Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1974-05-26 / 21. szám, Vasárnapi Új Szó
LATIN-AMERIKAI KÖLTŐK VERSEI 1974 V. 26. 11 Régi legendák > ■ ■■ ■■ m i uj oromok Körkép a mai Hanoiból Hanoi kellős közepén, a Hoan Kiéin tó partján hallottam a Visszaadott Kard legendáját. A tó kis szigetén épült tündén pagodában gyönyörködtünk, amikor a tolmács- külföldi vendégeinek mesélni kezdte, hogy jó félezer évvel ezelőtt talán éppen innen kémlelte a fodrozódó vizet De Lói hadvezér. Nagy gondban volt, mert a Mwig dinasztiából való kínai császár háborúval fenyegette az országot. Amint keserves sorsán eltöprengett, egyszer csak észrevette, hogy a tó közepéről óriási tek- nősbéka úszik feléje, szájában villogó kardot tartva. „Fogd a kardot — szólalt meg a teknős — és forgasd diadallal. De a győzelem után add vissza n^kem.“ De Lói értett a szóból, legyőzte az ellenséget, országa császári irónjára emelkedett, a kardot pedig ígéretéhez híven visszaadta tóbeli pártfogójának. Hanoiban számtalan szép tó van. Ezek a város ékességei, s a hozzájuk fűződő törté- netek is legendagyöngyszemek. Minden tó pihenő- és szórakozóhely is. A legnagyobb h nyugati tó: csónakházával, nyári vendéglőjével, virágo? parkjával vonzza a sokaságot. A Thong Nhat park festői taván pál- maerdővel, bambuszligetekkel borított sziget és félsziget várja a fiatalokat. Trópusi arborétumot és akváriumot láthat az ember, s a tóparti kávézóban -kipihenheti a nap fáradalmait. A hosszú, kegyetlen háború újabb legendákat szőtt a tavak köré, és az a lendület is legendák forrása lesz, amelynek jóvoltából a város talpra állt a szörnyű pusztítások után. Nemcsak a romokat takarították már el Hanoiban, az élet ritmusa is meggyorsult, friss, eleven mozgás hatja át az egész várost. Sok még a gond. Az emberek zsúfoltan élnek, nem dúskálnak a javakban. A háború sebeinek begyógyítása, az ország újjá- te re intése nagy terheket rak a vállukra. Az élet apró örömeivel, a szórakozás, a pihenés kellemes perceivel most kezdenek irmer- kedni a hanoiak. Lehet, hogy a külföldi látogató esténként még nem tud mit kezde ni a szabad idejével, hiszen a színház, a mozik s a rádió vietnami nyelven szól hozzá. Talán a nagycirkusz műsora az egyetlen olyan szórakozás, amely mindenki számára közérthető. Az itteniek azonban fokozódó izgalommal figyelik az élet kibontakozását, a szinte robbanásszerűen feltörő kulturális érdeklődést. Nemrégiben ellátogattunk a nagyszínházba. Nemcsak a mutatós színház keltett meglepetést, hanem a műsor is. A színes, gazdag népviselet, a hangszerek sajátos zengése, a hajlékony melódiák, s a kifejező előadásmód egyaránt élményt nyújtott a nagyszámú külföldi vendégnek is. Láttuk az 1973-ban kiadott könyvek kiállítását is. Hétmillió kötet került a könyvtárakba, a könyvesboltokba a múlt esztendőben. Néhány külföldi klasszikus, a többi között Shakespeare, Vidor Hugo, Moliére, Lev Tolsztoj, Gorkij egy-egy művét Is megjelentették. Az év egyik legnagyobb könyvsikerét Az egri csillagok aratta. Gárdonyi művét egy Magyarországon tanult vietnami diák fordította le, amint mondják, nagyon élvezetesen. Megható az igyekezet, amellyel a múzeumokat helyreállítják, újjárendezik. A hatalmas történelmi múzeum földszintjén már készen állnak az őskori kultúrát bemutató vitrinek, bennük .a vietnami nép négyezer éves történelmének első felét példázó dokumentumok. Termet rendeztek be a népi hangszerek fejlődéséről és hatalma? tablókon kísérheti végig az ember a betolakodó kínai császárok útját elálló vietnami hadvezérek, a két Trung nővér, Tran Hung Dao, Ly Thuong Kiét és a többiek csatáit. A múzeum emeletén most rendezik be a közelebbi századok történetét bemutató csarnokokat. Naponta fogadja látogatóit a gazdag anyagot felvonultató történelmi és szépművészeti múzeum is, és várni kell, hogy az ember sorra kerülhessen a hadtörténeti múzeumban', ahová a Dien Bien Phu-i csatát megelevenítő, elektromos vezérlésű makettlátvány tízerével vonzza a látogatókat. Egys'zóval Hanoiban a háború megszüntetése után tíz-egynéhány hónappal eleven szellemi kulturális élet van kialakulóban, s mozgalmas, színes az utca élete is. A zsúfolt Hang Dao utcai és a nagy vásárcsarnok körüli kis teázók egész nap tele vannak vendéggel. A Phan Dinh Phung sugárút pálma- és bambuszllgetekkel övezett villasorai között a főutcának számító Dien Bien Phun a kés'ő esti órákban Is a kerékpározók áradatával, sétáló párokkal találkozunk. A város, amely sohasem felejtheti el a sok évtizedes háborút, most felszabadultan élvezi a békés hétköznapok sokasodó örömeit. NICOLÄS GUILLÉN: Szállj le galamb, ablakomra, bánatodat hogy elmondjad.- Utamban két férfit láttam, két puskával és zászlóval; egyik alatt éjszín kanca, másik alatt csődör, hóka. Házat, asszonyt odahugytak, elindultak a távolba; gyűlölet jár a nyomukban, két kezük a halált hordja. Hova mentek? kérdem tőlük, és ők kelten válaszolnak: Megyünk, galamb, háborúba, véres harcba várnak holnap így beszéltek, és sietve nyolc patán elszáguldottok, por- és napsugárköpenyben, két puskával és zászlóval egyik alatt éjszín kanca, másik alatt csődör, hóka. Szállj le, galamb, ablakomra, bánatodat hogy elmondjad.- Utamban két asszonyt láttam sötét gyászban, fájdalomban, mintha mind a kettő égő könnyekből gyúrt szobor volna. Jó asszonyok, hova mentek? kérdeztem meg tőlük nyomban. Megyünk a mi férjeinkhez, kis galamb, így válaszoltak. Elindultak s visszajöttek, keserves hírt kaptunk róla: zöld füágyon kiterítve fekszik mind a kettő holtan, hasukon már féreg mászik, fejük keselyű markolja, nincsen tűz a puskacsőben, nem játszik szél a zászlóval; elfutott az éjszín kanca, megbokrosodott a hóka. Szállj le, galamb, ablakomra, bánatodat hogy elmondjad. * JORGE CARRERE ANDRADE Már hat órától ébren van a füst, mely karjával szüntelenül jelzi a szól irányát. A padok a csavargók megfagyott álmát őrzik, a vendéglők ablakai börtönükbe zárják az utcát, Újfajta madár fütyül az emelőcsigákon és az állványokon, melyek hintázva lógnak épületek válláról. A gyerekek gyászos tábláikon kenyeret és csillagot adnak össze, és robognak az autók, nem is sejtve, hogy egy kanyarban a végzet intését várja egy kő. A szó gépfegyver, az írógép a csengő láthatatlan őrszemére lövöldöz. Patkók visszhangzó álmait törik az üllők, s gyorsul a varrógépek vénlány-szívverése a vásznak örvénylő hullámtorlaszában. Napfény köteget visz egy villamosban az est. Állástalan munkások almáskosárnak látják az eget Fagy-ezredek szélkergetik a csavargók és koldusok csoportját A halárus, a rikkancsok s a kintornás, ki verklijében földet őröl, vacsora idején összefogóznak a csatornákban és a hidak hóna alján, hol kertet játszanak a hulladékok és konzervdobozok nyelvüket öltik. Árnyékuk túlnő a csúcsos háztetőkön, s elborítja a várost, az utakat és közeli mezőket, amíg keblébe fúl a világ reliefje. EDUARDO CARRANZA: Csak tűz és tenger nézheti magát vég nélkül. Még a felhők lepte ég sem. Csak a te arcod, csak a tenger és tűz. A lángok és hullámok és szemed. Bizonnyal tűz és tenger vagy, sötét szem. Hullám és láng vagytok, fekete fürtök. Tudjátok a máglya fellobbanását. Tudjátok a tajtéknak is a titkát Azúr-koronás vagy, akár a hullám. Finom s csillagszerű, akár a tűzláng. Csak a te arcod - végtelen időkig. Mint a tenger s a tűz. Mint a halál. JÄNOSHÄZY GYÖRGY fordításai D. A. Siqueiros: BILINCSBEN lRészlet egy monumentális festményből) VIOLETA PARRA: Köszönöm, élet, sokat kaptam tőled, két csillagot kaptam, kinyitottam őket: tudom, mi a fehér, mi a fekete, hol a csillagos ég s hol-merre a párom. Köszönöm, hogy éjjel-nappal hallgathatom a madarak megfejthetetlen csevegését, köszönöm az érthető ábécét, szavaival nevén nevezhetem a gondolataimat: onyám, barátom, testvérem, fény. Könnyebb g feleknek így, a szerelemnek. Köszönöm, hogy lábam elfáradhat, várost és falut és pocsolyát léphet, járhat a parton, a pusztán s a házadban is. megfordulhat az utcádban és az udvarodon. Köszönöm, hogy a szivem néha belereszket, ha fölismeri az értelem virágait, . ha szemed tiszta tükrébe nézhet. SZÁSZ JÁNOS fordítása KEKESDI GYULA
