Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1974-05-09 / 109. szám, csütörtök
A Nagy Októberi Szocialista Forradalommal hatalomra jutott szovjet kormány első nagyjelentőségű politikai dokumentuma a híres Hékedekrétum volt. A Lenin fogalmazta történelmi jelentőségű nyilatkozat egyértelműen hitet tett a népek egyetemes békéje, az annexiók nélküli azonnali békekötés, az államok szuverén jogainak, területi épségének tiszteletben tartása mellett. A lenini békedekrótum a népek, a legszélesebb dolgozó tömegek érdekeit tartotta szem előtt, amikor megfogalmazta a szocialista társadalmi rendszer lényegéből eredő fő külpolitikai tendenciákat. Azt, amit a békedekrótum mint alapokmány rögzített, a mindennapi életben, a gyakorlati politikában kellett valóra váltani. Ennek a külpolitikai gya korlatnak az eszköze lett a szovjet diplomácia, amelynek bölcsőjénél maga Lenin állott, s amelynek megalapozói között oly kiváló marxista képzettségű diplomaták voltak, mint Georgij Vasziljevics Csicserin, Makszim Litvinov, Vaclav Vo rovszkij és mások. Természetesen újszerű külpolitikáról és új típusú diplomáciáról volt szó. értekezletről, amellyel megkezdődött az a folyamat, amely a szovjet állam fokozatos elismeréséhez és a vele való gazdasági és egyéb kapcsolatok rendezéséhez, majd a diplomáciai kapcsolatok felvételéhez vezetett. Az idén pedig félszázados évfordulójáról emlékeznek meg annak, hogy számos nyugati ország csatlakozott a Szovjetunió elismerőihez. Ezt a diplomáciai ABEKE vártaián korszakot úgyis nevezik: „Az elismerés kora“. Ötven évvet ezelőtt jött létre diplomáciai kapcsolat a Szovjetunió és Anglia, Norvégia, Ausztria, Svédország, Dánia, Franciaország és Mexikó között. E kapcsolatok LEUNY1U BREZSNYEV amely csakis az új, szocialista társadalmi rendszer államát jellemezte. Lord Nieolson angol politikustól származik az a megálla p*.ás, hogy a diplomatákra úgy tekintettek, mint a katonai-feudális kaszt függvényére. Ez abban a régi, kizsákmányoló-el- nyomó társadalomban volt, amelynek diplomáciai eszközökkel kifejtett külpolitikai törekvéseit szükségszerűen agresz- szióval, háborúkkal egészítették ki. A szovjet diplomácia kezdettől fogva a társadalmi igazság és a népek legfőbb érdeke, a béke érdekében szállt síkra. Mindenkor igaz ügyért, igaz célokért küzdött s távol állt tőle a burzsoá diplomácia kétszínűsége. Rapallótól Dumbarton Oaks-ig Csicserin, az egykori cári diplomata, majd marxista teoretikus és a szovjet állam külügyi népbiztosa így jellemezte az új típusú szovjet diplomáciát: „A szovjel diplomácia módszerei élesen elhatárolják öt más országok diplomáciájá tói. A történelmi folyamat mar xista elemzésének segítségével hat és ezért a kor gazdasági és politikai viszonyai fejlődésének folyamatában a fő, mélyreható irányzatokat keresi. A ma konkrét viszonyai mögött igyekszik felismerni a kor eseményeinek fő mozgató erőit, hogy tevékenységét a fokozatos haladáshoz alkalmazza“. A szovjet diplomácia első képviselőinek marxista—leni nis ta helyzetelemzési képességétől, reagálásától és kutatásától függött nagy mértékben, hogy sikerült diplomáciai téten áttörni a polgárháború után a fiatal szovjetországot körülzáró imperialista gyűrűt, „egészség- ügyi övezetet“. Két évvel ezelőtt emlékeztek meg az 50 év előtti genovai és rapallói fennállása ölven évének az értékelése megmutatta, hogy az eredményeket tekintve kétolda- lüan gyümölcsözőek voltak és igazolták a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élésének lenini elveit. A szovjet állam elismerése azonban nem jelentette azt, hogy a burzsoá kormányok barátságosan is viszonyulnak hozzá. Miután a kapitalista Nyugat nem tudta katonai erővel megdöntőm a világ első munkás-paraszt államát, más eszközökkel