Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1974-05-07 / 107. szám, kedd

Gondolkozzunk és cselekedjünk alkotó módon Gyakran felmerül az a kér­dés, hogy vajon milyen is lesz a hatodik ötéves terv gyorsan közeledő időszaka a tudomá­nyos-műszaki haladás legújabb vívmányainak érvényesítése szempontjából. A felelet egysze­rű: olyan lesz, amilyen új ter­mékeket, termelési-technológiai folyamatokat és termelési tech­nikát hozunk létre a tervezett tudományos-műszaki fejlesztés keretein belül. Ismeretes, hogy a fejlesztési ciklus, egy új termék legyártá­sa, vagy egy új technológiai be­rendezés elkészítése öt, esetleg több évet vesz igénybe. Mi azonban ebbe a megállapításba nem nyugszunk bele, ezért a martini Nehézgépipari Művek termelési-gazdasági egységben lényegesen le akarjuk rövidíte­ni ezt az időt, éspedig a tudo­mányos-kutatási alap teljesít­ményének növelésével, a ter­melés műszaki előkészítésének fejlesztésével, a kutatási és fejlesztési dolgozók kezdemé­nyezésének és szakképzettsé­gének fokozásával, a szellemi munkák ésszerűsítésével, a ter­melési programok szűkítésével, szakosításával, az erők kon­centrálásával. A fejlesztési ka­pacitásokat a fő termeié* prog­ramokra, a szerelési gócok és az alkatrészgyártás szakosításá­nak elmélyítésére, a tudomá­nyos-technikai folyamatok irá­nyítási rendszerének kidolgozá­sára fogjuk összpontosítani, ami egyaránt kiterjed a fejlesztés­re, a termelésre, a legyártott termékekről való gondoskodás­ra, valamint azok versenyké­pességének biztosítására. Jóvá kell tenni a mulasztásokat A tudományos-fejlesztési ala­pok, a termelés műszaki-fejlesz­tési szakosztályainak kiépítése különösen az SZSZK feltételei között kerül előtérbe. Elsősor­ban a prototípusokat készítő műhelyek, laboratóriumok, és az olyan kísérleti üzemegysé­gek hiányát érezzük, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a tudományos-műszaki fejlesz­tés eredményeinek felülvizsgá­lásához a termelés megkezdése előtt. A gyártmányfejlesztési ciklus­ban főleg a termelés műszaki előkészítése szakaszán, különö­sen a technológiai és az önté- szeti kutatásban tapasztalható lemaradás. További jelentős probléma még a speciális szer­számok gyártása, valamint a technológiai színvonal növelése a nagy teljesítményű, szakosí­tott célgépek érvényesítésével. Az idén a tudományos-kutatá­si alapot 310 dolgozóval kell megerősítenünk. Ezzel kapcso­latban felmerül a kérdés, hogy honnan vegyük a 150—180 fel­készült mérnököt a fejlesztési munkahelyekre, amikor a ter­melés szakaszán is kevés mér­nökkel rendelkezünk. Ennek el­lenére az elmúlt évtől kezdve 39 mérnököt megbíztunk, hogy az általuk végzett termelési fe­ladatokkal kapcsolatban tudo­mányos kandidátusi munkát dolgozzanak ki. Ezeket a mér­nököket fokozatosan átcsopor­tosítjuk a tudományos-fejleszté­si alapba. Helyükre a főiskolák­kal együttműködve akarunk fia­tal műszaki kádereket nyerni, akikkel elsősorban a technoló­giai szakosztályokat erősítjük meg. Bár ezt a tevékenységet is na­gyon fontosnak tartjuk, még fontosabbak számunkra azok az intézkedések, amelyekkel a fő termelési programokra irányuló koncentráció és szakosítás kér­déseit akarjuk megoldani. E célból termelési alapunkban és programjainkban lényeges szer­kezeti változásokat készítünk elő. Eredetileg 65 termelési szakágazatra terjedő széles programunkat 15 döntő fontos­ságú szakágazatra akarjuk össz­pontosítani, amelyek már a 6. ötéves tervidőszakban egész termelési-gazdasági egységünk teljesítményének döntő hánya­dát fogják képezni. Napirenden a szakosítás E feladatot szem előtt tartva komplex tudományos-technikai alappal rendelkező szakosított vállalati egységeket építünk ki. Ilyen komplex vállalati egység lesz például a detvai Poľana ál­jai Gépgyár, ahol építőipari gé­peket, a martini ’l’úróci Gép­gyár, ahol motorokat és más döntő fontosságú termékeket, a dubnicai Gép- és Fémipari Mű­vek, ahol hengerművi