeli tüzérség kedden este libanoni településeket lőtt a határmenti körzetekben. A tüzérségi akció jelentős anyagi károkat okozott. Tel Aviv — A Davar című izraeli napilap úgy tudja, hogy Jichak Rabin miniszterelnök a közeljövőben hivatalos látoga­tásira az Egyesült Államokba utazik. A látogatás időpontját — mind a Davar írja — Nixon küszöbönálló izraeli látogatása idején rögzítik. Párizs — Az FKP Központi Bizottsága kedd este befejezte kétnapos ülésszakát, melyen Georges Marchais főtitkár jelen­tése alapján elemezte és megvi­tatta az elnökválasztás tanulsá­gait s u választás után kiala­kult politikai helyzetet. A köz­ponti bizottság jóváhagyta Georges Marchais jelentését s elhatározta, hogy összehívja a párt rendkívüli kongresszusát s azt ez év október 24 és 27 között Vtíry-Sur-Seine-ben tartják. A rendkívüli kongresz- szus napirendjén ez a kérdés szerepel: „A francia nép egysé­ge a demokratikus változásért." A központi bizottság által el­fogadott politikai határozat hangsúlyozza: Franciaország­ban új helyzet alakult ki, a franciák nagy többsége válto­zást kíván s a baloldal egysége lényeges és tartós elemévé vált a francia politikai életnek, A baloldal győzelme kézzelfogha­tó távolságba került. A kommunistáknak az a becs­vágyuk, hogy a legjobbak le­gyenek a dolgozók követelései­nek védelmében, a szabadsá­giért, a demokráciáért, a fran­cia függetlenség megőrzéséért folyó küzdelemben. A központi bizottság azzal a felhívással for­dul minden kommunistához, a párt minden szervezetéhez, n olíviábán ismét rendki- ® vilii állapot van, amelyet ô múlt héten Hugó Banzer el­nök a meghiúsultt katonai puccskísérlet után rendelt el. Működésbe lépett a szélsőjobb­oldali katonai rendszer terror- gépezete, amely az elvetélt puccs ürügyén támadásba len­dült az ország összes haladó és demokratikus erői ellen. A bolíviai eseményekkel kap- fcsolatban két tény domborodik ki: először is összefüggő jelen­ségek sorozatáról, nem pedig elszigetelt jelenségekről van Szó, másodszor pedig a hadse­reg megmozdulása kétségbe­esett törekvést mutat a jelenle­gi helyzetből való kijutásra vagy legalább is radikálisabb fejlemények megakadályozásá­ra. Amióta 1971 augusztusában Hugó Banzer katonai klikkje megdöntötte Juan fosé Torres tábornok haladó szellemű, bal­közép Irányzatú kormányzatát, és erős jobbratolódás történt a bolíviai politikai életben, az események igazolták, hogy a junta nem ura a helyzetnek, s ha Bolíviában a haladó kor­mányzat nem is tudott fenn­maradni úgy, mint Peruban, a jobboldali junta terrorral sem képes szilárdan kezében tarta­ni az országot. Ez két körül­ménnyel is magyarázható: Bo­lívia gazdasági helyzete mind­inkább romlik, az infláció kö­vetkeztében többször került sor devalvációra, amit elsősorban a dolgozó rétegek sínylenek meg, másodszor pedig az iparvidéke­ken, elsősorban az ónbányák hogy az új tagok tízezreit nyer­jék meg a párt számára és sok­szorozzák meg azokat a kezde-, raényezéseket, amelyek az FKP-t még harcosabb, még nyitottabb, még alkotóbb párttá teszik Franciaország szolgálatában. Georges Marchais főtitkár a központi bizottság ülésén mon­dott beszédében hangsúlyozta, hogy a baloldali erők tömörülé­sének nem szabad határt szab­ni, abban helyük van a keresz­tényeknek, akik már eddig is egyre nagyobb számban vettek részt az igazságosabb társada­lomért folyó harcban, ott van a helyük azoknak, akik eddig a „reformerek“ — „centristák“ hívei voltak, de most csalódva kellett megállapítaniok, hogy az általuk támogatott politiku sok a pénzarisztokrácia szolgá­latában állanak. E tömörülés­ben együtt kell működni a gauL- leistákkal, akiket most aggo­dalommal tölt el, hogy az ország politikája az atlantizmus felé hajlik s az új vezetők cserben­hagyják De Gaulle alapvető el­veit. Ezt az egységmozgalmat egy olyan nagy nemzeti mozga­lomnak kell tekinteni, melyben egymás mellett vannak a kü­lönböző csoportok, mindegyik megőrzi a függetlenséget, szaba­don kifejezi eszméit — fejtette ki Georges Marchais. Kissinger lemond? Washington — Az amerikai politikai élet és a sajtó álta­lános megdöbbenéssel fogadta Kissinger külügyminiszter salz­burgi sajtóértekezletét, főleg azt a kijelentését, hogy le­mond, ha megfelelő főrumokon nem tisztázzák a fehér házi tisztviselők telefonjainak le­hallgatásában való részvétel vádja alól. A politikai élet ve­zetői hangoztatták, hogy a kül­ügyminiszternek az Egyesült Áliamok és a nemzetközi kap­csolatok érdekében a helyén kell maradnia. William Fulbright, a szená­tus külügyi bizottságának elnö­ke úgy nyilatkozott, hogy Kis­singer lemondása súlyos hiba lenne s megzavarná az Egye­sült Államok külpolitikai tö­rekvéseit. Carlos Albert, a kép­viselőház elnöke hangoztatta, hogy Kissingernek semmi oka a lemondásra. Kissinger kongresszusi ellen- felfe egyelőre kevésbé hallat­lak hangjukat, nem jelentékte­len viszont, hogy az első bíráló hang éppen az elnök vád alá helyezését előkészítő kóviselő- házl jogügyi bizottságból érke­zett. Eilberg, a bizottság egyik tagja kedden a Ív ben úgy nyi­latkozott. hogy a bizottság ren­delkezésére álló bizonyítékhal­mazban eléggé terhelő adato­kat talált Kissingerre nézve. A keleti part nagy lapjai hat- hasábos címek alatt első olda­lon, szenzációként tálalják Kis­singer salzburgi kijelentését. A New York Times vezércikkében azt írja, hogy amíg a telefon­lehallgatások ügyének tisztázá­sa be nem fejeződik, „a nem­zetbiztonság érdeke azt kíván­ja, hogy a külügyminisztert bír- ják rá, folytassa erőfeszítését a békéért, amelyek a Nftcon-kor- mányzat legragyogóbb sikereit hozták“. Az amerikai elnököt kísérő újságírók körülien a Reuter és az AP jelentése szerint, általá­nos vélemény, hogy Kissinger keddi drámai sajtóértekezlete beárnyékolja Nixon közel-kele­ti körútját- Miközben az elnök helyzete már régóta bizonyta­lan, a külügyminiszter esetle­ges távozása alapjaiban rendí­tené meg az egész kormányza­tot és lieláthatatlan következ­ményekkel járna az amerikai külpolitika vitelére. Egyebek között nyilvánvalóan megrendí­tené a közel-keleti kormányok, főleg Egyiptom és Szíria bizal­mát az Egyesült Államok iránt. vidékén magas fokú a munkás­ság, bányászok öntudata. Amikor annak idején Cocha- bamba vidékén a parasztok ösz- szelűztek a tiltakozó mozgal­muk elfojtására kiküldött ka­ÉLESEDŐ VÁLSÁGTÜNETEK AZ ŐNBIRODALOMBAN tonasággal, előrevetette árnyé­kát a Banzer-rendszer elmélyü­lő válsága. A közelmúltban, a lázadást megelőzően bányászok és diákok sztrájkoltak, s emiatt a kormány megtorló rendsza­bályokhoz