próbált ármánykodni ellene, s amikor már a gazdasági bojkott is csődöt mondott, a feltörő fasizmus Szovjetunió ellen irányításában látta a kínálkozó alkalmat. A szovjet diplomácia felismerve a helyzetet, védelmi szerződések rendszerével próbált gátat vetni a fasiszta hódítás terjedésének, de a Nyugat az utolsó pillanatban vissza- tántorodott. A második világháború terheinek zömét a Szovjetuniónak kellett vállalnia. A szovjet nép helytállt, megvédte hazáját, kiűzte és saját barlangjukban zúzta porrá a fasiszta hódítókat, közben számos európai országot szabadított fel. A béke, a népek békés egymás mellett élésének gondolata, a jövőbeni békés világ előképe a háború éveiben is élt, s Dumbarton Oaks-ban 1945 őszén a békés világot biztosítani hivatott Egyesült Nemzetek Szervezete létrehozásához vezetett, amiben Igen nagy szerepe volt a szovjet diplomáciának. A békeprogram szellemében A második világháború befejezésétől a napjainkig eltelt majdnem három évtizedet a szovjet kormánynak a béke biztosítására irányuló kitartó törekvése jellemezte. Ebben természetesen fő szerepe volt a szovjet diplomáciának, amely két síkon is csatázott a párt- és kormányprogramokban megjelölt nemes célok eléréséért: egyrészt az ENSZ-ben, a világfórumon, másrészt az államok két- és sokoldalú kapcsolatai terén. Nemegyszer a szovjet békepo- litiku rántotta vissza a világot attól a katasztrófától, amelybe a háború peremén táncolás nyugati imperialista politikája sodorta volna. Az utóbbi években u szovjet békepolitika akcióinak előterében az európai biztonság megteremtése, az európai biztonság és békés egymás mellett élés légkörének kialakítása, a leszerelés, továbbá az imperializmus agresszív cselekedetei elleni akciók álltak, így küzdelem az indokínai háború befejezéséért, a közel-keleti viszály igazságos rendezéséért. A Szovjetunió az utóbbi években a világ békeszerető közvéleményével egyetemben számtalan alkalommal, főként az ENSZ fórumán, felemelte szavát a portugál gyarmatok, Dél-Afriku és Rhodesia fekete bőrű népének szabadsága érdekében, az utóbbi időben pedig aktívan küzd a chilei fasiszta junta rémuralma ellen, a hazafiak életének megmentéséért. A szovjet diplomáciáról nemrégen megjelent gyűjteményes műhöz írt előszavában Leonyid brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára megjegyezte: „Külpolitikánk küldetését abban látjuk, hogy erősítse a kommunizmus épíiéséhez nekünk, a szocialista országoknak, a világ népeinek szükséges békét. Ezért a jövőben is szembeszállunk az agresszió politikájával és előmozdítjuk világszerte azoknak a feltételeknek a felszámolását, amelyek agresszív háborúkat szülnek. Kiilpolttikánk küldetését és sze repét továbbá abban lát juk, hogy elősegítse: minden nép érvényesítse elidegeníthetetlen jo gait, elsősorban az önálló, fiig getlen fejlődés jogát, s fejlődésében élvezze a modern civilizáció vívmányait. A nemzetközi küzdőtéren külpolitikánk küldetését és szerepét abban látjuk, hogy mindenkor azok oldalán legyen, akik az imperializmus, a kizsákmányolás és elnyomás összes formái ellen, a szabadságért, az emberi méltóságért, a demokráciáért és a szocializmusért hurcolnak“. A Szovjetunió és a szocialista országok diplomáciája napjainkban az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogram megvalósításáért küzd a lenini hagyományok szellemében olyan alapon, amelyet a lenini elvekhez való hűség, az együttműködés és kölcsönös segítség, a harcos szellemben, aktívan, mesterien és konstruktív kezdeményezéssel indított akciók egyeztetése jelent. A szovjet diplomácia kormányának javaslatai alapján olyan fennkölt eszmék elfogadtatásáért küzd, mint a nemzetközi jog aiapelveire tett szovjet javaslat, amely az erőszak és erőszakkal való fenyegetés alkalmazásának megtiltását, a nemzetközi viszályok békés megoldását, a belügyekbe való be nem avatkozást, az államok együttműködési kötelezettségét, a népek önrendelkezését és egyenjogúságát, az államok szuverén egyenlőségét, a nemzetközi kötelezettségek lelkiismeretes teljesítését tartalmazza. Az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogramol siker koronázza. Enyhült az európai feszültség, fontos lépések történnek a „német kérdés“ rendezésére, normalizálódott az NSZK és több szocialista ország viszonya, továbbá létrejött a vietnami békemegállapodás. Nagy feladatok várnak az emberiség legnemesebb eszményeinek és vágyainak teljesüléséért küzdő szovjet diplomáciára, amelynek további teendőit sűrítve így jelölte meg Brezsnyev elvtárs: „Feladatul tűztük ki, hogy szilárdítsuk és fejlesz- szűk mindazt a jót, amit sok állammal ápolt kölcsönös kapcsolatainkban kialakult“. L. L. Egységben a békéért A rendkívül bonyolult nemzetközi helyzetben világszerte megkülönböztetett érdeklődés kíséri a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének munkáját, minden egyes tanácskozását. Ez érthető, hisz e tárgyalásokon elhangzó állás- foglalások képet adnak a világ helyzetéről, a nemzetközi helyzetet meghatározó erőviszonyokról, és a további teendőkről. Fennállásának csaknem két évtizede alatt e testület részvevői megvitatták korunk valamennyi lényeges és időszerű világpolitikai kérdését, áttekintették az öt földrész sajátos helyzetéből adódó feladatokat, s a nyilvánosságra hozott okmányokban meghatározták álláspontjukat, kifejtették véleményüket a világbéke megőrzése és megszilárdítása érdekében teendő lépésekről. Ezt a rendkívül gyümölcsözőnek bizonyult hagyományt folytatták nemrég a lengyel fővárosban az európai szocialista országok védelmi szervezetében részt vevő tagállamok vezetői, amikor a legmagasabb szinten áttekintették a nemzetközi helyzet fejleményeit, visszapillantottak az utóbbi idők legfontosabb jelenségeire és az elemzés alapján levonták a szükséges következtetéseket. A mostani, áprilisi varsói számvetés kedvező fejleményeket állapíthatott meg. A tanácskozás részvevői elégedetten szögezhették le, hogy „jelenleg a feszültség enyhülésének irányzata az európai és a világhelyzet alakulásának uralkodó vonása. A nemzetközi kapcsolatok gyakorlatában a különböző társadalmi rendszerű, államok békés egymás mellett élésének elve mind szélesebb körben érvényesül Ez a megállapítás a szociális* ta országok következetes, egyeztetett békés külpolitikájának eredményességét tanúsítja. A nemzetközi erőviszonyokban bekövetkezett lényeges változásoknak köszönhetően a nemzetközi helyzetben kedvező fordulat megy végbe. A világfejlődés a hidegháború korszakától a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése elvének általános érvényesülése felé tart. HOSSZÚ KÜZDELEM Hosszú út vezetett a mai helyzethez, amelyet minden nehézség és akadály ellenére elsősorban az jellemez, hogy a nemzetközi politikában tért hódítanak az államközi kapcsolatok olyan alapvető normái, mint a függetlenség és a szuverenitás, a területi épség, az Európában kialakult államhatárok sérthetetlenségének tiszteletben tartása, az erő alkalmazásáról és az azzal való fenyegetésről történő lemondás, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás. Az európai fejlődés bizonyítja a legjobban, milyen eredményeket értek el a szocialista országok indítványai, mennyi akadályt és kétséget kellett legyőzni, míg eljutottunk a biztonsági értekezletig. Ez az értekezlet az új kapcsolatok megalapozásával, az államok együttműködésének kibontakoztatásával valóban történelmi munkát végez, amelynek jelentősége túlnő Európa határain. A varsói tanácskozásról kiadott felhívás is aláhúzza, milyen