Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1974-05-06 / 106. szám, hétfő

A rútili, vagy a lendület győz Rotterdamban? Május 8-án nagy napja lesz Rotterdamnak, aliol a labdarú­gó Kupagyőztesek Európa Ku­pája 1973/74-évi kiírásának dön­tőjét játssza az AC MILÁN és nz FC MAGDEBURG. A holland közönség itt ter­mészetesen nem lesz közvetle­nül érdekelve, de szemtől-szem- be láthatja azt az AC Milant, amely az első Szuper Kupa csa­tározás második mérkőzésén csúfosan maradt alul az akkor kivételesen jó napot kifogó Ajax együttesével szemben, de megfigyelheti az NDK új baj­nokát, a dinamikus, erőteljes, határtalan lelkesedéssel és tak­tikai érettséggel rendelkező csa­patát, amilyen ma kétségtelenül az FC Magdeburg együttese. HOGYAN JUTOTTAK IDÁIG? Az AC Milan a világ egyik leghíresebb kupacsapata. Vit­rinjéből az előbb említett és csak a legutóbb alapított Szu­per Kupa hiányzik, a KEK-ben, a BEK-ben és a Világkupában vitte már győzelemre klubja színeit. A legutóbb a következő fel­állításban játszott, s feltehe­tően megint ezek a játékosok kapnak alkalmat az újbóli ma­gasszintű bizonyításra: Vecchi —Anquibetti, Schnellinger, Zi<g- non, Sabadinl — Maidéra, Bia- siolo, Rivera — Bergamaschi, Bigon, Chiarugi. Az AC Milan a KEK első fordu­lójában a Zágrábi Dinamó csa­patával találta szemben magát, s azt mindkétszer legyőzte, méghozzá 3:1 és 1:0 arányban. A további ellenfél a Rapid Wien volt, amely Milánóban meglepetésszerő gólnélküli dön­tetlent ért el, de a bécsi visz­szavágón az AC percei követ­keztek és 2:0-ás Milan győze­lem a továbbjutási biztosította. Az elődöntőben a Borussia Mönchcngladbach Milánóban 2:0 arányban maradt alul és sejteni lehetett, hogy ez az AC számára elégséges előny lesz. Így Is lett. Idegenben csak 1:0- ra kapott ki a milánói együttes, s azt az egy gólt is saját játé­kosa juttatta Vecchi hálójába. A 3. fordulóban a PAOK Sza- Ioniki előbb Milánóban szenve­dett 3:0 arányú vereséget, majd a visszavágón 2:2 volt az ered­mény. Egyébként a görög ka­pagyőztes ágán a Varsói Légia és az Olympique Lyon vérzett el az első fordulók során. Az FC Magdeburg hatalmas tavaszi hajrát vágott ki és olyan nemzetközileg is ismert híres csapatokat előzött meg a hazai bajnoki táblázaton, mint a Dynaino Dresden és a Carl Zeiss Jena. A magdeburgi együttesben ál­általában a következő játéko­sok szerepelnek: Schulze — Cdlaghan Az angol labdarúgó szakírók a hagyományoknak megfelelő­en az idény befejezése előtt vá­lasztottak. Ezúttal lan Callag- han, a Liverpool 32 éves, egy­kor válogatottban is szóhoz ju­tott középpályása élvezte bi­zalmukat, s lett az óv legjobb angol labdarúgója. A választás­ban jó teljesítménye mellett nyilvánvalóan sportszerű visel­kedése is közrejátszott, hiszen 552 bajnoki-, kupa- és ligakupa- mérkőzésen egyetlen figyelmez­tetést sem kapott. A második helyre egyébként Bremner, a bajnokságot nyert Leeds kapitá­nya, míg á harmadikra Hughes, a Liverpool hátvédje került. Coupe des Vainqueurs de Coupe Européenn© European Cup Winners' Cup Fokai der Europäischen Pokalsicgei or et argent; gold and si/ver; Gold und Silber A Kupagyőztesek Európa Kupé­jának jelvénye. A színei: arany és ezüst. Engie, Zapf, Decker, Pommeren- ke, Tyll, Seguin, Hermann — Sparwasser, Mawez, Hoffmann. Az FC Magdeburg útja így vezetett a döntőig: Az első fordulóban a holland AV Breda volt az ellenfele. Holland földön gólnélküli ered­mény született, a viszavágón 2:0 ra a magdeburgiak diadal­maskodtak. A második fordulóban a cseh­szlovák kupagyőztes Baník Ost­rava idehaza 2:íl arányú veresé­get mért az NDK büszkeségére, de a visszavágón a szívósabb és jobban diszponált FC Mag­deburg le tudta dolgozni, sőt túl is szárnyalta hátrányát, mi- val 3:0 arányban győzött. Azután a Beroe Sztará Zago- ra következett. Magdeburg'ban az a bolgár csapat, amely 1a- valy favoritként szerepelt, 2:0 arányú vereséget szenvedett, s odahaza csak l:l-re futotta az erejéből. Az elődöntőben az FC Mag­deburg előbb Lisszabonban ven­dégszerepeit és ott meglepő 1:1 es döntetlent ért el, majd a visszavágón 2:1 arányban késztette megadásra a portugál labdarúgás hétpróbás képvise lőját. A Beroe Sztará Zagora ágán előbb a Föl a Eseh, majd az At- letico Bilbao mondott búcsút a további küzdelmeknek. Az AC Milan játékát már mindenütt ismerik. Bizonyára jól megismerte a magdeburgi csapat is. Lehet, hogy az NDK újdonsült bajnoka nagyobb el­lenállást tanúsít majd a rotter­dami KEK döntőben, mint azt a híresebb Borussia Mönchenglad- bach tette Milánóban. Miért ne sikerülhetne a magdeburgiak- nak is bizonyítaniuk, mekkora fejlődésen ment át az NDK lab­darúgása? (zala) Érdekes fogadás A világ egyik legnagyobb at­létikai szaklapja, az amerikai „Track end Field News“ na­gyon érdekes fogadásról adott hírt. Bob RICHARDS, a rúdugrás kétszeres olimpiai bajnoka, va­lamint Don BRAGG, egykori vi­lágcsúcstartója, hivatalosan kö­zölték, hogy 10 000—10 000 dol­lárt ajánlanak föl annak, aki bambuszrúddal, vagy fémrúddal 478 centiméternél magasabbra tud ugrani. Az ex-világnagyságok ezzel a bejelentéssel arra akarnak rá­mutatni, liogy a mostani él- rúdugróknak sokkal könnyebb dolguk van, mint az ötvenes esztendők rúdugróinak volt, akik törékeny bambuszrúddal, illetve merev és nehezen ke­zelhető fémből készült sport­szerekkel ostromolták a világ­csúcsokat. Nemcsak az említett szaklap olvasótábora várja érdeklődés­sel a további fejleményeket. Az NDK területén a kerékpáros Békeverseny szereplőit ilyen pla- kátuk fogadják majd ... A kerékpáros Békeverseny rajtja előtt Május 8-án, szerdán a kerék­páros Békeverseny XXVII. év­folyama rajijánál 29 ország 114 versenyzője jelenik meg. A legtöbb részvevő ország már elküldte versenyzői nevezőlis­táját is. Az előkészületek már befejeződtek és a világ legna­gyobb amatőr országúti kerék­párversenye kezdődhet. A kerékpáros mezőny má­jus 19-én a XI. útszakasza so­rán Kart Marx-Stadtből érkezik csehszlovák területre. A május 22-én Prágában céljához élő nagy sorozat versenyzőit az NDK—Csehszlovákia határtól a prágai célig 501 kilométeres táv várja. A kerékpáros Békeverseny csehszlovákiai része ez idén elsősorban Észak-Csehországot illeti. Útszakasz-városok: május 19-én Sokolov, május 20- án: Ostí nad Labem, május 21-éne Mladá Bo­leslav és május 22-én P r á - g a. Sokolovban és Üstí nad La- bemben három év elteltével fogadják újra a versenyzőket! míg Mladá Boleslav először lesz az útszakasz cé'lvárosa. A rendezők mindenütt nagy gonddal készülnek a verseny­zők fogadására. Az újpestiekkel Mint ismeretes, a Magyarore szág—Szovjetunió labdarúgó utánpótlás Európa-bajnoki elő­döntő visszavágójára Kazinc­barcikán kerül sor. Sárosi László, a magyar csa­pat edzője minden igyekezeté­vel nagyon ütőképes csapatot akar a játéktérre küldeni. En­nek érdekében igénybe veszi é bajnokcsapat játékosait is. A magyar keret tagjai: Mé­száros, Gujdár — Török P.; Harsányi, Horváth, Vépi — Dta nai III, Tóth A., Csorna, Kocsis: fpécsi játékos], Kunszt, Pénzes; Fekete, Kiss T., Nagy L., Becsei: A 20-as évek közepén hanq- /1 zottyél a komoly jelszó: ' 1 a „safety first" — első­sorban a saját biztonság! Her­bert Chapmann, a londoni Ar- senal edzője lerakta a W játék- rendszer alapját, és először kezdték használni a labdarú­gással kapcsolatban a „rend­szer“ szót. A rendszer ugyan rendszert vitt a játékba, de egyidejűleg sémákba szorította a futballistákat, akik már nem cselekedhettek saját akaratuk szerint. Az ismert betűk A 30-as években aztán a ív­hez még egy M betű került, és megszületett a jól ismert WM- rendszer. Az „áldozati bárány“ a középfedezet lett, akit végér­vényesen hátravontak, és mind a mai napig ott maradt. A „sa­fety first" lényege: szétesett az egy vonalban álló csatársor, és a támadók dupla W formájá­ban helyezkedtek el a pályán (a jobb szélső, a középcsatár és a balszélső előretolton, a két összekötő hátravontan játszott), a három hátvéd és a két fede­zet pedig egy M betűt alkotott; a középpályán tevékenykedő két fedezet összekötő kapocs volt a csatársorral, mögöttük helyezkedett el egy vonalban a két hátvéd és az akkor hátra­vont középfedezet. A játékosok felállási hadrendje a klasszikus játékrendszerhez viszonyítva így módosult: 1—3—2—2—3. Megtörtént tehát az első el­hajlás a támadó labdarúgástól a primitívebb formák felé, ahol az elsődleges cél az ellenfél mindenáron való megakadályo­zása a kapura törésben. Es a A labdarúgás fejlődése (II.) labdarúgás szépségének nagy kárára e szerint az angol re­cept szerint játszották a fut­ballt majdnem harminc eszten­deig. Egyes klubcsapatok és válogatott együtesek megpró­bálkoztak ugyan a védekezés más módszereivel, de alapjában véve mindig hűek maradtak az angol „előíráshoz". A mechanikus, sémákba szo­rított labdarúgás nem biztosí­tott elegendő teret a játékosok alkotó fantáziájának és ötletei­nek, így szánalmasan sztereo­tipek lettek a mérkőzések, a közönség pedig unatkozni kez­dett a lelátókon. Tenni kellett valamit, még mielőtt teljes hanyatlásnak in­dult "Volna a labdarúgás, De mit? Először a csatárok hely­csere támadásaival kísérletez­tek, mondván, hogy így élén- kebbek, változatosabbak lesznek az akciók, és könnyebben áttör­hetik a megerősített védelmet. Es valóban, ezzel a játékmód­dal csakugyan bonyolultabbá tették a pozíciós vagy az em- berfogásos játékhoz szokott vé­dők életét, de nem sikerült el­hárítani az élvezhetetlen és vé­dekező játék veszélyét. A bökke­nő az volt, hogy a csatárok nem nagyon, vagy egyáltalán nem tudatosították, milyen nagyszerű, lehetőségek adódnak számukra a helyzetváltoztatá­sokkal. Az „aranycsapat" kezdeményezése Az elkezdett „reformnak" 'óriást jelentősége volt. Megtört a jég! A helyzetváltoztatástól ugyanis nincs messze a gondo­lat: sokoldalúan képzett játé­kosokat kell nevelni, akik ké­pesek a számukra szokatlan feladatok megoldására is. Es ez a felkészülés megváltoztatá­sát vonta maga után. Elsősor­ban a gyors játékkal — az egész csapat gyors játékával — kezdtek kísérletezni, lemond­va a kimondottan védekező tak­tikáról. Olyan játékfelfogást, olyan játékrendszert igyekeztek kialakítani, amely során a fe­dezetek és a szélsőhátvédek is bekapcsolódhattak a támadá­sokba. Az ilyen jellegű igyeke­zetben a magyar labdarúgás ju­tott a legtovább. A tapasztalt és intelligens szakemberek mun­kája a londoni 6:3-at eredmé­nyezte, s a büszke angol lab­darúgás fölött aratott magyar győzelem végérvényesen igazol­ta: azok haladnak jó úton, akik már előzőleg is a magyar mód­szerek felé kacsingattak. Puskásék előadásában ismét változatos, szellemes, könnyed játék lett a futball, s halálra ítélte az előző esztendők re­ménytelen pozíciós labdarúgá­sát. A fizikailag, de különösen technikailag nagyszerűen kép­zett, nem mindennapi játék in­telligenciával megáldott és öt­letekben kifogyhatatlan magyar csatárok a szó szoros értelmé­ben szétzúzták az ellenfél vé­dővonalát: a sematikus védel­met állandó helycserékkel meg­bomlasztották, a „bekkeket" kicsalogatták megszokott „őr­helyeikről" és hibázásra kény­szerítettek őket, amit a csatá­rok könyörtelenül ki is hasz­náltak. Eldőlt volna tehát a védelem és a csatársor közti kibékíthe­tetlen ősi ellentét? Távolról sem. Végeredményben ez soha­sem dőlhet el, mert ebből ered a játék varázsa, kiszámíthatatlan valami, amit ugyan nem lehet teljességgel rendszernek nevez­ni, ennek ellenére bizonyos módon forradalmasította a lab­darúgást és gondolkodóba ejtet­te a szakembereket. A „brazil gyémánt" csiszolása Radikális fordulat az 1954. évi világbajnokságon követke­zett be. Itt akkor mindennemű szertartás nélkül végleg elte­mették az ortodox, megcsonto­sodott, az európai csapatoknál „házilag" átalakított angol WM- rendszert. És a magyarok „ke­gyelemdöfésénél" ott bábáskod­tak a brazilok is. Nem értek el sikert, mert nem ismerték, nem is ismerhették a magyar csapat kollektív játékfelfogásá­nak új elemeit. Mégsem tértek haza teljesen üres kézzel. A jó szemű brazil szakemberek ott voltak a magyarok minden mérkőzésén és nem győztek eleget jegyzetelni, eleget cso­dálkozni játékukon, amely tel­jesen egyedülálló volt a többi válogatott sematikus labdarúgá­sával szemben. Es már akkor azon törték a fejüket, hogyaii alkalmazzák a látottakat a ha­zai brazil viszonyokra. A mérsékelten hátravont kö­zépcsatárral játszó, kitűnő ma­gyar csatársor mögött nagy te­rületen mozgott a támadó fel­adattal megbízott Bozsik. Tá­madójátéka ugyan hézagot ered­ményezett a védelem előteré­ben, de mindenki számára vi­lágos volt: csak azért a mo­mentumért mellőzni a támadá­soknál egy ilyen remek képes­ségű labdarúgót, valóban meg­bocsáthatatlan bún lett volna. Végeredményben azonban itt közrejátszott még egy figye­lemreméltó tényező: a tulajdon­képpeni védővonalat csak na­gyon nehezen lehetett átjátsza­ni, mert a másik fedezet IZa­kariás) kimondottan védöfel- adatot látott el. Bozsikék játékának pontos rögzítésével, filmtekercsekkel a bőröndjükben tértek haza Svájc­ból a brazil megfigyelők, és rögtön munkához is láttak, hogy négy év múlva a svédor­szági világbajnokságon megcsil­logtassák a „brazil gyémántot A brazilok olyan labdarúgó- rendszert dolgoztak ki, amely a legjobban megfelelt játéko­saik mentalitásának, gyorsasá­gának, a zsonglörködés határán mozgó labdateehnikájának. Az 1958. évi VB a brazilok és játékrendszerük óriási sike­rét hozta, bekövetkezett az, amit csak kevesen akartak el­ismerni: azon a napon, amikor a dél-amerikaiak kijózanodnak öncélú labdabűvészkedésükből; Európát „sorscsapás" éri. Es érte is... T. VI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents