Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1974-05-26 / 21. szám, Vasárnapi Új Szó

Forró nyárutó volt. A szívbajosuk nyugat-cseh paradicsomában, Františkove Lázné-ben gyógyke­zelték. Érdekes módon ebben a csodaszép, de pa rányi fiirdövároskában a vágtató napokkal ellen­tétben ólomlábon vánszorogtak az esték. Így az tán minden esti hangversenyt vagy színházi estet nagy örömmel vártam, s kétszeres örömmel fogad­tam a prágai E. F. Burian színháznak, a régi híres D színház utódának vendégjátékát. William Inge, amerikai drámaíró Autóbusz megálló című. nem éppen legsikerültebb — úgynevezett romantikus komédiájává! lépett (cl azon estén a társulat. Ám bármilyen fenntartással néztem is végig az előadást, egy élményben mégiscsak részem volt. Elma szerepét ngyanis egy 16—18 évesnek tűnő tiatal, csillogó szemfi, emberi arculatú szí­nésznő játszotta kiválóan. Lelkesedéssel, lendület­tel és istenadta tehetséggel. Minden mozdulatán látszott a „nagy komédiásuk talentuma“. És ez a fiatal színésznő Katka volt, tizenöt évvel ezelőtt elhunyt barátom, Emil František Burian lánya. Aznap este nem tudtam közelébe férkőzni, miután az előadás után a társulat nyomban felpakolt a zúgó motorral indulásru készenálló autokárba, Prá­gában pedig a túl folyamán súlyos gondjaim miatt nem sikerült nyélbe ütnöm a találkozást Katka Bu- rianovávai. A tavasz a/.onban mindent helyre hoz­hat, amit a tél elhibázott, s egy esős tavaszi estén Ruriánék vendége voltam. K atka nemcsak jó színész­nő, de kiváló vendéglá­tó is, s rövidesen közösen „em­lékezünk" múltra, jelenre és jövőrel A szeretet simogató me­legével beszél apjáról, aki, ami­kor a koncentrációs táborból hazatért, rövidesen elhagyta Katka édesanyját, a régi har­cos bajtársat és igazi őszinte barátot. Majd mesél gyermek­koráról, s az emlékezés színes tapisserie-aján jelenik meg előttem ismét Emil František Burian, a cseh kultúra óriása, mint vasárnapi látogató az el­árvult vinohrady! lakásban... — Még pöttömnyi gyerek voltam — szövi az emlékezés tarka fonalát Katka — de ma is pontosan emlékszem arra, amikor édesapámmal bújócskát játszottunk. Ült a karosszékben, a fejére egy párnát tett és ki­jelentette: „Elbújtam, keressél meg!“ Én erre a földön kúsz­tam .másztam, »kerestem« őt. Aztán apám levette fejéről a párnát és elkiáltotta magát: „Itt vagyok!.“ Én pedig meg­játszottam a meglepettet, és hogy mennyire is örülök annak, hogy megtaláltam őt. Katka szívesen és szépen me­séi. Ebben Is az apja lányai Mesél az iskolás évek kezde­téről, az elemi iskola játékos időszakáról, amelyet a közép­iskola „inkvizíciós“ évei követ­tek. (Hiába Einstein óta a vi­lágon minden relatív!) Nevetve emlékezik vissza a prágai Szín- művészeti Akadémia felvételi vizsgájára. Édesapja songjait, Puck egyik monológját (Shakes­peare Szentivánéji álom című komédiájából) és régi D-40 nagy sikerű Véra Lukášovának (szerzője B. Benešová) leglí­raibb jelenetét adta elő, még­pedig olyan sikerrel, hogy a vizsgáztató bizottság tagjai ön­feledten kacagtak, s Nedbal ta­nár úr, a bizottság elnöke ki is jelentette: „Ez a kis Burian sarjadék a felvételi vizsgát ka­barévá léptette elől“ Katka később megdöbbenve észlelte, hogy ez az iskola, amely vágyainak netovábbja volt, a legunalmasabb iskolák egyike ... Hatvanhétben végzett, s mivel a legtehetségesebbek egyike volt, úgy gondolta, hogy Prágában köt ki. Az élet azon­ban gyakran megtréfálja az em­bereket, még a legjobbakat is. Azok, akik valamikor E. F. Bú­gét, mégpedig sikeresen, és hogy már megérett a prágai színpad számára! Ámde amikor Prágába került, rádöbbent; hogy itt mindent elöl­ről, újból kell kezdenie; hogy az elismerésig még hosszú és rö­gös út áll előtte ... És a híres apa emlékének árnya váratlan akadályokat állított elébe. Ökölbe szorított kézzel, de mo­solyogva vette a kanyarokat és az akadályokat, mint egy vér­beli harcos szellemű gátfutó. Nagyon akart és nagyon akar ma is, hogy édesapja egykori színházában érvényesüljön. lósul meg a közeljövőben. Kat­ka ürül is, meg szorong is. Na­gyon jól tudja, hogy ez a sze­rep sorsdöntő lehet, s minden bizonnyal kihat egész további pályafutására. — Vagy bebizonyítom, hogy apám lánya vagyok, és, hogy miután mint ember beértem, csillag is lehetek. Természete­sen nem hulló csillag! .. Vagy pedig De erre talán jobb nem gondolni . .. Katka elhallgat, arca azonban lángol és a szeme csillog, ra­gyog mint a csillagszem! Saj­nos, vannak rosszakarói a szín­rianhoz jártak „iskolába“ és nála inaskodtak, akik nemegy­szer az életnek ebben az isko­lájában megbuktak, hirtelent- ben ráeszméltek néhai jó Emil František Burián állítólagos és valóságos hibáira, „rossz tulaj­donságaira“. s mind ezt az apja lányában is fel akarták fedez­ni. Viszolyogtak a Burian névtől és megtörtént, hogy míg kevés­bé tehetséges évfolyamtársai Prágában kaptak szerződést, Katka Ostravába került. Ott azonban nem találta meg a he­lyét. De nemcsak ől A színtár­sulat zöme rövidesen búcsút mond az északmorva metropo­lisnak és átvonul Hradec Krá- lovéba, ebbe a régi kulturális hagyományokkal rendelkező ódon cseh városba. — És Hradec Královéban sztár lettem — csillag, mond­ja boldog mosollyal Katka. Mindent játszottam. Első nagy sikeremet a My fair Lady fő­szerepében arattam. És ezután egyre-másra következtek ün­nepnapjaim a hradeci rivalda fényében ... Négy évig játszott Katka Bu- rianová Hradec Královéban, és ahogyan azt ő maga mondotta, nehezen tudná felsorolni sike­reinek egyes stációit. Ám egy szép napon az az érzése támadt, hogy ebben az Elba menti vá­rosban már kipróbálta tehetsé­Hetvenegytől játszik az E. F. Burián színházban, igaz az el­múlt év őszéig szerződés nélkül, mint vendégszereplő. És helyt­állt. Ezekben a napokban pedig boldog izgalomban él. B. Be­nešová Véra Lukášovájának fel­újított bemutatóján (az első premiér 1938 novemberében volt, a D-39-ben, E. F. Burian rendezésében, méghozzá párat­lan sikerrell) Katka Burianová mutatkozik be Véra Lukášová szerepében. A színház jubileumi évadjának lesz nagy eseménye ez a bemutató, amely a szín­ház negyvenéves jubileuma megünneplésének keretében va­házban is. Am igazgatója, Josef Vetrovec, érdemes művész, aki becsületes, tiszta ember és de­rék kommunista, no meg jó szí­nész is, bízik Kafkában. Egye­nes kérdésemre kijelentette, hogy Katka Burianová nagy te­hetség, igazi komédiás szíve van, akárcsak az édesapjának, E. F. Buriannak volt, és ő mint ember és igazgató mindent megtesz, hogy Katka révbe ér­jen. Hogy az emberből csillag le­gyen, tündöklő csillag a cseh színház egén ... BARSI IMRE Iskola, főiskola, színházi szerződés, fő­szerepek. 