kivételesen fontos jelentőséget tulajdonítanak a szocialista közösség országai az európai biztonsági értekezlet sikeres, a legmagasabb szinten való befejezésének. „A mesterséges akadályok létrehozása, az összeurópai értekezlet munkájának elhúzására, az előtte álló alapvető feladatok megoldásától való eltérítésére irányuló kísérletek ellentmondanak a nemes céloknak, amelyekért ezt az értekezletet összehívták. A Varsói Szerződés tagállamai felhívják a reálisan gondolkodó állami vezetőket és politikai személyiségeket, hogy irányítsák erőfeszítéseiket az összeurópai értekezlet sikerének biztosítására, a feszültség enyhülése és az európai helyzet normalizálása folyamatának további fejlesztésére és elmélyítésére.“ • KATONAI ENYHÜLÉST IS „Az összeurópai értekezlet feladata —- mutatott rá a varsói tanácskozásról kiadott közlemény —, hogy Európát minden állam valóban egyenjogú térségévé változtassa, s olyan lépéseket tegyen, amelyek elősegítik közöttük a kölcsönös bizalom növekedését. Állásfoglalásaiban meg kell határoznia az államok közötti kapcsolatok elveit, s az azok érvényesítését biztosító intézkedéseket, amelyek megbízhatóan garantálnák valamennyi európai nép biztonságát és kedvező feltételeket teremtenének a hosszú távú gazdasági, műszaki-tudományos együttműködéshez, az információk cseréjéhez, az intézmények, szervezetek és állampolgárok közötti érintkezéshez.“ A politikai enyhülésnek ugyanakkor a katonai enyhüléssel is ki kell egészülnie. Ezt újólag leszögezve, a Varsói Szerződés országai síkraszáll- nak a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről folyó tárgyalások sikeres befejezéséért, hangsúlyozva, hogy az egyenlő biztonság elvének megvalósítása lehetőséget teremt a megállapodások elérésére. A legnagyobb eredmény e téren a katonai szervezetek egyidejű felszámolása volna. A Varsói Szerződés tagállamai ismét kinyilvánították: a maguk részéről változatlanul készek erre. A Varsói Szerződés szövegének tizenegy cikkelye közül csupán három foglalkozik védelmi jellegű kérdésekkel. A többi rendelkezés a szerződő felek politikai és szervezeti intézkedéseire vonatkozik. A szerződő felek a szerződés első cikkelyében kötelezték magukat, hogy a nemzetközi kapcsolatokban tartózkodnak az erőszakkal való fenyegetéstől, illetve az erőszak alkalmazásától, és a nemzetközi vitákat békés eszközökkel oldják meg. SZOCIALISTA INTERNACIONALIZMUS A szocialista internacionalizmus testesül meg a hatékony politikai, gazdasági, műszakitudományos és védelmi együttműködésben, az erőfeszítések és tervek kollektív egyeztetésében. A testvéri országok külpolitikai tevékenységének legfőbb koordinációs szerveként szolgált és szolgál a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé. A kölcsönös konzultációk elvét, amely még e sokoldalú szerződés létrejötte előtt nemzetközi jogi megerősítést kapott a szocialista országok által kötött több mint 35 kétoldalú szövetségi megállapodásban, alkalmazzák a Varsói Szerződésben is. Erre az elvre támaszkodva sikerült közösen kialakítani és a továbbiakban hatékonyan egyeztetni a szocialista közösség európai politikáját. Nem lehet figyelmen kívül hagyni az enyhülési folyamat ellenfeleit sem, akik a NATO aktivizálásával igyekeznek feltartóztatni a történelmi folyamatot. Ezért is tartják fontosnak a szocialista országok a Varsói Szerződés tagállamai összefogásának, barátságának további erősítését. A szocialista közösség ereje egységében, elvi politikája hatékonyságában, az együttesen kidolgozott állásfoglalások maradéktalan gyakorlati végrehajtásában rejlik. Tanácskozásain olyan feladatokra mozgósítanak, amelyek egyaránt megfelelnek a szocialista országok és népeik érdekeinek, s egyben az egész haladó emberiség várakozásainak is. A J.