folyamodott. Ezzel függött össze még három ellen zéki politikus száműzetése is. Walter Guevara Arze, Benjámin Miguel és Ramun Calvi külön­böző ellenzéki párti képviselők azért kényszerültek Bolívia el­hagyására, mert szembehelyez­kedtek Banzer kormányának és a brazil kormánynak a bolíviai földgáz Brazíliába szállítására vonatkozó megállapodásával. Ez nem mellőzendő motívum, mert két elitalakulat a Tarapa ca és az elnök testőr-ezrede, a Colorado ezred múlt heti láza­dásának a hátterében is sze­repel. A bolíviai rendszerek már a múltban amolyan „árvagyerek­nek“ érezték magukat a latin- amerikai országok közölt. Bo­lívia még a múlt századi test­vérháborúk következtében el­vesztette kijáratát a tengerre és gazdasági vonatkozásban el­szigetelődött. Sőt, egyes latin- amerikai országok, napjainkban elsősorban Brazília, még a te­rületére is igényt tartanak. Az észak-amerikai társaságoktól kizsákmányolt Bolíviának tehát még szomszédjaitól, vagy leg­alább is a brazil óriástól is tar­tania kell. Még a baladó po­litikát folytató Torres előtt Óvandó Candia elnök államosí­tani kényszerült a Culf Oil tár­saságot, s bár Torres megbuk­tatása után Banzer elnök ked­vében járt az észak amerikai társaságoknak, Bolívia képvise­lője az Amerikai Államok Szer­vezetében időnkint szintén kénytelen felszólalni az igaz­ságos és egyenlő gazdasági kapcsolatok érdekében. Banzer elnök egy Idő óta ál­landó rettegésben él, puccsra várva cselekszik. Valóban, időn­kint hírek jelennek meg lelep­lezett bal- és jobboldali pucs- csokról, aminek a következmé­nye mindenkor a haladó erők elleni újabb kampány. Bár erős a gerillamozgalom, Ban­zer mégis a jobboldali puccstől fél, a nála is radikálisabb szél­sőjobboldali lisztektől, akik éppen úgy cselekedhetnek Wa­shington, mint Rio intenciói szerint. A rövidesen rendkívüli kato­nai bíróság elé álló Cray Prado Salmon és Raul Lopez Leyton ezredes nem gyanúsítható bal- oldaiisággal, hisz mindkettő részt vett annak idején Torres megbuktatásában. Ugyanakkor megmozdulásuknak nyilvánvaló motívuma az a felismerés, hogy Banzer kiárusítja az or­szágot, katasztrófába sodorja Bolíviát azzal, hogy gazdasági­lag és politikailag Brazíliához, láncolja. Az említett megálla­podás értelmében külföldi, fő­ként brazil beruházással tárják fel a bolíviai gázlolőhelyeket és Bolívia húsz éven keresztül évi hétmillió köbméter gázt szállít Brazíliának azért az ígé­retért, hogy Chile területén ke­resztül, Peru tiltakozása el­lenére, szabad kijáratot kap a tengerre. Bolívia barátságban kívánna élni szomszédaival — Argen­tínával és Peruval, hogy ezzel is ellensúlyozza a Brazília felé való túlzott orientálódást. Ez a felismerés elsősorban a fia­tal tisztek körében erősödik, s nem zárható ki, hogy a múlt heti lázadás fiatal részvevői a „perui tisztek példáját" tartot­ták szem előtt, amikor Banzer elnök sucreí tartózkodása ide­jén megostromolták az elnöki palotát. Bolíviát most a letartóztatá­sok hulláma, féktelen antikom­munizmus és Banzer elnöknek az a törekvése jellemzi, hogy megszilárdítsa helyzetét és le­számoljon mindenféle ellenzék­kel. Kétséges, hogy terrorjával el tudja-o hallgattatni ma az öntudatra ébredt nagytömege- ket. Az ország gazdasági bajai­nak orvusolatlansága ugyanis eleve kudarcra ítéli a Banzer féle „stabilizációs“ intézkedé­seket. L. L. NÉHÁNY LEONYID BREZSNYEV, az SZKP KB főtitkára és Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke üdvözlő táviratot kül­dött Jumzsagijn Cedenbalnak, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB első titkárának a Nagy Né­pi Hural Elnöksége elnökévé történt kinevezése alkalmából. MARIQ SOARES portugál külügyminiszter elfogadta a Guinea és a Zöldfoki-szigetek Afrikai Függetlenségi Pártjá­nak (PAIGC) javaslatát, mely­nek értelmében a két párt kép­viselői ma Algírban folytatják az afrikai portugál gyarmatok jövőjéről folyó tárgyalásokat. A LEMP POLITIKAI BIZOTT­SÁGA megvitatta a Miniszterta­nács javaslatát arra vonatko­zóan. hogy a lengyel kormány kezdjen tárgyalásokat Portugá­liával a diplomáciai kapcsola­tok felvételének céljából. ROLAND LEROYNAK, a Fran­cia Kommunista Párt PB tagjá­nak, a Központi Bizottság tit­kárának vezetésével hivatalos látogatásra Havannába érkezett az FKP küldöttsége. AZ AMERIKAI SZENÁTUS egyszavazatos többséggel eluta­sította Edward Kennedy szená­tornak azt a javaslatát, hogy a saigoni rezsimnek nyújtott gazdasági segélyt csökkentsék évi 750 millió dollárra. Elfo­gadták tehát a Nixon-kormány javasolta 900 milliós gazdasági segélyt. SPANYOLORSZÁGBAN egy hadbíróság 42, illetve 33 évi szabadságvesztésre ítélt két baszk szeparatlstát, akiket il­legális ETAszer vezet hez való tartozással, terrorizmussal és emberrablással vádoltak. GOUGH WHITLAM ausztrál kormányfő kinevezte új mun­káspárti kormányát: kormány­fő-helyettes James Gttirns, kül­ügyminiszter Donald Willesee, a hadügyminiszter L. H. Bar­na rd lett. ECUADORBAN a kormányha­tározatot hozott, amelyben egy állami olajtársaságra bízta az ország kőolajának és kőolajter­mékének eladását. Az intézke­dés egyelőre két évre szól. MEXIKÓVÁROSBAN 18 napos értekezlet kezdődött az ENSZ 40 tagországának részvételével. Az értekezlet célja, hogy befe­jezze a nemzetek gazdasági jo­gairól és kötelességeiről szóló alapokmány megszerkesztéséi, melyet Echeverria mexikói köztársasági elnök javasolt az Egyesült Nemzeteik Kereskedel­mi és Fejlesztési Értekezleté­nek (UNCTAD) tavaly szeptem­ber 20-án tartott tanácskozá­sán. A tanácskozáson hat szo­cialista állam: Bulgária, Cseh­szlovákia, Lengyelország, Ma­gyarország, Románia és a Szovjetunió képviselői is részt vesznek. A MERR1ESPRUITI dél-afri­kai aranybányában zendülés tört ki. A hatóságok teljes hír­zárlatot rendeltek el az ügy­gyei kapcsolatban, így nem tudható, hogy a rendőri beavat­kozásnak hány áldozata lett.- Két napon belül ez már a má­sodik lázadás a bányában, az első elfojtásakor a rendőrök négy bányászt megöltek és 27-et megsebesítettek. OLASZORSZÁG fizetési mér­lege áprilisban 505 000 millió lírás hiányt mutatott. CHILÉBEN 1974 első öt hó­napjában 103,3 százalékkal emelkedtek a megélhetési költ­ségek. Tavaly a kiskereskedel­mi árak 600 százalékkal emel­kedtek. A RENDŐRSÉG Dublin köz­pontjában letartóztatta a Sinn Fein — az IRA ideiglenes szár­nyához tartozó ír párt — négy tagját. Lehetséges, hogy az ír Köztársaság bírósága a közel­jövőben államellenes bűntettek miatt vádat emel a négy sze­mély ellen, akiknek személy- azonosságát nem fedték fel. Kommentárunk

Next

/
Thumbnails
Contents