23 éves korában érdemes mű­vész, 30 évesen az Ukrán Köztársaság ér­demes művésze. Ez volt Ada Rogovceva útja. A színésznő a rangos kijevi „Leszja Ukrainka“ orosz nyelvű színház egyik ve­zető művésze. Gyors, Imponálóan sikeres pályafutás. Vajon mi a titka? Titok nincs, mint ahogy a véletlennek sem volt semmi szerepe, Ro­govceva művészi kibontakozásában. Egy­szerűen „csak“ tehetséges. Képes a legna­gyobb színészi csodára: „belebújik“ hősei bőrébe, s minden alakításában az ő életü­ket éli. Ahhoz pedig, hogy újra megteremtse ezt a csodát, keményen dolgozik, napról nap-, ra nagy önfegyelemmel és odaadással. Rogovceva művészetének egyik jellegze­tes vonása, hogy képes egységbe ötvözni az egymással ellentétes vonásokat is: a lí­rát és a hősiességet, a bájt és a bátorságot, a női kacérságot és a férfinak is becsületé­re való kemény határozottságot; a szerel­met pl. magas rendű szellemi kategóriává magasztalja, egyéniségének varázsával gazdagítja. Ezek a vonások teszik emlékezetessé Leonyid Zorin Varsói melódia című da­rabjában az általa formált Helgát. loszlf Hejfic filmrendező is Rogovcevá- nak a jellem dialektikáját kibontó képes­ségére figyelt fel, amikor rábízta a Salud, Marija című film főszerepét. Itt még bo­nyolultabb feladat várt a színésznőre, mint a Varsói melódia főszerepében: 17 évesen jelentik meg a filmen, s 70 éves, amikor befejeződik a cselekmény. A film két és fél órája alatt fél évszázadot, egy egész életet kell leélnie. A filmbeli Marija valóságos személy — a ma is Moszkvában élő Marija Fortuszt — jelenít meg. A szovjet veterán kommunista valóban legendába illő: az oroszországi polgárháború idején a forradalom ellensé­gei háromszor akarták agyonlőni. 1936-ban a spanyol köztársaságiakkal együtt küzd az első vonalakban, majd a Nagy Honvédő Háborúban hazája szabadságáért harcol. Rogovceva olyan alakot termetett a fil­men, aki a kor egész nemzedékének voná­sait egyesíti. Az ő Mariája nem fanatikus, az élet örömeit megtagadó nő. Ellenkező­leg, olyan ember, aki egész lényével lázad a boldogtalanság ellen. Azért harcol, hogy az emberek olyan világban élhessenek, amelyben szenvedés, szorongás és félelem nem nyomorítja meg az emberi sorsokat, így tárul fel a nézők előtt nemcsak hősnő­jének karaktere, hanem magának a szí­nésznőnek az egyénisége, amelynek egyik mélyen etikus összetevője az állam- polgári helytállás. Nem véletlen, hogy Rogovceva éppen ezért az alakításáért kapta 1971-ben a VII. Moszkvai Filmfesz­tiválon a legjobb női alakítás díját. Ez a szerep hozta meg számára az év legjobb szovjet színésznője címet. Kijevi színházában nemrégiben a világiro­dalom egyik legnehezebb szerepét, Alek- szandr Osztrovszkij: A hozomány nélküli menyasszony című darabjának Lariszáját bízták rá. Ä darab cselekménye a múlt században, egy Volga menti ki? városban játszódik. A szépséges Larisza szegény, azért gazdag hódolói adásvétel tárgyának tekintik. A büszke lány számára az egyet­len kiút ebből a megalázó helyzetből —a halál. Larisza pusztulása sajátos tilta­kozás a társadalom ellen, amelyben a pénz a legfőbb hatalom, s akik rendelkeznek ezzel a hatalommal, azok lábbal tiporják az embert. Rogovceva sokat játszik, szinte minden este színpadon van. Kevés szabad idejét családja körében tölti. 11 éves fia és 2 éves kislánya van. Ezenkívül ott a társa­dalmi munka: Rogovceva a színház pártbi­zottságának tagja, az Ukrán Kommunista Párt Kijev területi bizottságának póttagja. Teljes életét él — a színpadon és a ma­gánéletben. Nincs ideje elfáradni, nincs jó napja vagy rossz napja! Éppen ezért az egyenletes — de magas — színvonalért dolgozik meg kitartó szívóssággal. Szere­pei ezért maradnak hospzú ideig frissek, emlékezetesek minden néző számára. IELENA ZONYINA " l|&1§ J./ú/ : TW •••‘ŕ' • % IMB ifllt jP®! IK <ms Íl 1 : J|| 8Sj||%aa JlH §|p: 1||& ; ; IIPí i jt • ‘ ' . : ­m j| • Az előzetes tervek szerint vendégjátékokban is rendkívül gazdag lesz az idei őszi prágai színházi évad. Ekkor lép fö*l hazánk fővárosában ugyanis a moszkvai Szatirikus Színház, 9 krakkói színtársulat, továbbá a varsói és a lipcsei operaegyüt? les. Rajtuk kívül több neves külföldi operaénekest, színészt, rendezőt és díszlettervezőt is köszönthetünk a prágai színpa? dokon. • • • • Az elmúlt napokban feje? ződött be Lipcsében a szociar lista országok kortárs dráma? irodalmának hete. A rendez* vény során részleteket mutat? tak be több mai színműből, szemináriumot rendeztek elmé* leti és gyakorlati dramaturgiai problémákról. Az utóbbi ősz? szejövetelen több lipcsei nagy? üzem munkásai is részt vettek, akik felszólalásaikban arra ösztönözték a drámaírókat, hogy az eddiginél jóval na­gyobb mértékben foglalkozzam nak a munkásság életévei. • A többi szlovákiai társn* lathoz hasonlóan a Magyar Te­rületi Színházban is bemutat­ják Ián SoloviC Meridián című drámáját. Az olvasópróbák már megkezdődtek. A komáromi ün­nepi bemutató időpontja: au<- gusztus 30. Az előadás rende­zője Konrád József lesz. © Jerzy Grotowski, az egyik legismertebb lengyel színházi szakember a következő napok­ban Becsben ad elő a korszerű színjátszás időszerű kérdései­ről Előreláthatólag beszámol majd a wroclavi színházi labo­ratóriumának újabb célkitűzé­seiről is. • * « • Tizedik születésnapjának megünneplésére készül az egyik legismertebb moszkvai társulat, a Taganka Színház. A világszerte ismert és nagyra becsült társulatot Jurij Ljubi- mov alakította. Az eltelt egy évtized alatt számos kiváló elő­adás fűződik e ambiciózus tár­sulat nevéhez. Példaként a Tíz nap. amely megrengette a vt- lángot, a Tartuffe, Galilei, a Hamlet, valamint a Pugacsev című drámának figyelemre méltó színrevitelét említjük meg. • Az idei Szegedi Szabadtér ri Játékok kezdésének az idő­pontja július 20. Az egy hőna­pig tartó rendezvénysorozaton fellép többek között a minszki opera balettegyüttese is. A szovjet művészek a Hattyúk ta­vát adják elő. • A saarbrückeni Város! Színház nemrég mutatta be nagy sikerrel Smetana legis­mertebb operáját, az Eladott menyasszonyt. Az előadás egyik érdekessége, hogy Ma- fenka szerepét Fejér Zsuzsa magyar operaénekesnő énekli • Peter Weis, jelenleg Svéd­országban élő haladó német drámaíró új színművének té­máját a chilei eseményekből merítette. Drámájáról az el­múlt napokban a Neues Deutschland munkatársának nyilatkozott, akinek elmondta, az egyéni tragédiák ábrázolá­sán túl elsősorban arra kell fi­gyelmeztetni. hogv a. békés együttélés időszakában sem szabad megfeledkezni az impe­rialistaellenes harcról. <1 Az elmúlt hetekben Buda­pesten szerepelt a kaposvári Cslky Gergely Színház, a szol­noki Szigligeti Színház és a veszprémi Petőfi Színház tár­sulata A jövőben szeretnék rendszeresíteni a vidéki ma­gyar színtársulatok budapesti vendégszereplését, hogv a szín­házi szakemberek és a magyar főváros közönsége még lobban megismerhesse e színházak több vonatkozásban úttörő jel­legű és figyelmet érdemlő mű­vészi munkáját. 1974. V. 26. 10 A. Rogovceva a nézők küré^en

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents