Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1974-05-26 / 21. szám, Vasárnapi Új Szó

LATIN-AMERIKAI KÖLTŐK VERSEI 1974 V. 26. 11 Régi legendák ­> ■ ■■ ■■ m i uj oromok Körkép a mai Hanoiból Hanoi kellős közepén, a Hoan Kiéin tó partján hallottam a Visszaadott Kard le­gendáját. A tó kis szigetén épült tündén pagodában gyönyörködtünk, amikor a tol­mács- külföldi vendégeinek mesélni kezdte, hogy jó félezer évvel ezelőtt talán éppen innen kémlelte a fodrozódó vizet De Lói hadvezér. Nagy gondban volt, mert a Mwig dinasztiából való kínai császár hábo­rúval fenyegette az országot. Amint keser­ves sorsán eltöprengett, egyszer csak ész­revette, hogy a tó közepéről óriási tek- nősbéka úszik feléje, szájában villogó kar­dot tartva. „Fogd a kardot — szólalt meg a teknős — és forgasd diadallal. De a győ­zelem után add vissza n^kem.“ De Lói értett a szóból, legyőzte az ellen­séget, országa császári irónjára emelkedett, a kardot pedig ígéretéhez híven visszaadta tóbeli pártfogójának. Hanoiban számtalan szép tó van. Ezek a város ékességei, s a hozzájuk fűződő törté- netek is legendagyöngyszemek. Minden tó pihenő- és szórakozóhely is. A legnagyobb h nyugati tó: csónakházával, nyári vendég­lőjével, virágo? parkjával vonzza a soka­ságot. A Thong Nhat park festői taván pál- maerdővel, bambuszligetekkel borított sziget és félsziget várja a fiatalokat. Trópusi arbo­rétumot és akváriumot láthat az ember, s a tóparti kávézóban -kipihenheti a nap fára­dalmait. A hosszú, kegyetlen háború újabb legen­dákat szőtt a tavak köré, és az a lendület is legendák forrása lesz, amelynek jóvol­tából a város talpra állt a szörnyű pusztí­tások után. Nemcsak a romokat takarítot­ták már el Hanoiban, az élet ritmusa is meggyorsult, friss, eleven mozgás hatja át az egész várost. Sok még a gond. Az emberek zsúfoltan élnek, nem dúskálnak a javakban. A hábo­rú sebeinek begyógyítása, az ország újjá- te re intése nagy terheket rak a vállukra. Az élet apró örömeivel, a szórakozás, a pihenés kellemes perceivel most kezdenek irmer- kedni a hanoiak. Lehet, hogy a külföldi lá­togató esténként még nem tud mit kezde ni a szabad idejével, hiszen a színház, a mozik s a rádió vietnami nyelven szól hoz­zá. Talán a nagycirkusz műsora az egyetlen olyan szórakozás, amely mindenki számá­ra közérthető. Az itteniek azonban fokozó­dó izgalommal figyelik az élet kibontakozá­sát, a szinte robbanásszerűen feltörő kul­turális érdeklődést. Nemrégiben ellátogattunk a nagyszínház­ba. Nemcsak a mutatós színház keltett meg­lepetést, hanem a műsor is. A színes, gaz­dag népviselet, a hangszerek sajátos zen­gése, a hajlékony melódiák, s a kifejező előadásmód egyaránt élményt nyújtott a nagyszámú külföldi vendégnek is. Láttuk az 1973-ban kiadott könyvek kiál­lítását is. Hétmillió kötet került a könyv­tárakba, a könyvesboltokba a múlt esztendő­ben. Néhány külföldi klasszikus, a többi között Shakespeare, Vidor Hugo, Moliére, Lev Tolsztoj, Gorkij egy-egy művét Is megjelen­tették. Az év egyik legnagyobb könyvsike­rét Az egri csillagok aratta. Gárdonyi mű­vét egy Magyarországon tanult vietnami diák fordította le, amint mondják, nagyon élvezetesen. Megható az igyekezet, amellyel a múzeu­mokat helyreállítják, újjárendezik. A hatal­mas történelmi múzeum földszintjén már készen állnak az őskori kultúrát bemutató vitrinek, bennük .a vietnami nép négyezer éves történelmének első felét példázó doku­mentumok. Termet rendeztek be a népi hangszerek fejlődéséről és hatalma? tabló­kon kísérheti végig az ember a betolakodó kínai császárok útját elálló vietnami had­vezérek, a két Trung nővér, Tran Hung Dao, Ly Thuong Kiét és a többiek csatáit. A múzeum emeletén most rendezik be a közelebbi századok történetét bemutató csarnokokat. Naponta fogadja látogatóit a gazdag anyagot felvonultató történelmi és szépművészeti múzeum is, és várni kell, hogy az ember sorra kerülhessen a hadtör­téneti múzeumban', ahová a Dien Bien Phu-i csatát megelevenítő, elektromos vezérlésű makettlátvány tízerével vonzza a látogató­kat. Egys'zóval Hanoiban a háború megszünte­tése után tíz-egynéhány hónappal eleven szellemi kulturális élet van kialakulóban, s mozgalmas, színes az utca élete is. A zsú­folt Hang Dao utcai és a nagy vásárcsar­nok körüli kis teázók egész nap tele van­nak vendéggel. A Phan Dinh Phung sugár­út pálma- és bambuszllgetekkel övezett vil­lasorai között a főutcának számító Dien Bien Phun a kés'ő esti órákban Is a kerék­pározók áradatával, sétáló párokkal találko­zunk. A város, amely sohasem felejtheti el a sok évtizedes háborút, most felszabadultan élvezi a békés hétköznapok sokasodó örö­meit. NICOLÄS GUILLÉN: Szállj le galamb, ablakomra, bánatodat hogy elmondjad.- Utamban két férfit láttam, két puskával és zászlóval; egyik alatt éjszín kanca, másik alatt csődör, hóka. Házat, asszonyt odahugytak, elindultak a távolba; gyűlölet jár a nyomukban, két kezük a halált hordja. Hova mentek? kérdem tőlük, és ők kelten válaszolnak: Megyünk, galamb, háborúba, véres harcba várnak holnap így beszéltek, és sietve nyolc patán elszáguldottok, por- és napsugárköpenyben, két puskával és zászlóval egyik alatt éjszín kanca, másik alatt csődör, hóka. Szállj le, galamb, ablakomra, bánatodat hogy elmondjad.- Utamban két asszonyt láttam sötét gyászban, fájdalomban, mintha mind a kettő égő könnyekből gyúrt szobor volna. Jó asszonyok, hova mentek? kérdeztem meg tőlük nyomban. Megyünk a mi férjeinkhez, kis galamb, így válaszoltak. Elindultak s visszajöttek, keserves hírt kaptunk róla: zöld füágyon kiterítve fekszik mind a kettő holtan, hasukon már féreg mászik, fejük keselyű markolja, nincsen tűz a puskacsőben, nem játszik szél a zászlóval; elfutott az éjszín kanca, megbokrosodott a hóka. Szállj le, galamb, ablakomra, bánatodat hogy elmondjad. * JORGE CARRERE ANDRADE Már hat órától ébren van a füst, mely karjával szüntelenül jelzi a szól irányát. A padok a csavargók megfagyott álmát őrzik, a vendéglők ablakai börtönükbe zárják az utcát, Újfajta madár fütyül az emelőcsigákon és az állványokon, melyek hintázva lógnak épületek válláról. A gyerekek gyászos tábláikon kenyeret és csillagot adnak össze, és robognak az autók, nem is sejtve, hogy egy kanyarban a végzet intését várja egy kő. A szó gépfegyver, az írógép a csengő láthatatlan őrszemére lövöldöz. Patkók visszhangzó álmait törik az üllők, s gyorsul a varrógépek vénlány-szívverése a vásznak örvénylő hullámtorlaszában. Napfény köteget visz egy villamosban az est. Állástalan munkások almáskosárnak látják az eget Fagy-ezredek szélkergetik a csavargók és koldusok csoportját A halárus, a rikkancsok s a kintornás, ki verklijében földet őröl, vacsora idején összefogóznak a csatornákban és a hidak hóna alján, hol kertet játszanak a hulladékok és konzervdobozok nyelvüket öltik. Árnyékuk túlnő a csúcsos háztetőkön, s elborítja a várost, az utakat és közeli mezőket, amíg keblébe fúl a világ reliefje. EDUARDO CARRANZA: Csak tűz és tenger nézheti magát vég nélkül. Még a felhők lepte ég sem. Csak a te arcod, csak a tenger és tűz. A lángok és hullámok és szemed. Bizonnyal tűz és tenger vagy, sötét szem. Hullám és láng vagytok, fekete fürtök. Tudjátok a máglya fellobbanását. Tudjátok a tajtéknak is a titkát Azúr-koronás vagy, akár a hullám. Finom s csillagszerű, akár a tűzláng. Csak a te arcod - végtelen időkig. Mint a tenger s a tűz. Mint a halál. JÄNOSHÄZY GYÖRGY fordításai D. A. Siqueiros: BILINCSBEN lRészlet egy monumentális festményből) VIOLETA PARRA: Köszönöm, élet, sokat kaptam tőled, két csillagot kaptam, kinyitottam őket: tudom, mi a fehér, mi a fekete, hol a csillagos ég s hol-merre a párom. Köszönöm, hogy éjjel-nappal hallgathatom a madarak megfejthetetlen csevegését, köszönöm az érthető ábécét, szavaival nevén nevezhetem a gondolataimat: onyám, barátom, testvérem, fény. Könnyebb g feleknek így, a szerelemnek. Köszönöm, hogy lábam elfáradhat, várost és falut és pocsolyát léphet, járhat a parton, a pusztán s a házadban is. megfordulhat az utcádban és az udvarodon. Köszönöm, hogy a szivem néha belereszket, ha fölismeri az értelem virágait, . ha szemed tiszta tükrébe nézhet. SZÁSZ JÁNOS fordítása KEKESDI GYULA

Next

/
Thumbnails
Contents