berende­zéseket fognak gyártani, vala­mint a komárnói és a prágai hajógyár, amelyekben a hajók és az úszóművek szakosított gyártása folyik. A vállalatok alapvető szakága­zati specializálása mellett a szerelőközpontük és az alkat­részgyártás szakosításának is nagy jelentőséget tulajdonítunk. Ez a feladatkör azonban túlnö­vi termelési-gazdasági egysé­günk kereteit, s a nemzetközi együttműködés területére is ki­terjed. Bízunk benne, hogy a szakosítás lényeges mértékben lerövidíti a fejlesztési ciklusok idejét és növeli a termelés gaz­daságosságát. A készáruk gyártása mellett a komplettizációs részegységek gyártását is progresszíven fej­lesztjük, ami termelési-gazdasá­gi egységünk, a CSSZSZK és a KGST szempontjából egyaránt rendkívüli jelentőségű. Ilyen fontos részegységek például a hidraulikus elemek és a hajtó­művek. E termékek fejlesztésé­ben és gyártásában több válla­latunk és üzemünk vesz részt, például a bardejovi Nehézipari Művek, a Túróéi Gépgyár bra­tislavai üzeme, stb. A nehéz hidraulika tudományos-műszaki fejlesztése a dubnicai Gép- és Fémipari Művek feladata, egy­úttal itt van az érdekelt ágaza­tokban végzett ez irányú kuta­tás vezető munkahelye. A hid­raulikus elemek napjainkban fontos szerepet játszanak a hid­raulikus meghajtások felépíté­sében, az építőipari gépek és egyéb gépi berendezések hid­raulikus működtetésében. Legfontosabbak az első sikerek Nem kevésbé jelentős szerke­zeti egységek az elektromos hajtóművek, valamint a tiriszto- ros elemekkel vezérelt automa­tikus szabályozó berendezések, amelyek széles körben érvénye­sülnek a szállítóberendezések, a hengersorok, a megmunkáló gépsorok és egyéb komplex gépipari berendezések irányítá­sában. Ez a fiatal fejlesztési irányzat nagy jövő előtt áll, s lényeges mértékben meghatá­rozza a termékek műszaki szín­vonalát. Az ágazat fejlesztésé­ről, a Nová Dubnica-i Elektro­technikai Kutatóintézet gondos­kodik ing. Imrich Sokolík, CSc. docens vezetésével. Az intézet munkakollektívája nagyon haté­konyan építi saját tudományos­kutatási alapját, rövid időn be­lül a nemzetközi munkameg­osztásba is bekapcsolódtak. A készáruk és a szerkezeti egységek gyártását, valamint azok tudományos-műszaki fej­lesztését a már említett öt egy­ségben összpontosítottuk. A gyártmányfejlesztési központo­kon kívül a bratislavai .Techno­lógiai és Racionalizációs Kuta­tóintézet keretén belül két to­vábbi szakágazati munkahelyet akarunk kiépíteni, amelyek majd a gépipari technológia és a gépipari öntészet kérdéseivel foglalkoznak. A fejlesztési mun­kák szakosítása már meghozta az első eredményeket. Pozitívan értékeljük például a detvai vállalatot, ahol a fejlesztési üzemegységben már több sike­res gyártmányfejlesztési felada­tot valósítottak meg. Ezek kö­zött említhetjük például az UN 050-es univerzális rakodógépet. A kutatás és műszaki fejlesztés dolgozói ing. Alfréd Radler mű­szaki tervező és ing. Daniel Ko­váč fejlesztési szakosztályveze­tő irányításával olyan magas műszaki, gazdasági és kereske­delmi paraméterekkel rendel­kező gépet hoztak létre, amely a brnói vásáron aranyéremben részesült. A kollektívában több széleá látókörű és műszakilag fejlett dolgozó van, akik in­tenzíven kutatják az építőipari gépek újabb típusait, sikeresen oldják meg a technológiai és az öntészeti problémákat. Hasonló jó példákkal és kez­deményező munkával találkoz­hatunk a dubnicai Gép- és Fém­ipari Művek tudományos-kuta­tási részlegén, ahol ing. Ján Mauric és ing. Jozef Barančok vezetésével a hidraulikus szer­kezeti egységek fejlesztésében értek el kiváló eredményeket. E munkakollektívák egyik jó oldala az, hogy komplex megol­dásra törekednek, amely a fej­lesztési és gyártási folyamato­kon kívül a termékekről való további gondoskodásra, az át­vevőknek nyújtott szolgáltatá­sokra is kiterjed. A többi vállalatból is említ­hetnénk hasonló pozitív ered­ményeket. Ám olyan esetek is előfordulnak, hogy egyes ma­gas műszaki és gazdasági szín­vonalú, versenyképes termékek csupán azért nem érvényesül­nek a hazai és a külföldi pia­cokon, mert nem történt kellő gondoskodás a pótalkatrész-el­látásról és a szervizről. A Komplex Program keretében A termékek választékának szűkítésével, a tudományos-ku­tatási alap és a műszaki fej­lesztés kapacitásainak összpon­tosításával a szocialista gaz­dasági integráció nemzetközi munkamegosztásában is érvé­nyesülni akarunk. Minden le­hetőséget ki akarunk használni a tudományos-fejlesztési és a gyártási ciklus lerövidítésére, termékeink műszaki és gazda­sági színvonalának, versenyké­pességének gyors növelésére. Bővíteni akarjuk az együttmű­ködést a kutatási munkákban, amelybe a főiskolákat és a tu­dományos intézeteket is bekap­csoljak, s a folyamatok gyorsí­tása érdekében a licenceket is fokozottabb mértékben kihasz­náljuk. A fejlesztés ilyen mé­reteit azonban csak a szocia­lista gazdasági integráció Komp lex Programja keretében tud­juk megvalósítani, népgazdasá­gunk szükségletei ehhez nem nyújtanak kielégítő feltételeket. A tudományos fejlesztés és a termelés egész körforgását az­zal is meggyorsítjuk, hogy el­mélyítjük a központi szerelési munkák, egyes esetekben pedig az alkatrészgyártás szakosítá­sát. Ezzel a munka termelé­kenységét, a termelési folyama­tok gazdasági hatékonyságát is lényeges mértékben növeljük, amivel eleget teszünk napjaink legfőbb gazdasági feladatának. Ing. LADISLAV LÜHOVV a martini Nehézgcpipari Müvek vezérigazgatója Több mint egymillió korona értékben termelt többet teher- és személygépkocsi abroncsokból az első negyedévben a púchovi Május 1 Gumigyár. —■ A képen: Pavol Drienka szocialista brigád-. vezető. {Felvétel: Š. Petráš — ČSTK) A világ kíMajtennelÉse 1973-ban Az otthon fekvő betegek szívniű ködösének és vérkeringésének ál­landó ellenőrzésére szolgáló új készülék kipróbálásával foglalkoz­nak a Szaratovi Orvostudományi Kutatóintézetben (OSZSZSZK). A beteg lakásán egy elektrokardio- gráf felvevőkésziiléket szerelnek fel, amelyet távbeszélő leadóval kötnek össze. Ez közvetíti a szív­működés jeleit az intézet mérő­központjába, ahol azokat szak képzett orvosok vizsgálják felül. Ilyen módon szükség esetén azon­nal lehetőség nyílik a beteg meg­látogatására. Felvételünkön: Az elektrnkardiográf görbéje alapján az orvos megállapítja az előzetes diagnózist. (Felvétel: CSTK — TASZSZJ A korábbi évekkel ellentét­ben az idén nem nagyon siet­tek közzétenni az olajtermelé­si eredményeket, aminek egy­aránt vannak politikai és gaz­dasági okai. Az előzetes.- becs­lések szerint a világ kőolajter­melése a múlt esztendőben va­lamivel meghaladta a 2 mil­liárd 820 millió tonnát, s ez 1972-höz viszonyítva 8 %-os emelkedést jelent.­Akik az év utolsó hónapjai­ban csúcsosodó energiaválság­gal kapcsolatos híreket olvas­ták, bizonyára meglepődnek ezen a számon. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy egy­részt az arab olajtermelő or­szágok csak az év legutolsó hó­napjaiban korlátozták termelé­süket, korábban viszont még növelték is azt, másrészt pedig ez az adat is bizonyítja, hogy a nagy olajtermelő monopóliu­mok mesterséges pánikot kel­tettek, hogy ezáltal minden ed­digit meghaladó mértékben emelhessék az árakat. Mivel ugyanis a világ ipari termelése és a lakosság fogyasztása tá­volról sem növekedett a ter­melésnek megfelelő mérték­ben, egyes helyeken keletkez­hettek ugyan hiányok, de álla lános energiaválságról, úgy, ahogy arról Nyugaton tárgyal­tak, semmi esetre sem lehetett még szó. Valamennyire is említésre méltó visszaesésről — és ez mindenképpen figyelemre mél­tó — egyedül az Egyesült Álla­mok esetében beszélhetünk, ahol a The Petroleum Econo- mist lap becslése szerint 2 %- kai csökkent a termelés, és 515 millió tonnát tett ki. Egyes vé­lemények szerint az Egyesült Államok vezető monopóliumai azért segítették elő az olajvál­ságot, hogy ezáltal a Csendes óceán partján megnyithassanak olyan olajforrásokat, illetve megépítsenek olyan vezetéke­ket (Alaszka), amelyek reali­zálását korábban környezetvé­delmi okok miatt megtiltot­tak. A Szovjetunió termelése a múlt esztendőben is tovább nö­vekedett, mégpedig 7%-kal, 421 millió tonnára. A szibériai olajmezők továbbra is biztosít­ják a termelés akár a mostani­nál is gyorsabb növelésének lehetőségeit, és egyes szakvéle­mények szerint az amerikai és a szovjet termelés közötti egy­re szűkülő hézag néhány éven belül eltűnhet. Bár a legnagyobb olajterme­lő ország az Egyesült Államok és a Szovjetunió, ha egy egész földrajzi tájat veszünk figye­lembe, mégiscsak a Közel-Ke­let áll az első helyen, ahol a múlt évben 60 millió tonná­val az 1 milliárd tonnás szin­tet is túlhaladták, vagyis a vi­lágtermelésnek 37,6 %-át adták. Ez egyik évről a másikra 16 százalékos növekedésnek felel meg. Irán olajtermelése a múlt esztendőben 293,4 millió tonna volt, s a tervek szerint el akar­ják érni a 430 millió tonnás termelést, amely egészen egye­dülálló nagyságrendet jelent. Ezzel az olajbojkotthoz nem csatlakozó Irán valószínűleg megelőzte Szaúd-Arábiát, mivel ez az ország novemberben, va­lamint decemberben az év első hónapjához viszonyítva 25 szái zalékkal csökkentette a terme-; lését. Lényegében hasonló a helyzet a többi közel-keleti arab országban, valamint Lí­biában ic. A Közel-Kelet után említsük Afrikát, ahol a múlt évben 3 %-kal növekedett a termelés, és összesen 270 millió tonnát tett ki, tehát Afrika adja a vi­lágtermelés 9,6 %-át. Különö­sen jelentős Nigéria 101 millió tonnás termelése, amely 13 %-os növekedésnek felel meg. El­kezdték a termelést Angolában, Gabonban és Brazzaville-Kon- góban is, s ezekben az orszá­gokban szintén gyors fejlődés­re lehet számítani. Ha Nigé- riát nem számítjuk, a többi af- rikai országban mégis 3 %-os visszaesés következett be, el* sősorban Líbia és Algéria korlá* tozó intézkedései miatt. Amerikát illetően még csak az Egyesült Államokról beszél­tünk. Nem szóltunk még az egyre jelentősebb kanadai ter­melésről, amely a múlt évben is 12 %-kal növekedett, és 97 millió tonnát tett ki. A latin-amerikai országok össztermelése 5 %-kal növeke­dett, és 265 millió tonna volt, ebből 176 millió tonna jutott Venezuelára, ahol úgyszintén 5 %-kal emeľkedett a terme­lés. Ebben .a térségben fejlő­dőben van Ecuador termelése, ahol a múlt esztendőben, 2,5- szeresére növelték a felszínre hozott kőolaj mennyiségét, amely így 9,5 millió tonna volt. Az egész amerikai kon­tinens részesedése a világter­melésből 31,4 százalékot tett ki. A Távol-Kelet részesedése a maga 115 millió tonnájával csak 4,1 %, noha a termelés a múlt évben 20 %-kal emelke­dett. Ezt elsősorban Indonézia szolgáltatja, bár növekszik Ausztrália és Brunei termelése is. Nyugat-Európa részesedése mindössze 0,5 %, vagyis 15,5 millió tonna, s még ez is 1 %-kal kisebb, mint 1972-ben volt. A tengerfenékről szárma­zó olaj — különösen a norvég és az angol partoknál — ezen a területen változást hozhat. Végül említsük meg, hogy természetesen nemcsak a Szov­jetunióban, hanem más szocia­lista országokban is van kő­olajbányászat. Forrásunk sze­rint a kínai termelés elérte a 36 millió tonnát. Az európai szocialista országok közül min­den bizonnyal a legjelentősebb a román termelés, amely a múlt esztendőben némileg nö­vekedve, megközelítette a 14,3 millió tonnát. A magyar ter­melés 2 millió tonna volt. A múlt évi energiaválság újabb források felkutatására ösztönözte az érdekelt orszá­gok legtöbbjét, és a fokozódó kereslet minden bizonnyal a termelésnek — talán a szüksé­gesnél is erősebb — növelésé­vel jár majd. Ezért a külön­böző szakfolyóiratok úgy vé­lik, hogy 1974-ben az olajter­melés újabb rekordot ér el, megszűnik a jelenlegi bizony­talanság, ami valószínűleg az árak mérséklésében is megmu­tatkozik. DR. ABA IVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents